Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-27 / 47. szám
1944. FEBRUÁR 21. ■I ft 7 KeletiUjsxg Kalandos expedíció a kolozsvári vasútállomásit! a legsötétebb útvonalon keresztül a sörgyárig ■ Drámai részietek egy társasgépkoesi-utas hátrahagyott naplójából 3-íkán üi ayorstré-, gépíró- és szépiró 0 lildl1 tanfolyam kezdődik PoEcz Ilona Irén szakiskolájában Kolozsvár, Timár-u. 2. Főpostával szemben. Telefon: 35-70. Államvizsga. Államérvényes bizonyítvány. Március Eo'pzSvár, február 26. Az Urániánál várok az autóbuszra, hogy kimenjek az állomásra. Vagyunk vagy öten, akik ugyanezzel- a titkos céllal álldogálunk a lámpaoszlop mellett. Végre jön egy kocsi. Három ember leszáll, négyen te'verekszik magukat. Nekem nem sikerül, társam, aki szintén lemarad, legyint egvet és elindul' gyalog. Én sokkal bizakodóbb vagyok, maradok. Várok, várok. Hátam mögött valaki kacag. Csak nem rajtam nevetnek “ gondolom —, amiért autóbuszra várok. He jön a második is. Jön s megy. Meg sem áll, büszkén elrobog orrom előtt. Ahogy elrobog előttem, úgy tűnik nekem, mintha a kocsiban nagy verekedés folyna. Lehet azonban, hogy tévedekINDUL AZ EXPEDÍCIÓ Kimegyek hát az állomásra gyalog. Ott fejedelmi a helyzet. Nem mondom, a kocsi nem éppen üres, de kényelmes állóhely még akad tiz is. Neki készülődöm az útnak, egészen a végállomásig kell utaznom, ami nem kis teljesítmény. Még felszállnak vagy ketten. aztán elhangzik a biívös „mehet“ s fel- bug a motor. Indulunk, Egy huppanónál beverem fejein a mennyezetbe, hiába, így jár az, aki száznyolcvannál többre mer nőni és autóbuszra mer szállni- Nemsokára robogunk. A kalauznő osztogatja a jegyéket (no, nem ingyen), expedíciónk végérvényesen elinduSt hosszú és kalandokban bővelkedő útjára. Az első megállónál felszáll még három ember, a másodiknál négy s , ezzel máris liertngeshordóhoz hasonlítunk. Cipőmre, de ami még fájdalmasabb, megfagyott’ lábujjamra eddig hárman tornászták fel magukat. Szerencsére legtöbbjük hamar észrevette, most azonban egy kövét és a jelek szerint érzéketlen ur úgy kényelembe helyezte magát szegény kisujjamon, mintha soha többé nem akarna leszállni róla._ Amikor nem birom tovább, kihúzom cipője alól lábam- Ettől, de tehet, hogy csak a „bárka“ ingadozásától elveszti egyensúlyát és egy hölgy karjai közé esik. A hölgy hangosan felszisszen— Bocsánat, bocsánat!... — rebegi az ur jobbra-bálra. Robogunk. Elsuhannak mellettünk a Horthy-ut házai és fái, a siető emberek, akiknek sürgős a dotguk s gyalog mennek, a kocsik, s az elegáns, kényelmes taxik. Néha találkozunk cgy-egy expediciós társasággal „VADTÖRZSEK“ TÁMADNAK MEG..,. A föposta előtt hatalmas létszámú „vad- törzsek*' várakoznak ugTásrakószen expedíciónkra, vezetőnk azonban ügyesen kikerüli a veszélyt s könnyedén odaveti a soff őrnek: — További Megállás nélkül elsuhanunk a „vadak“ előtt. Hátratekintve látom, hogy csoportokba verődve, izgatottan tárgyalnak valamiről, fenyegető hadonászások közepette. Egy gombom már hiányzik. Éles kanyar, befordulunk a főtérre. A megállónál legalább harminc, mindenre elszánt ember várakozik, ugyancsak ugrásra kész helyzetben- Lcszállnak tizen, egy közülük magával sodorja második gombomat s csaknem lehúzza rólam a kabátot- Amikor az utolsó leszálló is földet ér, megindul az ostrom. A szűk bejáratot megrohanja a tömeg. Percekig folyik a dulakodás, anélkül, hogy valaki is fel tudua jutni. Nem birom nézni. Hangokat halok. — Kérem, engedjenek engem, lekésem a vonatot. — Ez nem is az állomásra megy. — De haza kell mennem előbb! — Előre tessék, előre — hangzik a kalauznő szava. — Ne tersek tolakodni kérem, — kiált fe”. egy felháborodott női hang — ez rettenetes!! , — Én