Keleti Ujság, 1944. április (27. évfolyam, 75-97. szám)

1944-04-26 / 93. szám

KtllTlUjSXG 2 1944. ÁPRILIS 26. Qraziani tábornagy, valamint Mazzoüní ál­lamtitkár Is résztvett, megerősítették azt a rendületlen elhatározását, hogy a harcot vállvetve folytatni kell a végső győzelem kivívásáig és a tengely, valamint a hármas­­egyezmény hatalmai által kitűzött politikai célok megvalósításáig. A Führerrel történt találkozóval kapcso­latban a Duce szemlét tartott az egyik gyakorlótéren felállított olasz hadosztályok felett, hogy meggyőződést szerezzen kikép­zésük és felfegyverzésük fokáról. Amint a Magyar Távirati Iroda jelenti Berlinből, német helyről közük tájékozta­tásul : A külügyi hivatalban a külföldi sajtó képviselőinek mai értekezletén felolvasták a Führer és a DuCe találkozásáról kiadott közleményt. Megállapították, hogy a közle­mény e megbeszélések irányáról és alapjá­rói elegendő felvilágosítást nyújt, úgyhogy további nyilatkozatok a jelentős találkozó­ról feleslegesek. Hangoztatták, hogy pár­huzamot lehet vonni Mussolini, a Funrer régi barátja között, aki, mint a Németor­szággal szövetséges ország vezetője szere­pel úgy, mint eddig, másfelől Badogiio kö­zött, aki azt reméli, hogy Moszkva szövet­ségesei irányában tanúsított engedelmes előzékenységével továbbra is játszhatja ed­digi siralmas szerepét, mint kormányfő. Ezzel kapcsolatban szembeállítják a tulaj­donképpeni Olaszországban uralkodó ren­dezett életviszonyokat azokkal a zűrzava­ros állapotokkal, amelyek a megszállt déli részen tapasztalhatók. Ott ugyanis az an­gol-amerikai megszállás egyre erősebben megnyilvánuló kísérő jelensége a megvesz­tegetés és az éhínség. A találkozásnak ez a legújabb ténye — hangoztatják végül a Wilhelmstrassen — bizonyltja azoknak a külföldi jelentéseknek a képtelenségét, ame­lyek Mussolini ellen intézett merényletről szóltak. Szebasztopolnál meghiúsullak, a szovjet támadások Berlin, április 25. (MTI) A Führer fő­hadiszállásáról Jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: Szebasztopol térségében az ellenség hét­főn is folytatta heves támadásait. A .táma­dások szívós küzdelem után meghiúsultak csapataink ellenállásán, amit a haditenge­részet harci komphajói eredményesen támo­gattak- A bolsevisták légiharcokban 32, a légvédelmi tüzérség és a haditengerészet biztosító jármüveinek tevékenysége követ­keztében pedig 24 repülőgépet vesz .ettek. A Kárpátok és a Dnyeszter felső folyása között német csapatok elhárítottak erős el­lenséges támadásokat. Magyar kötelékek­ott Si páncélost semmisítettek meg. Kövei­től délnyugatra többnapos kemény harcok után nehéz terepviszonyok között körülzár­tuk és megsemmisítettük egy bolsexnsta lo­vashadosztály zömét. Szovjet részről több­ezer halott volt a veszteség és sok foglyot s ejtettünk, azonkívül 38 löveget és sok más fegyvert zsákmányoltunk. Knispel altiszt egy nehéz páncélos osztag kötelékében a keleti arcvonalon 1942 jú­liusától 1944 márciusáig 101 páncélost lőtt szét. Az Immelmunn nevét viselő csatarepülö­­ezred a lovagkereszttel kitüntetett Step ál­ezredes parancsnoksága alatt különösen megállta helyéi. Nagy veszteségeket szenvedtek az angolszászok a hétfői berepülések során Berlin, ápr. 25. (MTI) A német véderő főparancsnoksága jelenti: Â nettunóí hídfőnél egy ideiglenes elvesz­tett támaszpontot ellentámadással vissza­foglaltunk. A hidfő északi arcvonalán elhá­rítottuk az ellenség helyi támadásait. Csata­­repülőink eredményesen támadtak gépkocsi­gyülekezéseket és utánpótlási raktárakat a casslnól arcvonal mögött. Német nehéz