Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-13 / 35. szám
KiimUjsxc 8 1944. FEBRUÁR 13. Nem a holtak: a zsaodárok járnak R Btud : Máriának, a kiváló erdélyi Írónőnek nemrégiben mutatták be Szegeden „Tisztítótűz“ c. történelmi színmüvét. Ebből közöljük az alábbi részletet. A közölt jelenet előzményei: Klandinát Apfler Eugene osztrák zsandárfőhadnagy nöiil akarja venni. A leány nem tudja felejteni diákszerelmét, a szabadsáyhös Krizbai Miklóst. Csupán azért egyezik bele a nászba, mert Krizbai nyomtalanul eltűnt. Apfler viszont megmentette anyjának és húgának életét a martalócok kezéből, amikor' Nagyenyedet a román lázadók feldúlták és felégették. * X. FELVONÁS. IV. JELENET. Klaudina és Czinegéné. K Iau dina: A gángajtó nyikorgóit. (Veszi a gyertyát és kivilágit vele a gángra. Visz- szafordul.) Senki. (Beteszi az ajtót, de a szoba közepén újból megtorpan, fülel, mintha lépteket hallana. Kezében reszketnek a gyertyák lángjai.) Czinegéné: (Magához vonja Kiaudinát. Suttogva.) Ne rémitgess! Tudod, hogy félek. .. hogy mindenki fél itt esténként a mészárlás óta. .. annyi lélek pusztulása óta. Babonaság, de az ember nehezen uralkodik magán! Klaudina: Én nem félek, édesanyám, ö, ha visszajönnének a holtak! (Ebben a pillanatban az ablakok gözös, piros fényt kapnak kívülről. Lárma az utca felöl.) Czinegéné: Zárd be fiam a fatáblákat! És menjünk át a hálóba. Oda nem ha!Iszik úgy a lárma! Klaudina: (Bezárja a táblákat — közben kipillant az utcára.) Nem a holtak: a zsan- dárok járnak! (Átkiséri anyját a hálóba.) V. JKNETE. Krizbai, majd Klaudina, Czinege. Krizbai: (Beóvakodik a gang felöl. Sudár, kemény, de nagyon meggyötört fiatal férfi. Viseltes magyarkában. Egyik kezére zsebkendőt csavart. Körülpillant és hirtelen bemenekül az asszonyok köntöstartójának függönye mögé.) Klaudina: (Bejön, hallgatózik. A hálószoba felé.) Nyugodjék meg édesanyám. Biztosan csak a hidegtől pattogott a padlódeszka. Édesapámat is hallom, éppen zárja a kaput. (Felveszi a gyertyát s elébevilágit a gangra.) Czinege,: (Jó kiállású, ös-zhaju, 50-es félti. Civilben, köpenyegben.) Csókollak, fiam. Anyád ? Klaudina: Ma ismét nyugtalanabb. Czinege: Eridj, ne maradjon magában. Majd egyedül is elrakom a holmimat. Klaudina: Irtózik a fáklyafénytő!. Mindentől, ami a tűzvészre emlékezteti. Czinege: (Legyint.) Engem is bosszant már ez a sok izgágaság. Az utcán arcomba világítottak a zsandái-ok. Klaudina: Megint keresnek valakit! Czinege: Elég lehetne mâr. Klaudina: (El, a hálószobába.) VI. JELENET. Czinege, Krizbai. Czinege: (Levetve köpenyét, kis kabátját, felveszi az íróasztal székére odakészitett házikabátot. Azután félrevonja a köntöstartó függönyét, hogy köpenyét beakassza. Szem- benáll a haJálsápadt Krizbaival. Nem ismer rá. Mindkét kezével megragadja Krizbai előrenyujtott két kezét.) Ki az? Mit akar itt ? De lármát ne üssön, mert — nekem beteg feleségem van, kíméletre szoruló! Krizbai: Krizbai vagyok! Czinege: Miklós?! Krizbai: Krjzbat Miklós, Igen. Czinege: (Pillanatnyi forró megindu tság- ban.) Fiam, te... jurátus ur! Krizbai: Nincs semmi rangom... Általában senki vagyok. E percben: menekülő. Czinege: A fáklyás zsandárok? Krizbai: Engem vadásznak. Czinege: Mit akar itt? Krizbai: Menedéket. Czinege: • Nálam ? Krizbai: Az egyetlennél, aki adhat a városban. Czinege: Bárki elrejtené. Krizbai: Egyedül itt nem keresnek. Császári ház. Czinege: Nem fél, éppen azért? Krizbai: Mitől ? Czinege: Hogy itt biin az, ami másutt irgalom! Krizbai: Nem félek. Czinege: Hogy meri igy megsérteni hivatalnoki becsületemet ? Krizbai: ön nem csak császári hivatalnok. Hanem magyar is. Czinege; A magyar ember jó alattvaló. Krizbai: Jobb embernek, mint alattvalónak. Czinege: Kötelességem, kiadni ónt. Krizbai: Magyar ember a kutyát sem bántja. ha hozeámenekül. czinege: Tartozom császáromnak. krizbai: Az Istennek nagyobbal tartozik. Irgalommal az irgalomért, amit tőle esöe- kel a Miatyánk bán! Czinege,: Tudja-é, hogy miért quietáltam? Krizbai: A liberális polgárok eltörték a lábát, mert az utcán megjegyzést tett a tüntetésekre. Czinege: És tőlem vár irgalfhat. .. a deák- ság hajdani vezérliberálisa ? Krizbai: Nem az, nem az. A régi kisdiák, a praeceptor, aki az ön nagybeteg gyermekét annyiszor megkacagtatta. Czinege: Ágnes... kicsi Ágnesem... Krizbai: ön nem fog kiadni engem.. , legfeljebb kikerget a házból és sorsomra hagy. De. ha innen most kilépek: elvesztem. Czinege: Mit akar hát? Krizbai: Tartson itt hajnalig. Czinege: Kct szobánk maradt az egészből. Cselédünk van... Krizbai: Pincében, kutban, hombárban, ö, mihez vagyunk mi szokva! Czinege: S hajnalban? Krizbai: Átöltöztet... maszkíroz... Czinege: Hasztalan. Minden utat eláhita- nak. Krizbai: Vezesse félre a zsaadárokat! Czinege: Mit mer a szájára venni! Krizbai: Éneikül hiába rejt el. (Kis csend. Czinege küszködik magával.) Czinege: Nyomában voltak? Krizbai: Majdnem elfogtak. Czinege: Kicsoda ? Krizbai: Egy zsandárörmestei ... Szász ember, idevaló. Czinege: Hol ? Krizbai: Miriszlón innen, a Göblöhöm-árkában. Czinege: Felismerték, vagy csak gyanúsnak találták? • Krizbai: Nem tudom. VII. JELENET. Előbbiek és Klaudina. (A szomszéd szoba felül lépések. Czinege betuszkolja Krizbait- a függöny mögé.) Klaudina: (Atmenve a szobán.) Egy kis feketekávét teszek melegre édesanyámnak. (Az utca felől lárma.) Czinege: (Hozzáugrik a leányhoz.) Bezártátok jól a fatáblákat az utca felé ? Klaudina: Be, édesapám. Czinege; (Vállonragadja és falnak fordítja a leányt.) Klaudina; (Halkan felsikolt.) Mi az. . édesapám 1? Czinege: Semmi!... Semmi!.,. Engede- lem! Meg ne moccanj! (Az ajtóhoz ugrik és lezárja a reteszt.) (Hallani, hogy döngetik a kaput.) Czinege.: (Kézenfogja és kiragadja a menekültet a köntöstartóból. Feltépi a nagy kéményajtót, rámutat a nyúlásra.) Krizbai: (Szó nélkül ért. Beveti magát. Hallani, ahogy kezével tapogatva fölfelé, mint a kéményseprő, íelkuszik a kémény- oen.) Czinege: (Lezárja a kéményajtót s hátravonja a tolózárat. Klaudina felé.) Vizet a kemencébe! (A konyha felé, át a gangon.) Katica, iáss az utcaajtóhoz! (Megint Klau- dinához, aki korsó vizet öntött a kemencébe.) Anyád jöjjön elő! Itt legyetek minda- ketten, mintha misem történt volnál Klaudina: (Beszól a hálóba.) Édesanyámat kéreti édesapám! Vin. JELENET. Előbbiek. Czinegéné, majd Apfler főhadnagy. Czinegéné: (Szenvedőén.) Gőz van és koromszag. .. mi ez ? Apfler: (Sugár, szőke. Megjelenik a küszöbön.) Kezüket csókolom, hölgyeim. Jó estét tekintetes uram, (Hátra a cselédnek.) Katica, tűrje el embereimet á gángon. Nagyon átfáztak már. A fáklyákat letették az udvaron, nem pernyézik be a tiszta padlóját! (A hölgyek felé.) Bocsánatot kérek a késői, alkalmatlan vi Zitáért. IX. JELENET. Apfler és Czinege. Czinege: Parancsolj ide átfáradni. . . (Némi tréfával.) a hölgyék nappalijából az- én irodámba. Mit tegyünk e zsúfoltságban? (Rámutat az íróasztal melletti székre.) Apfler: Köszönöm. (Leül.) Bocsásson meg tekintetes uram, ha kizavarom ma este Az Atiria-f«*' Egy német hodiiudósifó ufozósa Da^mt cioban — Milyen intézkedéseket joganatositottok a németek a Bőikén déli portiaín? Gerhard Einskötter német újságíró az utóbbi napokban beutazta az egész Halkánt, az Adria partját és élményeiről érdekes leírást közöl a ,,Uonauzeitung“ - bari. A Balkán ebben a háborúban mindig az érdeklődés előterében állt és fokozottan, hivju magára a figyelmet az olaszoiszági események óta. Az angol- szász hírverés számos alkalommal kiemelte, ■ hogy balkáni partraszállás lehetséges, nem érdektelen tehát azzal a kérdéssel foglalkozni, milyen rendszabályokat foganatosított a német véderő ezen a nehezen járható hegyes területen. „A német katonai vezetés, — írja Emsfiotter, — az utóbbi időben mégin- kább számol azzal, hogy angolszász erők- megkísérelhetnek partraszállási az Adria partján. Német részről a -lég* messzebbmenő előrelátással tettek meg minden intézkedést a fogadásukra- Repülőn jövök Dalmáciából, egy magas- rarigit német tiszt kíséretében, akinek az a feladata, akárcsak a nagy' Rom- rnelnek a nyugati partvidéken, hogy felülvizsgálja az Adria-falat.. Mert ilyen is van, még akkor is, ha nem mindenki tud még róla. A felülvizsgálat alatt az ő társaságában vagyok, sok olyan területre kapok betekintési lehetőséget, melyre egyébként magánembernek nem nyílik alkalma. Splitben, Dubrovnikbau és az adriai partvidék egyéb gyönyörű és felejthetetlen városaiban természetesen szintén más az élet, mint volt iuég néhány esztendővel ezelőtt, a békeévekben. Lehet, hogy csak az aranysárga bor a régi még, de a sétatereken és kisvárosi korzókon víg, színes élet folyik, a város tele — akárcsak valami gyönyörű, tavaszi mező — szép, sőt mondhatnám szebbuél-szebb lányokkal... Német kalóriák menetelnek az utcákon, vígak és öíTfeledtelt, napsütés ragyogja be a vidéket, éppen vásár van és most januárban is akad még ennivaló: dús narancs, alma ... Amott a haditengerészet emberei álldogálnak, nevellek ... Csak természetes, hogy a norvégiai és n\liga (franciaországi „Atlauti-fal“ építésénél bevált tapasztalaikat is felhasználták, olyan gondossággal készült itt minden, hogy annál már csak az angolszászok meglepetése