Keleti Ujság, 1944. március (27. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-21 / 65. szám

fCneriUjsrCG 4 1944. MÁRCIUS 21. fiz elmúlt esztendőben is széleskörű tevékenységet végzett a kolozsvári Kolping Eegé*n egyesület Kolozsvár, március 20. Vasárnap délelőtt tartották meg bensőséges ünnejjség kereté­ben a kolozsvári Kolping legény egyesület ( közgyűlését. A Kolping legényegyesület munkássága és működése hosszabb Idő óta foglalkoztat­ja Kolozsvár közvéleményét. Az egyesület 1927-ben alakult. Létrehozója Vasváry Ala­dár római katolikus lelkész volt, aki jelen­leg bras01", plébános. 1927-bm a Kclping legényegyesület 2$ taggal indult, de. már 1930-ban 120 volt a tagok száma. 1936- 38-ban a tagok lét­száma háromszázra emelkedett., úgy, hogy helyiségük kicsinek bizonyult. 1939 vissza­esést hozott, a katonáskodások és munka­szolgálat miatt a tagok elszéledtek. De a visszacsatolás előtt Így is egyik legerősebb magyar csoportosulás volt Kolozsváron a Kolping legényegyesület, ahol felekezeti alapon a leghatásosabb magyar nemzetne- velö és épitőmunkát lehetett kifejteni az iparos, kereskedő ifjúság körében. Esti előadásokat, magyar történelmi órá­kat, magyar irodalmi előadásokat, német nyelvoktatást is sokszor rendeztek. Márton Áron gyulafehérvári püspök, egykori ko­lozsvári plébános is sokszor beszélt Itt a Legényegyesület tagjai előtt. Ugyancsak számos alkalommal szólott Bálint József országgyűlési képviselő is hozzájuk. Az egyesület jelenlegi elnöke Baráth Béla kanonok, Kolozsvár római katolikus plébá­nosa. Igazgatóhelyettes: Bertalan Balázs. A közgyűlést Bertálcn Balázs igazgató- helyettes nyitotta meg néhány meleg és buzdító szóval. A Kolping Legényogyesület multévi veze­tőségi tagjai a következők voltak: Első dékán: Anka Ferenc, mássd dékán: Btrasser Ferenc, jegyző: Kántor János, gazda, Szé­kely József, pénztáros: Kebelei Zoltán, a turista szakosztály vezetője: Kántor János, az asztali teniszszakosztály vezetője: Lei­ber Vilmos. Az újonnan megválasztott vezetőségi ta­gok: Első dékán: Anka Ferenc, másoddé­kán: Székely József, jegyző: Bertalan László, gazda: Ravasz Mihály, pénztáros: Kebelei Zoltán, a turista szakosztály veze­tője: Feckó Béla, könyvtáros: „ Bajusz Jó­zsef. . ........; ­Kolping legényegyesület műkedvelő gárdája a mult évben több műkedvelő előadást ren­dezett Göcön, Bádokon és Mérában. A mű­sort egyfelvonásosokból állították össze, különös figyelemmel a nemzetnevelő cél­zatra. A Wesselónyi-lövészegyesület felké­résére többször adták elő Kolozsváron is az yBlnémult harangok“-at. A közgyűlés üdvözlő táviratot küldött Márton Áron Erdély római katolikus püspö­kének és Baráth Béla plébánosnak. Külön kiemelte a pénztári jelentés azok­nak az önzetlen adományozóknak nevét, akik pénzbeli segítséggel siettek az egyesü­let támogatására: Bálint József képviselő 200 pengő, Szőlőst Mihály 100 P., Kiss Ká­roly 50 F., Strasser Ferenc 50 P., Kebelt József 50 P., Spalier Károly 28 P., Jakab János göszl lelkész 10 P., Orbán István 30 F., Ehői A. János 10 P., Sajgó István 10 P., Szőke Gyula 10 P., Balogh Gyula 10 P., Labod László 10 P. összeggel ajándé­kozta meg az egyesületet. A közgyűlés köszönetét fejezte