Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-25 / 45. szám

KtlttlUJSKG 4 1944. FEBRUÁR 25. A VILÁG TÜKRE A „Völkischer Beobachter“ a „Háború és Munkásosztály“ szovjet újságnak egyik cik­két úgy kommentálja, mint Moszkva gazda­sági fenyegetését, amellyel erősen hangsú­lyozottan beleszól a háború utáni gazdasági életről folytatott angol és amerikai vitába. A „Völckischer Beobachter“ a következőket írja: „Az angolszászok már ma elkészülhet­nek arra, hogy Szovjetunió gazdasági és ter­melési rendszerét, amelyet a háború rend­kívüli mértékben megviselt, a kapitalista államoknak kell rendbehozniok kihitelezett szállításokkal. Tudniok kell azonban azt is, hogy ezeket a hiteleket korommal Írhatják fel a kéménybe. Másrészről azonban el kell készülniük arra is, hogy a Szovjetunió Nagy- britannia és az USA számára szánt export­jával s azzal az exporttal is, amivel a ka- pitalisztikus államok által eddig ellátott pia­cokat kívánja boldogítani, devizakövetelését hizlalni szeretné s e tekintetben semmiféle, tekintettel nem lesz a plutokráciák exportki- vánalmaira és saját piacaik importszükség­letére “ * A Német Távirati Iroda jelenti Páriából: A párisi lapok tangeri jelentése szerint ja­nuárban és februáriján 1300 francia tiszt és altiszt szökött át Francia Rszakafrikából Spanyol Marokkóba. Előzőleg már több, mint 500 hasonló rendfokozatu francia érkezett oda. A hírlapok ebben menekülést látnak az algíri bizottság elől. * Párásból jelenti a Német Távirati Iroda: Villeneuveben (Lot megye) a francia rend­kívüli bíróság halálra ítélt 12 embert. Kom­munisták, külföldi anarchisták és terroris­ták voltak. Az Ítéletet végrehajtották. Erről egyébként a francia OFI ezt Írja: Február 20-ra virradó éjszaka 12 ember, egy fogház lakói a fogházőrökre géppisztollyal tüzelni kezdtek és robbanó anyaggal támadtak. A francia rendőrség körülzárta a fogházat és a zendülőket fegyverletételre kényszeritette. A zendülők kihallgatásukkor beismerték a terhűkre rótt cselekményt. * A newyorki értéktőzsdén szőni baton 49.000 dollárt fizettek egy megüresedett tagsági helyért, mig az elmúlt hétén 30.000 dollár­ba került egy szék ára. A mult évhez ké pest a spekulációs áremelkedések következ­tében a tőzsdetagság ára közel megkétsze­reződött. * A nagy nyilvánosság előtt nem tárgyalt okokból Svájcban újabban fenyegető mér­tékben emelkedik a munkanélküliek szórna. A svájci sajtó arról a meggyőződéséről ir, hogy az eddigi jó konjunktúra túlhaladt kul- minációs pontján s hogy a csökkenő terme­lés válságba fog sodorni. Ennek a nézetnek egyik bizonyítéka, hogy a szövetségi közgaz­dasági departement tekintettel az üzemek korlátozott munkájára és a munkanélküli­ségre felhívással fordult a munkaadókhoz. A felhívásban többek között arról is szó van, hogy a szövetségi hatóságok remélik, hogy az ipar a kereskedelem és a kézmű­ipar működésében elkerülhetetlen átállítá­sok lehetőleg nagyobb rázkódtatások nélkül hajthatók végre Már hosszabb idő óta ha­tósági rendszabályok készülnek, »melyeit a munkapiac hirtelen megterhelését lennének hivatva megakaUályoziü. A departement arra számit, hogy a munkaadók és a munka- vállalók