Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-02 / 26. szám

Ára m fillér S x e r ă a lSéá, t eb r uăr 2 ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NE- I GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ I HUSÜONHETEDIK ÉVFOLYAM 2S. SZÁM. ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKK SZÁMI xA SZAMA 72148. 3 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 1. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A PRIPJET FOLYÓTÓL DÉLRE A NÉMETEK TÁMADÁSA MÉLYEN BETÖRT A SZOVJET ÁLLÁSOK TERÜLETÉRE Áz angolszászoknak a neffunói hídfokőS indított támadásait a nemetek visszaverték Januárban 28 rombolót, 4 tengeralattjárót, 31 kereskedelmi hajót és 806 repülőgépet veszítettek az angolok és amerikaiak Porlugáiia erősebben akar kapcsoíódíni Span^oíorsiágkoz Madridba utazott a berlini spanyol követ A SZOVJET LEGFELSŐBB TANÄCSA 8 hirek szerint elhatározta, hogy külpoliti­kai és hadügyi tekintetben nagyobb sza­badságot ad az egyes szovjet köztársasá­goknak s azokat o. brit birodalom mintájára bizonyos önállósággal ruháza jel. Ilyen mó­don az egyes szovjet köztársaságoknak ön­álló képviselete lenne a külállamokkal. A Reuter angol távirati iroda a hírhez azon­nal hozzáfűzte azt a megjegyzést, hogy Moszkvának ez az elhatározása befolyással lehet a lengyel-szovjet vita további alaku­lására is, — s ezzel a megjegyzésével fedte fel a bolsevisták elhatározásának igazi in­dító okait és célját. Berlini politikai körökben megállapítot­tak, hogy végeredményben a sztálini poli­tika uj diplomáciai fogásáról van szó. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az „önálló“ szov­jet-köztársaságok külföldi képviseletei is Moszkvából kapnák utasításaikat s más néven ugyancsak az egységes szovjet kül­politika hű követői lennének s ezenfelül Moszkvának még az a haszna is lenne az ügyből, hogy a külföldi fővárosokban az eddiginél is több emberét tarthatná hiva­talos képviselőként s ruházhatná fel őket a területenkívüliség jogával. Ugyanez a véleménye a ,paster Nach­richten“ című svájci lapnak is. Megálla­pítja, hogy a Szovjetunió tervezett decen­tralizálása ügyes politikai propaganda-eljá­rás és egyik főcélja kétségtelenül az, hogy azoknak az államoknak, amelyeket Moszk­va be akar kebelezni — elsősorban a Balti­államoknak és talán a bolsevista kívánsá­gok szerint átalakult Lengyelországnak is — megédesítse a keserű pirula bevételét. Moszkva azzal akar érvélni, hogy ezeket az államokat a Szovjetunió tagállamainak fogják tekinteni ugyan, de függetlenségük lesz külpolitikai és hadügyi téren. Magától értetődő azonban, hogy ennek az önálló­ságnak semmi köze sincs ahhoz, amit eu­rópai fogalmak szerint az önálló állam neve alatt értenék. A Szovjet ezenkívül a nyu­gati államoknak is meg akarja „könnyí­teni“, hogy a Balti-kérdést az ő kívánságai fzerint intézhesse el. Ugyancsak a „Basler Nachrichten“ „Nyu­gat felé?“ cimü cikkében foglalkozik a Szovjet nyugati törekvéseivel. Hangsú­lyozza, hogy a Szovjet Keletnalicia terüle­teit is a maga részére követeli. A független Ukrajna gondolata főként az ezekről a te­rületekről elinduló áramlatókból táplálko­zott s a vidék megszállásával a Szovjet ezt a gondolatot akarja csirájában kioltani. Feltétlenül közös határt akar azzal a Cseh­szlovákiával is, amely a szövetségesek győzelme esetén újra megalakulna és Sztá­lin hűséges parancs-végrehajtója lenne Középeurópában. Nagyon fontos az a kér­dés, írja tovább a svájci lop, vájjon nyu­gaton ezt a veszedelmet félismerik-e, vagy sem. Az olyan nyilatkozatok, mint amilye­neket legutóbb is Sc ton Watson — a köz­ismert Scotus Viator — tett és amelyben a keleteurópai szláv és nemszláv népeknek azt tanácsolta, hogy ne engedjék magukat a németektől felfalatni, ellenben támasz­kodjanak a Szovjetunióra, azt mutatják, hogy az angolszászok nem igen vannak tu­datában az Európát fenyegető veszélynek. Ilyenmádon — állapítja meg a svájci lap cikkírója —*> nem oldható meg Európának és népeinek problémája, hanem ezek alaposabban el lehet rontani az egész kérdést. * SPANYOLORSZÁGOT aa. angolszá­szok Argentina sorsára akarják jut­tatni,, vagyis ki akarják kényszeriteni tőle a semlegesség feladását s a Német­országgal való diplomáciai szakítást. Madridban nagyon fontos tanácskozá­sok folynak. Alba herceg londoni spa­nyol nagykövet már megérkezett a spa­nyol fővárosba és útban van oda Spa­nyolország berlini nagykövete is. Sir Samuel Hoare madridi angol nagykövet vasárnap hosszasan tanács­kozott Franco államfővel. A hivatalos jelentés szerint szó volt a két ország között függőben levő minden fontos kérdésről. Diplomáciai körök -azt hiszik, hogy az angol nagykövet ugyanazokat a vádakat hangoztatta, amelyeket az olajszállítás megszüntetéséről szóló hi­vatalos amerikai nyilatkozat is felsora­koztatott s mindenekelőtt a Gibraltár területén folyó állítólagos ellenséges ténykedés. Az ibériai félsziget tehát komoly el­határozások előtt áll. A gondok termé­szetesén nemcsak Spanyolországot sújt­ják, az események éppenugy érintik Portugáliát is. A Nemzetközi Sajtótájé­koztató jelentésé szerint a portugál fő­városban aggodalommal figyelik az ese­ményeket, éppenugy, mint ahogyan saj­nálkozást és megdöbbenést keltett Ar­gentína lépése is. Lisszabonban az argentin elhatározás­ban Amerikának Európától való teljes elválását és^az úgynevezett „atlanti po­litika“ csődjét látják. Í940-ben Salazar portugál miniszterelnök és Euiz Gui- nazo akkori argentin külügyminiszter megbeszéléseik során szép terveket szőt­tek arról, hogy megvalósítják az ibériai nemzetek közösségét s ennék a közös ségnek Argentína lesz az amerikai híd­fője. A tervek most egyszerre kutbi- estek és velük együtt megbukott az „Atlanti békeövezet“ goudolata is az Egyesült Államoknak Ibéro-Ameriká bau történt előretörése nyomán. Portu­gália most annál erőteljesebben fordul Spanyolország felé annak belátásában, hogy a két. állam sorsa fölrajzi adottsá­gaiknál fogva azonos. Kétségtelen, hogy Portugália emellett nagyon fontosnak tartja az Angliával való szövetséget is, és pedig olyan okokból, amelyek ismét rávilágítanak az angolszász tábor két tagjának ellentétes érdekeire. Portugá­lia Angliától reméli megkapni a segít­séget az Egyesült Államok hatalmi ét­vágyával szemben, amely egyáltalán nem titkolja, hogy szeretné megkapa­rintani a portugál szigeteket és gyar­matokat. " •'$: ■? > ■ ■* A TOROK KORMÁNY TAGJAI hétfőn délután fontos minisztertanácsot tartottak. A tanácskozásról semmi sem szivárgott ki. A török nép, amint a „Neue Zürcher Zei­tung“ Isztanbulból jelenti, teljesen egységes abban az óhajtásban, hogy amennyiben egy- álta’án lehetséges, kerüljék el az ellenséges­kedésben való részvételt. A háborús beavat­kozás a török városokat is kitehetné a légi támadás borzalmainak és a török nép ettől fél. A legutóbbi időkben éppen ilyen okok­ból kiindulva bizonyos lehangoltság mutat­kozik a török közvéleményben a szövetsége­sek iránt. Tudják, hogy a szövetségesek mindenáron ki akarják erőszakolni Törökor­szágnak a háborúban való részvéteiét és azt is tudják, hogy ez mérhetetlen szenvedést zúdítana az országra, viszont egyáltalában nem áll a török nép érdekében. * AZ ELLENSÉGES HAJÓZÁS JANUÁRI VESZTESÉGEIRŐL közöl összefoglalás^ a keddi német hivatalos jelentés. Az újra fel­éledő tengeralattjáró harc máris jelentős eredményeket