Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-17 / 111. szám

IfEmfflM 1944. május rr. ÚTKÖZBEN fiz elsötétítés idöpsntis A honvédelmi miniszter rendelete értelmé­be^! a lakóházak elsötétítése május 1 és május 21 között este 9 óra 30 perckor kez­dődik és tart hajnali 4 óráig. Szolgálatos gyógyszertárak Hunyadi Mátyás gyógyszertár, Mátyás ki­rály-tér 4. Távbeszélő': 24-80. — Apostol gyógyszertár, Wesselényi Milciós-utca 35. Távbeszélő: 17-82. — Megváltó gyógyszer- tár, Magyar-utca 13. Távbeszélő 17-05. — Isteni Gondviselés gyógyszertár, Mussolini- ut 42. Távbeszélő: 10-65. «— Vásárhelyi János Igehirdetése. Áldozó­csütörtökön délelőtt 10 órakor a Farkas­utcai templomban Vásárhelyi János püspök hirdeti az Igét. — Konfirmációi kikérdezés a belvárosi református gyülekezetben. A belvárosi re­formátus gyülekezethez tartozó konfirmáló ifjak kikérdezése Áldozócsütörtökön lesz a Farkas-utcai templomban a kővetkező be­osztás szerint: délelőtt 11 órától a reformá­tus leányfőgimnázium és az állami leány- főgimnázium és polgári leányiskola növen­dékei, délután 3 órakor a nem iskolás, gyü­lekezeti Ifjak, 4 órakor az állami gyakorló gimnázium és polgári iskola növendékei, 5 órakor a fiugimnázium növendékei. — Szentháromság, vasárnapján első szentáldozás a Szent Mihály templomban. A Szent Mihály plébánia felhívja az elemi iskola második osztályát végzett gyerme­kek szülőit, hogy a városban tartózkodó gyermekeiket, akik első szentáldozáshoz még nem járulhattak, küldjék el előkészítő oktatásokra a Mátyás király-tér 15. sz. alatti katolikus fiúiskolába. Az elsöáldo- zási előkészítés pénteken, május 19-én, dél­után fél 4 órakor kezdődik és Szenthárom­ság vasárnapjáig mindennap ugyanebben az órában lesznek oktatások. — Vitézek figyelmébe! F. hó 18-án, csü­törtökön d. e. 11 órakor az eskütételre ja­vaslatba hozott vitézi várományosok tábo­rozása alkalmából a Mátyás király-mozgó- fényképszlnházban matiné keretében bemu­tatásra kerülnek magyar és német híradók, valamint a „Csákó és kalap“ cimü katona tárgyú vígjáték. Az előadás különleges és nemzeti jellegére való tekintettel kívánatos, hogy a vitézek családtagjaikkal egyetem­ben minél nagyobb számmal jelenjenek meg. Az előadásra a családtagokon kivül az ismerősök is meghívhatok. — Onács Gergelynek nem Ízlett a tör­vény — egy hónapi fogház. A kolozsvári törvényszék hármas tanácsa Szabó András dr. elnöklésével kedden délelőtt tárgyalta Onács Gergely, 20 éves, récekereszturi la­kos ügyét, aki kilenc hónappal ezelőtt ösz- szeveszett munkaadóival, majd; hogy ki­vonja magát a levente kötelezettség alól, Romániába szökött át. Romániában beso­rozták katonának, de Onács Gergely né­hány hónapi katonáskodás után ismét visz- szaszökAt Magyarországra. A biróság bű­nösnek mondta ki egy rendbeli vétség miatt, mert abból a célból, hogy a leventeköte­lezettség alól kivonja magát, külföldre tá­vozott és egy rendbeli tiltott határátlépés vétsége miatt. Ezért a biróság a vádlottat egy hónapi fogházra és egy évi hivatal