Keleti Ujság, 1944. március (27. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-08 / 55. szám

S se e r a a V 1944. március 8 • V Ára 1Ö miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 55. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A német légihaderő egynegyedét pusztította el a hétfői támadásban résztvett angolszász gépeknek ««w ii iMWW—I ip ii wii A német ţsopafok Sepetovkánál erélyes ellentámadásokat intéztek a szovjet előretörés megakadályo­zására — 71.000 tonna hajáteret süllyesztettek el a német tengeralattjárók az Atlanti- és az Indiai-áceánon Használható fegyverek helyett ócskavasat szállítottak az angolszászok Törökországnak! — állapítják meg Ankarában Chile elismerte az uj argentin kormány! A Szovjetnek engedte út Dakart és Casablancát az algíri francia bizottság — CSAK ÓCSKAVASAT SZÁLLÍTOTT BLDja AKOLI A TÖRÖKORSZÁGNAK — írja a „Timin» clmü török lap. Olyan lég­védelmi ágyukat' küldött, amilyeneket Fran­ciaországban még az. első világháború alatt használtak és a többi ágyú is csak ócslca- vas. Törökországnak az a panasza, hogy nem szállítottak az Ígéreteknek megfelelő fegyvert részére, nem újkeletű. Ha az ango­lok Törökországot a Németország elleni általános arcvonal egy szakaszának tekin­tik, ugyanolyan gonddal kell előkészíteniük, mint a többit. — Nem vethetjük magunkat harcba — Írja a török lap — amíg nem látjuk, hogy szövetségesünk mellettünk van és nem szenegáli, marokkői, vagy hindu csapatok módjára kezel. Csináljanak valamit a szö­vetségesek. Jöjjenek a Balkánra és mi azonnal határunkon leszünk. Nem azért nem jönnek, mert mi nem akarunk részt- venni a háborúban, hanem mi azért nem vetjük magunkat vaktában harciba, mert nem látjuk, hogy a szövetségesek velünk akarnak lenni. A szövetségesek csak szem­lélői lennének városaink pusztulásának. Ha azt kérik, hogy lépjünk be a háborúba, amelynek semmi értelmét, sem okát nem látjuk és még hozzá jegyver nélkül lépjünk be, akkor jogunkban van megkérdezni, hogy miért f Mi nem adjuk el magunkat, hanem szövetséget kötöttünk egy baráttal, akivel szerződés szellemében egyenlőnek te­kintjük magunkat. A ,ßun Telegraph» vezércikke hangoz­tatja, hogy az angolok fenyegetőzéssel sem­mire sem mennek a törökökkel. Lehet, hogy a hadianyagszállitás megszűnése kellemet­len lesz, de ha meggondoljuk, hogy az an­golok a megígért hadianyagnak csak 4, vagy 6 százalékát szállították, akkor Köny- nyen beletörődünk ebbe is. Sőt az a néze­tünk, hogy ezzel az angolok inkább maguk­nak ártanak, mert holnap még szükségük lehet az erős Törökországra. Még értelmet­lenebb Londonnak az a fenyegetőzése, hogy ha Törökország nem lép be a háborúba, nem vehet majd részt a békeértekezleten. Különben is mikor lesz vége ennek a há­borúnak és mikor kerülhet sor békeérte­kezletre ? A ,J3z8umhurlet“ cimü török lap fölveti a kérdést, hogy végeredményben mit akar elérni a Törökország elleni egész angol sajtóhadjárat. Az angol közvéleményt akar­ják-e előkészíteni valamire? A török kor­mányra akarnak-e nyomást gyakorolni? Vita szitásával a török közvéleményt akar­ják-e más irányba terelni? Az angol újság­írók a jelek szerint közös utasítást kaptak. London az angol—török szövetségi szerző­dést a közelkeleti brit érdekek szolgálatá­ban egyoldalú eszközként akarja felhasz­nálni. A török közvélemény mindenesetre mély rosszalással fogadja az angol ,sajtó magatartását. Eden angol külügyminiszter kedden egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a tö­rök üggyel kapcsolatban nincs semmi újabb jelentenivalója. Érthető tehát, ha