harcirepülőgépek egy köteléke a keddre vir­radó éjszaka eredményesen bombázta Ná­poly klkötóberendezéseit. Északaníerikai bombázók hétfőn támadásokat Intéztek ro­mániai helységek, különösen Bukarest terü­lete ellen. Német és román légvédelmi erők megsemmisítettek 25 ellenséges repülőgépet. München és Friedrichshalen térségében lévő különféle helységek ellen intézett ellen­séges támadások elhárítása közben 91 észak­amerikai repülőgépet lelőttünk. Brit bombázók a keddre virradó éjszaka svájci felségterület megsértésével terrortá­madást intéztek München ellen. A lakóne­gyedekben károk keletkeztek és a lakosság­nak veszteségei voltak. Pótolhatatlan kultu­rális építmények estek áldozatul az ellensé­ges terrornak. Brit terrortámadások érték Karlsruhe és Mannheim városát is. Légvé­delmi erőink nehéz elhárító viszonyok között 45 brit bombázót lelőttek. Német gyors harcirepülögépék egye» célpontokat támad­tak Kelet-Angliában Rámát a németek valéban katonamentesitetták — Írja a Oie Tat című svájci lap Bern, április 25. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Annak a válasznak a közzété­telével, amelyet egyrészt a birodalmi kor­mány, másrészt az Egyesült Államok De Valera legutóbbi felhívására adtak, Róma megkimélésének kérdése Ismét a tárgyalá­sok előterébe került — jelenti a „Tat“ volt római levelezője. A Rómában élő semleges megfigyelők saját tapasztalatuk alapján győződhettek meg arról, hogy a német pa­rancsnokság valóban minden intézkedést megtett arra, hogy az összes katonai jel­legű szállítmányok széles Ívben kikerüljék Rómát. Téves az Egyesült Államoknak az az állítása, hogy a németek Rómában befész­kelték volna magukat. Mint semleges meg­figyelő, nyugodt lelkiismerettel állíthatja, — hangsúlyozza a lap levelezője — hogy sem Rómában, sem pedig közvetlen környé­kén nincsenek német védelmi vonalak. Hétfőn tíz angolszász repülőgép végzett kénysz erleszállást Sváf cbán Bern, április 25. (MTI.) A Német Táv­irati Iroda jelenti: Hivatalosan közük: több amerikai bom­bázó repülőgép nyomult be hétfőn a déli órákban Svájc légterébe. Egyelőre csak annyit lehet jelenteni, hogy Svájcban kü­lönféle repülőgépek szálltak le, igy Dueben­­dorffban nyolc, Kltenhetmban egy és Genf­­ben szintén egy. Jelentések vannak még repülőgépek lezuhanásáról svájci terület fe­lett. A személyzetnek a repülőgépekből ejtőernyővel való kiugrását figyelték meg. „Jugoszláv repülőket“ osztanak be a brit légierőbe Stockholm, április 25. (MTI.) A Német Távirati Iroda közli: A brit légierő és Tito között megállapo­dás jött létre, amelynek értelmében a brit légierők keretébe a jövőben jugoszláv csa­­patkontingenseket is beillesztenek. Svédország fokozatosan megszünteti a Németországnak tett postai könnyítéseket Stockholm, április 25. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: A svéd külügyminiszter hétfőn este a Svéd Távirati Iroda révén közölte, hogy „fokozatosan“ megszüntetik azokat a kü­lönleges könnyítéseket, amelyek eddig Né­metország javára a Svédországon átmenő postai forgalom terén fennálltak. Ezek szerint a német személyzet által kísért ne­met kocsik forgalmát meghatározott terv szerint megszüntetik. Ennek értelmében az utolsó ilyenfajta kocsik április 29-én ha­ladnak majd át Svédországon. A Svéd Távirati Iroda egy további jelen­tésében közli, hogy a vasutigazgatóság áp­rilis 27-vel megkezdi a német személyzettel ellátott és az átmenő forgalom céljait szolgáló postakocsik fokozatos bevonását. A német hatóságok komoly felhívást intéz ek a dán néphez Koppenhága, április 25. (MTI) A Nem­zetközi Tájékoztató Iroda jelenti: Best dr., a Német Birodalom dániai telj­hatalmú megbízottja a dán lapok főszer­kesztői fogadásán nyilatkozott azokról u következményekről, amelyek abból származ­hatnak, ha a dániai földalatti elemek ismét a, német érdekek megsértését kezdeményez­nék. A németek sajnálattal vennék ugyan tudomásul, ha a dán biztonsági szervektől féken nem tartott gátlásmentes alvilág gyil­kosságokat követbe el Dániában — mondot­ta többek között Best dr. — de ugyanakkor ezt azzal a reménnyel vennék tudomásiü, hogy ft dán közvélemény szembeszáll és a biztonsági szerveket kötelességük teljesíté­sére kényszeríti. Ha pedig az alvilág e'eniei akár külföldi parancsra, akár pedig politi­kai számítások alapján újból német érde­kek megsértését kezdeményezné, akkor nem szabad kétséget hagyni aziránt, nogy német részről élesen és gyorsan fognak ezzel szemben fellépni. Német részről azonban továbbra is azt óhajtják, hogy a dán né­pesség a lehető legkevesebbet szenvedjen, a„gonosztevő földalatti elemek miatt Bőst dr. azonban nem hagyott semmi kétséget aziránt, hogy ha a földalatti mozgalmak élén álló bűnöző körök befolyásuk alatt állókat továbbra is német érdekeit ellen) támadásra Izgatják, akkor német résztől nem fog késni ellenintézkedés, a teljha­talmú megbízott végül hangoztatja, nem adja fel a reményt, hogy végül mégis csak a dán nép egészséges valóságérzése kerül túlsúlyba és még idejében a saját erejéből megszilárdítja a közállapotokat Dániának jelen és jövő hasznára. Mindaddig azonban minden német érdek ellen Irányuló és az országos zűrzavarba tisztítani akaró kísér­let német részről kemény Intézkedésekkel találja magát szemben. A házsong&rdi temető magyar földjébe ma helyezik örök nyugalomra Kovács An­drás tartalékos főhadnagy haló porait. Úgy érezzük, magyar kötelesség elbúcsúzni tőle, emléket állítani küzdelmes életének. Olyan magányosan, elhagyottan élt, hogy-halálá­ban kell magyar testvéri szívvel köréje so­rakoznunk és még a végtisztesség előtt hi­vatkozni szürke, szegényes életére s abban a legnagyobb magyar erénynek: a helytál­lásnak példamutató magatartására. Szikár, kissé meggörnyedt alakját, deres fejét, a gond és a dac ráncaival megmintá­­zott arcát mindenki jól ismerte Kolozsvár ron. Soha ki nem tudódott, hogy van-e csa­ládja, hozzátartozója, rokona, atyafisága. Titok, miből és hogyan élt. De élt. Csak azért is élt. Két évtizeden keresztül úgy élt, mint egy csordából kivert zordon ordas. Mint az egykori kuruc bujdosók, vagy a szabadságharc zsandártól, spiclitől hajszolt hősei. S az, ahogy élt s aminek élt: szegé­nyen, elhagyottan is hőssé avatta Kovács András tartalékos főhadnagy urat. Főhadnagyi rangját az első világháború­ból hozta haza. Az összeomlás hire valahol ellenséges földön érte zászlóaljával. Kovács főhadnagy ur civil életében egy kolozsvári bank tisztviselője volt. Fontos, hűséges, meg­bízható tisztviselő. Ezeket az erényeit az ellenség előtt Is megőrizte. Kitüntetései bizo­nyítják, hogy kötelességét híven teljesítette. S amikor a belső arcvonal csúfos összerop­panása után a fegyveres ellenállás remény­telenné vált, Kovács főhadnagy ur nemcsak saját életét mentette ki a káoszból. Még utoljára bebizonyította, hogy pontos, hűsé­ges és megbízható: zászlóalját rendbeszedte és utolsó emberig, utolsó töltényig példás rendben hazahozta. Ezért nem kapott sen­kitől sem elismerést, sem kitüntetést. Ha­zajött mégis katonásan abba áz őszirózsás világba, amelynek hadügyminisztere „nem akart többé katonát látni“. Keserű utálattal