és polgári jogvesztésre Ítélte. A vádlott az ítéletben megnyugodott, Folkmann Miklós dr. ügyész súlyosbításért fellebbezett. — Ezernyolvannyolc növendéke volt a ko­lozsvári fiú iparostanoncishplának. Lakatos Lajos igazgató most készítette el jelentését a kolozsvári községi szakirányú fiú iparos- tanonciskola most befejezett tanévéről. A jelentésből megtudjuk, hogy a tanonciskola négy osztályában összesen 1088 tan one hall­gatta az előadásokat. Az első osztályban 445, a másodikban 344, a harmadikban 239, a negyedikben pedig 60 növendék tanult. A tanoncok közül 373 volt római katolikus, 538 református, 71 unitárius, 13 evangéli­kus, 61 görög katolikus, 15 görögkeletei, 3 baptista és 14 zsidó vallásu. A tanoncok te­hát tulnyomorészben magyarok. Fe tűnő a zsidó iparostanoncok csekély száma. A leg­több tanonc asztalos, cipész, fémipari, férfi­szabó, gépkocsiszerelő, lakatos szakmában dolgozik. Bionzmüves, csevepezö, elektro­technikus, gépkocsitényezö, hangszerász, ka­lapos, keramikus, kéménysepiö, késes- és látszerész, kosárfonó, litográfus, mézeskalá- csos, mérlegkészitö, mmtaasztalos, molnár, motorkerékpárszerelö, mükőburkoló, porcé" - lánkorongos, puskamüves, rézöntő szakmá­ban csak egy-egy tanonc akad. A zsidók kö­zül 1 asztalos, 1 aranyműves, 4 férfiszabó, 2 fotócinkong.aíus, 1 lakatos, 1 litográfus, 1 női szabó, 2 órás és 1 villanyszerelő mes­terséget tanul. Megyek végig a Monostori-uion. Csodá­latosan szép ez a tájék ilyenkor, üyen alkonyatba hafló délutánon. A nap már le­feküdni készül. Készen is van már hófehéi puha ágya. Nézz csak a messzeségbe, arra a Gyalui-havasok irányába. Az a fáradt napnak az ágya s az a csúcs pedig a pár­nája. .. Előttem magasrangu honvédtiszt halad. Vezérőrnagy De ő is éppen olyan el­révedezve megy most, akár én. A csendet csupán sarkantyúja pengése tüinkózza be­igen, a vezérőrnagy ur is éppen olyan ré- veteg tekintettel néz a Gyalui-hegyek felé, mint én. Szentbe véle egy kis legényke jön. Kicsi a legény, alig látszik ki a föld­ből, de fején már honvédsipka vám. Három lévés távolságra van már csak a magas­rangu tiszttől. Nézd, a drága, milyen öntu- datösan kidiilleszti a mellét, megegyenesiti lépteit... Persze, szalutál. Tiszteleg. Akár egy nagy. Es a vezérőrnagy is visszatiszte­leg neki, akár egy nagynak ....... Megállók s elgondolkozom ezen a kedves jeleneten. önkénytelenül fordulok vissza, a kicsi legényke után. Lesem, hogy nem jön-e még valaki, akinek köszönhetne, akinek tiszteleghetne f Jön még egy tiszt. Kicsit még távol va.., de már tisztán kivehető rangjelzése. A fiúcska már megint peexe- siti magát. Sipkáját megigazítja a fején. Lépteit kihúzza s úgy megy a tiszt felé. Aztán három lépés távolságról diszlépést vesz, szalutál s úgy megy tovább. Miért ejtett meg most ennyire ez a két­szer egymásután megismétlődő jelenet, hiszen láttam én még ilyet. Láttam eleget útközben s most mégis csak ez foglalkoz­tat. S mindjárt gyermekkorom, az én gyer­mekkorom jön vissza szivemre a távoli esz­tendők