szolidaritásuk tanujelét fogják adni a reméli, hogy a munkaadók különösebb rendszabályok alkalmazása nélkül is megte­szik a magukét, hogy elkerüljék a hirtelen elbocsátásokkal együtt járó igazságtalansá­gokat. A departement a munkásokhoz is felhívást intéz s azt reméli, hogy a munká­sok megértik azt a súlyos helyzetet, amely Svájc nemzet gazdasága ban előállhat. A de­partement felhívását a svájci kereskedelmi és ipari szövetség, a svájci iparosok köre és a svájci munkásszervezetek központi szö­vetsége is támogatja. * Portugál Keletafrikából jelenti a „Seculo", hogy a félelmetes csecsclégyrajpk Mozambi­que gyarmat északi részén jelentek meg. Különösen nagy károkat okoznak az- állat állományban. Fel sem lehet becsülni a meg­betegedett állatok számát. A lakosság köz­ellátása a vágómarha hiánya következtében lend kívül nehézzé vált. * A „Time“ cimü amerikai újság beszámo­lója szerint az American Destining Co. ed­dig kereken 20.500 darab részvény után fi­zetett ki osztalékot és pedig minden egve» esetben 16 láda visklt. A társaság azt he­lyezte kilátásba, hogy' é\ente minden rész­vényes ilyen mennyiségű viskit kap. Ami­kor ezt az ajánlatot bejelentették, az igaz­gatóság azt is köztölte, hogy a ritkává vált viskit másképpen nem tudnák az érdekeltek­hez eljuttatni és a vá tozott viszonyokra való tekintettel még arra sincs módjuk, hogy az érdeklődök részéről befutó leveleket csak részben íz megválaszolják. Kilenc hónapi börtönre Ítélték fajgyalázás miatt az esztergomi főrabbit Budapest, február 24. A Magyar Or­szágos Tudósító jelenti: A pestvidéki törvényszék most tár­gyalta Spiegel Ármin 61 éves eszter­gomi főrabbi bűnügyét) aki ellen az ügyészség a fajvédelmi törvény megsze­gésével folytatólagosan elkövetett bűn­tett miatt emelt vádat. A törvényszék tanácsa zárt ajtók mögött tárgyalta a bűnügyet, az Ítéletet azonban már a nyilvánosság előtt hirdette ki az elnök. A bíróság a vád szerint megállapította a főrabbi bűnösségét és ezért 9 hónapi börtönre, továbbá öt évi hivatal és po­litikai jogvesztésre ítélte. Súlyosbító körülménynek vette a törvényszék, hogy a bűncselekményt egyházi személy lé­tére követte el, amikor különösképen feladata lett volna a közerkölcsiség fe­lett való őrködés. Az ítélet nem jogerős. ÚTKÖZBEN Tegnap este, amint a februári csont- metsző hidegben haladtam keresztül a Főtéren, egy kicsi vézna fiúcska ke­zembe nyom egy rózsaszínű cédulát. A cédulán — amint később megnéztem — az volt, hogy okvetlenül keressem fel én is Kolozsvár szenzációját, uz „élő agy- rébuszt“, aki hozott Írásból is analizál itt es itt, ekkor és ekkor... És ma délelőtt, mert utbaejtettem, csutiugyciH elmentem az „élő agyrébusz- hoz". Kiég koráit volt meg. Azt hittem, hogy én leszek az első „analizálandó“, de ebben erősen tévedtem. Mert az elő­szobában inár rengetegen voltak. Job­bára nők. Fiatal nők. £s mert ismerős egy sem volt, leültem tehát uz egyik sarokba és váriam soromra. Úgy ültünk ott némán, szótalanut, miül ahogyan a fogfájós emberek ülnek a fogorvosi ren­delőben. Mindenki magába zárkózva, a saját fájásával s gondjaival elfoglalva. Időnként félig kinyílt a belső helyiségbe vezető ajtó s