jött haza, Kolozsvárra. Állását már rég be­töltötték, a város felett idegen megszállók hatalmaskodtak. Kovács András főhadnagy ur elnézett a mellét díszítő vltézségi érmek fölött: nem ezért harcolt, nem ezért teljesí­tette magyar kötelességét. Künn a harcté­ren megszokta, hogy a nehéz és válságos' helyzeteket gyorsan kiértékelje. S úgy látta, hogy abban az uj helyzetben, amely Erdély­re szakadt, a magyarságra halál és pusztu­lás vár. Elekor haditörvényszéket tartott és halálra Ítélte önmagát. Kivonult az élők tár­sadalmából és a halottak csendes, megértő társaságába költözött. Trianon első időit ott vészelte át a hózsongárdl temető kriptáiban. Csordából kivert farkasként néha elportyá­­zott az élők birodalma felé is. Éles pillan­tása gyorsan felmérte a helyzetet. És abból, amit látott, hit és bizalom költözött csüg­gedt szivébe. Hinni kezdett abban, amiben akkor még kevesen hittek, hogy Erdély nem marad örkké idegen uralom alatt, hogy amit Trianonban örökre eltemetni véltek, egyszer, egy diadalmas hajnalon újra feltámad. S attól kezdve újra elfogadta azt, amit az élet nyújtott. Tie bolygassuk, miből, élt, hogyan élt — szegényen, szűkösen, de becsületesen élt és várta a magyar igazság hajnalhasa­dását. Kalapot nem viselt. Elhatározta, hogy az egyre hangosabb, egyre ünteltebb idegenek előtt nem emel kalapot. Fogadalmát megtar­totta. Nem alkudott, nem barátkozott, nem vegyült, nem Igyekezett pecsenyét sütni an­nál a turnéi, amelynek lángjaiban napról­­napra mindig több hamvadt el a magyar élet lehetőségeiből. Fedetlen fővel állta az időjárás viszontagságait s akár nap sütötte, akár eső vagy hó verte deres koponyáját, olyan volt, mint egy élő tilalomfa. Szegény­ségével, árvaságával, magányosságával til­takozott a magyarságot ért trianoni meg­aláztatás és az uj hódítók uralma ellen. Úgy nézte a hangos és élelmes nyüzsgést, mint valami püskösdi királyságot: hitt ab­ban, hogy egyszer véget ér. Alig volt vala­mivel többje, mint egy-egy élelmes koldus­nak s mégis ez volt, ez á szent szegénység az ő nagy ereje és hatalma a dolgok alaku­lása fölött. így állt helyt-önmagáért, hitéért és lelke békéjéért egy idegen, ellenséges vi­lágban s azért élt, hogy annak elmúlását megérhesse. Kovács főhadnagy ur győzött: felvirradt az a hajnal, amelyre! kopottan és éhesen, de diadalmasan várt. A fogadalom pecsétjét már feltörhette, de akkor sem kalapot tett a fejére, hanem honvédsapkát. Az elsők kö­zött volt, akik szolgálattételre jelentkeztek. Rövidesen honvédtlsztt egyenruhában láttuk viszont Kolozsvár utcáin Kovács főhadnagy urat. Régi 21-es bajtársaival együtt került fontos és nehéz szolgálati helyre. Ott dol­gozott és ott örvendett annák, hogy újra kötelességét teljesítheti, hogy szolgálhat és használni a magyár közösségnek s az uj Európának. Most lett volna esedékes tartalékos szá­zadosi kinevezése. Milyen megható: Kovács főhadnagy ur, a konok, dacos és hajthatat­lan magyar, aki kriptában lakott, az uj magyar életben jól szituált: „konszolidált“ ur lett. Katonazubbonya egyik zsebében, egy cigarettásdobozba elrejtve százasok lapul­tak tekintélyes összegben. Soha nem nyúlt ehhez a pénzhez s azt „vastarta*éknak“ te­kintette. „Lesz miből eltemessetek“ — mon­dogatta barátainak. A két évtizedes magyar nyomorgis most elvitte az élők sorából Kovács főhadnagy urat. Most szolgálati jtelre jelentkezik a Hadak Istenénél, akit urának és parancsolójának vallott mindig. S jelenti: a helytállás véget ért, kötelességét híven teljesítette s a pa­rancsot mindig szem előtt tartottá és soha nem