mélyéről. Milyen jó lett volna, ha én is igy köszönhettem volna akkoriban — jut eszembe, ''ilyen jó lett volna s minden milyen másként lett volna!... Nem lehettem én nagyobb ennél a kis legénykénél akkoriban. Igen, csakugyan, második elemista lehettem. A tanitónéni arra tanított, hogy az utcán, ha végigme­gyünk a falun, mindenkinek köszönni kell. A falusiaknak azt kell mondani, hogy ad­jon Isten jóreggelt, jónapot, vagy jóestét. A tisztéletes urnák s más uraknak, ha meg­fordulnak erre mifelénk, akkor azt leéli mondani, hogy „kezét csókolomÍgy is •mondtam s a többi _ gyermek is igy mond­ta, mert ha nem igy mondtuk, akkor „te­nyerest“ kaptunk, meg „fenekest“. Abban az időben édesapám — Isten nyu­gosztalja — Kolozsvárra készült a vásárra, borízű álmával. Addig-addig kéreltem, ineceráltam, amíg beleegyezett, hogy én is véle menjek. Hü, be boldog voltam... Mind számoltam a perceket, hogy mikor indulunk már, mert én addig még soha nem voltam Kolozsváron. Éjjel indultunk el s reggelre beérkeztünk a városba. Édesapán^ megállí­totta a szekeret egy ház előtt s azt mondta, ügyeljek a lóra, meg a szekérre, dmig kijön a házból, mert bemegy vámot fizetni. So­káig ült bent kicsit s én addig ott ültem a szekér ülésén. Soha életemben annyi embert nem láttam addig egyetlen utcában, mint akkor. És azok az emberek, meg asz- szonyok mind olyan ruhában voltak, mint a tiszteletesur, vagy a tiszteletesasszony. Mondom is nekik szorgalmasan emelgetve a kalapomat, hogy: / — Kézit csókolom, kézit csókolom! — de ügyet se vetnek rám, csak mennek tovább. Én mégis tovább köszöntem nekik, mert féltem, hogy megles valahonnan az a Jakab Eszti, aki a múltkor is bcarült a tanitóné- ninek, hogy nem köszöntem a vén Szabó Fennének.,.. Hogy kikaptam érette... Pe­Kolozsvár, május 16. Az elmúlt 24 óra leforgása alatt két öngyilkossági kísérletet akadályoztak meg Kolozsváron. Az egyik öngyilkosjelölt, Rorkramann Ferencné 25 éves, Maros-utca 42. szám alatti lakos, a Téglás-utcában sétált le s fel nagyon ide­ges állapotban. Időnként a Malom-árok partjára állott és hosszan belebámult a vízbe. Amikor azt hitte, hogy senki nem látja, át akarta vetni magát a korláton, de egy járókelő, aki a közelében húzódott meg, hirtelen előugrott és visszarántotta az életunt fiatalasszonyt. Rorkramann Fe­rencné sirva vallotta be, hogy el akarta dobni magától az életet, mert nem találja benne semmi örömét. Időközben rendőr is jelentkezett a helyszínen, aki Rorkramann Ferencnét bekísérte a rendőrkapitányságra, ahol sikerült öt lebeszélni öngyilkossági szándékáról, majd hazaengedték. A második sikertelen öngyilkossági kí­sérlet az elmúlt este 8 óra tájban játsaó­dig én még a vén Szabó Fennének is kö­szöntem mindig, csupán akkor egyszer nem. Mert azelőtt váló napon, amilcor köszöntem neki tisztességesen, ö azt mondta rá: — Nagyot nöjj! Hát még ez is köszönés f — gondoltam s elhatároztam, hogy többet nem *s köszö­nök neki. Ezért kaptam én úgy ki a tanitó­néni tői. Azért, mert Jakab Eszti béárult, hogy nem köszöntem neki... Ülök, ülök a szekér ülésén s köszönök tehát szorgalmasan tovább, hogy már a szájam is kiszáradt belé: — Kézit csókolom, kézit csókolom! — de senki az égvilágon nem fogadja ezok közül a városi tiszteletesurak s tiszteletesasszo­ny ok közül. Hát áruljon bé Jakab Eszti, ha alcar, áruljon bé a tanitónéninek, de majd megmondom én is a magamét — gon­doltam — mert miért nem köszönnek ők is ? Vagy talán ök nem jártak iskolába ?... Végre kijön a vámházból édesapám s oda­ül mellém a szekérre s megyünk arra bé, a belváros félé. Most 'már egészen megnyu­godtam, hogy édesapám is mellettem volt. Uj tiszteletesurak s uj tisztéletesasssonyok jöttek, de édesapám — csodák céodájára! — nem köszönt nekik, holott otthon, a fa­luban 6 is megsüvegelt minden embert s öt is mindenki. __ Hát mért nem köszönünk, édesapám? — kérdeztem. — Hagyd el, fiam, ezeknek nem kell köszönni. Úgyse fogadják. Idegenek. Soha olyan csalódás nem ért addig, mint abban a pillanatban. Hát az is lehet, hogy nem kell minden embernek köszönni?... Na, megállj, Jakab Eszti, na, megálljon tanitónéni, mert most én is tanultam va­lamit. .. Másnap reggel már újból iskolába men­tem. Bs mind attól rettegtem, hogy most mindjárt kihív a tanitónéni és megfenékél a somfapálcával, mert én nem köszöntem.. . Igen, csakugyan sok embernek nem köszön­tem s ki tudja, hátha valahonnan leselke­dett az a Jakab Eszti s már el is árulta a tanitónéninek. De nem leselkedhetett mégse, mert ha leselkedett volna, akkor bé is árult volna s már suhogott volna a somfapálca. Mindegy. így még jobb volt. Hány éve ennek már? — minek is utána- számitani. Jó húsz és néhány éve. 8 még ■most is fülembe cseng édesapám mondása: — Hagyd el fiam, városon ne köszönj. Itt nem kell köszönni. Úgyse fogadják. Idegenek, nem ismeri itt egymást minden ember... Hát ez a kicsi legénybe, aki itt halad előttem, ismerte-e azt a mbqasrangu tisz­tet? És a többit is ismeri-e, akiknek kö­szön? Ugye, nem ismerheti? De azért kö­szön. És a vezérőrnagy is visszaköszönt neki. Lehet, hogy közben mosolygott, ami­kor szalutált a kicsi legénykének, de ez a mosoly nem volt ám olyan lesajnáló, mint az én „tiszteletes“ uraim és „Asszonyain^“ mosolya, amikor én köszöntöttem őket s ók oda se hederintettek. Nem bizony. Igen, most már érezem, tisztám, érezem, miért simított szivén úgy ez a kép, itt a Monostori-uton. Boldog voltam, erősen bol­dog, hogy ez a kis magyar fiuoska eljutott oda, ahol én ilyen korban csak csalódást és meg nem értést kaptam. 6 már benne van a közösségben, a nagy magyar közös­ségben s ami a legfontosabb: ő is érzi. Ez ad neki akkora öntudatot, hogy szalutálni mer egy vezérőrnagynak, holott én ebben a korban, ha egyszerű csendőrt láttam, még az elől is úgy elfutottam, hogy talán még a puskája golyója se ért volna utói, ha utánam küldötte volna..« BIRO JANOS dott le a Malomárok Bem-utcal szakaszán. A járókelők arra lettek figyelmesek, hogy a Malomárok partján egy fiatalember hir­telen ledobja magáról minden ruháját s át akarja vetni magát a korláton. Még idejé­ben sikerült közbelépni és visszarántották a korlátról. A fiatalember erre torkasza- kadtából kiabálni kezdett, hogy hagyják meghalni, mert ő mindenképpen öngyilkos akar lenni. A közelben szolgálatot teljesítő rendőr is figyelmes lett a lármára, a hely­színre rohant és igazoltatta az öngyilkos- jelölt fiatalembert. Igazolása során kide­rült, Hogy Ferenczi Péter, Kapás-utca 6. szám alatt lakó fémnyomósegéddel azonos, aki már harmadszor kísérelt meg rovio idő alatt sikertelenül végződő öngyilkossá­got. Valószínűleg, hogy elmeháborodott is, ezért további megfigyelés alatt tartják. \ JÓ ÁRU BS JÓ HIRDETÉS AL&BJA A ió ÜZLETMENETNEK Két öngy'lkosíelöftel szedtek le a Malomárok korlátjáról az elmúlt huszonnég óra alatt < töaródiviztf — önnek, Mr. Terror, jól ellátták vala­hol a baját!... Hol járt az éjszaka? — Magyar s német éjszakai vadászokkal találkoztam a Balaton felett... Â bombakárosuitcskérf Kolozsvár, május 16. Az Erdélyi Párthoz a bombakárosultak megsegítésére eddig 6322 pengő folyt be, Újabb adományok: Stanfeld Ödönné j_— Haller Pál, Holló-u. 9. 4. _­Bara Sándomé, Galamb-u, 2? l__ Papp Mihály, Földész-u. 10 1. _ Marosán Sándor, Holló-u. 9 5,— Szalma István, Gábor Áron-u. 19 - 2.— Renner Ede g Szoher Lajosné, Fejedelem-u. 25 3Ö.— Muntyán Jánosné, Fejedelem-u. 11 l.— Hunyadi Péterné, Fejedelem-u. 11 1.—. Izsáky Paula, Fejedelem-u. 11 1 _, N. N. 2.— Jeger Aurél, Honvéd-u. 22 g.„ Abódí Péter, Honvéd-u. 49 g„—< Ifj. Csiky Mihály, Honvéd-u. 76, 4.— Dr. Száva Mihály, Honvéd-u. 91 10.— Dr. Darki, Honvéd-u. 91 2.— .Püsök Gyula, Honvéd-u. 96 5.— farkas Sándor, Honvéd-u. 105 10.—! Jánossy Lajos, Honvéd-u. 139 10.— Balázs Mihály, Szentpéteri-u. 14 1.—, Hatházi Ferenc, Pacsirta-u. 31 2.— Rác Sándomé, Cukorgyári-u. 13. 2.— Szabó Jánosné, Hösök-tere 19 2.— Huszár Lajosaié, Magyar-u. 25 4.50 Kiss Zoltán, Magyar-u. 4 5. _> Vér Klára, Eszterházy-u. g.— Dr. Dőry Béláné ny. tanárnő 3.— Nemes Ferenc, Eszterházy-u. 16 5.—, Balázs Jánosné . 4.— Petres Gyula, Kolozs 20. _ Máthé János g._ Kormos Márta, szinésajő 100.— Kovács László cég, Kolozsvár 1000,— összesen: P. 7585.50 ERDÉLY MOZGÓKÉ PSZINHAZ Ma utoljára: ZENÉLŐ MALOM Május 18. ősbemutató Az olasz filmművészet kimagasló értékű remeke Megtérés Az örök szerelem himnusza. Lenyűgözően szép és izgalmas, érdekes filmtörténet. Főszerepekben: Fosco Giaccetti, a legnagyobb olasz jiellemszinész, Marie Glory és Famo Barbara Dalbetéteket énekli: Tito Sehipa A cselekmény színhelye: Nápoly, Santa Lucia és" Sorrento cso­dálatos szépségű vidéke. A háttérben a füstölgő Vezúv a maga komor pom­pájával, külön érdekessége a filmnek. Nápoly természeti szépségei, művészet­történeti emlékei vonulnak fel ebben a páratlanul érdekfe.'.zitö filmben. El­bűvöl a világ legszebb kikötö városá­nak romantikus, daloló, szerelmes hangulata. Hiradó előtt kötelező filmhíradó, Ma­gyarország légvédelmi szolgálata. Álta­lános tájékoztató. Mindenkinek jó ezt megnézni! / V

Next

/
Thumbnails
Contents