Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-17 / 111. szám

Ara 16 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYEDÉVRE 12.40, FÉT. ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HÚSZON HETEDIK ÉVFOLYAM 111. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-TJ. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: XL. SZ, KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA fl Kárpátok előtereken több eredményes vállalkozást hajtottak végre a honvédek Perfsmouthof nagy ®r@dménnyel bombázták a német repülők Köveinél és a Szereth mentén nagy orosz támadásra készült fel a német hadvezetőség Német ellenintézkedések várhatók a török króm szállítmányok ügyében fi balkáni kommunisták bolsevista uniót terveznek A NÉMETORSZÁG 8ZörETí-ÉGBPBl- HEZ INTÉZETT ANGOLSZÁSZ „ULTI­MATUM“ a Szovjet kezdeményezésére jött létre, állapítja meg a Transcontinent Press diplomáciai munkatársa. Az „Izvesztija“ című szovjet lapban néhány nappal ezelőtt az a hir jelent meg, hogy Moszkva java­solta Londonnak és Washingtonnak, változ­tassák meg a feltétlen megadásról szóló formulát. A „Times“ a szovjet lap cikkéhez fűzött magyarázatában azonnal hangoztat­ta, hogy nincs szó Moszkva és a nyugati szövetségesek felfogásának alapvető meg­változtatásáról, hanem csak taktikai mó­dosításról, mert az eddigi módszerek Né­metország szövetségeseivel szemben nem voltak eredményesek. Erre a moszkvai kez­deményezésre következett* azután az a Magyarországhoz, Finnországhoz, Bulgáriá­hoz és Romániához intézett felhívás, ame­lyet ezeknek az államoknak közvéleménye és hivatalos megnyilatkozásai azóta már egyértelműen visszautasítottak. Ebből a szovjet kezdeményezéssel való összefüggésből egészen nyilvánvaló, hogy a szövetséges nyilatkozat, vagy „ultimátum“ célja az volt, hogy a Szovjet európai poli­tikai játékát támogassa. Ma már talán egyetlen európai sincs, aki kételkednék abban, hogy éppen azokat az államokat, amelyekre a szövetséges nyilatkozat vonat­kozik, Moszkvában és Teheránban a bol- sevizmusnak szolgáltatták ki. Ha most a szövetségesek ezekhez a népekhez azt a felhívást intézik, hogy tegyék le a fegy­vert, ezzel csak Moszkva karjai közé akar­ják hajtani őket. Éppen az a meggyőződés, hogy a fegyverek letétele, vagy egy eset­leges szövetséges győzelem a vörös hadse­reg által való elárasztást vonná maga után, még szilárdabbá teszi Németország szövet­ségeseinek harci akaratát. • A török sajtó a szövetséges felhívásról szóló cikkeiben azt Írja, hogy London és Washington ezzel „politikai második harc­vonalat“ vélt létesíteni. Az inváziós fegy­veres kaland előtt megkísérlik a tengely belső ellenálló erejének megtörését. A „Tasviri Efkiar“ szerint az egyetlen ered­mény legfeljebb az lesz, hogy Moszkvától idöhaladékot kapnak az invázió megkezdé­sére. A „Cumhuryet“, a legnagyobb török lap megállapítja, egyáltalán nem tételez­hető fel, hogy a szövetséges ultimátumnak bármilyen eredménye is legyen. A román sajtóhangok közül a Német Távirati Iroda az „Universul“ cikkét, Ille­tőleg a lapban közölt félhivatalos román állásfoglalást közli. Ismét igazságtalan váddal illetnek bennünket — Írja a román lap. Ez a román nép régi tragikuma. Azt hittük egyszer, hogy ennék a. tragédiának irbSciu-ii nu-ruhe* sk ti*?v 'ié'tftmjg&p.