alkudott. Ennyi volt áz élete: helytállás, kötelesség­­teljesítés és ft parancs betöltése. Ebben volt példaadó az ő nehéz, hánya* tott élete: nem alkudott, nem hunyászko­­dott, térdet nem hajtott, szegényen, kiverten dacolt a történelemmel és hitt a történelem­ben. S hitének győzelmét megérhette. Ilyen magyarokra van ma szükség! Ilyen lángoló szivü, kopott, dacos fanatikusokra, akik a történelemtől nem koncot, hanem teljesítendő parancsot várnak és fogadnak el. Ilyen hivő, helytálló szerény hősökre, akik elsősorban saját lelkiismeretűk Ítélő­széke előtt akarnak tisztán állani. Ilyen szent szegényekre, akik nem a jó elhelyez­kedés Fullmann-kocsiján száguldanak az ér­vényesülés csillogó sínpárjain, hanem kripta­­ajtóbóf feszitik mellüket a viharnak s nem kiáltják, csak keskenyre csukott szájjal dörmögik: „Ne bántsd a magyart!“ Az az uj világ, amelynek diadaláért újra fegyverben állunk, ilyen Kovács főhadnagy urak kitartásából, helytállásából, hitéből, s önzetlen szegénységéből születik meg. — /« — Német katona a Magt/ar Vöröskeresztért Kolozsvár, április 25. A legnagyobb né­met katonazenekar adott kedden este házi­versenyt Kolozsváron ft Mátyás király Diák­házban. Az együttes a harctérre utazóban állt meg Összesen két napra város inkban, reggel érkeztek,, délután hangversenyt ad­tak, s ma már utaznak is tovább, hogy mo­solyt, derűt vigyenek a front,a küzdő katonának... A Masuer főhadnagy7 vezetése alatt játszó együttes eddig mindenben osztozott a „Nagynémetország“ hadosztály sorsában A muzsikusok, ha nem is az ütközetekben, de az első küzdő vonalaktól sokszjr néhány kilométernyire adtak hangversenyeket. Sor­ra látogatták a lengyel városokat a len­gyelországi hadjárat befejezése után, aztán Franciaországba kerültek, Belgiumba, Hol­landiába, Norvégiába. Hosszú ideig a ke­leti területek városaiban csillog itták meg művészetüket. A zenekarnak eddig tizenhét hősi halottja van. A kolozsvári tegnapi hangversenyt első­sorban a katonakőrházak sebesült katonái számára rendezték, de a hallgatók sorában nagyszámban jelentek meg honvédelnk és az itt tartózkodó német katonai alakulatok tagjai Is. A nagyközönség csak későn szer­zett tudomást a ritka zenei esemény meg­rendezéséről, Így Inkább csak á mai, ugyan­csak fél 6 órakor kezdődő hangversenyen lesz alkalma meghallgatni ezt a nagyszerű együttest. A. tegnapi műsort Fucsik „Mari­narella“ című szerzeménye vezette be, utána Léhár „Arany és ezüst“ elmü ke­­ringöjét adták elő. Reindel „Magyar rap­szódiája“ után Trabek „Szóllstaparádé“­­ját játszották, egyveleget a legismertebb uj német filmdalokból és széltében-hosszá­­ban Ismert müdalokból. A szünet után több Michel Yary szerzeményt, néhány Rixner és népszerű Riemer munkát játszottak, majd Fritz Reymond egyik szintén ismeri munkáját. Végezetül Frldrich Wilhelm Rust és Schröder dalaiból hallottunk néhányat. A műsor második, szünet utáni ré3zét Lehn karmester vezényelte. A nagyszámban egy­­begyült, a padsorokat zsúfolásig megtöltő katonaközönség viharos tapsokkal köszönte meg a kitűnő katonaegyüttes előadását. A hangversenyek tiszta bevételét a Magyar Vöröskereszt javára fordítják/ A hangverseny rendezője és bemutatója Buchsbaum József volt. m. j. Petaín tábornagy 88 éves Paris, április 2 . (MTI) A Német Táv­irati Iroda jelenti: Pétain tábornagy, francia államfő Ş8. születésnapján a hétfői francia sajtó részletes cikkekben méltatja az ország érdekeit mindig hiven szolgáló, odaadó tevékenységét. Kiemelik, ho^y jelenlég milyen felelősségteljes munkát végez.

Next

/
Thumbnails
Contents