Keleti Ujság, 1944. április (27. évfolyam, 75-97. szám)

1944-04-16 / 85. szám

Vasárnap lUáéc április 16 Zár alá veszik a zsidó vagyonokat ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NE­GYEDÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­­PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. nrSZOMEIIDlE ÉVFOLYAM 85. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL feft NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U, X TELEFON: 15-08, — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA L_.............. V- 4-;- "'•vr. " ..... _ Hárman, karonfogva Képeslapok fotortporterei meghatóan ked­ves pillanatfelvételt készítettek volna az elmúlt vasárnap délutánján a Malom-utcá­ban. Ott zajlik le minden vasárnap délután az úgynevezett „cselédkorzó“, a kincses városban tartózkodó falusi fiatalság hagyo­mányos találkozója. Aki már látta, soha nem felejti el azt a színes, kedves és jó­kedvtől zsongó áradatot. A székely szőttes­­től kezdve Kalotaszeg pazar színpompájáig az erdélyi tájak minden népviselete felvo­nul a városi utca rideg aszfaltján s ez az unalmas, kietlen talaj valósággal kivirág­zik, megszépül egy délutánra a sok színtől és üde arctól. Eddig csak a városban szol­gáló legények és honvédek szolgáltatták a testőrséget a Malom-utcában a hagyomá­nyos vasárnapi szépségparádéhoz. Most ez a megszokott kép uj színfolttal gazdago­dott: rengeteg német bajtársat láthattunk az erdélyi magyar tájait fiatalságának és népviseleteinek seregszemléjében. Ott áll­tak a járda szélén, kisebb-nagyobb csopor­tokba verődve, vagy maguk is" ott sodród tak az üde színek és jókedvtől csengő han­gok ünnepi hullámverésében. Látszott, hogy' élvezik a pazar látványosságot. Megkapta szemüket és képzeletüket az a gyönyörű összhang a magyar nép jelleme, magatar­tása és viselete között, amely lényege min­den népi viseletnek. S mert ők is fiatalok, hát bizony irigyelték is a magyar legénye­ket és honvédbajtársakat, amikor azok oly magától értetődő közvetlenséggel és szívé­lyességgel örvendeztek a vasárnap délutáni találkozásnak. Ezt a képet senki nem felejti el, áld látta. Hiszen történelem zajlott a vasárnap dél­it tá.. ti eselédkozó politikától, hádltudomány­­tól oly távol eső színes forgatagában. Két nép, szövetséges és bajtársi nép fiatalsága keveredett el egymással. Az egyiké az ott­­honiasság szokott közvetlenségével, a má­siké az egyre közelebb dübörgő arcvonal emlékeivel, vagy az arcvonalra való mene­telés elszántságának érzésével. Abban a pillanatban mindnyájan csak emberek vol­tak, olyan emberek, akik feloldódtak egy csendes ünnepdélután) óra hangulatában. Bizonyos, mindnyájukban kirügyezett az a gondolat, hogy magyarok s németek szót váltsanak egymással, de hogyan is tehették volna, amikor egymás nyelvét kölcsönösen nem tudják s nem értik. L’gy látszott azonban, hogy ebben a mai háborúban a lehetetlen is lehetségessé válik, hogy áz akadály is kotródik a jószáudék utjából. Mert szemtanúi lehettünk annak a különös, naiv csodának, hogy a népek ta­lálkozását még a hadak utján sem mindig ármányos politikusok, vaskezü hadvezérei; rendezik meg, hanem maguk a találkozás it rendelt népek gyermekei. Igen, ha például az elmúlt húsvéti ünnep másodnapján egy fürge fotoriporter jelen lett volna a Malom­utcai cselédkozón, megörökíthetett volna az utókor számára valamit. A nagy zsivajban a színek és suhogó anyagok forgatagában ott bontakozott ki a közös ellenség rém­uralma ellen küzdő bajtársi népek egymás­­ratalálásának pompás jelképe, egy kis