Keleti Ujság, 1944. április (27. évfolyam, 75-97. szám)
1944-04-28 / 95. szám
ş é n t e jk ináé* ti & t* & i i & cifrei 16 ffifér ELŐFIZETÉSI AK AK: 1 HORA 4.30, NEGYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTAEI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HÜSZONHEÍEBIK ÉVFOLYAM 95. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG. KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, »RASSAI-CT. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAITOK: TL SZ. KÉZIRATOKAT VEM ADUNK VISSZA Egységes nemzetszervezet leiét Vitéz Jaross Andor belügyminiszter néhány nappal ezelőtt rendkívül figyelemreméltó nyilatkozatot adott a fó'városi „Esti Újság“ munkatársának. A nyilatkozatot az egész magyar sajtó átvette s igy a belügyminiszternek az idó'szerü belpolitikai kérdésekben leszögezett álláspontját az egész ország közvéleménye megismerhette. A nyilatkozatban nem csak hivatalos kormányfeladatokról beszélt vitéz Jaross belügyminiszter, hanem érintett olyan kérdéseket is, amelyeknek megoldásáról igen időszerű kötelesség jó szándékkal elgondolkozni. A hivatalos kormányintézkedések és a személyes álláspont síkján felvetített problémák seregéből egyet kell alaposan, lelkiismeretesen átgondolni, mert abban a magyar belpolitikai élet legközelebbi fejlődésére való, utalást fedezzük fel. Vitéz Jaross belügyminiszternek az egyetlen nemzetszervezet megalkotásának szükségességéről mondott szavaira gondolunk. Lehetetlen észre nem venni azt a mély összefüggést, amely a belügyminiszter nyilatkozatában a nemzet belső ellenségeinek tökéletes felszámolásáról és a magyar társadalom természetellenes megosztottságáról mondott megállapításait közös nevezőre és szerves összefüggésbe hozza az „egyetlen nemzetszex'v“ megalkotásának gondolatával. — Az egyetlen nemzetszerv megalkotásának szükségessége, — mondotta vitéz Jaross belügyminiszter — vitán felül áll és az ellenérvek sekélyes pártpolitikai kátyúban vesztegelnek. Sem az utca, sem a szó, sem a bétli, nem döntő tényező többé. Ez az idő elmúlt. Most a háborút kell megnyernünk. .. Nagyot csak az olyan nép alkothat, amely a veszély és a megújulás történelmi pillanataiban a kollektiv cselekvés ösztönével teljesíti felismert kötelességét... Aki figyelmesen olvasta végig vitéz Jaross belügyminiszter robbanó erejű szavait, csak egyként értelmezheti a sűrített lénye.get:' megszületett az elgondolás arra, hogy a politikai pártok rendszere helyett a magyar nemzet politikai energiáit egy pártoktól független, pártok fölött siló nagy és egyetemes erőösszefogás, az „egyetlen neiuzetszervezet“ vesse be a jövendőért vívott® baie győzelméért. Ez az elgondolás mind g az értelmet, mind a képzeletet megragadja |j és foglalkoztatja. Nem is ok nélkül: hiszen ja „politikus nemzet“ vagyunk és minden po-H Utikal képzetünk a pártéletben megtestesült® politikai-lelkiismereti szabadság, az alkot- fj nyosság talajába gyökerezik. S ki merné elvitatni mily sok érték van ff abban az elvben, hogy mindenki követhette® lelkUsmerete parancsát és politikai hajla-H mait abban a pártban élhette ki, amely leg- M jobban megfelelt meggyőződésének ? Ezen az M elven épült fel a magyar alkotmányos életű egész gyakorlata s ez az elv még e pilla- M natban Is érvényben van. A politlkal-lelkiis- n mereti szabadság elvi erejét nem csorbítja H az sem, hogy a kormányzat több nemzeti g szempontból nem kívánatos, sőt ellenséges B pártot el kellett seperjen a politikai fórumról. Kj Éppen ez az utolsó pillanatban meghozott® intézkedés utal arra, hogy politikában oly® szent lelkiismereti szabadság elvében a fej-g lődés káros gyümölcsöket hozott. A Ielkiis-E mereti szabadság fénykörében kialakult H lassacskán, tje annál célratörőbb határozott- 9 Sággal a lelkiismeretlen szabadosság gya- 9 korlata, S hogy az hová vezetett, jelzik aH március végén lezajlott események, amelyek B a földrengés erejével rázkódtatták meg a 3 magyar politikai élet minden eresztékét.« Vitéz Jaross belügyminiszter joggal utalt IS arra nyilatkozatában, hogy „az elmúlt már-Sj cius nem dicsősége egyikünknek sem“. Eb-|! ben a megállapításban minden magyarul H érző magyar egységes. Semmiképpen sémi dicsősége annak a kormányzati felfogásnak,« amely az alkotmányos poütikal szabadsági csillaga alatt az anarchia terjedésének B adott lehetőséget, de mindenképpen bűne azoknak, akik az alkotmányban biztosított szabadsággal gáládul visszaéltek. S ha madártávlatból szemléljük a magyar poütikal életnek e fájdalmas tüneteit, logikusnak látszik vitéz Jaross belügyminiszter elgondolása: a pártok nélkül, vagy pártok felett álló „egyetlen nemzetszervezet“ megalkotására irányuló gondolatnak a közvélemény itélőszéke előtt való feivetése. Minden bizonnyá! még korai volna, annak részletes taglalása, hogy a pártéletre berendezett magyar belpolitikai életben milyen érvek támogatják, vagy ellenérvek vitatják az „egyetlen nemzetszervezet“ életrehivását s talán az is korai, hogy eldöntessék: pártkealicié, »agy érdekképviseleti rend forrná-Koiomsétél délre tizenöt kilómé térré törtek elére a honvédcsapatok Április husienöt napján 1261 repülőgépet és tízezernél több repülőt veszítettek az angolszászok fi németek nagy elhárító sikert értek el a Dnyeszter alsó folyósénál és iasinál indított bolsevista támadás ellen Beowerbrook angol tájékoztató miniszter az alsóházban letagadta, hogy repülői Magyarországon robbanó játékszereket dobtak íe Papén törökországi német nagykövet Berlinbe utazik jelentéstételre A HONVÉDCSAPATOK ARCVONALA 4 ELLEN a szovjet nagy erőket vonultatott fel és ezzel kifejezésre juttatta, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonit a magyar, előretörésnek. A bolsevista felvonulás azonban nem járt a kivánt sikerrel. A magyar csapatok eredményesen állják a rohamot, sőt visszavetették az eUenséget és ellentámadásaikkal ismét fontos terepszakaszokat foglaltak el. A 7. számú magyar hadijelentéshez fűzött katonai magyarázat megállapítja, hogy a magyar honvéd bátorsága különösképpen a* ellenség nehéz páncélosaival vívott közelharcban megállotta és megállja helyét. Ezekhez a küzdelmekhez éppen a személyes bátorságra, a félelemnélküli lélekjelenlétre^ a minden pillanatra kiterjedő fegyelemre van szükség s az a tény. hogy a magyar csapatok már sok szovjet páncélost tetteit harcképtelenné, világosan mutatja, hogy honvédelnk' teljes mértékben rendelkeznek ezekkel a harci erényekkel. * A DÉLI ARCVONALSZAKASZ más súly- I pontjain is támadtak a szovjet csapatok. A Dnyeszter alsó .folyásánál tovább tart — eredménytelenül — a szovjet nyomás. A német és román csapatok a szűk területre összezsúfolt támadó szovjet hadosztályokat azokra nézve nagy veszteségekkel kelet felé verték vissza. A Tiraszpol—Tighinai súlyponton a német csapatok harapófogószerü mozdulatokkal bárom szovjet ezredet morzsoltak fel. A szebasztepoli térségben a bolsevisták már csak kisebb erőkkel támadtak, nyilvánvalóan előző nagy veszteségeik miatt. A német csapatok nem csak teljes mértékben megtartották állásaikat, hanem azokat még ellentámadásaikkal jelentékenyen meg is javították. * A MAGYARORSZAGON ES BULGÁRIÁBAN LEDOBOTT ROBBANÓ RONGYBABÁKRÓL és más játékszerekről volt sző az angol alsóházban. Egy képviselő intézett kérdést ebben az ügyben Beaiverbrook tájékoztató miniszterhez. Hivatkozott a magyar és bolgár rádió híreire s azt mondotta többek között, hogy akik ilyen híreket terjesztenek az angolszász légi erőről, azokat a <*lébom elsőszámú bűnöseinek kei) tekinteni. Beaicerbrook válaszában az ellenséges propaganda képzeletszüleményeinek minősítette a robbanó' babák, zörgők és más játékszerek „meséjét“. Ezzé! szemben tény as, hogy Magyarországon — magán Budapesten is — nagyon sokan tanúskodhatnak, hogy azt angolszász gépek milyen mennyiségben dobáltak le ilyen tárgyakat & többek között tanuskodhatik az a szerencsétlen magyar kislány, aki1- egy ilyen robbanó zörgő egész életere nyomorékká tett. Ez a harcmodor örök szégyene marad az angolszász légi erömk. Igaza van Beawerbrook angol tájékoztató miniszternek, amikor elsőszámú háborús bűnösökről beszél, csakhogy ezek a bűnösök éppen azok, akik a robbanó játékszerekkel űzött „harcmodor“-t kitalálták, annak végrehajtását megparancsolják és alkalmazzák. , A magyarországi és délkeleteurópai területek bombázásával — amint azt egy né ■ met haditudósító megállapítja — az angolszászok a német terület fölött elszenvedett nagy veszteségeik után könnyebb sikereket igyekeztek szerezni, szét akarták forgácsolni a német elhárító erőket s ezenkívül azt is remélték, hogy megbéníthatják ezeknek az államoknak politikai életét. Ez az oka Budapest, Szófia, Brassó, Bukarest és Belgrád katonailag értéktelen bombázásainak, amelyeket legtöbbször a Délolaszországból felszállt ellenséges kötelékek hajtanak végre. Az angolszászok kitűzött céljaikat most sem érték el, ellenben légi erejük újból rendkívül nagy veszteséget szenvedett. Németország szövetségeséinek köréten sem volt a támadásoknak bénító hatása. Ellenkezőleg, élénkébb tevékenységre serkentették a légi erűket. A magyar — bolgár—román vadászgépek és a légvédelmi tüzérek fokozottan vesznek részt a terrorkötelékek elleni harcban. Sokba kerül a légi háború az angolszászoknak. Áprilisban eddig 1261 hadi repülőgépet vesztettek és igy minden napra átlag 50 gép jut, nem számítva az >kat a gépeket, amelyeket a vadászok, vagy a légvédelmi lövegek többé-kevésbé súlyos:- n megrongáltak és vagy semleges területen voltak kénytelenek leszállani, vagy a viszszarepüiés során a tengerbe zuhantak, esetleg a leszállásnál a repülőtérén zúzódtak össze. Az ilyen módon eip tisztiül ellenséges gépek valószínűleg még 25—30 géppel növelik a német adatok szerint naponta átlag elvesztett ellenséges gépek számát. A gépekkel együtt április első 25 napja alatt 10.000 repülőt vesztettek az angolszászok. A becslések nagyón óvatosak és amint mondottuk, teljesen mellőzik az úgynevezett csendes veszteségeket. * / A FINNEKNEK a szovjet, békefeltételekkel szemben tanúsított elutasító magatartását még az amerikai sajtó egyik-másik orgánuma is kénytelen méltányolni és helyesnek találni. Elképzelhetetlen volt, Írja a „Washington Post", hogy olyan büszke nép mint a finn, reákényszerithető volna annak a békének elfogadására, amelyet a szovjet terjesztett eléje. A finn kormány és törvényhozás joggal tartott attól, hogy az igazi és részletes feltételek keményebbek, mint az először közöltek. A 600 millió dolláros kártérítés követelése egyet jelentene a önnek rabszolgaságával. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a finnek inkább folytatják a harcot, de a feltételeket nen fogadják el. A „Newyork Herald Tribune“ szerint az Egyesült Államokban csalódást okozott ugyan a finn—szovjet tárgyalások eredménytelensége, viszont kénytelenek elismerni Finnország nehézségeit. A finn kormánynak azonban tudnia kell, hogy az Egyesült Államok vezetői nem törekedhetnek arra, hogy a finn kérdést a szovjettől függetlenül, vagy annak .ellenére igyekezzék megoldani. Ezzel a megjegyzéssel az amerikai lap világosan elismeri a helyzetet: az angolszászoknak semmiképpen sem áll módjában, hogy Európa kisnemzeteit a szovjet étvágyával szemben megvédelmezzék. Az Egyesült Államok Finnországgal még nincs hadiállapotban, mégsem tudta felemelni szavát a finnek érdekében. Ellenkezőleg, hogy Moszkvának mégjobban kedvébe járjon, az amerikai külügyminisztérium korlátozta a washingtoni finn követ sajtókapcsolatait. A finn követ a tudósítókat nem hívhatja magához tájékoztatásra s igy nem adhat ki közleményt, de joga van válaszolni a közvetlenül hozzáintézett kérdésekre. Szerdán jában valósuljon meg ez a szervezet. Vitéz Jaross belügyminiszter nyilatkozata erre vonatkozólag semmiféle támpontot nem ad s ezért minden találgatás felesleges és ildomtalan. De nem árt, ha a lényeg szempontjából közeledünk a felvetett problémához. „Most a háborút kell megnyernünk“ — hangsúlyozta a belügyminiszter. Nem csak künn, az arcvonalon, hanem itt benn is. Elsősorban a belpolitikát élet porondján. Mert nem vitás, hogy a márciusi események nagy politikai megrázkódtatást jelentenek s annak hatásait csak a legnagyobb és legönt.udatosabb fegyelemmel lehet és kell kiküszöbölni. S ez a fegyelem már nem lehet csak szóvirág: erős tényezővé kell emelkednie a magyar politikai életben s ha másképp nem, a legnagyobb áldozathozatallal is meg kell Valósítani. A tiszteletreméltó pártéletnek rengeteg előnye mellett mégis van egy rákfenéje: az a szabadság, amely szabadossággá fajulhat. Ilyen történelmi időkben mindig kaput nyithat ilyen, vagy amolyan szélsőségek törekvéseinek. A kérdés lényege: lehet-e a magyar belpolitikai élet fegyelmét és nyugalmát úgy biztosítani, hogy minden magyar politikai energiát egységesen vessen be a, legnagyobb cél: a harc folytatása és a győzelem biztosítása érdekében? Igen, vagy nem? Ezen m Igenen, vagy nemen dől e! & bel- -politikai élet jelenlegi kereteinek megtartása, vagy az „egyetlen nemzetszervezet“ megalkotása. A felelősség — akár igen les* a válasz, akár nem — történelmi horderejű. S innen, Erdélyből szemlélve a kérdést, átérezve annak nagy fontosságát, nem minden büszkeség nélkül hivatkozhatunk a székelység ősi életformájára. A székely életet hosszú évszázadokon ősi, nemzeti szervezete védte meg a szétporlástól. Amint pedig a politikai és gazdásági, „szabadság“ kapui megnyíltak, megindult, az a folyamat, amelynek végső eredményeképp a székely nép elszegényedett és jelentékeny bástyádé,ban diaszpórában szérédoát ssnát, V —fa —