# i szakad vége, amelyek ma minket elitéinek. E Akkor, amikor minden oldalról elhagyták 1 bennünket, azt hittük, hogy náluk találunk segítséget, de éppen olyan kevéssé kaptunk megértést, mint ma. Elhagyatottan — ami­lyen állapotban voltunk —- ott szereztünk segítséget, ahol kaptunk és csak egyetlen egy hatalomra támaszkodhattunk. A román nép nem hálátlan és szünetlen áldozataival szolgálja az egész kontinenst. ■* A TÖRŐK KRÓM SZÁLLÍT ÁSOK ÜGYÉBEN adott német választ, ame­lyet Papén nagykövet hozott a török I ^kormány tudomására, egyelőre nem közlik a nyilvánossággal — közli a ,,Pester Lloyd“ berlini tudósitója, an­nak iránya azonban kitűnik abból a félhivatalos berlini közlésből, amely a Németországgal szerződésben megálla­pított krómszállitások beszüntetését szerződésszegésnek jellemzi. Egyelőre még nem látható, vájjon a birodalmi kormány a helyzetből az egész német­török gazdasági viszonyra vonatkozóan következtetéseket fog-e levonni. A török lapok — jelenti a Nemzetközi Tájékoztató Iroda Ankarából — leköz- lik azokat a brit jelentéseket, amelyek szerint a közel jövőben uj angolszász demars várható Ankarában. Ebben London és Washington a törököket az összes német-török kereskedelmi kap­csolatok megszüntetésére fogják felhív­ni. A „Daily Express“ már jelenti, N hogy a szövetségesek követelni fogják a német birodalomnak szóló réz- és gyapotszállitások leállítását is. Török állásfoglalás ezekkel a brit jelentések­kel kapcsolatban még nem történt, an­karai politikai és újságíró körökben úgy vélik, hogy a szövetséges követelé­seket Ankara előreláthatóan vissza fogja utasítani. A semlegesekre gyakorolt nyomással kapcsolatban Berlinben általában kije­lentették, hogy a német kormány az ügyet nemcsak a legnagyobb figyelem­mel kiséri, de a maga részéről ellenin- f tézkedéseket készít elő s egyáltalában [ nem elégszik. meg a szenvedő szemlélő I szerepével. A német tartózkodó maga- * tartásból nem szabad azt a hamis kö­vetkeztetést levonni, hogy Németország tétlen szándékozna maradni. Ez természetesen nemcsak a török J kapcsolatokra áll, hanem a semlegesek- j hez való egész viszonylatban is. így a | „Pester Lloyd“ említett jelentése is 1 Ui Höfer a Karádi-froníról Vájjon mit csinál jó hat hét óta a Karádi Katalint Kedvelők Klubja? És mit csinál most, amikor kiderül, hogy a tömjénnel el­árasztott és imádattal agyonhalmozott mű­vésznő nyakig elmerült valamelyes csúnya damasztika szennyes hullámaiban ? Amint a legfrissebben beérkezett jelentés rideg tárgyilagossággal közli, a letűnt idők első számú közbálványát könyörtelen ható­sági rendszabály szállította le arról a fene magas piedesztálról, amelyre öt az Ízléste­lenül hangos reklám és rengeteg megkótya- gosodott fiatal hangos Ízléstelensége állí­totta. Talán még nem felejtette el senki, hogy egy-két évvel ezelőtt volt néhány hó­nap, amelynek idején a magyar életet telje­sen a Karádi-kultusz csillaga ragyogta be. A művésznő körül már akkor magasra csap­tak a botrány hullámai. A magyar józanság, mértéktartás és jóizlés felháborodva jött rá arra, hogy hiába történt kísérlet az Incze Sándorék és az Alpár Gitták szellemének kiküszöbölésére a magyar művészetben, a sok jó szándékot és becsületes akaratot megkontreminálta az