cso­port: egy kedvesarcu fiatal leány, aki jobb iával egy magyar honvéd karjába kapaszko dott, bal karját pedig könnyedén öltötte egy fiatal német katona karjába. Mentek hár­man, békességben, ünnepdélutáni jóhangu latban s ha egy kukkot sem is szóltak egy ­máshoz, csillogó szemük s fülig szaladó szájuk igen beszédesen elmondta, hogy mind­hárman igen boldogok. Kár, hogy fénykép nem készült erről a „kolozsvári találkozóról“. Az a fiatal ma gyár honvéd, a hatalmas német véderőnek az a fiatal katonája s kettőjük között az a fiatal magyar leány minden bizonnyal élete egyik legnevezetesebb emlékeként őrizte volna meg a találkozásról felvett fényképet. Minthogy azonban fényképet senki nem csinált a jelenetről, az ujságiró tollára hárul az a feladat, hogy ezt a jelen­téktelen kis epizódot történelemmé avassa. Igen, jusson eszünkbe, hogy a nagy há­ború véres csatái már az Ezeréves magyar föld határxuesgyéin tombolnak. Két hadra­­kelt nép fiai keverednek el künn az arcvo­­nalakon, hogy megvédjék az otthont, a tűz­helyet, a kenyeret, a bölcsőt s azt a lelket, amely akár német, akár magyar vonatko­zásban szent értelmet és jelentőséget ad az otthonhoz fűződő fogalmaknak. S ez a há­ború szörnyű erőpróba, A szív minden dob­banás t, az agy minden gondolatát, a lélek mindé», érzését szolgájává teszi. Ez a há­rom i ital léiéit, ott a cselédkorzó vidám zsivajában megértette s példázta is a mi nagy küzdelmünk lényegét: g, sorsközössé - got ás a taitársiassásct. HADPARANCS Honvédek! Magyar katonák! V A háború végső kifejlődéséhez közeledik és döntő szakaszához jutott. Elsősorban a magyar sors szempontjából, mert az ellenség itt áll egészen a határaink közelében. Most tehát ismét hazánk közvetlen védelméről van szó.. Arra gon­doljon mindenki, amidőn az I. hadsereg apái nyomdokán elindul a Kárpátokon át galíciai területre, ahol 1914—1918-ban oly sok dicső csatában tündököltek a magyar fegyverek. E harcban természetesen nincs vissza, csak előre! Elvárom, hogy mindenki megtegye kötelességét és méltók legyetek a hős elődökhöz. Fájdalmasan érint, hogy e ne* héz órákban nem lehetek magam közietek. Gondom lesz azonban arra, hogy itthon a lehetőség legvégső határáig gondos kodás történjék azokról, akik hozzátok a legközelebb állnak. Éppúgy, mint az első világháborúban, most sem állunk egyedül. Ma is ugyanazzal a német hadsereggel harcolunk vállvetve, amely 1914-—1918-ig becsületes szövetségi hűséggel állott mellettünk és amellyel elévülhetetlenul ebben a há­borúban is végleg megpecsételt bajtársi szálak fűznek bennünket össze. Mindent el kell követnünk, hogy ebből a szörnyű viharból — amelyben nemcsak hazánkat, hanem az égés* emberi­séget, kultúráját és civilizációját védjük, — győzelmesen kerüljünk ki. Kelt Budapesten, 1944. évi április hő 15-ik napján. IIORTHV s. k. CSATAY s. k. fi honvédcsapatok a Kárpátok átjárói előtt megállították a bolsevista támadást- közli a honvédvezérkar főnőkének 1. számú hadiiefeniése Livev Bániéi zászlós élete feláldozásával semmisített meg egy nehéz eresz Iraraksesit \ Teljes elhárító sikert arattak a német erők Tozsé ispán miniszterelnök: „Meggyőződésünk, hogy a győzelem a %>ánkr KORMÁNYZÓ URUNK HADPAKAN­­CSOT INTÉZETT A HONVÉDSÉGHEZ s kijelölte a magyar Rötelcsségteijesités Ht­ját: a magyar terület védelmét. Ugyanak­kor a honvédvezérkar főnöke első számú hadijelentését adta ki s ebből az ország la­kossága megnyugvással értesült arról, hogy a csapatok német kötelékekkel együttmű­ködve megállították a bolsevisták további előnyomulását. sőt ellen tárna dúsaikkal máris jelentős területeket vettek ismét bir­tokukba. A magyar katona, amint illetékes katonai helyen kijelentették, ismét ezer éves múlt­jához méltóan veszi ki részét az országot fenyegető veszedelem elleni küzdelemben. Hősiessége, kitartása, ütőképessége töret­len és amint az illetékes magyar katonai hely közlése hangsúlyozza: „Bizalommal nézhetünk ilyen példák után a jövő felé, a Kárpátokat a magyar katona acélos karja védi.