ki Ador­ján Andor és’ Szattler Sándor karmesterek­nek odaadó munkájukért. A zenekar külön­ben egyik legértékesebb szakosztálya az egyesületnek. A közeljövőben a Kolping le- gényegyestylet kéréssel kiván a polgármes­terhez fordulni, hogy az egyesület zene­karát nyilvános nyári hangversenyeken fog­lalkoztassa. Az egyesület termei már a koradélutáni órákban a tagok rendelkezésére állanak. Az Ifjak ilyenkor gyülekeznek, hogy a nehéz napi munka után felüdülést, pihenést és szórakozást találjanak. ■ Felemelő látvány volt a közgyűlés után a társas ozsonnán résztvevő egészséges, mun­kától erős és edzett fiukra nézni. Életerő, vidám nevetés, fiatalos derű uralkodott a teremben. .— Tizenhatéves és máris... A rendőrség elfogott és a fiata korúak birájához kísérte­tett át egy i6 éves kolozsvári háztartási al­kalmazottat, aki rövid idő leforgása alatt 10 rendbeli osalú3t, 2 rendbeli sikkasztást és 2 rendbeli lopást követett el. A fiatalkorú leány cselédnek szegődött be, összesen 14 helyre s munkaadóitól é elmiszer beszerzés­re klsebb-nagyobb összegeket vett fel, de a pénzt elköltötte s utána minden családtól megszökött, Csak az a nemzet él, .'mely bzonyos küldetésében és meggyőződött történelmi igazságáról — mondotta Kossuth Lajos halálának 50. évfordulóján a’dunántúli evangélikus püspök 4 Budapest, márc. 20. A belügyminiszter gyülé3tilálmi rendelete értelmében elmaradt a Kossuth-emlékünnep, amelyet a képvise- löház oszlopcsarnokában rendeztek volna. Természetesen elmarad a Vigadóban estére tervezett ünnepély is. A Deák-téri evangélikus templomban Capl Béla dunántúli evangélikus püspök beszél. Hangoztatta, hogy a magyar történelem ormán áll Kossuth Lajos alakja, szájához emeli ezüst kiírtját, hogy szakadatlanul hi­vatástudatára ébressze az egymást váltó nemzedékeket. Ennek a felséges ébresztőnek első tété e Így szól: „Nincs nemzet szabad­ság nélkül.“ A szabadság azonban nem csak önállásra, önrerűelkezésre vonatkozó jog, hanem a nerhzjt életének önmagával való telítődése, vagyis magyar állami élet, ma­gyar jogrend, műveltség és létforma, ma- j-yer vágyi k, í.’molt, erő!: és törekvések összessége. E' a czrb. daág a nemzet létfel­tétele. Koscui': c t az élettani Igazságot kép­viseli, sohasem gyengülő következetességgel. Az élettörvények második tanítása igy hang­zik: „A nemzet élete áldozat.“ Kossuth sú­lyos áldozatokat követelt a nemzettől, de saját életét is áldozattá tette. A kürt sza­vát megérteni ma is annyi, mint odaadni a nemzetnek munkát, vért és életet, de egy­ben önzésünket is e’hagyni. A nemzet élet- törvényének harmadik tanítása ez: „Csak az a nemzet él, amely hivatásában, küldeté­sében bizonyos és meggyőződött történelmi igazságáról.“ Hinni kell az önálló független nemzeti létben és abban, hogy a magyar kérdés a világtörténelem Ügye. Hinnie keil a nemzetnek saját történelmi Igazságában. Kossuth ma azt üzeni a magyar nemzetnek: Ismerje meg saját nemzeti élettörvényét, lássa meg szabadságában, függetlenségében . nemzeti egyénisége kialakulásának egyetlen lehetőségét, az áldozatos szolgálatban, a nemzeti erő szükségleteit Ismerje fel, a tör­ténelmi Igazságba vetett hitben fennmara­dásának biztosítékát. Ahol hatvan