Keleti Ujság, 1944. március (27. évfolyam, 49-73. szám)
1944-03-12 / 59. szám
1944. MARCH'S 12. KnmUdsSG Megmaradni és felkészülni Irta: Ungltvârv Sándor : Egy nép csak* akkor válik nemzetté^ (vagyis öntudatos közösséggé, mikor megszámlálja önmagát. így ereje tudatában számot vet terveivel és elkésziti kollektiv Vágyainak történeti menetrendjét. Ugyanúgy maga az egyén is csak akkor ^álik emberi méltóságra valóvá, mikor szá • mot vet önmaga sorsával és feladja saját rpagának a kérdést, hogy tula j d inképpen, •ir.i «éli» is volna egyéni életének. Sokszor ■tragikussá válik ez az életérzés, mert â iel- yidott kérdésre Rém tud mindig megnyugtató választ adni önmagának. De ,kötszere-, ben tragikus az ember sorsa, ha történetese^ egy kis népnek fiai közül való. Nem ttí- .dom, hogy olvasóink csendes perceikben "szoktak-e éígóndoíkozni életük értelme felett és azon túl, hogy vannak és élik nap- fiaikát, igyekéztek-e tisztázni 'emberi -hiva-r fásukat,, A tragikus életérzést ugyanis csak jugy tudjuk önmagunkból kioldani, ha mint öntudatos magyar emberek egyúttal azt is tisztázni tudjuk, hogy a közösségen belül mi a tulajdonképpeni nemzeti hivatásunk. I Mint ahogy az .egyén, úgy egy nemzet is vsak akkor tud magasabbréndü életet élni, ; ha életének célját tisztán látja. Egy nemzetet csak a közös vállalkozás tarthat egybe ţs amely nemzet elöl elvesszük a közös ítélt, másszóval a hivatástudatot, az menthetetlenül elemeire esik szét. Ha ebből a" jizempontból. vizsgáljuk-» nagykorúvá vált európai népek hivatástudatát, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy minden nemzetnek van valamilyen formájú tudata önmaga felől.. így a francia öneszmélés arra hivatkozik, hogy ami Európában szellem, azt, mind 6 adta ennşk a kontinensnek. Ez a dicsőség fogalma. A német Viszont arról énekel messze- hangzóan, hogy az egész világ német. Az olaszok nemzeti öntudatukat a latini- tás folytonosságából merítik. Összefogó erejük a hajdani Rómá-birodalom nagysága és ujjáélése. • A szlávokat a szláv testvériség vonzza, sőt a közeli szomszédaink közül is tudunk olyant idézni, amely a dákóromanizmusba álmodja bele hivatástudatát. Íme, minden nemzetnek van egy sommás hivatástudata és moát nézzük meg, hogy a magyarság századok folyamán hogy vélekedett, önmaga felől. Mi volt nemzeti hivatása? Válaszunk nem leşz uj, mert hiszen szerepünk is ezer éves. - \ A magyarság talán akkor fogalmazta meg ’először nemzeti hivatását, atrrilúw a sztyeppéi lovas-nomád birodalom helyett végre ezen a területen hazát alapított. Az emberiség történetéből tudjuk, hogy amikor uj vallás születik, akkor ott nyomban uj kultúra is fogamzik. Ennek az igazságnak fordítottja is igaz, vagyis: amikor a' magyarság a keleti hitvilágát felcserélte a nyugati kereszténységgel, abban a percben a régi kultúrájának értelme' is tartalmat cserélt és hivatástudata is megváltozott. Az árpádkori nemzet hivatása körülbelül abban összegezhető, hogy a magyarság Közép-Keleteuyópában mint. kiegyensúlyozó hatalom szerepeljen. Azaz, másszóval nyugat felé megakadályozza egy-egy hatalomnak túlzott kiteljesedését, Ugyanakkor kelét fplé jtedig 'az önmagában élet- képtelen é» még „szervezetlen kis népeket európai .Öntudatra szoktassa. A' későbbi századok folyamán a magyarság, ha hü fs maradi éhhez a gondolathoz, nem mindig tucjta betölteni e szerepét. Történeti vágyaihoz nem mindig tudott elég biológiai erőt szervezni és. így minden században hátrább szorult és eredeti szerepe módosult. A kifelé tekintő magyar hivatás- tudat egy belső önemésztő gonddá torzult. Ugyanis a vérveszteségek folytán kénytelen volt más népi erőket is területére bocsátani. Ez az idegen népi erő századok folyamán olyan problémát teremtett meg, amely mind kisebb mértékben tette egységessé a magyar' látásmódot.. Ennek következtében a hivatástudata is többszínűvé vált. így á múlt század kezdetén, többnyire idegen származású és tudatu romantikus gondolkozóink a magyarság történeti hivaMár 20 kg. vételnél el rts- á»' mellett vásárolt)» fajalmát ée nettó és fél kg-os iá á' váló minőségű dióbelet áÜMOlGSK i-hA t . tfT-1 náí MussoliRí-űt 58, öăfii ***+•/ tását az úgynevezett bástya-szerepben látták. Ez röviden annyit jelent, hogy a magyarság egy bástyán vérezzen el másokért, hogy mögötte ‘ zavartalanul élhessék más, szerencsésebb népek népi életüket. Megítélésünk' szerint azonban egy nemzetnek nem lehet célja a másokért való halál. A magyarságnak .ez.