nem tolakszom, engem tolnaki — Megtelt, nem lehet már felszállni, megtett!!! Vezetőnőnk megpróbálja behúzni az ajtót, de nem sikerül. Egy idősebb hölgy van az ajtóban— Kérem, mondtam már, hogy megtelt!! Tessék leszállni’. —- Én még felférek! — erőszakoskodik a hölgy. — Nem lehet, tessék leszállni, indul a kocsi. — A busz erre valóban vésztjósíóan fel- bug. A nénike megijed: — Ne indítsák még! Nem tudok leszállni. A „busz“ motorja morog. — Tessék kérem leszállni! — Nem tudok lelépni! Végre többek segítségével ílekáxzálódik a lépcsőről s mi újra elindulunk. I VÉGVESZÉLY — MENEKÜLÉS Izzadok- Sálam úgy körülkuszálódott a nyakamon, mintha valami óriáskígyó fojtogatna, de 'nem- tudom megigazítani. Olyan „telt ház“ Van, hogy az ember kezét sem tudja mozdítani. Expedíciónk tagjai gondterhelten néznek maguk eilé. Nem szabad elcsüggedni — gondolom —, minden expedíciót az tett tönkre, hogy végülis a sok fáradságtól és megpróbáTatástól elcsüggedve, feladták a harcot. Szerencsére vezetőnk igen erélyesen és „férfi módra állja még a próbát- Élénk hangon osztogatja parancsait. — Tessék kérem még előbbre menni! A gyereket tessék ölbevenni! A vármegyeházi megálló előtt újra elrobogunk. Egy ur felkiált: — Miért nem álltunk meg? Le akartam szállni! — Hamarább kellett volna szólni — mondja hidegvérrel vezetőnk s tovább lyukaszt- gatja a jegyeket. Gyomrom émelyeg. Kabátomon már nincs egy gomb sem- Úgy érezem, nem birom Kolozsvár, február 26. Hollósy-Kuthy Lajos dr. fökapitányhetyettes, a kolozsvári rendőrkapitányság vezetője az alábbi felhívást bocsátotta ki: A rendőrség kolozsvári kapitánysága február 16-án kiadott hirdetményével jelentkezésre hívta fel a fenti Időponttól kezdődően Romániából Magyarországra menekült személyeket és a jelentkezők összeírását február 21-én tneg is kezdte. Megállapították azonban, hogy az érdekeltek nagy része nem tesz eleget a felhívásnak. • tovább. Fejem ráhajjtom a mellettem lévő ur vállára. Egy zökkenőnél úgy állonvág, hogy azt hiszem elájlutam egy kicsit. ' — Sörgyárnál van leszálló? kérdezi n kalauznő. —* Van!!! — ordítom maradék erőmet összeszedve, — van!!! Megállunk. Utitársaim szánakozó, bágyadt mosollyal Üflökdösnek a „husz“-ról. Máskép nem tudnék leszállni- Amikor már szilárd talajt érzék a lábam alatt, forró imával! fordulok az egek urához s há’át adok neki, hogy meggondolatlan kalandvágyamat nem büntette meg jobban s hogy ismét szilárd földön mözoghatok. Aztán magamra nézek s az emberekre, akik szintén engem néznek. Igyekszem — úgy, ahogy — rendbehozni; magam. Mégsem keli mindenkinek tudnia, hogy az 1-es számú autóbusz expedíciójának ‘tagja voltam. Erőm fogytával papírra vetem még kalandornak Palackba he’yezem és bedobom a Malomárok vizének zugó huljámai közé- Nekem már nincs módom naplóm kiadása iránt intézkedni. Aki kihalássza ezt a palackot, hozza nyilvánosságra utolsó jegyzeteimet... ’ h. f. Nyomatékosan figyelmeztetik ezért az érdekelteket, hogy jelentkezési kötelezettségüknek az Ipar-utca 20. szám alatt lévő összeíró helyen március 8-ig az előző hirdetményben megjelölt betüszerlntl sorrendben, (akik pedig bármely oknál fogva eddig nem jelentkeztek a kijelölt betüszerlntl napon, azok március 8-ig bármely napon , pótlólag) saját érdekükben feltétlenül tegyenek eleget, mert a jelentkezés elmulasztása büntetést von maga után, azonfelül elesnek az állampolgársági okiratot helyettesítő „igazolvány“ megszerzésének lehetőségétől. \ „IVlafjyar elmére A „Magyar Nemzet“ február 28-1 számában névaláírás és jelzés nélkül bíráló ismertetést közöl „Mezőgazdasági szövetkezeti ismeretek“ címen a M. Kir. Földművelésügyi Minisztérium erdélyi kirendeltségének