Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-16 / 110. szám

K m n «? £

iS-áJo m- tí j m s 1® Mr a Mimiéi

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.39, NEGYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATARARÉK- PÉNZTABI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148,

JTUSZOTTHETEBIK ÉVFOLYAM 110. SZÁM

KIADJA A LAfSllP« RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAJ-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFfőK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

Nem hozott sikereket Délolaszországban az angolszász támadás első három napja

Kisebb harci tevékenység a Kárpátok előterében

Bristolt erős német légitámadás érti

R Szovjet ui javaslatot tett a londoni lengyel kormánynak?

Japán ul nagy hadműveletekre készül Csungking ellen

MILYENEK AZ IGAZSÁGOS BÉKE K1LATASA1 SZÖVETSÉGES GVŐZELEM ESETÉN ? — veti fel a kérdést a ,A me- teenth Century and After“ oimü angol fo- tyóirat s a válasz meglepően őszinte: a kilátások egyáltalában nem jók, A cikk Írója megállapítja, hogy Igazságos béke csak akkor volna, ha az kizárólag európai és egyáltalában nem bolsevista színezetű lenné, — jelenti a Budapesti Értesítő. Az előkelő angol folyóirat ezzel a megállapításával igazat ad az európai érdekekért küzdő nemzeteknek. Az igazságos béke valóban csak az lehet, hogy ha Europa népéi maguk intézik ügyeiket, abba a térületen nem érdekelt hatalmaknak nincs beleszólásuk és Ua a bolsevizmust teljes mértékben sikerül kikapcsolni az európai kérdések rendezésébe való beleszólás minden lehetőségéből. Ez a belátás azonban csak egy angol folyóirat egyik cikkében jelenik még meg, de nagyon messze van még a® angolszász hivatalos felfogástól.

Ezekre a hivatalos angolszász szándékokra rendkívül jellemző annak a triumvirátusnak összetétele, amelyet Eisennoo- wer tábornok főhadiszállásán létesítettek azért, hogy az elfoglalandó európai területek polgári ügyel fölötti legfelsőbb ellenőrzést gyakorolják. Csak természetes, hogy közöttük egyetlen egy európai sincsen.

Az egyik Edward Frasett kanadai tábornok, aki az európai ügyek intézésére vonatkozó „előképzését“ az északnyugat- indiai határ katonai szolgálatának ellátása közben szerezte az ottani szabadságszeretó hegyi törzsek elleni harcban s azután tapasztalatait az Indiai katonai titkos szolgálatban tökéletesítette. Ugylátszik, az európai népekben is ilyen indiai hegyi törzseket látnak az angolok és amerikaiak. A triumvirátus másik tagja Julius Cecil Holmes tábornok, aki a newyorkl világkiállítás helyettes igazgatója volt, majd egy nagy amerikai malomtársaság kirendeltségét vezette Brazíliában, most azonban már tábornok Eisenhoower főhadiszállásán. S végül a harmadik Frank Johnson Mac Sherrif, aki eddig vezető állást töltött be Délolaszországban az AMGOT-ban. A Reuter-ügynökség az itt szerzett tapasztalatokat felbecsülhetetlennek minősíti az elkövetkező szervező feladatok megoldásában. A célzás nem valami szerencsés, az AMGOT délolaszországi tevékenységének eredménye már túlságosan közismert ahhoz, hogy egy ilyen utalás csábító lehetne.

*

JEAN D’ARC ÜNNEPEN Petain francia államfő Rouenba látogatott el, végigjárta ae angolszász bombázás okozta romokat s meglátogatta a súlyosan megsérült székes- egyházat. A francia sajtó ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az Orleansi szűz halálának 513. évfordulója jó alkalom a franciáknak arra, hogy emlékükbe idézzék Anglia akkori magatartását és végiggondolják azt a sok szenvedést, amit a voh „szövetséges“ a francia összeomlás és a csúfos angol cserbenhagyás óta az angolszász bombázóktól és az afrikai megszállás során átszenvedett. Petain marsall rouenl látogatása is ezt jelképezte. Az ősz mar- sallt az egyik templomban az érsek fogadta. A főpap beszédére adott válaszában Petain kijelentette, hogy mélyen isegtnditja ennek

az ennyire megrongál* városnak látása. éppen, annak a városnak, amely a történelem folyamán már annyit szenvedett az angoloktól.

