Keleti Ujság, 1944. április (27. évfolyam, 75-97. szám)
1944-04-09 / 80. szám
KtlETlUjSKG 4 1944. ÁPRILIS 9. Térés mérföldkő a kisnépek országutjdn Szemüveg Fotócikk Amateur foto Dr. Weber Mátyás foto, optikai ssaküzletében Unió-utca 8. ss. Telefon: 36-63. A bolsevizmus hálált hoz. A bolsevista halál rémével megismerkedtek most a londoni lengyel emigráns kormány tagjai is, akik Lengyelország katonai összeomlása után Angliába menekültek. Két képviselőjük, amint az emigráns lengyel kormánynak a brit és északamerikai kormányhoz intézett jegyzékéből kiderül, szovjet területre érkezett, hogy ott a bolsevistákkal tárgyaljon, a Szovjet azonban haditörvényszék elé állította és mindkettőjüket főbelövette. Kétségtelen, hogy sem az angol kormány, sem pedig az Egyesült Államok kormánya nem tett semilyen lépést a meggyilkolt két lengyel államférfi ügyében. Az ilyen lépés kínosan zavarhatná az angolszász-szovjet politikai kapcsolatot. De nem is áll módjukban semilyen megtorló intézkedést tenni. Különösen Anglia tehetetlen minden vonalon a nyersebb és erőszakosabb keleti imperializmus ellen. Az is kétségtelen, hogy ilyen körülmények között egyelőre gondolni sem lehet a lengyel-szovjet viszony békés mederbe való terelődésére. Az ellentétek a napokban egyre jobban kiéleaedtek. A londoni lengyel szociálista párt a közelmúltban tudtára adta Attlee-nak, a helyettes angol miniszterelnöknek, hogy semilyen vonalon sem hajlandó tovább együttműködni a Szovjettel. A memorandum formájában átadott nyilatkozat kijelenti, hogy a lengyel szóciálisták semmiképpen sem hajlandók elismerni a Moszkva által követett Curzonvonalat, még akkor sem, ha a brit kormány politikai opportunitásból ezt a határt tárgyalási alapnak minősiti, Amint egy Stockholmon át érkezett jelentés kiemeli, a lengyel szociálista emigránsok éles tiltakozásukat jelentették be a balti államoknak a Szovjetunió által való bekebelezése ellen és a Balkán államainak a Szovjet érdekszférájába való csatolása ellen. „A legelmaradottabb balkáni állam is a civilizáció és az emberi szabadság magasabb folcát valósította meg, mint a Szovjetunió“, — emelte ki a felirat. A lengyel szociálista párt állásfoglalása egyben Mikolajczyk kormányelnök számára is kijelöli az utat, amelyen haladnia kell. Ebben a pártban Pilsudszki régi munkatársai is helyet foglalnak és politikai befolyásuk emigránsviszonylatban igen nagy. Mikolajczyk többször kijelentette az utóbbi időben, hogy álláspontját a határok megállapítása kérdésében függővé teszi a szociálista párt állásfoglalásától és a Curzon-vonalat nem ismerheti el, ha a szocialista párt sem ismeri el. A Curzon-vonal elismerésére a szocialista-párt éles visszautasítása után és a két emigráns lengyel államférfi meggyilkolása után gondolni sem lehet. Mikolajczyk egyébként röviddel ezelőtt Roosevelthez intézett írásbeli üzenetet, amelyben kijelentette, hogy a Curzon-vonalat egyetlen lengyel kormány sem ismerheti cl. Ezekben a súlyos, történelmi órákban egyre gyakrabban ötlik fel a világsajtó-, ban a katyini és vinnicai lengyel tömegsírok réme. A lengyel emigráns sajtó is többször foglalkozott ezzel a kérdéssel sajtójában. Csak Sikorszki tábornok eltüntetéséről hallgatnak a londoni lengyelek. A Sekret Service szerepét már csak azért sem szellőztethetik, mert anyagi szempontból függenek az angol kormány ,Jóindulatától Amikor londoni lengyel szocialista körök ilyen éles elutasító állásfoglalásra határozták el magukat a bolsevista ,,munkásparadicsommal“ való szembehelyezkedésükben, a Szovjetunió tulajdonképpen nem tett egyebet a két lengyel kiküldött kivégeztetésével, mint a Katyninban és Vinnicában elkezdett borzalmas munkáját folytatta. Moszkva pedig a saját, vérrel kitaposott utján halad tovább és semilyen akadálytól nem riad vissza céljainak megvalósításában, ha azok még oly kegyetlenek és embertelenek is. Moszkvának nincsen szüksége emigráns lengyel kormányra, legalább is nem a londonira, amely, ha eszközei mérsékeltek is, mégis kinos szépséghiba az angolszászbolsevista „együttműködés“ arculatán. Ha nehézségek támadnak a Szovjetben, a bolsevista szervezésben, a vörös kényurak könnyen és gondolkozás nélkül hárítják el maguktól az akadályokat: a tarkólövés minden kérdést megold Két évvel ezvel ezelőtt még a szovjet volt az, ame'y szorongattatásának időiben mindent elkövetett, hogy támogatást és segítséget eszközöljön ki a maga számára Angliától és különösen Amerikától. A szovjet diplomácia akkor még hajlongva járult az amerikai pénzfejedelmekhez. hogy fegyverkezési segítséget szerezzen és fel tudja tartóztatni a .Sztálingrádig elönyemult német haderőt. A helyzet ma merőben más. A szovjet úgy gondolja, nogy mi sem könnyebb, mint hogy a maga utján járjon. A bolsevista diktatúra eddig is véresebbnél véresebb állomásokkal jelezte pályafutását, Katyin és Vinnicza borzalmaihoz kell most hozzászámítani a szovjetben agyonlőtt^ két londoni lengyel emigráns államférfit is. Vájjon van-e még ezekután valaki Angliában és Amerikában, aki még most sem látja, hogy a vörös diktatúra nem csak öreg földrészünk, Európa bekebelezésére és megsemmisítésére, hanem Ynglla és Amerika bolsevizálására is törekszik? A két lengyel politikus meggyilkolása a lengyel nép drámai esését növeli, annak a népnek tragikumát, amely hitt és bizott az angolszász ígéretekben, feláldozta magát csak azért, mert Londonban biztosították határaiknak épségét, — most azonban megváltozott a londoni urak véleménye és magára hagyják a lengyel népet. A lengyel nép védelmét a 'bolsevista veszedelemtől éppen a németség vállalta, amely bizonyos lengyel körökben, elsősorban azoknál, akik Moszkvához dörgölőznek önző egyéni céljaik el-, érésére, még mindig az egyedüli ellenségnek számit. Bizonyos az is, hogy a lengyel nép mély és örökérvényű tanulságokat vonhat le történelmének utóbbi öt esztendejéből, de a tanulságokat azok is kénytelenek lesznek levonni, akik még a mai napig sem érezték át az európai sorsközösség érzését és nem hiszik most sem, hogy az ellenség keleten van, hogy Európa népeinek, legyenek azok kicsinyek vagy nagyok, gazdagok, vagy szegények, mindén erejükkel össze kell fogniok a kontinensen kívüli imperiálizmusok ellen, mert Európa egyedül csak igy őrizheti meg függetlenségét, csak igy lehet jövőnk és egyedül áldozatok vállalásával remélhetjük azt, hogy va’amikor még megérhetjük az európai élet jobbrafordulását. A lengyel megbízottak meggyilkolása még egy másik tanulságot is jelez: aki az európai népek közül Londonhoz fordul, az észrevétlenül arra ébred fel, hogy sorsát immár nem Londonban Intézik, hanem azt átengedték Moszkvának, „politikai opportunitásból". London nem avatkozik be Moszkva állítólagos érdekterületeibe, túl erőtlen ahhoz és na be is avatkozna, nincsen meg az a katonai súlya, hogy a maga előtt a győztes pózában tetszelgő szovjet előtt a legkisebb diplomáciai sikert el is érje. Az emigráns norvég kormány egyik ugyancsak Londonban székelő diplomatája a napokban a következő kijelentést kockáztatta még: — Lengyelországot cserbenhagyták. Lengyelország holttestét most már csak arra használják fel, hogy kísérletezzenek rajta. Ha átmérjük a fenntebb vázolt szempontokat, önkéntelenül is magyar szempontból is mélyreszántó tanulságokat és tapasztalatokat vonhatunk le a magunk számára is. A lengyel példa Intő és figyelmeztető mementó minden keleteurópai kis nép számára, de elsősorban Magyarország számára, A magyarság a hatalmas, számban és minőségben egyaránt nagyméretű németség közvetlen Husvét nagyhete volt. Már gyönyörűek voltak a nappalok s még gyönyörűbbek az éjszakák. Ha a városra leszállt az este, a tavaszi szellő jó messziről idáig hozta a felhasltott barázdák nehéz föld-illatát. De bármilyen szépek voltak a nappalok, a nehéz napi robotban alig vettem észre szépségüket, Az éjszakák azonban, ezek a nehéz illatú áprilisi éjszakák megbabonáztak, megejtettek, órákig el tudtam csavarogni az utcákon, holott nappal sokszor olyan fáradtnak éreztem magamat, hogy 'rogytam össze. De ha felgyultak a villanyok, már nem éreztem többé magamban semmi fáradtságot s hajnali három előtt nem volt az a hatalom, amely ágyba tudott volna dönteni. Abban az időben sokkal élénkebb szinüek voltak a kolozsvári éjszakák. A „hódítók“ tobzódtak a meghóditottakon s élték ennek a városnak szellemétől annyira idegen életüket. Nappal alig lehetett az utcákon hallani beszédüket, de éjjel már csak vél ük lehetett találkozni mulatókban, kártyázöhelyeken és rulett-termekben, az utcákon, bármerre járt az ember. Kezdő újságíró voltam s minden érdekelt, aminek köze volt az élethez, vagy a halálhoz, a nappalhoz, vagy az éjszakához. Voit egy barátom, újságíró, azt meg semmi nem érdekelte csak az éjszaka, a tánc s a rulett. Sokszor hivott magával ebbe, vagy abba a mulatóba, de mert erősen kopott volt a ruhám, nem tudtam magam rászánni, hogy elmenjek véle valahová. Egy éjjel azonban, mert többet ittunk valahol, mint amennyi elég lett volna ahhoz, hogy az embernek csupán jó hangulata legyen, sikerült behurcolnia engemet is a divatos éjjeli mulató ruletttermébe. Húsz pénz volt csupán a zsebemben. Ha pengő értékre átszámítom ma. még egy pengő sem. De az nagy pénz volt akkoriban, akár egy egész nap Is lehetett belőle élni. Arra tartogattam éppen, hogy még kihúzzam véle a hónap utolsó napját. — Te, hajol hozzám. — barátom — van nálad pénz ? — Nincsen csak húsz pénzem — mondom neki, — de arra szükségein van —: Add csak ide, ne bo dogtalankodj — biztatott, — mert mindjárt megfiadzik neked az a huszas. Add csak ide . . . Remegő kézzel nyújtottam át neki a pénzdarabot. Ott á'lottam a játékterem sarkában s figyeltem, mit akar a pénzemmel. Játszani kezdett véle, ezt jól láttam s azt is, amikor veritékezö arccal, kaján vigyorral rohant hozzám: — Nesze, itt a pénzed. Húsz pénz helyett hatszáz... Tedd el hamar s gyere menjünk Innen. Szédelegve támolyogtam ki az Izgalomközelségében él, Wiu a földrajzi adottságoktól nem függetlenítheti magát, sem olyan lépést nem tehet, mely történetének eddigi liagyoniánynival ellenkezik. Ha az erőviszonyok az európai népek nagy közösségének javára alakulnának, minthogy eife minden reményünk megvan — Magyarorszagnak olyan gazdasági és politikai lehetőségei vannak, amelyek nem csak a további létet biztosítják a Dunamedencében, hanem nagyszabású államépitő és újjáépítő munka anyagi feltételeit is megteremtik. A magyar szabadság sokkal biztosabb es véglegesebb valami, mintsemhogy nyugati szövetségesünk, amely szintén nem küzd másért, csak a politikai és gazdasági szabadságért, azt e tiporhatná; de igenis veszélyben van nem csak a magyar függetlenség, hanem r. du aamedencei magyar államiság és az államfenntartó magyar rétegek élete is, ha az európai szövetséget a maga katonai súlyával támogató és fenntartó németség a porba hullna és a keleti szteppék bolsevizmusa kerülne abha a, helyzetbe, hogy politikai szervezetet adjon a keleteurópai szlávságnak és azt a már ismert eszközökkel egyetlen tömbbe egyesíthetné. MIHÁLYIT JENŐ # nt tói a játékterem ajtaján. Amikor kint voltunk .az utcán, azt mondja a barátom: — Látod, hogy mennyire igaz az a közmondás, hogy aki mer, az nyer? Látod? — Igen, csakugyan igaz, — mondom — de akkor miért nem mertél tovább játszani? Ez már több pénz, több annál a húszasnál s mennyit lehetne nyerni véle... Itt az alkalom, gyere vissza, mert én most nem tudok lefeküdni úgyse. Csak ezt várta barátom, ezt a biztatást s már újból bent voltunk a füstös, zajos játékteremben. Barátom megkereste azt a helyet pontosan, ahol az előbb állottam s oda állított vissza, mert ez jó kabalának Ígérkezik — mondta. És két perc múlva ujpól ott állott mellettem, sápadtan és boszszusan. Anélkül, hogy egy szót szólott volna, mindent megértettem. , ö ment elől, a kijárat felé, én pedig kullogtam utána. A kapuban csak annyit mondott: — Hát, ne haragudj, süniért nem volt szerencsénk. Holnap úgyis elseje van, majd akkor újból megpróbáljuk. Nagyszombaton csakugyan elseje volt. Kikaptuk a fizetésünket s barátommal már délután rohantunk a játékterem felé. ö még meg is magyarázta útközben, hogy ilyenkor sokkal szerencsésebb játszani, mert az ember nem olyan izgatott s több eshetősége van a nyerésre: — Ha nekünk több eshetőségünk lehet, akkor az ellenfélnek sem lehet kevesebb, — érveltem én — ezt se feledd el, barátom. De Ö leintett, hogy bizzam csak rá a dolgot. Egyébként nem bánja, ha nem Is megyek, de ö megy, mert neki ennyi pénz husvétra nem elég. Neki tízszer ennyi se elég, de annyi pénzzel, mint a fizetése nem tiz, de huszannyit is lehet nyerni. Először az ő pénzét rulettezte el. Egyetlen vasat sem nyert. — Add kölcsön a tiedet, — mondta. — Add kölcsön a fizetésedet, mert ha nem is nyerek, akkor is megadom neked ma este. — Kölcsön nem adom, — mondtam neki. — Ha nyersz, akkor a nyereségből kapsz, de kölcsön nem adom. — Annál jobb, — mondta ö. — Add csak ide s bizd rám a dolgot. Kérlek, változtass helyet, mert az a hely. ahol most állasz, nem szerencsés, — mondta még ezt is s aztán elindult a rulett asztal felé. öt perc múlva vége volt a havi fizetésemnek. Barátom igy vigasztalt: —: Látod, én mondtam neked, hogy add kölcsön a pénzedet, de te nem akartad. Remélem, hogy rajtam nincs semmi követelni valód? Na, szervusz, boldog húsvéti ünnepet kívánok. Megyek haza, lefekszem s ki se bújok az ágyból, amíg végre nem lesz az ünnepnek. Jó módszer, ajánlom neked is. Aludni, aludni s akkor még az éhséget