lesz nagyobb, ha arra vállalkoznának, hogy milyen erős is az „Adria fal“- Az éghajlat, a mun kálatok folytatása szempontjából igazán a legkedvezőbbnek mondható, télen nyáron megfeszített erővel dolgoztak itten. Hatalmas kő- és betonerőditések lepik meg még a tájékozott nézőt is, aki ilyesmit már látott nyugaton ... Kétségtelen, — folytatja érdekes beszámolóját Emskottcr, — hogy B a dog li o fegyverletételével .egyes kényes kérdések itt is felmerültek, de meglepet ésszerű cselekvéssel minden nagyobb nehézségnek sikerült elejét venni. Ma. a dohnál partok hatalmas erősítésekkel várják a támadói, ágyuk végeláthatatlan sotai merednek a tenger felé, a gép- fegyverieszkek meglepő, érdekes és eredeti elhelyezése lehetővé teszi, hogy összopntositott tüzet lehessen zúdítani egyes, támadásnak inkább kitett pontokra. Bunkerek és német katonaszállások százai mindenütt elszórva. Vájjon léhéseges-e a szakszerű intézkedések ellenére egy angolszász partraszállás ezeken a területeken? — kérdezzük egy katonai szakembertől. Taga- dóan válaszol. Olyan hatalmas anya ties ember áldozat ót- kellene itt tűzbe vetni, amelyet az angol-amerikaiak nem sgiveseu vállalnak magukra, — feleli. Ha még a hatalmas veszteségekkel sem számolnának és sikerülne is egyik-másik ponton kezdeti sikereket elérniük, a hatalmas, néhol 2000 méter magas partvidék nem nyújtana megfelelő területet számukra, melyen sikeresen előnyomulni lehessen. A hegyekben is mindenütt, még a legjobban járható területeken is olyan katonai készültségekről történt gondoskodás, melyről senkinek, a beavatottakon kívül alig egy-kéf haditudósilónak van betekintése.“ Az egyik ponton, mondja égy tábornok, olyan géppuskafészek van elrejtve, aniely egymagában képes egy. égés» támadó hadosztályt feltartóztatni. Az angolszászok már Olaszországban is megismerték ezeket az ügyesen elhelyezett géppuska fészkeket,, melyek többségben levő ellenséggel is képesek felvenni a harcot. Ha még a parti ütegeket, a jól beépített tüzérségi erőket is hozzászámítjuk, az erős, -elszánt, a legnehezebb feladatokra is felhasználható gyalogságot, a légierőt; a tengeri elhárító ütegeket is hozzászámítjuk, elképzelhetjük, hogy milyen áldozatokba kerülne Angliának és Amerikának, ha ilyen veszélyes vállalkozással kísérletezne? — fejezi be tudósítását Gerhard Emsköt- ter német haditudósító. otthonából. Magyar szövegezés kellene és a városi magyar hajdúk. Schnaulze kapitány ur lármadobszó mellett akarja kikiáltatni, mi büntetés vár arra, aki az üldözöttet befogadja, vagy bármi módon megsegíti és mi.yen jutalom a kiszolgáltatóra, vagy nyomravezetőre. Csak éppen annyira kérem, jöjjön fel velem a városházára ■ s adja ki a rendeletet a kancellistának. Tekintetes uram nélkül a kancellista megtagadhatja nekünk a szolgálatot. Czinege: Azonnal öltözöm. Haramia? Apfler: Rebellis, őrmesterem megesküdött, hogy felismerte. Csak egy pillantást vethetett ugyan arcába, mert ahogy rákiáltott, lefutott a Göblöhöm árkán a gazba. Czinege: (Közben öltözik.) Az őrmester honnan ismeri? Apfler: Itt