Henriot államtitkár vasárnap a Jeanne d°Arc-ünnep alkalmával megnyitó beszédé ben a többi között ezeket mondotta.:

— Az angol—amerikaiaknak egyedüli célja, hogy a világ értékeit egymásközött osszá,k szét.

Henriot ezután a montoire találkozóra emlékeztet és ezeket mondotta:

— Németország, -mint győztes fél, érintetlenül hagyta Franciaország birodalmát és tengerészeiét és hála. a (lemarkácvís vonalnak, külföldön képviselj vu-.vy, ■>i •. . lensége fenntartásához es Vieh,,'ben idegen diplomaták jelenlétéhez járult hozzá. De. Anglia, mint szövetséges, nem akarta, hogu Franciaország megtartsa gyermatait és hajóhadát. így került sor többi között a a mers-el-kebiri eseményre Sztálinnak az a célja, hogy Algírban, Tuniszban és Marokkóban szovjet köztársaságokat alakítson és végül Franciaországot is szocialista szovjet köztársasággá alakítsa át. Az uj Európa nem a német propaganda tárgya, hanem valóság, amelytől Franciaország jövője is függ és amelyért harcolnia kell.

*

A BRIT BIRODALMI MINDETEK ELNÖKÖK LONDONI ÉRTEKEZLETÉN Churchill mindenáron megkísérelte azt, hogy a dominiumokat szorosabban kap- osolja Angliához és közös külpolitikai irányvonalat állapítson meg. Rendkívül érdekes az az ellentét, amelyik Churchillnek Mackensie King kanadai miniszterelnökhöz intézett üdvözlő beszéde és a miniszterelnök válasza között volt. Churchill azt hangoztatta, hogy Kanadát megszentelt kötelékek kapcsolják az anyaországhoz és a brit birodalom „áldásos, tartós és dicsőséges építmény“. Mackensie King válasza viszont hűvös és tartózkodó volt. Arról beszélt, hogy jól meg kell tanácskozni a birodalom tagállamainak háború utáni együttműködését és fel is sorolta azokat a szempontokat, amelyeket Kanada figyelembe kíván venni. Az uj módszerek iránt nem fejezte ki valami nagy bizalmát. Ezeket — hangoztatta — óvatosan keli mérlegelni, mert könnyen azt a látszatot keltheti, hogy szűkíteni akarják a domíniumok szabadságát. A külföld sem szabad ugy érezze, hogy a brit birodalom idegen testet akar képezni a világban.

A miniszterelnök otthoni kanadai sajtója meg is állapította, hogy Mackensie King erős ellenállást tanúsított a dominiumokat szorosabban lekötni akaró szándékokkal szemben

A brit birodalmi miniszterelnöki értekezleten természetesen sok sző esett az angoi- amerikai-szovjet kapcsolatokról. Az a nézet alakult ki, hogy mindaddig, amíg egészen határozott tervek és megállapodások nincsenek a szövetségesek között, a háború utáni rendezés tekintetében és ezek a tervek nem-bírnak a valóság bizonyos lehetö- ségeivel, addig nem sok értelme van magának a brit birodalomnak jövőbeni belső szerkezetéről döntéseket hozni. A „limes" szerint éppen ezért tárgyalták a háború utáni biztonság fenntartását szolgáló viIlletékes magyar és német szombaton nyilvánosságra. hozott közleményeiből és állásfoglalásaiból értesültünk arról, hogy London, Washington és Moszkva ultimátumszerű felhívást intézett Németország szövetségeseihez. Ez az ultimátum nem lep meg senkit. Sem abban nincs semmiféle meglepő, amit az. ellensége* oldal követel az európai középéé kisállamoktól, még kevésbbé abban, ahogy ez a követelés elhangzott. A finn precedens már minden ,tekintetben épp eléggé alapos 'tájékoztatás volt arra, hogy az európai kis- népek könnyen elképzelhessék: mit képzelnek el béke gyanánt Londonban, Washingtonban és Moszkvában. Az a béke, amit az erőszaknak és a becsületnélküliségnek lon- 9 doni, washingtoni és moszkvai „szent szö- B vétségé" — bocsánat a kifejezésért — békeként felajánlott, valóban béke is lett volna a finn testvérnemzet számára: a becstelen halál, a nemzet és a nép menthetetlen pusztulásának „örök békéje". Finnország felismerte a rá váró veszedelmet. Finnország józan ösztöne számolt azzal, hogy a férfias helytállás, a harc és a becsületért hozott véráldozat még mindig kisebb kockázat számára, mint a felkínált béke és annak következményei. Az angolszász—szovjet szövetség Suomi földjén tervezte kiépíteni első hídfőjét, amely a katonai erő és ügyesség hiányát egy tulravasz diplomáciai fortély alkalmazásával kiinduló pontja lett volna Eu- ■ Pipa bekerítésének. Finnország nem vállalta ezt a hídfőállást s amikor a szovjet ugyne- ezv-t békefeltételeit visszautasította, nem Is. ntikusan hősi gesztust, alkalmazott, habiéin követte egészséges, meg nem vesztegethető népi ösztönét.