aztán, ahogy art az egyik „páciens“ kijött az „agyrébusztól", már sündörgött is be utána a másik... Mi­kor kei ülök én itt „sorra“? — gondolom magamban s már éppen tovább akarok <Ulani, amikor valaki megszólal mellet­tem: — Ne tessék elmenni, mert a mester analízisei csalhatatlanok — mondja egy fiatal lány. — Én már voltam nála egy­szer. Tegnap. És igaza volt. Tibor csak­ugyan nem szeret.., — Nem szeretif — nézek rá a leg- öszintébb részvéttel. — llát azt honnan tudja, hogy Tibor nem szeretiÎ... — Tudom. Megmondta a mester. El­hoztam a legutóbb irt levelét s abból a mester azt analizálta ki, hogy Tibor nem szeret. Csak hiteget. Egyébként még más is hozott Tibortól levelet a mesterhez... Nő hozta... Majdnem azt írja neki is szóról-szórna, amit nekem. Hát ez a szerelem?.. ■ Na, ugye, hogy nem- De legalább most már tudom, hogy mihez tartsam magúmat Tiborral szem­ben. És az a másik nő is tudja. És a Itövetkezá pillanatban egy másik „kliens" szólal meg. Igen, már kezde­nek közlékennyé válani az emberek itt, az „élő agyrébusz“ előszobájában, nem mint egy fogorvosi rendelőben, hanem mint egy vonatfülkében, hossza utazás alkalmával. ' — Én azért akarom elemeztetni az írá­somat, hogy megtudjam a jellememet, — mondja egy másik fiatal lány. — Meg akarom tudni, ki vagyok?... Mit érek?... — Na, ez elég merész dolog, — mon­dom neki. — De ezt másképen is meg­tudhatja. Sokkal könnyebben és sokkal olcsóbban. — Hogyan? — lelkendezik. — És már fel is áll a székről s fürkésző tekintettel bámul rám. — Hogyan?... Úgy, ahogyan Jókai Mór mondotta: ,Jla meg akarod tudni, ki vagy, vesszél össze a legjobb barát­nőddel s az pillanatok alatt megmondja neked...“ . — Jaj, be „hercig“ mondás. Hol le­hetne megismerkedni azzal a Jókaival? — kérdezi nagy komolyan a lányka. — A könyvtárakban — mondom neki. — Kár, — mondja. — -Ve»» járok könyvtárakba. Az embernek ma, ezek­ben a „rumlis“ időkben igazán nincs se kedve, se ideje könyvtárakba járni. De melyik könyvtárban van? Alkalomad­tán esetleg felkeresném- Valamelyik délután... Igen, ez a kislány agy látszik, hogy csakugyan „gyógy it ha tát lan“ betegség­ben szenved. Nem tudom, hogy az „élő agyrébusz“ mit analizál ki belőle, de ■nem is vagyok rá már kiváncsi. Az idő eltelt, mennem kell s /mások pedig ép­pen most jönnek, ki tudja, mikor ke­rülne sor még rám?... Nem megyek be „Kolozsvár szenzációjához“, nem me­gyek be az „élő agyrébuszhoz“ Elég volt az előszobájából. Nem analizálta- tom magain. De máskülönben is mit érnék véle?. Hiszen én abban a szerencsétlen, avagy szerencsés helyzetben vagyok, hogy az olvasó analizál... Ő elemez, hogy érek-e valamit számára vagy nem? Mon­dok-e valamit számára, vagy nem? Íme, itt vagyok- Elemezhetsz, kedves olvasó...