Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-21 / 114. szám

1944. MÁJUS 21.

KtímDjstte

AGYAR.

DUAL

EWIárs Borosa levelet irt...

„Résen vagyunk a hazaárulókkal szemben a cselekvések végrehajtásával“ — irta hozzánk cinizett levelében „egy cseléd, aki dolgozik és az ura szintén a gyárban dolgozik“.

Félreértések kikerülése végett: a ha* zaárulók természetesen mi vagyunk, magyar újságírók. S azért vagyunk hazaárulók a „cseléd“ szerint, mert egy héttel ezelőtt a magyar közösség szempontjai szerint mertünk hozzászólni a csel édkérd éshez.

Figyelmesen végigböngésztük az ákom-bákom Írással rótt levelet. Sor- ról-sorra erősödöttT bennünk az a gyanú, hogy az irásmü szerzője és küldője semmiképen sem székely fejérnép. Ezt az irás maga is tanúsítja. A levél szelleme pedig egyenesen azt bizonyítja, hogy a marxizmus földalatti berkeiből „elvtárs“ szól hozzánk, az ott és a náluk szokásos pökhendiséggel és fényé* getőzéssel. Tulajdonképeu szóra sem volna érdemes a gyatra helyesírással, rossz magyarsággal ékeskedő papírlap, ha nem tudnék, hogy az ilyen ákom- bákom levelek nemcsak éppen küldőjük véleményét fejezik ki, hanem sokak álláspontját és világnézletét tükrözik. Olyanokét, akik beszajkóztak egy csokor badar szóvirágot, egy sereg ostoba szólamot s hajlamosak arra, hogy böl- cseségxiket uton-utfélen terjesszék s azzal rengeteg egyszerű ember egyszerű lelkét mételyezzék meg.

A levél Írója semmiesetre sem holmi falusi Maris, vagy Julis, esetleg Borosa. „Elvtárs“ az illető s ha véletlenül mégis tévednénk, legfeljebb csak any* nyit tévedtünk, hogy bátran elanyakönyvezhetnénk Elvtárs Borcsa néven. Elvtárs Borcsa abban látja a cselédkérdés lényegét, hogy „csak az tartson cselédet, akinek módjában van a mai szociális igényeket kielégíteni“- Riók-' tat arra, hogy ezeket az igényeket a mai szociális elgondolás neveli a háztartásbeli alkalmazottakba. Mindezt abból az alkalomból teszi, hogy egy héttel ezelőtt ismételten szóvá tettük a jómódú zsidó háztartásokban szolgált székely cselédlányok olyan igényeit, amelyeket a magyar középosztálybdint- uem tudnak kielégíteni. A havi fixb"l élő középosztálybeli magyar polgárnak nincs, mert nem is lehet olyan lnkszus- villája, mint azoknak a bizonyos jómódú zsidó házigazdáknak volt. S miután középosztálybeli magyar nagy általánosságban élelmiszerjegyei után élt, természetesen az élelmezésben sem fejthetett ki olyan fényűzést, aminőt a jól megszervezett és alaposan kézben tartott feketepiac biztosított, azoknak a bizonyos zsidó háztartásoknak.

Elvtárs Borcsa, aki levele elején oly büszkén hivatkozott a „mai szociális igényekre“, mesterien felvágott nyelvvel oktatja ki a hősiesen nélkülöző és szerénykedő magyar középosztályt, amely a háztartásbeli alkalmazottak kérdésében szintén igen közelről érdekelt tényező, hogy „minden rongyos, éhezett cselédet tartana“, pedig módja sincs hozzá, annyira nincs, hogy „sokszorié magának is probléma az enni való“. Ez az Elvtárs Borosa mipden bizonnyal szereti a hasát. Amint látjuk, az egész kérdést a gyomor szempontjából látja s a cselédprobléma megoldásában igen lenyeges elvként ki is hangsúlyozza, hogy „csak az tartson cselédet, akinek médiában van azt úgy ellátni, ahogy az ember megérdemli“.

Rém tudjuk, hogy nyelve után keze is így forog-e a munkában ennek az Elvtars Borosának. Mert ha igen, akkor nagyon jól és dúsan felszerelt legyen annak a háznak éléskamrája, ahová felfogadják és „érdeme szerint“ ellátják.

Vájjon, csak ennyi volna a magyar cselédkérdés szociális vonatkozásainat- megoldása? Bogy Elvtárs Borcsa jól megpakolja a basát és megkapja a jó bért? Igaz, hogy az életben mind az ótel, mind a pénz fontos tényező s azoknak jelentőségét senki sem vitatja el. De mégis”, csak mindössze ennyi a háztartásból) alkalmazott és az őt alkalmazó csalód kapcsolatának mérlege? Elvtárs Borcsa nem óhajt más tényezőket is észrevenni és mérlegelni ebben" a nagy és általános magyar problémában. Ezen nem is csodálkozunk. Marx berkeiben, ahol gondolkodásmódja elferdült, más szemléletet nem is tanulhatott.

Nem is neki mondjuk, mert hiszen amugyis falrahányt borsó volna minden szó és minden érv, hanem azoknak, akik még emlékeznek arra, hogy a cseléd és a. család kapcsolatainak voltak s még ma is vannak más tényezői is. Ezek pedig jellegzetesen magyar tényezők. Ezeket nem Marx spekulálta ki a világ boldogitására, csak éppen a magyarok magyar életközössége fej- 1 .sztette ki ősidők óta. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor a magyar szójárás nem ismerte azt a szépen hangzó törvényes formulát, amely szerint vannak háztartásbeli munkaadók és vannak háztartásbeli munka- vállalók. Azokban a szebb és boldogabb időkben a gazda, ha munkaerőre volt szüksége, cselédet fogadott s azt, akár férfi volt, akár fejérnép, családja tagjának tekintette. Minthogy maga is dolgozott, elvárta, hogy cselédjei is végezzék a rájuk rótt munkát, s miután maga sem élhetett táplálék nélkül, éte- lét-asztalát megosztotta vélük. Nemcsak népszínművekből, de az életből is emlékezünk még a család és a cseléd olyan kapcsolataira, amelyekét nem magyaráz meg sem a jó zsiros koszt, sem a jó bér, ellenben megmagyaráz a leglényegesebb és legfontosabb tényező: a gazda embersége és a cseléd embersége. Hosszú, egész életre szóló szét- téphetetlen kötelékek fejlődtek ki gazda és cseléd között Emlékszünk még számtalan esetre, hogy magyar urihá- zaknál szolgáló cselédleányok hosszú évekig maradtak egy helyben s ha eltávoztak, sírva mentek el. Vagy férjhez mentek, vagy más komoly okok szakították meg a szolgálati viszonyt, de nem tépték el a család és cseléd

kozott az emberség láthatatlanul is igen erős szálaiból font köteléket.

Emlékezünk még azokra az időkre, amikor a cseléd nemcsak szolgált a magyar uriházaknál, hanem tanult is. Tanult rengeteg háztartásbeli ismeretet, gyermekkel való bánásmódot, jó modort, illendőséget,. aminek egész életében hasznát vette. Emlékszünk még olyan cselédekre, aki hosszú évtizedek múlva is kötelességüknek érezték legalább évente egyszer felkeresni a régi „naceságát“. olyan béresre, kocsisra, aki gazdája emberségének kisugárzásait vitte magával önálló életébe. Mindez csak azon múlott, hogy jó zsiros volt a koszt, nagy a kenyérkaréj és több a bér, mint a szomszédban?

Elvtávs Borcsa szájalhat, amit akar, a eseléd és a gazda egymáshoz való viszonyéban a pénzbeli és természetbeni javadalmazás mellett semmivel sem kisebb értékű tényező az emberség kérdése. S éppen ez a fontos, ez a szép, ez a magyar tényező sikkadt el az idők során épp azok sikeres közreinüködésé- vel, akik széttépték a család és a cseléd közvetlen és meleg kapcsolatait s megteremtették a. háztartásbeli munkaadó és a háztartásbeli munkavállaló igen' szépen és igen szociálisan hangzó fogalomkörét. - ■"

Ezeknek „érdeme“, hogy a cseléd és a nacesága kapcsolata a .fizető és a fizetett ellenség lappangó hadiállapotává fajult s ezeknek érdeme, hogy manapság a háztartásbeli alkalmazottnak csak annyi köze van a családhoz, mint a bocinak a vályúhoz.

Ezek most eltávoztak a magyar életből. És Elvtárs Borosának bele kell szép lassan törődnie abba, hogy magyar uricsaládoknál sincs és sokáig nem is lesz olyan zsiros k,oszt, mint, volt egynémely zsidó háziuréknál. Nem azért, mintha a magyar családok nem szeretnének jól élni, vagy mintha sajnálnák a családhoz tartozó cselédtől a jó kosztot. Hanem egyszerűen azért, mert háború van és mindenkinek le kell szállítani igényeit, konyhája és terített asztala színvonalát. Urnák, cselédnek egyaránt. Aki ma is épp úgy él, mint a béke legtejfölesebb időiben, vét és bűnözik a közösség érdekei ellen.

Elvtárs Borcsa szájában még ott remeg a feketepiac rejtekeiből szerzett jó zsiros, pecsenyés, mártásos, süteményes koszt ize, mint a szociális igazság diáé

ffliBXS

Be keü Menteni a zsidó kereskedőknél alkalmazásban volt keresztény alkalmazottakat

Budapest, május 20. (MTI). A hivatalos lap május 21 -j száma közli a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendelőét a zsidó kereskedőknél foglalkoztatott nem zsidó alkalmazottak szolgálati viszonya megszűnésének tárgyában. A rendelet bejelentési kötelezettséget ir elő a zsidó kereskedőknél alkalmazásban volt nem zsidó alkalmazottakra

nézve. A rendelet felsorolja azokat az adatokat, amelyeket a m. kir. állami munkaközvetítő hivatalhoz (Budapest, VIII. József-ntoa 33) be kell jelenteni. A béjeleiitesre elsősorban a munkaadó, ha pedig az akadályozva van, a rangban legidősebb nem zsidó alkalmazott van kötelezve.

Az inváilés előkészületek angolszász „eredményei**

Az invázió esélyének latolgatása lassanként már eléggé elcsépelt témává lett, hiszen az angolszász hírügynökségek nap mint nap újabb injekciókkal szeretnék a közönség érdeklődését ezzel a témával kapcsolatban ébren tartani. Egyideig ez természetesen sikerült is. Elvégre a világtörténelem legnagyobb eseményéről van szó, amely különösen a háború mostani fázisában döntő jelleggel bírhatna. Azonban mindennek van határa és a nemzetközi közvélemény — nem is beszélve különösen az angolszász közvéleményről, — most már valáhogyan tényeket is szeretne látni.

Ezzel szemben az angol hírügynökségek még mindig csak különböző hírekkel árasztják el a világsajtót. így például néhány nappal ezelőtt általános megnyugvásunkra megtudtuk, hogy az invá- -iós csapatok részére máris rendelkezőére állanak a fogorvosok, úgy, hogy a derék angolszász katonák a partbaszál- l'S után mindjárt járni kezdhetnek fogorvosi kezelésre. Sőt ez még nem is elég. Hiszen arra is kell gondolni, hogy egy ejtőernyősnek is megfájdulhat ugrás közben az egyik bölcsességfoga. Hát most már végleges megnyugvásunkra, azt is megtudhatjuk ebből az épületes Reuter-hirből, hogy természetesen az ejtőernyősök által elfoglalt hídfőkön is * azonnal fogorvosi rendelők lépnek működésbe. Ezekután most már valóban senkinek, sem lehet bármilyen kételye ,is az- irányban, .hogy az invázió már elintézett

ügy az angolszászok fejében.

Az ellenséges propaganda találékonysága azonban nemcsak az invázióval kapcsolatos ügyekre terjed ki. A Reuter ugyanis szintén vagy két nappal ezelőtt közölte, hogy eddig a tengelyállamok területe fölött pontosan 1,24b,817.618 röpcédulát dobtak le az angolszász gépek. Valóban hihetetlen nagy teljesítmény! Már mint nem is annyira a röpcédulák ledobása, mint az a körülmény, hogy valamelyik statisztikai hivatalban, oly pontosan tudták megállapítani a ledobott röpcédulák számát.

Nem lehetett túlságosan egyszerű dolog, sok időbe kerülhetett az illetékes hatóságoknak, de most már kezdjük megérteni, hogyan történhetett, hogy a mult heti budapesti légitámadás alkalmával számos olyan röpcédulát dobtak le a támadó gépek, amelyek felszólítják a magyar népet, rázzák le magukról a németbarát Kállayék igáját.