Most a többi európai kisállam felé kísérletezett a Churchill—Roosevelt—Sztálin triász. S az angolszász—szovjet ultimátumban érdekelt európai államok nem csak a finn példát látják Időben közel magukhoz, de még inkább térben Badoglio és Délolaszország olyan csúfos tragédiáját, amelyhez foghatót Európa újabb történetében nem jegyzett fel a krónikások tolla.

Minket, magyarokat az angolszász—szovjet mesterkedések legfrissebb sütetü kísérlete már csak azért sem lep meg, mert az úgynevezett „Béke Párt" egy évvel ezelőtt megindított s néhány hónapig folytatott röpcédula-hadjárata körülbelül megbízhatóan tájékoztatott arról, milyen magatartás szolgálná az ellenséges célkitűzésekéit. Ezek a jeles békeangyalok pontosan ugyanazt kívánták a magyar néptől, mint amit Károlyi Mihály gróf londoni palaverje javasolt: hogy támadjuk hátba német bajtársainkat és szövetségeseinket, hogy vegyük ki a fegyvert a magyar honvéd kezéből és hogy csatlakozzunk Tito „tábornok" balkáni csőcselékéhez. Tudtuk nagyon jól, hogy ez a röpcédula az ellenséges idegháboru egyik fejezete s úgy is tekintettük. Egyetlen egészséges ösztönü magyar ember sem olvasta, ha véletlenül elmére ilyen békepárti felhívást kézbesített a posta, bosszankodás és felháborodás nélkül a Béke Párt kihívó orcátlan- sággal megfogalmazott förmedvényeit. Ezek

lágszervezet kérdéseit, de ebben a tekintetben is csak „előmunkálatokat“ végezhettek.

*

AZ OLASZORSZÁGI ARCVONAL KERÜLT a harctéri események előterébe. Az angolszász csapatok vasárnap is nagy erővel folytatták támadásaikat, ezek azonban a legtöbb helyen az ellenség roppant veszteségei mellett összeomlottak és csupán a legdélibb szakaszon vonultak vissza a németek néhány kilométerrel az előre elkészített rekeszállásokba.

A Nemzetközi Tájékoztató Iroda közlése szerint az 5. amerikai és a 8. brit hadsereg mintegy 10 támadó hadosztálya eredménytelenül törekszik a mélyen tagolt német állások áttörésére. Alexander tábornok minden áron és a lehető leggyorsabban szeretne hadműveleteihez nagyobb arányú teret kiharcolni és ez lehetővé teszi azt a német szándékot, hogy a támadó tömegeket, minden négyzetméternyi területen a lehető legnagyobb crőpeesteeégre kÉBSKseröBcfc, A aa,