-* Útközben megállít egyik hölgyismerő­söm, azt mondja: — Ne haragudjon, de nagyon fontos, életbevágóan fontos ügyben szeretném igénybe venni szívességét. — Tessék. Parancsoljon vélem. — Oh, Ut nem lehet. Itt hideg van s talán kissé hosszadalmas is volna el­magyarázni, hogy mit akarok, talán menjünk be a cukászdába. És a cukrászdában beavatott „életbe­vágóan fontos“ dolgába. Mindössze ar­ról volna sió, hogy van egy kis megta­karított. pénze s szeretne valami kis hollót nyélbeütni. Mindegy, hogy mi volna az a bolt. Szívesen nyitna cipő- üzletef, textilüzletet, élelmiszerüzletet, baromfimészárszéket, cukrászdát, kávé- mérést, falatozót, bodegát, korcsmát, bármit az égvilágon... Csupán egy baj van — mondotta s ebben akarja iyény- bevenni szívességemet s bizonyára ki­tűnő összeköttetéseimet. — És mi uz a baj? — kérdem tőle. — Miben lehetnék szolgálatára? — Az iparengedélyt kellene „megsze­rezzük“ — mondotta- — Az iparenge­délyt, mert ez a legfontosabb. — És a képesítés? — vetem fel. — A képesítés megvan? — Óh, az nem fontos, — mondotta. — Az egyáltalán nem fontos. Tudja, van­nak nekem barátnőim, akiknek már mind, de mind van üzletük,, mert ők még az elején iparkodtak, csak én vol­tam olyan gyámoltalan. Szid is érette az uram, Frici, eleget. De én megígér­tem neki, hogy nyélbeütöm én is a bol­tot. Ugye, segítségemre lesz? Nem le­szek hálátlan. II így je el, nem fogja megbánni. Na, ígérje meg. Hiszen tu­dom, hogy maga jó összeköttetésekkel „bir“. Miért ne használnák ki? Nem igaz? Hiszen ma konjunktúra van. Aki még ina sem tud boldogulni, az aztán igazán bújjon a viz alá. Ugye, jól mond­tam s igazam van?... Nem vitatkoztam önagyságúval. Dönt­senek a dologban mások, de főként az arra illetélces hatóságok. (A cukrászdái számlát egyébként „ter­mészetesen“ én fizettem ki. Egy feketét, hat tésztát. Egy tésztát én fogyasztot­tam el. Öt tésztát és a feketét a vállal­kozó szellemű, bizonytalan korú s fog­lalkozású „őnagysága“.. ■) BÍRÓ JANOS Hirdetmény A Magánalkalmazottak. Biztositó Inté­zete felhívja a vidéki (az Intézetnek beteg­ségi biztosítás szempontjából irányadó mű­ködési területén ’kivüleső) munkaadóknál foglalkoztatott öregségi, stb. esetére köte­lezett fiatal biztositottait (14—20 életkorú), hogy a nyári üdültetés céljából szükséges orvosi vizsgálatra 1944 március 1. március 15-ig az Országos Társadalombiztosító In­tézet illetékes kerületi pénztáránál, illetve kirendeltségénél jelentkezzenek. Jelentkezéskor mindenki megkapja az or­vosi vizsgálatra szóló behívását. A nyári üdülőtáborokban csak azok vehetnek részt, akik e felhívásnak idejében eleget tesznel? és az évenként rendszeres orvosi vizsgála­ton átesnek. Budapest, 1944 február 17. A Magánalkal maze Ital; Biztosító Intézete. I a jó Üzletmenetnek I ru és detés« Gyászistentisztelet a debreceni bombamerénylet áldozatainak emlékére Kolozsvár, február 24. Szerdán reggel nyolc órakor a kolozsvári magyar görög- katolikus egyház a Postakert-utcai levente­otthonban gyászistentiszteletet tartott a harminc évvel eze'őtt történt debreceni bombamerénylet áldozatainak emlékére. A gyászistentiszteleten Hudáky dr. tartalékos katonalelkész mondott imát és gyászbeszé­det. Beszédében kiemelte, hogy a három debreceni áldozat nem csak a magyar gö- rögkato'ikusoknak, hanem az egész ma­gyarságnak hősei. Emléküknek hódol most az egész ország. Ennek az elrettentő ese­ménynek évfordulóján a nemzet kegyelettel gondol a nemzeti eszme mártírjaira és di­cső emlékük különösen az erdélyi magyar­ság lelkében él elevenen. A Diákvédő Hivatal diákjóléti tagozatának működése