kísérnek értelmet tabut Kolozsvár, március 20. Rótt Lajos, a kolozsvári gyógypedagógiai intézd igazgatója készségesen világosit fel a vezetése alatt álló Rákóczi úti intézet munkájáról. — Az intézet a visszacsatolás óta a vallás- és közoktatásügyi minisztérium fennhatósága alatt áll és szellemi fo­gyatékosok számára tartják fenn. A? intézet két épületből áll. A túlsó kertben van az internálus. Ott tulajdonképen csak a hálószobák kaptak elhelyezést. Ebben az épületben napközben tartóz­kodnak. Itt vannak az iskola termek és az ebédlő is. — Aliért nincs az internálás is ebben az épületben? — Nem férnénk el. Ez az épület is olyan kicsi, hogy éppen csak az iskola- termek, az iroda, az ebédlő és a konyha fér el benne. A másik épületben csak a hálók és a fürdőszobák vannak. A mai háborús világban körülményes az épít­kezés, éppen ezért várnunk kell, amig lehetőség nyílik az intézet korszerű ki­bővítésére. A két különálló, keskeny utcával el­választott kertes épület nem. is kelti in­tézel benyomásét. Fehér ablakaival és függönyeivel inkább két békés, vidéki nyaralóhoz hasonlítanak. — Hány növendéke van az intézet­nek? — Hetven. Ez is csak a helyszűke miatt van igy. Évente körülbelül 300 felvételi kérvényt nyújtanak be a je­lentkezők. Az év eleién azonban legfel­jebb 12—14 gyermeket vehetünk fel. Hiába! Keyés a hely, az iskolatermek sem nagyobbak egy lakószobánál és az előkészítő l a. osztályt is ecy kamrából voltunk kénytelenek átalakítani. Az in­ternátus is túlzsúfolt. A legnagyobb szobába 22 ágyat kellett betennünk, hogy elhelyezhessük növendékeinket. — Milyen korhatárig vesznek fel nö­vendékeket? — Csak tanköteles gyermekeket ve­szünk fel. Vagyis azokat, akik az elemi iskolába még felvehetők. Felvétel inté­zetünkbe csak az elemi iskolából való kizárás esetén történhetik. Azokat a szellemileg fogyatékos gyermekeket, akiket elemi iskolába nem, lehet fel­venni, mert úgysem tudnának osztály­társaikkal lépést tartani a tanulásban, az elemi iskola vezetősége kizárási ok­mánnyal látja el. Az 1540. évi XX. tör­vénycikk előírja, hogy intézetünkbe csak ilyen kizárási bizonyítvány alap­ján vehetünk fel növendékeket. A je­lentkezők közül is elsősorban a súlyo­sabbakat kell felvennünk. — Az iskolának mi a tulajdonkénem célja? — Az iskolának kettős célja van. El­sősorban a gyermek szellemi képességét annyira fokozzuk, hogy a normális is­kolába áttehessiik, ha ez nem sikerül, legalább a család és közvetlen környe­zet részére elviselhetővé tegyük. Vagyis azt kell elérnünk, hogy növendékeink, ha kikerülnek az életbe, úgy, ahogy meg tud’ák állni helyüket és legalább otthonukban elviselhetek legyének, ne kelljen Őrökké felügyelni rájuk, hanem egyedül is el tudják magukat foglalni egyszerű házkörüli munkákkal, — Ezt hogyan érik el? — Állandó foglalkoztatással. Iskolánk lényege is ez: a gyermeket szellemileg állandóan igénybevermi és foglalkoz­tatni. Ha nem törődnénk velük, legszí­vesebben egész nap egyhelyben ülnének és a levegő ie bámulnának. — Az osztályokba kor szerint járnak a növendékek? — Nem. Az év elején megvizsgáljuk őket és abba az osztályba tesszük, amely szellemi képességeiknek legjob­ban megfelel, összesen öt évfolyamunk