volt deák, jurátus. Később is látta, mint honvédtisztet. Ha csakugyan ő az, akit gondol, jó fogást csinálunk. Czinege: Neve? Apfler: Krizbai. Krizbai Miklós. Rég keresik, listán van. Torda óta nyomában vagyunk. Czinege: (Nagy önuralommal.) Hátha be sem jött a városba? Apfler: Csakhogy az őrmester a Kápolna- dombon át a Milotay-kertig .követte. Ott még zörögni hallotta a bokrokat és utánalőtt. Czinege: S aztán? Apfler: Mikor odáig ért, a serkedö füvön pár csep vért talált. Onnan pedig csak a Magyar-utcai kerteknek vehette magát, tehát egyenest a városnak. Czinege: Vagy az Őrhegynek. Apfler: Az ég tudja. (Elgyiirt zsebkendőt von ki a mundérja zsebéből s széjjelrázza. Nagy piros foltok rajta.) Apfler: Ezzel törölte fel az őrmester a vért, hogy megmutassa. A vérét — azt már elfogtuk! Czinege: (Kezébe veszi a zsebkendőt és megrendültén nézi.) Apfler: Mi az..- .tekintetes uram ? Czinege: Tudod fiam. .. az ember tanult valamit a vérről a bibliai történetekben... Apfler: Igen. Az ártatlanokéról. (Tanácstalanul összenéznek,) Czinege: (Nehezen, elszántan.) Mehetünk! GONDOLATOK Az emberek ma legjobban önmagoktól jétnek s ezért kerülik a magányt. Félnek szembekerülni Önmagukkal, a lelkiismerel- vizsgólat és a számadás elöl menekülnek, mert az arra ébresztené őket, hogy vágyaik sokkal nagyobbak, mint. amennyit a világ adhat nekik. Hogy sokkal többet kívánnak, mint amennyit valaha is kaphatnának. És mást kivannak, mindig mást, mint ami van, vagy ami lehet, nekik. Mást kívánnak barátságban és szerelemben, mást és többet sikerben és pénzben. Többet kívánnak az egész élettől, mint amennyit egy élet valaha is adhat. . Ezt azonban nem szabad észrevenni, nem szabad tudatosan érezni, titkolni kell és féken tartani valahol, mélyen a tudat alatt, az ösztönök alatt. Menekülni kell az iszonyú üresség elöl, mélyet ennek a fölfedezése jelentene, menekülni munkával és szórakozással, házassággal és szerelemmel, játékkal és álommal, mámorral és józansággal, de mínd n áron. Jaj lenne, ha egy napon ráébrednénk igazi vágyaikra, hajlamaikra és kívánságaikra és fölmérnék azt az óriási különbséget, ami ezek és a valóság között van. Felborulna a kínosan védelmezett egyensúly és teljes valóságában éreznék életük tűrhetetlen sivárságát és reménytelenségét, a soha-nem-teljesülés kétségbeesését, mert nem értek meg arra, hogy önmagukban találjanak kárpótlást mindazért, amit hiába várnak a világtól. Ur Úgy is lehet menekülni egy szenvedésekben és örömökben elérhetetlenül magas élet tanulságai elöl, ha ezt az életet szándékosan nem vesszük észre, vagy ha észrevesszük és lebecsüljük. ■* A szenvedélyek elviseléséhez soltszor nagyobb bátorsáp kell, mint az azokról való lemondáshoz. * A rettenetes hétköznapokat megszépítheti egy múló öröm, mássá, változatosabbá teheti egy szenvedés, de értelmét egyedül csak a várakozás adja meg. Bármilyen szép is lehet életed, mindig szebb a költészet valósága, mint a valóság költészete. FLÓRIAN TIBOR hirdetések, apréliirde^ések feladhatók Deák Ferenc-utca 42 szám alatti irodahelyiségben