A sok számolás miatt ugyanis nyilván nem jutottak ahhoz az utóbbi két hónap alatt, hogy a cédulák szövegét alkalmasint újólag elolvassák és felfedezzék, hogy már nem egészen időszerű. A Reuter ügynökség egyébként nemrégiben még csodálkozással állapította meg, hogy a szigorú sajtóellenőrzés ellenére a magyar sajtóban aránylag elég sok Reu- ter-hir jelenik meg. Úgy látszik, ők ezt. nem tudták megérteni, gondolván, hogy az általuk forgalombahozott . anyag, közlése angolszász propagandának csmösüL

DAHLKE-TRIO

kamarazene est

Julius Daniké

(zongora)

Alfred Richter

(klarinét)

Walter Schulz

(cselló)

Beethoven, Schumann. Schubert, Chopin. Mozart és Bruch műveiből adnak elő.

Május 23., kedden este fél 7-kor a

Kémet Lektorátuson

Jegyelővétel ugyanott aaaBBgffS5a.ji.il i jiwíimbbbb3Wbm—w

dalának gasztronómiai jelképe. Elvtárs Borcsa azonban rövidesen rá fog jönni arra, mert az élet kényszeríti rá, hogy a magyar közösség — még a családon belül is! — csak annyit nyújthat, amennyije van.

S aki ma ennél többet követel, amint azt Elvtárs Borcsa teszi a szociális igazság nevében, az akármilyen hangé san és akármilyen konokul is szavai szocializmusról, csak azt a szellemet képviseli, amelynek már semmi keresnivalója sincs a magyarok sarában épp antiszociális, közösségellenes jellege miatt. Éppen azért, mert ez a szellem gyökerében tagadása volt az igazi, a helyesen értelmezett és helyesen alkalmazott szociális szellemnek.

S Elvtárs Boi’csáéknak még csak ennyit: a cseléd szociális problémája nem más, mint a. magyar család szociális helyzetének nagy kérdése. Mihelyt a magyar családnak „lesz mát, aprítania a tejbe“ — aminek ma csak a háború az egyetlen akadálya — . a magyar' és székely cseléd sem sírja vissza a zsidó lukszuslakásokhan . eltöltött szép időket,-tzNehéz volna nekik megmagyarázni, hogy ellenkezőleg: a tengelyországok prope- gandahivatalainak komoly fejtörésébe, kerülne jobb angolszászellenes propagandát kitalálni, mint egész egyszerűen as ő híreiket az itteni közönséggel is megismertetni- )

Felmentették Pépéit Mihátei tisztsége álét

A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Kormányzó Ur a vallás- és közoktatásügyi mi- nisztérium vezetésével megbízott m Wr. Igazságiigymíniszter előterjesztésére magyar államfőt megillető legfőbb felügyeleti Jog alapján Fopoff Mihály dr.-t. a magyarországi görögkeleti magyar és görögkeleti ruszin magyarorosz egyházrészek adminisztrátori tisztsége alól felmentette.

Csodás, vaov »«arolás

Dés, május 20. Altalanos feltűnést keltett annakidején, hogy a szamosmenti Göc, Cege, Vasasszentiván százhuszonhárom kisgazdája feljelentette a dési ügyészségen a Magyar- Holland Biztosító Intézet kolozsvári igazgatóságának két ügynökét, Balázs Lászlót és Maláj Ferencet, akik a vád szerint a falvakban arra hivaükoztak, hogy az árvaszék, a minisztérium, stb. kiküldöttei és aki nem biztosit náluk, az „nagyon rosszul jár".

A dési kir törvényszék kiszállt Göc községbe, ahol háromnapi helyszíni tárgyalást «ártott. 97 sértettet és nyolc tanú« hallgattak ki a régóta húzódó ügyben, melyben ez alkalommal Balázs László szerepét «árgyalták —' Malájét elkülönítették.

Balázs Lászlót fegyör hozta ki a kolozsvári fegyházból, ahol zsarolásért ül, A törvényszék nem a csalás, hanem á zsarolás vádját látlla fennforogni, amire viszont nem volt vádirat s igy érdekes jogi helyzet állott elő, amit úgy oldottak meg, hogy felmentették csalás alól Balázs Lászlót, de az ügyész fellebbezésével .a kolozsvári táblához kerül az ügy, ahol eldöntik a jogi helyzetet — zsarolás fennforgása esetén a dési kir. törvényszék vád tanácsához teszik vissza az iratokat. Jogászkörqkben nagy érdeklődéssel tekintenek a tábfa/döntése elé......