van. Három előkészítő osztály és végül I. és II. osztály. Az I. és II. osztály tananyaga nagyjából megfelel az elemi első osztályának. A két felső osztályba- csak azok kerülhetnek, akik a három előképző elvégzése után azon a színvo­nalon állanak, amelyet a két felső osz­tály megkövetel. — Mi történik azokkal a növendékek­kel,- akik nem léphetnek a két felsőbb osztályba több évi tanulmány után sem? — Ezekben az esetekben egy-két évi foglalkoztatás után már tudjuk, hogy a gyermek nem igen tehető elviselhetővé. Ezek elhagyják az intézetet és a belügy­minisztérium által fenntartott elmeosz­tályra kerülnek. Itt már a gyermekek együtt vannak a felnőttekkel. Természe­tesen ilyen elbírálás alá nagyon kevés növendék esik és tőlünk telhelöleg min­dent megteszünk, hogy ez ne is követ­kezzék be, hiszen a mindenkori felelős­ség a mienk. Növendékeink 80 százaléka azonban az öt osztály elvégzése után el­viselhetővé válik és ebből körülbelül 20 százalék átmehet a normális iskolába. Ez úgy történik, hogy a tanfelügyelő­ség kiszáll az év végén és levizsgáztatja növendékeinket. Amennyiben megfelel­nek, bizonyitványt kapnak és ezek után semmi akadálya többé, hogy a gyermek tovább végezze tanulmányait az isko­lában. — Hány tanerős az iskola? — Négy. Tudniillik pillananyilag csak négy osztályunk van. Az utolsó osztály most hiányzik. — A tanároknak külön képesítésük van? — A tanárok a budapesti M. Kir. Áll. Gyógypedagógiai Tanárképző Főisko­lán végzik tanulmányaikat és egységes hármas képesítést kapnak. Tehát a sü­ketnémák, vakok és a szellemi fogyaté­kosok, továbbá hibásbeszédüek javítá­sára és oktatására teszik képessé őket. A tanárok mellett még felügyelőnők is vannak intézetünkben, akik délutánon­ként foglalkoznak a növendékekkel. Ti­zenöt gyermekhez egy felügyelőnő van beosztva. — Az állandó foglalkoztatás hogyan történik? — Sajnos, nagyon primitiv módon. Például teleszórjuk a szoba padlóját babbal. Az egyik növendéknek a fehér babot kell felszednie, a másiknak bar­nát., a harmadiknak a, tarkát. Ez sem sikerül azonban mindig. Áfáskor geszte­nyét szedetünk velük, vagy az udvar egyik sarkából a másik oldalára áthor­danak egy kis kőrakást. Másnap ugyan­azt a kis kőrakást visszahordják előbbi helyére. Az értelmesebbek már gályát I tördelnek, vagy fát hordanak. Ez mát a magasabb fok. —- A gyermekek mind bentlakók? ■— Legnagyobb része igen, van azon­ban néhány bejáró növendékünk is. A bentlakókért a szülők fizetnek eltartási dijat. Aki szegénységi bizonyítványt hoz, azt teljesen ingyen látja el az in­tézet. Számos 'ilyen növendékünk van. Végigmegyünk az intézeten. Az os» tályok világosak, tiszták, otthonosak. Az egyik osztályban 20—25 kis növen­dék ül gondos felügyelet mellett. Cso­dálkozva néznek ránk. — A növendékeim, — mutatja be őket az igazgató. — Na, Giziké, gyere ide szépen. A harmadik padban göndörhaju, sző­ke kislány ül. Kinéz az ablakon és meg sem hallja, hogy szóltak hozzá. — Giziké, hallod, gyere ide! A kislány lassan megfordítja fejét és a másik ablakon néz ki. —■ Gizikém, ne félj!... Gyere ide szé­pen, — biztatja az igazgató nr. — Na, gyere ide az igazgató bácsihoz. A kislány nagyon lassan feláll és fe­lénk jön. Éppen