az írásművek arculcsapágai voltak a józan és egészséges magyar politikai érzéknek, mert megfogalmazóik azt hitték becstelen elvakultságukban, hogy lesznek magyarok, akik hajlandók az ellenség kedvéért vállalni az árulást, magunk és szövetségesünk Irányában, akik hajlandók még egy 1918-at önként előkészíteni és akik bolondok a testvérharc vérfürdőjét rászabadítani a magyar földre. S ha ezek a röpcédulák keltettek mégis némi figyelmet, az csak annyi volt mindössze, hogy a Béke Párt vásári kikiáltói oly szabadon és nyíltan hivatkoztak mindenben méltó fegyvertársként a Független Kisgazda Pártra, a Független Polgári Pártra és a szociáldemokratákra. Őszinte sajnálkozásunkra még a mai napig sem tudjuk, hogy mi volt a íenntnevezett alakulatok kapcsolata a láthatatlan pinceodukből agitáló békepárti hírverőkkel.

S miután ezek a derék árulók oly belter-' jesen tájékoztattak, hogy mit szeretne tőlünk, magyaroktól az ellenség, s miután a Benes pénzén lakájkodó őszirózsás gróf „hivatalosan" is bejelentette a békepárti agitáció szólamainak programmá avatását, a a most közölt ultimátumban csak az az uj, hogy London, Washington és Moszkva szankciókat helyez kilátásba, ha az európai kisállamok, közöttük magunk is nem vagyunk hajlandók olyan tragikus ostobaságra, amely megpecsételte Délolaszország sorsát.

Az Illetékes magyar és német hely állásfoglalásai már lényegében tisztázták ataui- Umáium által te”erá±efct ludy-^tét. ö? így számukra csak éppen annak .negall&ph isa és feljegyzése marad, hogy a magyarság a helyzetét tisztán látó magyar közvéleményben London, Washington és Moszkva, ukáza még annyi érdeklődést sem okozott, mint a Béke Párt bármelyik röpcédulája.

Holott London és Washington megtorlásokat helyezett kilátásba. A londoni kalmárok és az amerikai gangszterek ezen a megtorláson bizonyára azt értik, hogy a légi terrorral tanítják móresre az európai kisnépe- ket és hogy Németországgal együtt szolgáltatják ki őket a bolsevizmusnak.

Ehhez azonban Londonnak, Washingtonnak és Moszkvának előbb meg kell nyernie a háborút. Addig azonban jó és helyes vcáaa épp Angliának kissé takarékoskodnia a bombakészlettel, repülögépálkvmánnyal és pilótalétszámmal. Mert ha bekövetkeznék ez • a lehetőség, hogy sem . Nénketország, sem szövetségesei már nem védhetik Európát, Anglia számára tüstént bekövetkezik az a kritikus helyzet, hogy igen nagy használt venné a ránkpazarolt repülőerödöknek, bombáknak és pilótáknak.

S addig is, amíg Londonban eljutnak a tisztánlátásnak erre a fokára, az „agyon- bombázott" német Birodalom, a „harcol© sorsra szánt" európai népek komor elszántsággal harcolnak győzelmükért, amely — bármily paradoxonnak is hangozzék! — meg fogja menteni az angol világbirodalomból azt, ami: még menthető...

met csapatokat sehol sem tudták meglepni. A támadókat mindjárt az első rohamoknál erős ellenállás fogadta és ennek ereje azóta csak fokozódott. Mintumo felett egészen Castelfőriéig az amerikaiak vasárnap már bizonyos mértékben tartózkodó magatartásra kényszerültek véres veszteségeik következtében. Mintumótól nyugatra egy német rohamcsapat betört az amerikai vonalakba, egy csapatrészt körülzárt es sok foglyot ejtett. A parti egységek és Casstoő kößött a 8. brit hadsereg kötelékei páncélos erőkkel R&pidoból Pignata felé akartak áttörni. Az elrejtett német páncélos elhárítok azonban a két fő támadási élcsoportnak San Ange- lotól délre elejét vették.

Nehéz német harci repülőgépek a nápolyi kikötőt bombázták eredményesen s feirob- liantottak egy löszefhajó*. A kikötő-hhí végén egy üzemanyagraktár pusztult el.

A nettunól hídfőnél az angofeai*sok folytatják csapataik összpontosítását. Yaióesi- nftleg M* is támadásra készülnek. Német ütegek vasárnap erőteljesen »ttók «aeéset a

Az angolszász ultimátum után