- legfeljebb csak tragikus sorsa volt, de nem célja. Ha a századok ’ folyamán ezt a sorsot éltük is, ma ezt a változott biológiai körülményeink nem teszik lehetővé. JS igy a bástya-szerepet nálunknál, eddig Szerencsésebb népeknek ajánljuk f<51, \ Gyakran hallunk olyan • meggondolást îs, hogy legyűrik öncéluakka. Vagyis nemzeti hivatásunkat abban látják, hogy mindenki- \ tői elkülönülve, húzódjunk népi határaink í közé és hagyjuk sorsára a bennünket környező és. önmagában életképtelen népeket. Azonban ez sem járható ut, mert az elszigetelődés is csak addig véd, ameddig valamely /Moloch dagálya el nem önti sorstársaink népi szigeteit, hogy azután védtelenül maradva mi is menthetetlenül áldozatul essünk neki.. Az utóbbi években, amikor úgy látszott, hogy a minőség helyébe csak a mennyiség lép, kaptunk olyan tanácsot is, hogy mondjunk le önmagunkról, mert a kis népeknek - jövője reménytelen. Akik ezt vallották (ma már érezhetik terveik múlandóságát, és) feledik, hogy minden nép csak a Lnyit ér, amennyit századonként önmagából kitermel és azt meg is tudja védeni. Különben is a mai Európától nagylelkűséget remélni annál is. inkább botorság, mert nem tudjuk, pontosan meghatározni, hogy ki képviseli majd a jóértelemben vett Európát. Végül vannak olyanok, akik . a magyar múltra hivatkozva a szentistváni gondolatban látják kitelj esülve a magyar hivatás- tudatot. A szentistváni gondolat azonban ebben a percben még tartalmi jegyeiben pontosan meg nem határozható és az az érzésünk, hogy az egész magyar életkérdések közül csak egy részletet tud megvilágítani. Az úgynevezett nemzetiségi kérdést. De már korszakunk másik magy formáló erejével szemben, amit szociálizmusnak ne- . vézhetünk, egészen érzéktelen. Még nagyon sokat leéli e fogalmat böviteni, hogy Olyan egészet jelentsen, amely nemzetünk minden egyes tagjának jó izenetet hozzon. A fenti gondolattal szembe szokták állítani az úgynevezett népi gondolatot, pedig a kettő; nem egyrnást kizáró fogalom, mert csak sorrendi kérdés van" köztük. A. népíi gondolat ugyanis nem napjaink problémáiból született, hanem abban a magyarságnak évszázados vágya jelentkezik. Ez a gondolat volt jelen Rákóczi heroikus vállalkozásánál, ez a gondolat hívta életre 1848 eseményeit -és ugyanez a gondolat jelentkezik azoknál is, akik arra vállalkoztak, hogy a századok folyamán elmosódott nemzeti hivatástudatot megfogalmazzák a XX. század magyarságának. Ebbén a megfogalmazásban benne rejtőzik az az Izenet, hogy mit akarunk Európa e szögletén. Harcunk dunavölgyi önállóságunkért itt találkozik a szentistváni gondolattal. Ezt a gondolatot azonban mindaddig nem munkálhatjuk, amig saját belső népi problémáinkat meg nem oldottuk és nem gondoskodtunk egy Telefon: 23-32. fft\ erős magról, egy uj vezetőrétegről, mint gondolathordozó elitről, amely majd kifelé is sugározza — belső békénket. Vagyis végső hivatásunkat abban látjuk, hogy először megmaradj unk, aztán pedig felkészüljünk, hogy az Európa sürgette korszerűség birtokában a. századok folyamán elhomályosult hivatástudatot betölthessük. S ez a hivatástudat ugyanúgy szól, mint az első századok idején: nyugat felé atomizálva, kelet felé integrálva, a dunavölgyi önállóságunkat visszaszerezzük és megtartsuk. Ne feledjék viszont a kételkedők, hogy a kezdeményezés magába foglalja a győzelem lehetőségét is s egy gondolat helyességéből nem vonhat le semmit, ha a kor nem ismeri fel idejekorán annak helyességét. Négyszáz százalékos árdrágítás miatt Pénzbüntetésre ítélte az uzsorabirér egy ismert dési hentes áru-üzlet tulajdonosát és fiát a nagy érdeklődést keltett ügy a kolozsvári ítélőtábla elé kerül Dés, március 11. Általános érdeklődés mellett tárgyalta a dési törvényszék uzsora- biróságá a dési Seirich-féle hentsáru-üzlet tulajdonosainak árdrágítást perét. A