“ A MAGYAR CSAPATOK HARCAIRÓL emlékezik meg az Interi» f. Távirat) Iroda jelentése is. A legutóbbi harcokban — mondja a jelentés — a Pruth és a Dnyesz­­ter felsőfolyása mentén magyar és német csapatok ellentámadásai újabb területet nyertek, ami nagyjelentőségű a Kárpátok ottani előterének megtisztítása és elzárása szempontjából. A Sztaniszlauból kiindulva, hadműveleteket folytató magyar csapatok Delatintól északkeletre szovjet élcsapatokat harcra kényszeritettek és felmorzsolták azokat. Az innen keletre folyó harcokban megtisztították a Pruth felső folyásának déli partját. A déli nagy küzdelemben a Szovjet egyre erősebb ellenállással találkozik. A Dnyeper alsó folyásánál a nyugati parton létesített hidiő kiszélesítését hiúsították meg a német csapatok. Tamopoltól nyugatra a német erők betörtek az erős ellenséges állásokba, s az északra ehhez csatlakozó bródyi és köveit térségben szétverték a szovjet harc­­csoportokat. Pszkovnál nagy elhárító ;*iker kísérte ismét a német fegyverek küzdelmét. A Krim-felszigetel) a német és román csapatok elszakadó mozdulataik során el­érték a délnyugati terület hegyi terepét, anélkül, hogy a bolsevistáknak sikerük volna kettészakitaniok az északi és keleti szakaszon kitérő erőket. Az ellenség most már mind szemben, mind a két parti sávon ld van téve valamennyi fegyver fokozott elhárításának s a Szimferopol és a délnyu­gati hegyvidékek közötti térség a nagy ember- és anyagpazariás vidékévé lett szá­mára. A veszteségek mértékére jellemző, hogy ezen a héten a krimi harcokban meg­­semmisiteítt szovjet páncélosok száma mar SOO-ra emelkedett. Vatutin szovjet tábornok, a tavaszi nagy szovjet offenziva elindítója elhunyt. A Ma­gyar Távirati Iroda lisszaboni közlése sze­rint a moszkvai rádió hivatalosan bejelen­tette, hogy Vatutin súlyos műtéten esett át, a műtét azonban már nem tudott rajta segíteni és Kievben meghalt. * A BOLSEVISTA VESZEDELEMMEL FOGLALKOZIK AZ JNFORMACIO­­NES“ eimü spanyol lap s cikkében, mint legközelebbi példára a spanyolországi vörös uralom rémségére emlékeztet visz­sza. Az akkori varos területeken mag ma sem lehet egyetlen lépést sem tenm, hogy ne akadjunk romokra. Akkor a vö­rösök azt hirdették, hogy a népnek nincs szüksége vallásra, ma pedig bebizonyo­sodott! hogy olyan nagy a lakosság lelki, ínsége, hogy valósággal nine,s elegendő pap a spanyol katolikusok lelki gondozá­sára. Az angolszászok azonban céljaik vett szolgálatában további terer engednek a bolsevizious terjedésének s még mindig nem akarják belátni, hogy tűzzel játsza­nak. Nápolyban az angolszász hadsereg ellenőrzése alatt álló területeken 75 saá­­zalékban kommunista városi tanács ala­kult. A kommunisták már eddig is 48 százalékban voltak képviselve a nápolyi városi tanácsban, a kommunista polgár­­mester azonban most kijelentette, hogy „biztos értesüléseik szşrint“ Nápoly la­kosságának 75 százaléka kommunista ér­zelmű és Így a városi tanácsban is eny­­nyi kommunista tagnak kell lennie. Az ilyen kijelentések ellen pedig BuăogUo (Haszoi-szágában nincs orvosság. Köztudomású az is, hogy a