kiadxány-sorozatában nemrégen megjelent munkámról. A magát meg nem nevező bíráló hangjával elárulja azokat a titkos, rugókat, melyek a biráló cikk megírásához adtak indítást, hogy ezen keresztül az országépitő keresztény magyar szövetkezeti mozgalmon üthessen egyet és pártfogásába vegye a liberális kapitalista gazdasági rendszert. Biráló munkámnak csak első fejezetével foglalkozik, mely „A mezőgazdaság helyzete a kapitalista gazdasági rendszerben“ elmet viseli és tárgyalja. Biráló azonban, hogy célját könnyebben elérje, a fejezet elmét elhallgatva, csupán annyit jegyez meg elöljáróban, hogy szerző „hosszassabban foglalkozik a kereskedelem szerepével“, majd megállapításokat közöl munkámból, anélkül, hogy azokat a fejtegetéseket, melyek a megállapítások leszűréséhez vezetnek, ismertetné. Tehát meghamisított beállításban ad tovább mondatokat, arra a látszatra törekedve, mintha ezek a megállapítások a mai kötött gazdasági rendszerre és nem a liberális kapitalista rendszerre vonatkoznának. Ha a bíráló világnézeti szempontból akarja az általam mondottakat bírálat tárgyává tenni, tegye meg nyíltan és ne kerülőuton. Én teljes tárgyilagossággal Ismerem el a kapitalista gazdasági rendszer előnyeit, minthogy annak érdemeit munkámban Is méltattam, de ugyanakkor rámutaltam a liberális kapitalizmus árnyoldalaira is. Bíráló azonban csak ez utóbbi megállapításaimat ragadta ki. A könyvbírálatnak sajátos célok szolgálatába való állítása egészen újszerű eszközként jelentkezik a „Magyar Nemzet“ hasábjain. ÖSY-OBERDING JÓZSEF dr., egyetemi m.-tanár Feltétlenül jelentkezniük kell az 1938 január 1. után Romániából Magyar- országra menekült személyeknek Hetvenötezer aenaőt oszt ki o Vitézi Rend Zrinyi-csoportja most kiirt pályázata nyertesei között Budapest, február 26. A Vitézi Rend Zrínyi-csoportjának központi vezetősége az 1944. naptári évre is kitűzi a Zrinyi-jutal- makat, mégpedig az előző éviekhez képest lényegesen felemelt összeggel, azzal a szándékkal, hogy ilymódon elősegítse a valóban hazafias és katonás közszellem kialakulását. A fentiekben megjelölt feladat megoldásához szükség van az ország egész szellemi életének hatékony közreműködésére. A főcél a honvédség által kívánatosnak tartott nevelő munkának előmozdítására alkalmas különféle szellemi termékek megalkotása és minél szélesebb körben való terjesztése. Elsősorban a tömeghatás elérésére alkalmas müvek jönnek tekintetbe. Tárgykör és jutalmak: 1. tudományos mnnlxa 10.000 pengő; 2. regény 10.000 pengő; 8. színdarab 10.000 pengő; 4. képzőművészeti alkotás (szobor, festmény) 5000 pengő; 5. nagyobb zenemű (opera, induló, nyitány) 10.000 pengő; 6. filmalkotás 80.000 pengő, összesen tehát 75.000 pengő jutalom. Az egyes tárgykörökben kitűzött teljes összeg egyetlen műnek is kiadható, ha az a pályázati hirdetményben megje’ölt célok szempontjából valóban teljes értékű. Ha ilyen kiemelkedő mü nincs, de egyébként méltánylásra érdemes munka egy-egy tárgykörben több is jelentkezik, a jutalom összege megosztható. Az elbírálást, a Vitézt Rend Zrínyi-csoportjának központi vezetősége keretében az Országos Irodaim) és Művészeti Tanács bevonásával alakult állandó bírálóbizottság végzi. Az elbírálás egész éven át tart. A jutalmak kiosztása e'öreláthatóan 1945 elején történik ünnepélyes keretek között. Az eredményeket sajtó utján is köztik. A pályázati hirdetménnyel kapcsolatban a Zrínyi-csoport központi vezetősége kérő szóval fordul a magyar alkotógéniusz min- | den munkásához. A mai válságos időkben I tekintsünk Mindnyájan ősi örök eszmé- I nyeink megtartó szerepére. A múltban min- I dig akkor voltunk erősek és nagyok, ha 1 \ áldozatos hazafiul és egészséges katonai