vádirat id. Seirich Jánost és fiát, ifj. Seirich Jánost, akik a' város leggazdagabb emberei közé tartóznak, árdrágítás bűntettével vádolta, mert császárhust és más hústerméket a rendes hatósági árnál 300—’>00 százalékkal drágábban árultak. A rendőrség annakidején Mezei Béláué kolozsvári lakos bőröndjében a fenti cégtől származó nagymennyiségű hentesárut talált, amit az asszony a vád szerint Kolozsvárra akart számtani, hogy ott üzletet kössön vele. • • A most megtartott főtárgyaláson a törvényszék- részletesen lepergette, az egész ügyet. Id. Seirich Jánost 1000 pengő, fiát IftOO pengő pénzbüntetéssel sulytotta ár- j drági'ás vétségé miatt s a lefoglalt áru el- J, kobzáéit is elrendelte. Mezei Bélánét ugyc.it \ csak IfOOO ; pengő pénzbüntetésre Ítélte u dési uzsorabiróság. Az elítéltek, közöttük jj ifj. Seirich János Is, aki váltig tagadta a I bűnösségét, megnyugodtak az ítéletben. Sütő Sándor dr. ügyész az. Ítélet ellen | semmisségi panasszal élt. Kifejtette, honéin árdrágítás vétségéről, hanem árdrdji tás bűntettéről van szó, amivel a közellátá érdekeit is súlyosan veszélyeztették és ezé súlyosabb minősítést kér. így a Désen érdeklődést keltett ügy a kolozsvi • tábla elé kerül. Közgyűlést farion kolozsvári Posíás Kyugdií- is Thiiimí^ ?zé** re! te. Kolozsvár, március 11. A kolozsvári Posta- Nyugdíjasok Hitelegyesülele és Temetkezési Segélyosztálya az elmúlt napokban tartotta rendes közgyűlését a Közuyugdijttsok Mátyás király-utca. 4. sz. alatti közgyűlési termében. Az érdekelt részvényeseken kiviil jelén volt. Malakka Ferenc postaforgalmi igazgató, a tőposta főnöke- Bejelentette, hogy a kolozs- ; vari postaigazgatóság vezetője, Unnák András ptjstaigazgató közbejött akadályok miatt nem . jelenhetett ipeg a közgyűlésen. .í Hankó Nándor, egyesületi elnök a „Magyar i Hiszekegy“ együttes elmondása után meg- | nyitotta ■ a közgyűlést. Meleg szavakkal köszöntötte a megjelent részvényeseket és az igazgatóság vezetőjének megbízottját, akinek, jelenléte jóleső örömet váltott ki az öreg postás nyugdíjasok körében, mert látták, hogy a postaintézmény, amelynek mindannyian egy hosszú életen át munkás alkalmazottai- voltak, ismét feléjiük fordítja figyelmét. Az elnök ezután megtartotta évi beszámolóját- Részletesen ismertette az elmúlt év eseményeit. Kegyeletes szavakkal parenlálta el az egyesületi választmány egyik ügybuzgó tagját, Arairás Bogdán postaftílügyelőt, továbbá a napokban elhunyt Nászta Sándor ny. postaföfeliigyelőt. Megemlítette az elnök, hogy az egyesület alapitói az/egyesületet annakidején részvény- társasági alapon szervezték meg s az, mint ilyen, került át a visszatéréskor. Azért kellett az egyesület címét a postás nyugdíjasok nevére átirni, mert a tényleges postaszemély- 1 zct részvénytársasági vállalkozás vezetésében ,j nem vehet részt, legfeljebb ha az hitelszöyet» kezet lenne. Ugyanezen részvénytársasági jelleg miatt történt, hogy a pénzügyi hatóságok az utóbbi három évre 10-667 pengő társulati adóval rótták meg az egyesületet. Ebből fellebbezés folytán mintegy 2300 pengőt leírtak, a többit be kellett fizetni, . úgyhogy alig néhányszáz pengő a tiszta nyereség. A temet- I' kezesi osztály különálló temetkezési biztositó I egyesületté leendő átszervezése megtörtént f‘ ugyan, de a vonatkozó alapszabályokat a ' pénzügyminisztérium még nem hagyta jóvá- ' Több kisebb esemény elsorolása után az él■ nők befejezte évi beszámolóját. Utána Ma■ iákká Ferenc postaforgalmi igazgató intézett ■ néhány meleg, baráti szót az öreg nyugdíjasokhoz. Ezután az elnök ismertette a mérleg egyes tételeit' s közölte, hogy á ’ szokatlanul liágv ijsszegű ».dók miatt ezévben a tiszta nyérc , ség oly csekély, hogy osztalékot fizetni ne : lehét. Javasolta, hogy a 748 pengő 48 fill tiszta nyereségből 2.48-pengő 50 fillért fordil, sanak a tartalékalapokra, 400 pengőt egy ‘•áláleseti segély . fedezésére,, 100 .pengőt :í '’öroskércszt Egylet céljaira.' A közgyűlés d; , )ivaslatot egyhangú lelkesedéssel elfogadta. \ tárgysorozat többi pontjának letárgyálása Után a közgyűlés végétérts ára és » hirdetés-s—^ lapja a jő üslelnienetneK kh*. ( tmenetneK i t