olyan szenvtelen az arca, mint először. — Hogy hívnak? — Nem tud beszélni, — világosit fel az igazgató nr. — Nagyon súlyos ese­tünk. — Érted, amit mondok neked? A kislány egy pillanatra elmosolyo­dik, aztán komolyan helyére megy. — Na, Váncsa Pista, nyere ide, — szól az igazgató egy mindig mosolygós kisfiúhoz. — Három éve van az intézet­ben és csak ebben az évben kezdett el beszélni. Afost már szép eredményt mu­tat fel. A kisfiú összecsapja a bokáját ée mindig nevetve mondja: — Eeebb öőőőtf (Szebb jövőt.) Nevetve ad kezet és bátran olvassa le a falon lógó képekről: — Aszal, eenő, booot, bata. (Asztal, ernyő, bot, balta.) Tovább megyünk. Az ebédlőben a na­gyobbak és értelmesebbek ebédelnek pa­radicsomlevest és lekváros tésztát. Ők már tudnak szépen, kanállal enni, sőt ,elég sokan már egészen ügyesen fogják a villát is közülük. Alikor távozunk, kó­rusán köszönnek: — Szebb jövőtI — Élelmezés terén vannak nehézsé­gek? — kérdezzük Rótt igazgatótól^ — Hála Istennek, az idén csaknem teljesen kielégítő a helyzet. Tavaly sok­kal nehezebb volt. BAINTNER MARGIT fi Zenekonzervatórium második növendékhangversenTO Március 19-én tartották meg a Zenekon­zervatórium második növendékhangverse­nyét, melyen ezúttal a gyakorló és előké­szítő osztályok növendékei vettek részt. Mindjárt az elején ki kell emelni egy Igen tehetséges zong^.a-növendéket, Szalmán Lórántot. Tanára, M. Rohonczy Mária. Ko­dály két darabját adta elő és mind hang­képzés, mind előadásban bizonyította a zongorára való rátermettségét. Remények­kel biztatóan, gondosan játszott Czincz&r Julia, Tanára Zsembcry Elvira. Dicséretet érdemel Wenetseh Rózsa is rendes játéká­ért. Tanára Tulogdy Sarolta. A hegedűs nö­vendékek közül kettő, Simon Erzsébet és Buszlay Ibolya (tanáruk S. Kouba Paula). Ismét Bartók népdal témájú hegedükettő- seiből adott elő. Sikerük bizonyítja, hogy már a tanulóifjúság is betekintést nyerhet a nagy alkotó müveibe és mennél hamarabb teszi, annál jelentősebb lesz későbbi zenei pályafutására ez a kétségkívül értékes és beláthatatlan' jelentőségű befolyás. A közön­ség is hovatovább hozzászokik a müvek he­lyes értékeléséhez. Ezúttal „Szól a duda“ és a „Rutén kolomejka“ elmü tetszett legin­kább. Biztos játékkal hegedült Gokán Emi­lia, S. Kouba Paula növendéke. Képességeit ügyesen juttatta érvényre Schwartz Ernő, ki Corelli szép op. 5. szonátájából adta elő az Allegro részt. Tanára Lebeda Gyula. Lendületes vonővezetés és jó technika Jelle­mezte Porzsolt János játékát. Tanára B. Fehér Miklós. Albert Annamária és Lengyel Xénia — Sigmond Lajos két növendéke — énekkettöse nehéz technikai feladatokat ol­dottak meg s mindenképpen sikerült szám volt. Kellemes, finom hangja van Mátyás Erzsébetnek, tanára Mihályffy Irén. Mé- nessy Erzsébet szép telt fényű mezzoszop­ránja különösen Haendel a „Rinaldo“ egy áriájában érvényesült. Puha, világos szop­ránja van Buszlay Ibolyának. E két utolsó énekes növendék tanára. A. Antos Hona. A Zenekonzervatórium növendékhangversenye most is szép sikerrel hívta fel magára az érdeklődők figyelmét. m. b. a, HircfeSések, apréhfrcfetések feladhatók Deák Ferenc-utca 42 szám alatti irodahelyiségben

Next

/
Thumbnails
Contents