az 1943—44. tanév I. félévében Kolozsvár, február 24. György Lajos dr. egyetemi ny. r. tanár, a Diákvédő Hivatal elnökének jelentése, gazdag és szép ered­ményekben bővelkedő munkáról tesz tanul­ságot, melyet a Diákvédő Hivatal az egye­temi hallgatók segítésére végzett. Részletes jelentések számolnak be a Gábor Áron-kollégium, a Bolyai-kollégium, a Szilágyi Erzsébet-leánykollégiurn, a Diák­jóléti iroda, az egyetemi diákasztal, a Má­tyás király Diákház, a Kolibiciai Diáküdülő és a Tankönyvtár diákjóléti Intézmények működéséről, vezetőségéről, pénztári helyze­téről. Beszámol a jelentés az év folyamán diák­szociális célokra befolyt 16-753 pengőt ki­tevő adományokról és azok hovafordításá­ról. Táblázatok és kimutatások beszédes számadatai dicsérik a Diákvédő Hivatal buzgó ■ és szociális munkálkodását. Egy összesítés .szerint a tanév első felében 439 hallgató részesült összesen 77.968.54 pengő különféle (lakás,’menza, ruha, tandíj, stb.) segélyben. Ehhez járul még a vizsgadij, tanulmányi, egészségügyi, kölcsönsegély és a Horthy ösztöndíj kiosztása, úgyhogy ezekkel együtt összesen 713 egyetemi hall­gató részesült csaknem 120.000 pengő se-, gélyben. Szófiában csak az állandó lakosok vásárolhatnak élelmiszert Szófia, február 24. (MTI) Február 23-tól kezdődően csak hatósági igazol­vánnyal igazolt állandó szófiai lakosok vásárolhatnak élelmiszereket és egyéb közszükségleti cikkeket Szófiában a leg­utóbbi közellátási rendelet értelmében. Pollák P nkász árdrágitási peret ufatárgi/alta az lAzsorabnóság Kolozsvár, február 24. A kolozsvári tör­vényszék mellett működő uzsorabiróság egyesbirája, Vitos Pál dr. törvényszéki ta­nácselnök az elmúlt év gunius 5-én Ítélke­zett Pollák Pinkász volt' kolozsvári. keres­kedelmi ügynök, jelenleg budapesti lakos árdrágitási perében. Pollák Pinkász a megfelelő engedéllyel rendelkező Szász Fejes Jolánra hivatkozva, 1941 novemberében 85 kg. fehér halina hul­ladékot és 35 kg. ócska lenhulladékot vett meg 60 filléres kilogramonkénti áron, a 31 filléres hivatalos ár helyett. Az igénybevétel elől üzérkedés! szándékból elvont 120 kilo­gram rongyhulladék miatt Pollák Pinkász ellen feljelentést tett a Fedal K. K. T., amely mint az erdélyrészi Vitézi Szék és a Wesselényi Lövészegylet jogositványos tex- tilhulladékgazclálkodási bizottsága, egyedül volt felhatalmazva rongyhulladék gyűjtésre. Az uzsorabiró annakidején az érvényes rendelkezések kijátszásával Janovits Simon bánffyhunyadi lakostól uzsoraáron való to­vábbadásra beszerzett hulladékáruért négy havi fogházbüntetést, két évi jogvesztést és 500 pengő pénzbüntetést szabott ki Pollák Pinkászra. Áz elitéit azzal az indokkal fellebbezett, hogy voltaképpen géptisztító rongyokat, te­hát nem rongyhulladékot gyűjtött s ez Jo­gában is állott. Az ítélőtábla eme érvelésre megsemmisítette az uzsorabiróság Ítéletét és uj tárgyalást rendelt el Pollák Pinkász árdrágítás! ügyében. A kolozsvári törvény­szék uzsorabirósága tegnap tárgyalta újra az ügyet és a vádlott, majd Dávid Mihály­nak. a Fedal ügyvezető Igazgatójának ki­hallgatása után szakértők kihallgatását rendelte el s a tárgyalást elnapolta.

Next

/
Thumbnails
Contents