szövetsége­sek által ellenőrzött délolasz területeken borzalmas a nélkülözés, helyenként való­sággal éhínség pusztít és a lakosság utolsó ruhadarabjait adja oda egy-egy falat kenyérért. Ezzel szemben Észák­­olaszországban, amint a Német Távirati Iroda Milánóból jelenti, a kenyérfejada­­got 30 százalékkal, a rizsfejadagot 59 százalékkal emelték, a tésztaárakat csök­kentették. Érthető, hogy az intézkedés a lakosságra rendkívül jó hatással ndff. Az a két fiatal magyar lélek a maga egy­szerű szivével és természetes ösztönével megérezte, hogy az a messze földről jött német katona, arcán a nagy orosz térségben megvívott felőrlő csaták fáradalmainak két­ségtelen jelével, csizmáján az orosz sárnak a talp repedéseiből soha ki nem kefélhető parányi- szemcséivel milyen árva és elha­gyatott. Nem állapítható meg soha, ld volt a kezdeményező, de az bizonyos, hogy az a két fiatal magyar lélek a magas diplomácia berkeiben szokásos udvariasságot .megszé­gyenítő természetes közvetlenséggel és ked­vességgel osztotta meg a maga ünnepi örö­mét a messziről jött bajtárssal. S az ilyen­­gesztus több, mint diplomácia, több annál, amit a hadviselés tudósai vezérkari térké­pek felett haditervként ldcirkalmaznak: ez a nép szivének dobbanása, amely nem zár­kózik el, hanem kitárulkozik s a jóságért csak jóságot, a becsületért csak becsületet kér viszonzásul. Az a két fiatal magyar szó és beszéd nélkül h: 'adtai adta a német kamerádnak, hogy megértik őt s enyhítik böune sn Szószáé érzetét, Bizonyos, vagy legalább is valószínű, hogy az a német katona is megőrzött va­lami csodálatosan felemelőt ebben a talál­kozásban. Mert meg kellett éreznie, hogy az a dolgos magyar leánykéz, amely oda­­simult az ő ' Vj)'1’. zubbonyához, egy egész nép jószándékát és megértését jelenti s ez a nép, távol a politika fortyogó boszorkány­üstjétől, azt akarja, amiért ő eddig harcolt: a győzelmet, a rendet, a rendben a bizton­ságot s annak árnyékában a maga sorsát meghatározó tényezők megmaradását. A gép és anyag nagy ütközeteiben megedző­dött német katonaszivnek meg kellett érez­nie, hogy itt vendéglátó és nyiltszivü nép földjén jár s az ő arcára suhanó legényes mosoly jelezte is, hogy tisztában van a hely­zettel: ez nem ellenséges világ, ahol a fegy­ver törvénye, a pillanat könyörtelen pa­rancsa nő a jobb és nemesebb érzések fölé. Van olyan világ, aho! rakéták fénye vi­lágítja meg az ellenséges célpontokat s az egyetlen helyes magatartás: gondolkozás nélkül tüzelni puskából, géppisztolyból, pán­­eStörcbő! nehéz mcssarskbS. Efe ns» cíjhé! ut is ebben az égő világban, amelyet jó­szándék, közös akarat, egy cél világit meg. Ezen az utón találkoznak a bajtársi népek gyermekei, ahogy az a névtelen német ka­tona találkozott itt, a kincses város ünnep (délutánján két névtelen fiatal magyarral. Ök hárman megtalálták az egyetlen jár­ható utat, azt az ösvényt, amelyen járni te­het és járni kell. Nem firtatták egymástök ld vagy, mi vagyamért vagy ilyen és mért nem vagy más. Csak karonlogták egymást és megértésben, jó hangulatban beteusmo- Jyogtak a háború nyomasztó atososBtérá jába. Aki még ma is tűnődik, rágódik azon, hogy mért vannak itt német csapatok, bqgy mit akarnak itt, annak mindent elmond ez az életből ellesett kis pillanatfelvétel. Két nép tanulhat, okulhat ebből a jelen­téktelen mozzanatból, mert — történelem. S a történelmet nem mindig az erő tintája és hatalom pennája írja. Olykor fiatal tel­kek egészséges ösztöne csinálja a rider aszfalton,-ft-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents