Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-10 / 32. szám

CsUtöríiSU 1944. íebrtiár IO Ára IG fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HöRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-C. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A német csapatok áttörték a nettunéi hídfőnél az angolszász állásokat ^Vasfftinţgion ulfiimálumszerü követeléseket intézett Finnországhoz A bolsevista támadások elhárítását jelenti a német hadvezetőség Japán és indiai csapatok uj hadműveletet kezdtek a barmai határon A moszkvai tervek ellensúlyozására Anglia önálló államokká akarja tenni Skóciát és Walesi A SZOVJET POLITIKAI OFFENZÍVAJA, melyet az egyes szovjet köztársaságoknak nyújtott „önállóság“ alkotmányba való ikta­tásával vezetett be, a jelek szerint rendkívül fontos részévé válik az események további alakulásának, különösen a szövetségesek egymásközötti viszonyát illetően. Washing­tonban nagy feltűnést keltett egy amerikai szenátornak a rádióban elmondott beszéde. Ebben Anglia és Oroszország' háború utáni kapcsolatait fejtegette. Megállapította, hogy az orosz—lengyel válság első jele annak, hogy Oroszország Nagybrltanniának Euró­pában, sőt a világon elfoglalt uralkodó hely­zetét fenyegeti. Oroszország a jelek szerint el van szánva, hogy minden erővel harcol­jon a brit impérlum megerősödése ellen és nem fogja megengedni, hogy az nagyobb szerepet játsszék az európai és világpoliti­kában, mint az újonnan felállított szovjet Imperializmus. A „Newyork Times“ a legutóbbi oroszor­szági politikai eseményekkel foglalkozó ve­zércikke rendkívül erős támadást tartalmaz a Szovjetunió ellen. A lap többek között ezeket Írja: Oroszország minden kísérletet visszautasig hogy a moszkvai egyezményt Kelet-Burőpában végrehajtsák és arra törek­szik, hogy az európai kéréseket egyo daluan rendezze. Elérkezett az Idő, hogy megkér­dezzük Oroszországot, érvényben van-e még a moszkvai egyezmény? Egyelőre azonban ugy'átszik, az amerikaiak jobban látják a veszedelmet, mint maguk az angolok. Az „Observer“ cimü angol lap egyik utóbbi cikke, amelyet „egy európai megfigyelő“ irt alá, azt fejtegeti, hogy a szovjet alkotmány megváltoztatásának célja a Balti köztársaságok, Besszarábia, továbbá Finnország és Lengye ország részei bekebe­lezésének megkönnyítése s ezen túlmenően uj tagállamok csatlakozásának előkészítése. A cikk további részéi szerint „Csehszlová­kia“ a Szovjettel kötött szerződésével — egy mai kifejezéssel élve — Moszkva csatlósává lett és a Kreml azt szeretné, ha Lengyelor­szág is ezt az utat követné. Az angol lap végkövetkeztetése pedig Így hangzik: bár­hogyan is legyen, mindenki előtt, aki nem szándékosan vak, világos, hogy a kis- és kö­zépeurópai államok önálló létezése illuzóri­kussá lett. Ez az angol kijelentés tehát azt jelenti, hogy Londonban már „leírták“ az európai kis- és középállamok függetlenségét és eze­ket hajlandók kiszolgáltatni a Szovjetnek. A szovjet 16 állama diplomáciai képvise­lőinek várható felvonulása azonban az angol köröket is nyugtalanítja. A brit hirszolgálat jelentése szerint szerdán az alsóházban Da- wies munkáspárti képvis? ő azt kérdezte, vájjon Oroszország most hozott alkotmány­reformja alapján 16 szavazatra tarthat-e igényű; a jelenlegi ellenségeskedés megszűnte után Összeülő világbékeértekezleten. Attlee ezt válaszolta: a brit kormány foglalkozni fog azzal a tervvel, hogy a brit birodalom részeinek — beleértve Skóciát és Wallest, — ahol a lakosság száma sokkal nagyobb, mint p, most létesített 16 orosz köztársaság egyik­másikában, hasonló alkotmányos jogokat biztosítson. * FINNORSZÁG ELLEN ' a leghevesebb hírverés! idegháborut Indították meg szov­jet részről. A moszkvai „Izvesztija“ a leg­élesebben támadta a finneket és kilátásba helyezte; hogy a szovjet haderő teljes erő­vel megindítja-a harcot a finnek ellen, Hel­sinkit pedig a szovjet légierő lerombolja. Ugyanakkor a moszkvai rádió is a vádak sorozatát sorakoztatta fel a finnek ellen. Helsinkiben ezekután a legnagyobb mér­tékben valószínűnek tartják, hogy a finn főváros elleni szovjet légitámadások meg­ismétlődnek, sőt fokozódnak. Kétségtelen, hogy Moszkva megkísérli a finn belső arc- vonal megingatását, hogy így alkalmassá tegye megál’apodás megkötésére. Ezzel azonban nyitott ajtót döngetnek — Írják a finn lapok — mert a finn közvélemény mar régóta hajlandó az oroszokkal mégálla­podni, amennyiben biztosítják Finnország függetlenségét. A szövetségesek a Jelek szerint a Szov­jet akcióval párhuzamos tevékenységbe kezdtek. Washingtonból jelentések érkeztek arról, hogy Hull amerikai külügyminiszter ultimátumszerű követeléseket intézett Finn­országhoz. A Finn Távirati Iroda közölte ennek a hímek a finn külügyminisztérium részéröl történt megerősítését és beje’en- tette, hogy az Egyesült-Államok helsinki ügyvivője tényleg átnyújtotta az Egyesült- Államok külügyminisztériumának nyilatko­zatát. Ezzel kapcsolatban érdekes a Német Távirati Irodának az az amszterdami jelen­tése, finely szerint Hull amerikai külügy­miniszter közölte, hogy Finnország maga­tartása változatlan s a finnek még akkor sem kapitulálnak, ha a Szovjet Helsinkit a föld színével tenné egyenlővé. * A LENGYEL MINISZTERELNÖK AME­RIKAI UTJÁNAK lehetőségéről már régóta hírek keringenek. A svájci távirati iroda londoni tudósítója most úgy értesti’t, hogy a kilátásba helyezett amerikai utazás a leg­utóbbi keleteurópai események miatt Ismét kérdésessé vált. Londoni lengyel körökben kiemelik, hogy a maguk részéről mindent el akarnak kerülni, ami azt mutatná, hogy bármiképpen is bele akarnának avatkozni Amerika belső ügyeibe. Ha az utazásra egyáltalán sor kerül, ami a legközelebbi na­pokban eldől, úgy a látogatás kizárólag a washingtoni megbeszélésekre korlátozódik s Mkolajcik nem fog kapcsolatot keresni az Amerikában élő lengyelekkel. A tudósitő egyébként azt közli, hogy lengyel részről a lengyel—szovjet ellentéttel kapcsolatban újabb esemény nem történt. A Szovjet azonban kétségtelenül újabb lé­pésekre készül ebben a tekintetben is. így a moszkvai rádió egyik utóbbi lengyel adá­sában Kozlovszky tanárt a lengyel kormány valószínű képviselőjének mondotta. A lon­doni lengyel menekült kormány részéről vi­szont hivatalosan megállapították, hogy Kozlovszkyt árulónak bélyegezték, aki ha- lá't érdemel. A „Dagens Nyheter“ elmü svéd lap egy újabb tervet közöl. Szerinte Londonban a lengyel kérdéssel kapcsolatban megbeszélték a legutóbbi Időkben azt a gondolatot is, hogy „Anglia, Oroszország, Lengyelország és Csehszlovákia létesítsenek négyhatalmi szö­vetséget“. Ezekkel a Csehszlovákiával kapcsolatos tetri" <1 foglalkozik Jaicsln isméit tötök képviselő a „Tanin“ elmü török lap egyik utóbbi számában. Idézi Benes következő ki­jelentését: „kívánságunk az, hogy demokra­tikus és független Lengyelországot teremt­sünk." Mit jelent itt a többes szám a „kí­vánságunk“? — teszi fel a kérdést Jaicsln. Benes már annyira egynek érzi magát Moszkvává’, hogy ilyen többesszámban be­szél, vagy pedig úgy képzeli, hogy „Cseh­szlovákia“ fogja megteremteni a jövendő Lengyelországot ? A „Bejoglu“ cimü isztanbuli lap szintén foglalkozik Benes nyilatkozataival s meg­állapítja, hogy az abban kifejtéit tervek egyáltalában nem egyeznek meg azokkal az angolszász gondolatokkal, amiket megeló'- zően Iteleteurópa jövendő elrendezéséről kö­zöltek. Éles ellentétben van Benes gondolata a nagy délkeleteurópai államszövetség' ter­vével. A cseh nyilatkozatok azt mutatják — állapítja meg a Bejoglu, — hogy Középeu- rőpa rendezése tekintetében a szövetségesek között erős véleménykülönbségek vannak.-* SVÉDORSZÁG érthető figyelemmel és kétségtelen aggodalommal szemléli az ese­mények alakulását. A Német Távirati Iro­da stockholmi jelentése szerint Assarson moszkvai svéd követ útban Stockho’m felé Londonba érkezett, itt néhány napot tölt s azután folytatja útját hazája fővárosába. A moszkvai svéd katonai attasé már néhány nap óta jelentéstétel céljából Stockholmban tartózkodik. Londoni diplomáciai körökben Assarson hazautásása nagy feltűnést keltett. * A NOVEMBERI ELNÖKVÁLASZTÁSOK ELŐCSATAROZASAI már megkezdődtek Amerikában. Wendel Wfflkht, mint a köz­társaság! párt jelöltje, Nebraska és Wis­consin államban kérte elnökjelöltül való megválasztását az április 4-i, úgynevezett előválasztásokban. Ezeket az előválasztáso­kat a két nagy politikai párt külön tartja meg s azokat a novemberi mérkőzés elő- csatározásainak lehet tekinteni. A köztár­saságiak másik elnökjelöltje Dewey, New­york állam kormányzója s Roosevelt hívei tőle általában jobban félnek, mint Willkie- től, úgyhogy azokban az államokban, ahol a republikánusok többsége bizonyos, Will- kiet fogják támogatni. A demokrata párt egyébként kettéhasadt. Egyik része vakon követi Rooseveltet, a másik viszont merev ellenzéki álláspontra helyezkedik vele szemben. H. Woedrin de­mokrata politikus, Roosevelt volt munka­társa legutóbb! közölte, hogy a New Deal­ellenes politikusok nagygyűlést tartanak s ezen megbeszélik, hagy milyen rendszabá­lyokhoz nyúljanak Roosevelt negyedik el­nökségének lehetőségével szemben. Woed- ring azt javasolta, hogy a demokraták Hullt jelöljék az elnökségre. Ezzel azonban akaratlanul is Roosevelt kezére ‘dolgoznak, mert az elnök saját választásának meg­könnyítésére hir szerint arra gondol, hogy az általános közkedveltségnek Örvendő kül­ügyminiszternek alelnökké való jelölését javasolja. Roosevelt különben a legutóbbi sajtóértekezleten arra a kérdésre, hogy vál­lalná-e harmadszor Is az elnöki tisztet, nem volt hajlandó válaszolni. Az előválasztások elnökjslöltjei között szerepel Mac Arthur tábornok Is. Az ő né­vé Illinois államban vezették be a köztár­sasági jelöltek sorába. Maga Mac ' Arthur eddig még néni nyilatkozott határozottan politikai szándékairól. ' * A NETTtJNGI HÍDFŐNÉL a német csa­patok jelentős sikert értek el. A német hi­vatalos jelentés ebből csak annyit közöl, hogy a német állásokat több kilométerrel előbbre tolták és 700 foglyot ejtettek. Az angolszász jelentések azonban drámai képet festenek az itteni harcokról. Zürichen át érkezett hírek szerint a szövetségesek a leg­utóbbi huszonnégy érában már csak véde­kezésre szorítkozhattak. A német tüzérség és a légierő támadása kedden délelőtt öltött rendkívüli méreteket. A német messzehordó ütegek és a zuhanó­bombázók állandóan támadták a hidfőt az­zal a szándékkal, hogy a szövetségesek ki­rakodó helyeit és raktárait megsemmisít­sék. A kora délutáni órákban a német pán­célos és gyalogos kötelékek is támadásra indultak és a harcok a sötétség beálltáig tartottak. Az angolszászok igyekeznek ki­építeni az Anzio és Nettuno körül levő vé­delmi berendezéseket. Gyalogságuknak szál­lítható kis acélbunkereket adtak, hogy az eddigi Ideiglenes árokhálózatot erősebb vé­delmi rendszerré változtassák. Az angol ha­ditudósítók általában a harcok fokozódására számítanak. A „Basler Nachrichten“ rő'íiai levelezője szerint a római német Körök fel­tűnő bizakodást tanúsítanak a nettunói hídfő körüli harcok fejleményeinek megíté­lésében. Ezt azzal az állítással indokolják, hogy a helyzet az előző héthez hasonlítva, teljesen a németek javára és a szövetsége­sek hátrányára fordult A kezdeményezés ezidő szerint a németek kezében van és az általuk végrehajtott rendszabá'yok eredmé­nyeképpen a hidfő ipost mind jobban össze- huzédik. A németeknek emellett sikerült igen érzékeny csapásokat mérni a szövetsé­gesekre és súlyos veszteségeket okoztak az e'lenségnek. A legutóbbi napok harcai­ban a németek több mint kétezer foglyot ejtettek. Az ellenség részén igen nagy a halottak száma, mert az angolok rendkívül bátran verekedtek és inkább életüket ál­dozták, de nem adták meg magukat, a sú­lyos veszteségek következtében a szövetsé­gesek jelenleg nem fejtenek ki támadó te-

Next

/
Thumbnails
Contents