hozott. Tizenhét hajót pusztí­tottak el a német tengeralattjárók s ez a decemberben elpusztított hajókkal együtt 238.000 tonnára emeli a buvárhajófegyver- neni kéth ónapi tevékenységének eredmény- mérlegét. Hatalmas veszteséget szenvedett az ellenséges hajóhad is. Huszonhárom rom­bolója, 4 tengeralattjárója és sok kisebb egység esett áldozatul. Nagy a súlyosan, valószínűleg végzetesen megrongált hajók száma is *• A KELETI ARCVONALON a szovjet egyre jobban fokozza ugyan erőfeszítéseit, ezzel együtt erősödik azonban a német el­lenállás IS s a német hadvezetöség ott, ahol szükségesnek látja, merész ellenakciókkal ragadja magóhoz a kezdeményezést és mér súlyos csapást az ellenségre. Miután Pogre- blscse vidékén az elmúlt napokban nagyszá­mú szovjet csapatot zártak körül és sem­misítettek meg, a keddi német hivatalos je­lentés közli, hogy a Pripjet-mocsarak vidé­Sütnofeáf, Kiravgráifiá' a Rímetek eíftáriiatták Berlin, február 1. (MTI.) A Führer főha­diszállásáról jelentik a Német Távirati Iro­dának: A véderő főparancsnoksága közli: A nikopodi hídfőnél és Dnyepropetrovszk- j kén a német erők rendkívül erős szovjet vé­dekezés ellenére Is mélyen betörtek az ellen­séges területre és ott nagyfontosságu felad»- tokát oldottak meg. Az északi szárnyon tovább folytatott tá­madások mellett a bolsevisták újból támad­tak a nikopoli hídfőnél és Dnyepropetrovszk- nál Is. A fenyegető áttörési kísérletet a né­meteknek sikerült meghiusitaniok. A német megfigyelők Vitebszknél végrehajtott orosz ceapátösszevonásokról is hírt. adtak s Így lehetséges, hogy a bolsevisták itt is nagy­arányú támadást készítenek elő. Tovább folyik a harc az eddigi súlypontokon, Cser- kaszi és Bjelajacserkov térségében is, vala­mint az orosz arcvonal legnyugatibb kiszö- gelésénél, Rovnótól keletre és Csepetovka vidékén.-* VÁLTOZATLAN BIZAKODÁSSAL Ítéli meg a német főparancsnokság az olaszországi hadszíntéren kialakuló helyzetet —" jelenti a „Neue Zürcher Zeitung“ római tudósitója. Az angolszászok Cisterna község ellen igye­keztek eliőnyomulni a neltunói hídfőből, a németek ezt a próbálkozást visszaverték s az ellenségnek 2000 ember elvesztésével kellett kísérletét megfizetnie. Az angolszász vállal­kozás visszaverése annál nagyobb siker, mi* vei az ellenség föjdön harcoló csapatait a tenger felől a hajók nehéztüzérsége hatásosan támogatja. Az „Exchange Telegraph“ az amerikai fő­hadiszállásról azt jelenti, hogy az amerikai csapatok további támadásra készülnek a Via Appea-menti német állások eilen- A szövet- síigeseknek rendkívül elkeserdedett, házról- házra tartó harc után sikerült csak meg- szállniok két Mussolini építette minta közsé­get. A német csapatok nagy tartalékokkal rendelkeznek és a leghatásosabb ellenállást fejtik ki. Az angolszászok, mivel nyilt harcban nem tudnak jelentős eredményeket elérni, itt is a hátsó területek pusztításának módszeréhez folyamodnak. Nehéz bombázóik hétfőn Bo­lognát, Veronát, Udinét és a velencei tarto­mány több helységét bombázták. A háborús események következtében Róma helyzetében bekövetkezett változás élénken befolyásolja a Vatikánt. A vatikáni államtit­kár többször tanácskozott a diplomáciai tes­tület tagjaival, elsősorban a hadviselő álla­mok képviselőivel s valószínű, hogy a meg­beszélések legfőbb tárgya ltőma sorsa volt. Rómát meg akarják őrizni a háború katonai jellegű megnyilvásulásaitól és a pártharcok borzalmaitól is. s a Priaiet-macsarakail a szellet támadásikat tói délnyugatra a Szovjet eró's áttörési tá­madásai meghiúsultak. Itt 81 páncélost lőt­tünk szét. Kirovgrádtól északnyugatra hétfőn is szétvertük az ellenség valamennyi támadá- .

Next

/
Thumbnails
Contents