ilyen körülmények kö­zött a legnagyobb érdeklődés veszi körül a török nagy nemzetgyűlés hétfőn megkezdő­dött uj ülésszakát s az ezzel kapcsolatos tanácskozásokat. A köztársasági néppárt képviselőházi csoportjának értekezletén, hir szerint Saradzsoglu miniszterelnök és Me- nemencsoglu külügyminiszter részletesen beszámol minden bel- és külpolitikai kér­désről, különösen az angol—török viszony­ban bekövetkezett fejleményekről. Lehetsé­ges, hogy az ülésről hivatalos közleményt is adnak ki. Ez lenne a török—angol vitá­ban az első török hivatalos megnyilatkozás. * — LONDON ÉS WASHINGTON VEGYE VÉGRE TUDOMÁSUL —mondotta Vaszilev bolgár miniszter hétfői várnai beszédében, — hogy a bulgár fő dön nem élnek idegen né­pek és a bolgárok gondoskodnak arról is, hogy bolgár területre Idegen ne is tegye a lábát. Bulgária teljes mértékben tiszteletben tartja más népeknek a szabadsághoz való jogát, de ugyanezt megköveteli másoktól is a maga számára. Hangoztatta Vaszilev miniszter, hogy Trá- ciából és Macedóniából Bulgária nem vonul ki, mert ezek a területek ősi bolgár földek, kiürítésük bűn lenne a nemzeti becsület és a bolgár hősi halottakkal szemben. Megállapította, hogy Bulgária és Török­ország között nincs vitás kérdés és igy a déli szomszéddal való viszony a legbarátsá­gosabb. A megfélemlítő légi támadások pe­dig egy olyan nemzetből, amelynek városai és falvai a történelem során annyit szenved­tek, csak az ellenség Iránti gyűlöletet vált­hatják ki. Bulgária nem hallgat semmi kí­vülről jövő sugallatra, befolyásolásra, politi­káját megváltoztatni akaró Idegen kísérlet­re, mert jól tudja, hogy ebben az esetben éppúgy harctérré válna, mint Olaszország. Vaszilev miniszter ezt a beszédét azoknak a tájékoztató népgyüléseknek egyikén mon­dotta, amelyeket vasárnap és hétfőn rendez­tek Bulgária városaiban és falvaiban s ame­lyek során az ország lakosságát tájékoztat­ták az időszerű helyzetről. Krjsztov belügy­miniszter az egyik gyűlésen felszólított min­den 21-ik életévét betöltött férfit és nőt., hogy lépjen be az újonnan alakított bolgár egységszervezet helyi csoportjába, tekintet nélkül arra, hogy a múltban milyen pártba tartozott, A beszédet a népgyülés nagy tet­széssel és helyesléssel fogadta. ' A bolgár közvélemény figyelmét határo­zottan f0glaiK.o.,,<itja az Oroszországnak tett szövetséges hadihajó ájándék is. Az olasz hajóhad egyharmadának a szovjet részére való átengedése rendkívül megerősítené a Földközi-tengeri orosz hajóhadat. Nem ke­rülte el a figyelmet az sem, hogy néhány nappal ezelőtt svájci lapokban olyan hirek láttak napvilágot, hogy az oroszok Várnánál terveznek partraszállást. A bolgár nép és a bolgár hadsereg azonban készen áll minden eshetőségre. * FINNORSZÁGGAL SZEMBEN SZTÁ­LIN A MEGSEMMISÍTÉSRE TÖREKSZIK, NEM A BÉKÉRE, — Írja a „Völkischer Beobachter“ című német lap. A cári Orosz­ország elnyomta a finneket, orosszá akarta őket tenni, a bolsevizmus kiirtaná. A bol- sevizmus ellen folytatott Iétküzdelemben végképpen elvész minden nép, amely lete­szi a fegyvert. Azok az államok, amelyek a német véderővel együtt kiállják a pró­bát, a legtávolabbi időkig biztosítják népük jövőjét és részesei lesznek a jövendő békés és virágzó Európájának. A finn nép bebi­zonyította vitézségét s nem kétséges, hogy most is tudni fogja, melyik utón kell ha­ladnia. Berlini illetékes helyen reámutattak arra, hogy német vélemény szerint a moszkvai fegyverszüneti javaslat otromba politikai trükk, amellyel Finnországot be akarják csapni. Berlinben meg vannak győződve arról, hogy a