széliem töltött el bennünket. Bizony volt idő, amikor ezek az erények elsatnyultak és pusztulásba döntötték az országot, gátolták népünk bo’dogulását, sőt művelődésünk fejlődését is. A mult figyelmeztet, a jelen követel, a jövő ítélkezik. Az apró-cseprő bajokon és ellentéteken felüleme’kedve csupán az egyetemes magyar érdekeket követve alkossunk minél több olj-an müvet, amely nemcsak külsőséges katonai vonatkozásokat tartalmaz, hanem a magyar katona lelkét is kifejezi a maga igazi valójában. A Zrinyi-jutalmak nemes célkitűzése a most jelentékenyen felemelt összege is bizonyára serkentőleg hat az irodalom és művészet alkotó munkásaira, s ezen keresztül nemzeti és katoüai eszményeink példamutató szolgálatára.' KI MENNYIT JÁRT % Az orvostudomány időnként különleges vizsgálatokat végez a munlcafiziologia terén, hogy a foglalkozásokból adódó megbetegedéseknek ilymódon elejét vegye. Így legutóbb a 'breslaui egyetemen az „álló“ foglalkozást végzők testi teljesítményét vették vizsgálat alá. Egy különleges lépés- számlá1 ószerkezet segítségével pl, megállapították, hogy egy elárusitónö óránként átlag 2500 lépést vég'z és ez a teljesítmény a körülményeknek megfelelően a duplájára emelkedhet, úgy, hogy egy nagyobb áruházban napi 8 óra munka mellett az elárusito- rö lépéseinek száma ţo.ono-re emelkedik. Természetesen ez a teljesítmény naponként változhat, de mindamellett figyelemreméltó, mert ilymódon ez a hivatás nagyfokú mozgékonyságot igényel.j Megállapítást nyert tehát, hogy ez a foglalkozás az „álló" hivatások között első helyen All. Ezt követi a laboratóriumi alkalmazott, akinek óránkénti j 'rásteljesitmenye 1100 lépés. Sorrendben hasonló testi teljesítményt követel a konyhalányok, általában házimunkát végzők és fodrászok foglalkozása is. Népművelési munkarend Kolozsvár, február 26. Kolozsvár Iskolán- kivtili Népművelési Bizottsága február 28-ától március 6-áig a következő előadásokat tartja: Február 28-án a Tordai-uti állami iskolában 6—8-ig: „Reményik Sándor, mint költő“ (Kopándy Péter), Szemelvények olvasása (Jósa Irén). Február 29-én a Petöfi-utcai állami iskolában 3—ö-lg: „A csecsemő gondozása“ (Pop-Szildgyinéj, „Zöldkereszt intézmény“ (Csernatonyné). Március 1-én a Nagy Lajos király-uti állami iskolában fél 6-tól fél 8-ig: Jf juságunk egészségének alapjai“ (Ebner Jenő dr. r. k. lelkész), „Daloljunk együtt“ „Pfaffenhuber- néj, Erkölcsi felfogások“ (Gyenge Samu református lelkész. A belvárosi állami iskolában 6—8-ig: „A gyermek világa“ (Kárpátiig Emiiné), „Zrínyi Ilona, a magyar nő mintaképe (Jakner Piroska). A Téglás-uti állami iskolában fél 7-től fél 8-ig: „Egészségügyi előadás“ (Tamás János dr.), Alkalmi versek és énekek. A Horthy-uti állami iskolában 6—8-ig: „Állam-polgári kötelesség“ (Kis Károly igazgató-tahitól^ „Helyzetismertetés“ (Kis Sándor isk. felügyelő). Március 2-án a Mariánumban 4 órától: „Isten harmadik parancsa“ (Pető M. Teré- zina). A Pap-utcai állami Iskolában 6—7-ig: „Idegenforgalom“ (Péró Sándor), „Erdély fejedelmei“ (Bcnkö Elekné). Március 3-án a Ráskai Lea-uti állami iskolában 6—8-ig: „Petőfi és a szabadság“ (Mihály Ferenc), „A hid, mely átvezet a mai idők nehézségein“ (Hessz Irén). A Csokonai úti állami iskolában 6—7-ig: „Könyvtárszolgálat, újsághírek, időszerű kérdések“ (Bq-der Gábor). Március If-en a Mariánumban 4 órától: „Népdalok“ (Farsang M. Firmina)» A Bácsi- uti állami iskolában 5—6-ig: „Keresztyén magyarság és Miatyánk“ (Szathmári Béla ref. hitoktató). Március 5-én a Kajántóvölgyi állami iskolában 3—4-ig: „A mezőség“ (Sípos András). A Mcnostori-uti állami iskolában 4—6-ig: „Kurucvüág költészete“ (Köröndi János), Emlékezzünk és okuljunk« (Saáry Mihály).