se érzi az ember. Szervusz, még egyszer boldog husvétot kívánok... Amikor a Főtérre értem, a gyönyörű templomot éppen akkor kerülte a feltámadási körmenet. Beálltam én is a sorba. Addig soha nem tettem, de most úgy oda sodródtam az áhitatos tömegbe, mint a leghívebb hivő. Az ünnepi zsolozsma hangja helyett sirás, kétségbeesés bugyborékolt fel mellemből. Eszembejutott, hogy most már mi lesz velem egy hosszú hónapig, ebben az idegen városban, ahol se rokonom, se senkim, de mégis élnem kell... — Miért kellene élnem? —- gondolkoztam el sorsom fölött. — Miért kellene nekem föltétlenül élnem?... Igen, öngyilkos leszek. Ha vége lesz a körmenetnek, hazamegyek s öngyilkos leszek. Még nem tudom, hogy mivel oltom ki életemet, de kioltom. Még ma. Este, vagy éjjel, de nem akarom megérni a reggelt. A husvét reggelt. Régi életem legboldogabb s legtöbb boldog izgalommal telitett napját. Édesanyám... — sirt fel belőlem, ez az egyetlen kétségbeesett szó s aztán megeredtek a könnyeim. Azt sem tudom, hogyan értem be az áhitatos tömeggel a kivilágított templomba. Úgy sodródtam, hogy már nem Is éreztem az életemből semmit, csak a halálomat éreztem s jónak 'és megnyugtatónak éreztem. Amikor a templomból kiértem az utcára, zuhogott az eső. Az emberek fejük fe é emelték esöernyöjüket. Nekem nem volt. esernyőm és jaj, a kalapom se Volt sehol. ., Egyetlen kalapomat elhullattam a körmenetben s mot itt állok. a zuhogó esőben, a rámzuhogó szomorúsággal és kétségbeeséssel. — Hol a kalapom? — tört fel belőlem a kérdés. — Hol a kalapom, mert an ukill nem megyek haza. Megvernek otthon, mert elveszítettem a kalapom — még ez is eszembejutott, mintha édesapámtól, vagy édesanyámtól kellene félnem. De nekem nem keLlett már félnem senkitől. Fizetésemnek vége, az életemnek vége. De a :kalapom meg kell találnom — határoztam el magamban — s eszelősen kezdtem körül futni a templom teret. Már azt hittem, hogy nem is találom meg de egyszeresak valami puha dolog ke. ÍL a lábam alá, belebotlok, lehajolok, felveszem, megnézem... Igen, ez az én kalapom .. Csakhogy rettenetesen összetaposva, összegyűrődve. Hány és hány ezer láb taposhatott rajta, amíg vége lett a feltámadási körmenetnek s most Itt vein. SimogaLom, ciiogatom s már kezd is újból kalap lenni. Formája kerekedik a kalapomnak. A port is lepallom róla. Most már egész rendes. Felteszem a fejemre. Nem történt ennek semmi baja, — tölt el a megnyugtató érzés — de aztán mégis a szememre hízom, mért erősen szégyenlem magam. — Rosszabb s gyengébb vagy a kalapodnál — mondom magamnak — armat hazafelé ballagok. Nézd, hányán taposták meg ma s mégis él és mégis kalap. És te, mert önhibádból, bűnös szenvedélyeddel elherdáltad a pénzedet, a fizetésedet, életlehetősé I gednek egy hónapját, már az egész életedet el akartad dobni magadtól. Pirulj el még jobban, barátom. Otthon ünnepi kalács várt. Éuesanyám küldte hazulról, egy falumbéü embertől. És még várt sok minden hazai jó falat s már az életemnek is kezdett mindjárt jobb ize lenni. De azóta nem is vettem én kártyát soha a kezembe s nem is Tuletteztem. S ha oly -* kor még fájt az életem, hát a feltámadási körmeneten összetaposott kalapomra goidoltam. Még ma Is meg van és ma Is kalap. . H 1KkTA Mert ezt a lapo az HIRDESSEN F ORSZÁG EGÉSZ * K E L.ET1 * VEVÖKÉPES Kö-ÚJSÁGBAN ■ ZÖNSÉGE olvassa AZ ÉLETMENTŐ KALAP Irta: BÍRÓ JAKOS