Stockholmban lejátszott béke- tapogatózás kezdeményezése nem Helsin­kiből, hanem Moszkvából indult ki. Kétség­telennek tartják, hogy a Szovjet célja semmi más, mint egész Finnország bekebe­lezése s reámutatnak arra, hogy az egesz ügy nemcsak Finnországot érdekli, hanem általános európai kérdés. A svájci közvé'emény — jelentik Zü­richből — a legnagyobb várakozással tekint a finn kérdés fej eményei elé. A finnek a zürichi lapok szerint igazán nem tarthat­ják előnyösnek a moszkvai hat pontot és hogyha féligmeddig beleegyező választ is adnának, ezt minden belső meggyőződés nélkül tennék. Moszkva politikai eredményt már semmjesetre sem ér ei. A „Neu Zür­cher Zeitung“ he’sinki tudósitója azt je­lenti, hogy a finn közvélemény még mindig nem tudja, mi játszódik le a finn békekér­dés színfalai mögött. Most azonban már az a határozott benyomás alakult ki, hogy az események tovább fejló'dnek, mégpedig gyorsított ütemben, amióta Stockholmon át arról értesültek, hogy Guillon helsinkit amerikai ügyvivő újból közben járt a béke- kérdésben. A finn lapok ebben az irányban közli k a „Svenska Dagbiaded“ washingtoni jelentését, amely szerint ez a lépés azután történt, miután az amerikai kormány érte­sült, hogy a finnek kifogásokat emeltek az Észak-Finnországban lévő német csapatok internálása és az 1040 márciusi békeszer­ződés helyreállítására Irányuló orosz köve­telés ellen. A hirt Helsinkiben nem cáfol­ták, de meg sem erősítették.-* CASABLANCÁT ÉS DAKART FLOTTA- TAMASZPONTTUL ÁTENGEDIK AZ ORO­SZOKNAK — jelentette be hétfőn este a moszkvai rádió. Közölte, hogy a Kreml ilyen értelemben már megállapodást is kötött az algiri francia kormánnyaL A bejelentés azzal kapcsolatban történt, hogy a római rádió közlése szerint állítólag Tito és Moszkva között Cattaro szovjet kikötőül való átengedésére történt volna megállapo­dás. A moszkvai rádió hangoztatta, hogy Casablanca és Dakar orosz szempontból jó­val kedvezőbb, mint a cattaroi öböl, amely földrajzi fekvése következtében a német légi haderő és a szárazföldi német hadsereg tá­madási lehetőségének van kitéve. Ezzel a bejelentéssel egyszerre világossá válik annak a tervnek egy részlete, amely­nek érdekében Moszkva kezdettől fogva olyan előzékenyen bánt az algíri francia „fölszabadító“ bizottsággal. Az elsők kö­zött Ismerte el. Ellenszolgáltatásképpen De Gaullék meg is nyitották Északafrikát a bolsevista agitáció előtt s most következő lépésként kaput tárnak a szovjet hajók ré­szére az Atlanti-óceán felé. A szovjet hajók tehát támaszpontot kaptak az afrikai part­nak azon a részén, amely legközelebb van Délamerikához. Kétségtelenül összefüggésben áll az egész ügy Rooseveltnek azzal a bejelentésével, hogy az olasz hajóhad egyharmadát a bolse­vistáknak engedik át. A hajóhaddal együtt szállást is kaptak az oroszok a legnagyobb íorga mu világtenger egyik kitűnő helyén. A moszkvai rádió bejelentése kétségtelenül az angolszász hatalmak újabb megalázkodását és diplomáciai és tényleges vereségét jelenti moszkvai szövetségesükkel szemben. * 140 REPÜLŐGÉPET, KÖZÖTTÜK 148 NÉGYMOTOKOS BOMBÁZÓT VESZTETT AZ ANGOLSZÁSZ LÉGIERŐ hétfőn a né­met területek elleni támadása alkalmával. Német jelentések szerint ez a berepült gé­peknek legalább egynegyede s még súlyo­sabb az, hogy körülbelül ezer kiképzett re­pülő elvesztését jelentik. Angolszász részről azzal akarják elfogad- hatőbbá tenni a nagy veszteséget, hogy másfélezer gépre becsülik a német terület felé berepült angol és amerikai gépek szá­mát. Londonban eddig 68 amerikai bombázó

Next

/
Thumbnails
Contents