az ostoba kultusz, mely imádata tárgyává egy tagadhatatlanul bugóhangu, tagadhatatlanul sex apeal'-es, de minden különösebb énektudás és színészi készség nélkül való fiatal hölgyet tett meg Karádi-Kanzlcr Katalin személyében. Hogy miként jutott el Karádl Katalin az ö nagy fényéhez és tündökléséhez, azt ne kutas­suk. A. körúti dizözség állapotából túl gyor­san tündöklőit fel a hazai „színművészet“ ySre szrárj minőségben. De akármi és akárki is segítette karrierjében, ami nem is volna még olyan-nagy ok a megbotránko­zásra, hiszen tudjuk, hogy igen sok csillag fénye nem pusztán a művészet örök tüzének lángjaiból táplálkozik, inkább az volt a baj és ok a felháborodásra, hogy a színházi he­tilapok szemérmetlen hírverése az ifjúság bálványképévé avatta • Karádi-Kanzler kis­asszonyt. Ezen a ponton a jótzlés és a jó erkölcs védelmében szinte robbanásszerűen követke­zett be a visszahatás. Fővárosi és vidéki lapok tették szóvá a botrányossá fajult Karádi-kultuszt, tömegek tüntettek az agyonreklanürazott „művésznő“ ellen, akit az előadói pódiumról a fUvilág Jupiter-lám­páinak dicsfényéig Is eljuttatott a jellegze­tes pesti élelmesség. S egy pillanatig azt hittük, hogy a magyar jóizlés, mértéktartás és józanság csatát nyert s maguk a Karádi- kultuszban érdekelt filmesek is megrökönyöd­ve eszméltek rá arra, hogy a „művésznő“ személyi varázsába invesztált százezreikre máris keresztet vethetnek. Voltak forró nap­jai a Karádi-arcvonalnak, amikor azt hitte a filmvilág, hogy nagyon veszélyes kocká­zat lesz Karádi-filmet gyártani s amikor a közönség már-már abban reménykedett, hogy vége lesz a felháborító kultusznak. A harc első menetét mégis Karádi nyerte meg. Talán emlékszünk még arra, hogy amint nőttek a Karádi-ügy hullámai a köz­véleményben, éppúgy erősödött a művésznő pozíciója, valahol fenn, Budapesten. Igen be­folyásos nagyhatalmú közéleti személyiséget megjegyzi, hogy a tangeri német kon­zulátus esetleges bezárását sem hagy­nák Berlinben megfelelő válasz nélkül. * A BALKÁNI KOMMUNISTA SZERVEZ­KEDÉSEKRŐL a „Daily Mail“ kairói mun­katársa egy okmányt hozott nyilvános­ságra, — jelenti a „Transcontinent Press“. Az angol tudósitó állítólag megszerezte a görög és bolgár kommunista vezetők kö­zött a balkáni szovjet köztársaságok unió- jónak létesítéséről kötött szerződést. Az okiratot a görög kommunisták részéről Yannl Jordides, a bolgár kommunisták ré­széről Dussian Daszkalov Írták alá. A szerződés egyik pontja kimondja, hogy az unióba Görögország, Macedónia, Bulgária és Szerbia tartoznának. A kommunista pártok a cél megvalósítására tetszéssze­rinti taktikát alkalmazhatnak. Mint az egyezmény továbbá hangoztatja, a pártok a? unió északi határának biztonságáért dolgoznak majd, még pedig aaaal a céílal. emlegettek a művésznővel kapcsolatban. S ezek a mendemondák akár igazak voltak, akár gyanúsítások, az viszont tény marad, hogy amíg az ország mindenütt tüntetett Karádi ellen, a film, színház és rádió ver­sengett abban, tüntetésszerüen, hogy mentői többet foglalkoztassa a méltatlanul űzőbe vett jámbor leányzót. A közvélemény és a jóizlés csúfos csatát vesztett s meg kellett nyugodnia abban, hogy amint a marxizmus és a Pesten kite­nyésztett szalonkommunizmus vigan űzhette kisded, játékait, úgy Karádi Katalin is szent és sérthetetlen magas protektorai révén. A március közepén lezajlott történelmi változás után aztán újra hirek érkeztek Ka­rádi Katalinról. Ezek a hirek egyenesen meg­döbbentők voltak. Csakhogy nem a művészi ténykedés sikjáról érkeztek ezek a hírek, hanem egészen más machinációkról. Nem volt se módunk, se kedvünk arra, hogy Ka­rádi Katalin újfajta szerepvállalásáról kö­zelebbi tájékozódást szerezzünk, hiszen sok­kal fontosabb kérdések kerültek az élet és az érdeklődés homlokterébe. Karádiról csú­nyán megfeledkezett a közvélemény, mintha soha sem is lett volna. És most — Höfer érkezett a Karádi-front legfrissebb eseményéről: a művésznőt több heti fogság után szabadlábra helyezi ék ugyan, de . . . Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni s ezért a lényegbe ütünk: a ma­gyar közvélemény józan L meg nem vesz­tegethető rétegei nagy elégtételt érezhetnek. Nem oii nélkül, tiltakozott a magyarság ösz­töne a művésznő ellen, mert a nagy imádat, a sok tömjén, a csaholó reklám csalóka gö­rögi tizei mögött rejlett egy ismeretlen té­nyező: a titok, ami többé már nem titok, annyira nem, hogy az istenített művésznő éllen olyan rendszabályokat foganatosítot­tak, aminöket csak igen veszélyes gonoszte­vőkkel szemben szoktak alkalmazni. A főváros illetékes hatóságainak bizo­nyára meg is volt az okuk arra, hogy Karádi Katalint rendőri felügyelet alá helyezzék. S éppen ez az ok figyelmezteti a Karádi-kul­tusz papjait és hívőit arra, hogy méltatlanra, pazarolták a tömjént és a mirhát, ügy nagy általánosságban pedig az a tanulsága Ka­rádi Katalin tündöklésének és bukásának, hogy az egészséges közösségi szellemet nem lehet arculcsapni, nem lehet megesufolm az olyanszerü istenítessél, amit Karádi magá­tól értetődő természetességgel igényelt és ei is fogadott. Most a kultusz oltáráról a börtönön ke­resztül mellékutcára parancsolta őt egy erélyes rendőri intézkedés. A magyar közvélemény annak idején sok­kal kevesebbet kért tőle: csak egy kis sze­rénységet. Karádi nem engedelmeskedett a közösség kérésének s most hatósági segédlettel totoo- colták ki a magyar közösség életéből. Igen. A szerényszég erényét neom azt a szerencse kiválasztottjainak idejében meg­tanulni és gyakorolni. — íz — hogy a Dunát elérjék, amelyet Bulgária és Szerbia határának állapítottak meg! Bulgáriának kijáratot kell kapnia az Égei- tengerhez. A már jelentett tervezet ötödik pontja a szovjetorosz ellenőrzés alatt áno önálló köztársaság ' felállításáról szél, amelynek keretébe a Dardanellák tartoz­nának Isztambullal. A „Daily Mall“ hivatkozik Eisenftoower tábornoknak arra a legutóbbi nyilatkoza­tára, amely szerint a Balkán a szovjet ér­dekkörébe tartozik. A Wilhelmstrassen utalnak ennek az okmánynak értelmére. A tájékoztatók hangsúlyozzák az okmány eredetiségét.. A Wilhelmstrassen azt Másik, jogosult annak feltételezése, hegy ez a® okmány egy Kairóban székeid exkormány indiszkréciója folytán jutott az angolok kezébe. Az okmány — mint német körök­ben hangsúlyozzák — megvilágítja a szov jetrmló és angolszász hatalmak között a kairói és teheráiű konferenciái» Délkelet- Európára és a közelkeleti Törökországra vonatkozólag történt niEgállapodásekat,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents