Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-23 / 43. szám

1944. FEBRUÁR 23. 5 Kuhiüjsxg A „Félholdas Hadosztálynál“ Amikor a várad! fiuk megcáfolják a moszkvai rádiót — Ám. kir. honvéd tudósító osztály közlése — Idill a fegyházban 4 bostoni női (egyház őszülő halónt éku s kissé már pocakos, de azért délceg és hó­ditó igazgatója aj szivarra gyújtott s ha­tározott léptekkel indult a cellák felé. — ílyisd ki a 28-as cellát — mondta a folyosón sétáló őrnek, A „hölgy“, a 28-as cella lakója, még a durva rabruhában is bájos jelenség volt. Szőke haja aranyosan csillogott a kis abla­kon bélopózkodó napfényben. Az előkelő vendég érkezésekor felállott. Az elfogulatlan szemlélő kissé gúnyos mo­solyt vett volna észre az ajkán, de az igaz­gató ezt nem látta. — Csak üljön le kedves Mary — .mondta az igazgató s maga is leült — komoly be- szélnivalóm van magával. A szőke ángyai, akit Ginger-Mary néven ismertek az alvilágban, leült a priccsre. — Talá/n sejti is, hogy miről van szó — mondta az igazgató lassan fontolgatva a szavakat. Fölemelte kezét, száját is kinyi­totta, aztán újra becsukta határozatlanul, mint aki nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Végre elszánta magát és röviden csak eny- nyit mondott: — Szeretem magát. Legyen a feleségem. Ginger-Mary htrtelenében végiggondolta, hogy milyen előnyökkel járhat ez a házas­ság és döntött. Ezt természetesen nem kö­zölte. rögtön... —- Énf — kérdezte hitetlenkedve. — Szeretem. Észrevehette. —- Hát igen. Bevallom őszintén, nem lep meg a dolog. Olyan sokan kérték már meg # kezem... — tette még hozzá és ábrándos pillantást vetett az dblak félé. — Legutóbb Sárga Jack kért meg... Hétszer ült mar az édes... Az igazgatót, a mult felelevenítése kissé kellemetlenül érinthette, mert gyorsan közbeszólt • — J ént. mondí — Igen, — sóhajtotta Ginger-Mary — hét hónap még és a tiéd, leszek! Az igazgató feláBott: — Lemondok az állásomról — mondta az ajtónál. * — Ne, azt ne tedd, — mondta Ginger- Mary — maradhatsz te azért igazgató. — Majd meglátjuk, — felelte, aztán kissé félszegül magához húzta a „rabnőt“ és meg­csókolta. . Ginger-Mary mosolygott * Ez a történet nem mese. Rövid napihirben valamennyi lap megemlékezett róla. Van még igazi és minden akadályt letipró sze­relem, van még holdfényes és nem hold­fényes romantika, vannak még igazán érző szerelmes szivek. Vannak még. Amerikában is, vagy csak is ott, mint azt a fe tebbt példa bizonyítja. I Szolgálatos gyógyszertárak Szentháromság gyógyszertár, Unió-utca 55. szám. Távbeszélő: 20-78. Keresztet« Szent János gyógyszertár, Deák Ferem-utea 9. szám. Távbeszélő': 15-68. Minerva gyógyszer- tár, Wesselényi Miklós-utca 85. szám. Táv­beszélő: 21-54. Magyar Korona gyógyszer- tár, Heltai-utca 3. szám. Távbeszélő: 27-92. — Meghosszabbították az ntazási tilal­mat Horvátországban. Zágrábból jelenti a Magyar Távirati Iroda: A mult hónapban egy hónapra kiadott tilalmat, amely az uta­zásra, vonatkozott, bizonytalan időre meg­hosszabbították a horvát állami vasúton. — Jótékonycálu műsoros estet rendez az NMK kolozsvári szervezetének női csoportja. A Nemzeti Munkaközpont kolozsvári szerve­zetének női csoportja vasárnap a műkedvelő csoport közreműködésével műsoros estet ren­dez a bőripari munkások Apor-utca 7. szám, alatti otthonában. A műsor vasárnap délután 4 órakor kezdődik. — Meszet lopott munkahelyéről egy gipsz­gyári munkás. Az egeres: .gpszgyárban do ­gozó Kiss Tódor néhány hónappal ezelőtt, munkája végeztével, húsz kilogram meszet vitt haza a bányaüzemből. A lopásért — jog­erőssé vált Ítélettel — 15 napi fogházbünte­tést szabott ki reá a kolozsvári törvényszék büntető egyesbirája. — Megverte az erdőőrt a tettenért fatol­vaj. Tudósitónk jelenti: Borodi András csi- csóujfalvai földéaz hatósági közeg el eni vét­ség miatt került a dóst kir. törvényszék elé. Borodi ugyanis bántalmazta Orbán József állami erdöőrt, aki őt falopáson érte. A tör­vényszék bizonyítás kiegészítést rendelt el aa ügy ben. (Valahol Oroszországban...) A vasut- vonalbiztositó bunker szűk asztalán jóízű étvággyal fogyasztottuk el a paprikás burgonyát, utána frissen főzött feketét ittunk, azután, ahpgjt, estéről-estére szo­kott lenni itt-a mocsárvidék szétszórt bunkervilágában, lebeveredtünk a szál­fákból ácsolt fekhelyeinkre és beszélget­tünk. Az emberek, valamennyien vára- diak, meg váradkörnyékiek, vidám, han­gulatos legények, sohsem unatkoztak, egymásután kerültek elő a nyári vállal­kozások eseményei a Pripjet irdatlan út­vesztőibe szorult orvlövész bandák ellen, a hazai hírekről is szó került, de legtöb­ben már rég kaptak levelet. A mocsár- vidéknek ebben a zugában valóban las­san jár a posta. Az emberek nem csodálkoztak ezen, a hires vára di félholdas hadosztály legke­letebbre hagyott bunkere voltak. Az egyetlen utrtak nevezhető földvágás mel­lett állottak, egy keresztbe nvujtózkodó patak hídja mellé ragasztva. Az ut, ame­lyet még oroszországi viszonylatban is Csak valami különös jóakarattal lehet útnak nevezni., szinte eltűnt az össze­folyó sár, meg az egymásbaérő viztócsák között. De az egyetlen volt a mocsarak derekán át, keletre egyenesen neki a Prip;et—Dnvepér háromszögnek, ahol most Vatutin tábornok tömegrohamai próbálnak napról-napga tért nverni a ru­galmasan védekező német Mannstein- páncélosokkal szemben. , A mocsarat nem tudta kérgesre fa­gyasztani a február, a koratavaszra em­lékeztető enyhe napok sártengerré vál­toztatták ismét a vidéket. A levegő éi- szftka sem hűlt le fagypont alá, a szél iramodott néha nyugatnak a Pripiet fe­lől. de sem esőt, sem havat nem hozott. A váradi bunker napjai hétköznapi egvhangusággal teltek heteken át, a jó időjárásnak náluk talán senki sem örült jobban. Az egyébként is vig kedélyek egész tavaszi hangulatba jöttek és talán, még el is petyhüdtek volna, ha az utóbbi napokban egyszerre két „szenzáció“ is fel nem kavarja a csendes életüket. A KOZÁK FOGOLY ... A napokban kora reggel egy holtfá­radt csupa-sáx, bozontosképii, kiéhezett embert vezettek be az őrök. A drótaka­dályok előtt akadtak rá. Ruhája ron- gyosratépett volt, de látszott rajta, hogy kozák egyenruha. A friss fekete, meg valami egyéb ennivaló hamar életretéri- tette a tagbaszakadt oroszt és még a nyelve is megeredt. Kis őrvezető, vala­honnan a ruszin havasok közül vetődött ide a váradiak közé, egészen jól gyúrja , az orosz nyelvet és jól megértették egy­mást. A kozák sokat beszélt azalatt az egy nap alatt, amíg náluk volt és be nem ki­sérték a hátrább fekvő hadosztálypa­rancsnokságra. A pripjeti áttörőkisérle- teknél szakadt el századától. Azóta két hétig bolyongott a mocsárvidéken, közel nyolcvan kilométert gyalogolt, sokszor napokig éhezve, éjszaka jött és napköz­ben sokszor meg kellett bújnia, nehogy a mocsárvidéket mindenütt erősen meg­szállva tartó német gránátosok kezére ne kerüljön. így jutott egy reggelre, fél- ájnltan a váradiak bunkere elé. Tovább nem birta. Nem tudott elmenekülni. De már nem is akart. A csodálkozás kiült az arcára is, ami­kor látta, hogy enni adnak neki, nem kö­tik fel azonnal a legelső fára, nem lövik tarkón, nem kínozzák vallatásokkal — mint ahogy odaát a politrukok rémitget- ’ ték őket — és talán ez fakasztotta ben­ne fel azt a sok mindent, amit elmon- j dott. Az emberiesség. A más világ. A * kiábrándulás abból, amiből jött, amiket í hallott rólunk, amikkel telebeszélték minden orosz fejét és mindennek itt pon- j tosan az ellenkezőjét találta. — Azt mondták nekünk, itt a pokol : van — ismételgette bosszonkodó fejcsó- | válással. A „KANCSUKÁS ROHAMOK“ A kozák fogoly, Fjedorow Boris, Bu- denowskból, a Kaukázus regényes váro­sából, a csendesen hömpölygő Kuma mellől beszélt a Vatutin hadsereg leg­északibb szárnyán erőszakolt tömegtá­madásokról. — A csapatokat heteken át állandóan töltötték a legkülönbözőbb korosztályok­kal, a tizennégyéves fiútól az ötvenöt, de sok esetben hatvanöt éves, éppen csak járni tudó öregekig. Az utbaneső falvak­ból, városokból összeszedtek mindenkit, legtöbbnek sem ruhát, sem fegyvert nem adtak, nem is tudtak adni, ezeket hajtot­ták elől, az első lépcsőkben. Fjedorow Boris, Gomel-Csernigovon át. ért a Prip- jetig, — elmondta, — hogy Gomelben úgyszólván kő-kövön nem maradt, em­bert senkit sem találtak, inkább csak a falvakban, ahonnan még az asszonyokat és a lányokat is katonai szolgálatra haj­tották el. A Priojet-menti áttörést napokon át erőszakolták. A tisztek, meg a bolseviki parancsnokok kancsukákkal hajtották rohamra a rémült és fegyvertelen töme­geket. Utánuk iöt.tÜnk mi, aki nem. ment, azt lelőtték. Addis:, 8nig nem sikerült valahol betörni. Megállás nélkül. Szünet nélkül. — Az élelmiszerhiány sokszor már tűrhetetlen állanotokat okozott. A néme­tek minden ellátóvon''let tönkretesznek és a hirtelen megnőtt területeken nem birja a szovjet az utánpótlást. Sokszor napokig kenyéren éltünk és egy-egy szál­lítmány nehézkes megérkezésekor1 kés- hegyigmenő harcok voltak az osztásnál. — A harcot éppen ezért folytatják most már szinte kétségbeesett hajrával, mert tudiák, hogy ha egyszer összerop­pannak, azután már nem lesz többé meg­állás a teljes összeomlás felé. Fjedorow Boris könnyezett, amikor el­búcsúzott a bunkertől és a hadosztálv- parancsiiokságra vitték, de nem félt és nem remegett, már belekóstolt egy nao alatt ebbe az egészen más világba, ami­ről csak rossza^ és átkozottat hallott, de ami egy nap alatt egészen uj emberré formálta át. A „MOSZKVAI RADIO IGAZSÄGA“ Az emberek ma is Fjedórowról beszél­tek, meg arról. am;ket elmondott. A bi- harkeresztesi Horváth még a rádióval babrált, hogy a szokásos esti szórakozás­ról gondoskodjék. A bunkernek már né­hány nap óta az a „másik szenzációja“, hogy a budapesti híreket és a hírek kö­zött Moszkvából bemondott, bárgyú „hí­reket“ hallgatja. A moszkvai rádió be­mondóiénak közbesró!ása már csak azért is érdekli őket, mert a napokban épnen őket paxentálta el, az ő hadosztályukat morzsolta szét, göngyölítette fel és még hírmondót sem hagyott belőlük. Bogár őrvezető, aki mindig sokat adott az igazságra, meg is csipkedte ma­gát, hogy valóban él-e, vagy csak azt hiszi, hogy él. Hát élt, meri a fekete is segített neki és akkorát csípett a lapoc­káiéra, hogy a foltja még ma is ott fe- ketedik. mint egv békebeli ötper gős. A hadosztálynál több helven is hallot­ták a moszkvai rádió közlését, amelv két magyar hadosztály megsemmisítéséről regélt és az egyik: ők lennének. Az em­berek legtöbb ie gunvosan mosolygott, másrésze feiét csóválta ezen a naiv oro- DPgnn'lá.n, amelvnek nem számit, hogv közel félszáz kilométer választja el az említett hadosztályokat a fronttól, de azért szó nélkül és szemrebbenés nélkül felmorzsolj azokat. A moszkvai rádió igazságára igy cá­foltak rá a váradi fiuk és a „félholdas“ hadosztály, amely a mocsaras vidék bra­vúros átvágása után ui területen végzi tovább feladatát: g fehér-orosz, meg a lenivel nép munkájának biztosítását az orvlövészek garázdálkodásával szemben. A félhold"« hadosztály, miként a magvar rendbiztositö erő többi csapatai is, ép­pen eme feladatoknál fo"va nem is lép­hettek érintkezésbe az ellenséggel. Horváth ma nem tudott „szórakoztat­ni“ Moszkvávgk^ a bunker láthatólag unatkozott is, ^Pivira, hogy még Kis Gergely is levélírásnak fogott, pedig amióta itt van a mocsárvidéken, vagy félesztendeie, még nem írt meg összesen két levelet: — M-cárom az igazságot erről a mar­haságról, — Az igazságot Gergely1? — szólt rá a fiatal zászlós parancsnok — ugvan mi­nek1? Az igazságot ma már mindenki tudia. az igazság az, amit Fjedorow mondott! Az este már aludt odakÜnn a mocsár felett és lenle alatt lassan elszenderült a bunker is. , SZABÓ SÁNDOR haditudósító — Elvesztett ruhatári jeggyel váltottak ki egy csomagot a kolozsvári állomáson. Tava­szi András kissebest lakás bejelentette a rendőrségen, hogy Ismeretlen tettes az ál­tala elveszített ruhatári jeggyel kiváltotta a ko’ozsvári MÁV ruhatárából elhelyezett bő­röndjét, amelyben többszáz pengő értékű ruha és fehérneműje volt. A rendőrség meg­indította a vakmerő tettes ellen a nyomo­zást. —- Szerencsés számok. Az Osztálysors­játék keddi húzásán 200.000 pengőt nyert a 36.545, 50.000 pengőt a 84.036, 10.000 pengőt : z 5339, 5000 pengőt a 13.671, 20.728, 57.736, 4000 pengőt a 34.881, 3000 pengőt a 39.107, 93.439, 2000 pengőt a 26.901, 63.004, 86.376, 87.366 számú sorsjegy. (Felelősség nél­kül.) — HALÁLOZÁS. Csikszentmártoni Boch- kor MhRyné, ny. kúriai bíró özvegye, 97 éves korában, február 21-én Marosvásárhe­lyen me'halt. Az elhunyt matrónát a Fe­renc Mihály-, Koleszár-, Sárkány- és Szent­miklóssy-család gyászolja. % — Ópiumoldattal megmérgezte magát egy kolozsvári gyári munkás. Sós János 47 éves Hegyvölgy-utca 15. szám alatt lakó gyári munkás öngyilkossági szándékból ópiumo’- dattal • megmérgezte magát. Hozzátartozói tettét még idejében észrevették s kihívták a mentőket. A mentők a belgyógyászati kli­nikára szállították. Kihallgatni még nem le­hetett. Orvosi vélemény szerint állapota nem életveszélyes. KOLOZSVÁR ÉS VIDÉKE KERESKE­DŐINEK 'EGYESÜLETE felhívja a fű­szer és cukork a-keresked3ket a 90!9b!i M. E. sz. rendeletre. A kérdéses rendelet a számolólapok illetékeinek ki­terjesztéséről szól, többek között a bor, sör és egyéb szeszes italok, cukrász­ipart, cukorka és csokoládiipari termékekre vonatkozik. Tehát a rendelet életbelépése u*án mindazok a kereskedők, akik a fen­tebb jelzett árucikkekkel kereskednek, ve­vőiknek kötelesek a fennálló illetékszabály­zat szerinti illetékkel ellátott számolócédu­lát adni. vagy az illetéket a pénztári szel­vényen leróni, s azokat a havonkénti ellen­őrzés végett megőrizni. — Textilszakmai értekezlet a kolozs­vári magánalkalmazottek egyesületében. Az Erdélyrészi Magántisztviselők és Ke­reskedelmi Alkalmazottak Egyesületének vezetősége, mint már jeleztük, szakmai értekezleteket rendszeresít. Az első ilyen értekezletet február 24-én, csütörtökön este fél 6 órakor tartják az egyesület Mátvás király-tér 12. szám alatt lévő II. emeleti helyiségében. A textilszakma idő­szerű kérdéseit megvitató értekezleten az egyesület szervezeten kívül álló érdekel­teket is szívesen lát. * Furnitura kereskedelmi r. t. Kolozsvár. Meghívó. Tiszte’ettel felkérjük részvénye­seinket, hogy 1944 március 11-én d. e. 11 órakor a vállalat székhelyén tartandó ren­des évi közgyűlésen ré3ztvenni szíveskedje­nek. Tárgysorozat: 1. Az igazgatóság és felügyelöbizottság jelentése, 1943. évi mér­leg- és eredményszámla előterjesztése, jóvá­hagyása, felmentvény megszavazása. 2. Az üzleteredmény hováforditására vonatkozó határozathozatal. 3. Az igazgatóság válasz­tás utján 1 taggal való kiegészítése. 4. In­dítványok. — A részvények a le nem járt szelvényekkel 1944 március hó 8-ig bezáró­lag a vállalat pénztáránál helyezendök le­tétbe. — Mérleg 1943 december 31. Va­gyon: Pénztár 9.418.69. Postacsekk 89.530.97. Áru 275.721.31. Adósok 68.211.47. Értékpapír 10.390.—. Berendezés 8.044.10. összesen 461.316.54. Teher: Alaptőke 150.000.—. Tarta’ék alap 45.000.—. Adózott nyílt tartalék 35.000.—. Kétes követelések tartaléka 4.500.—. Beruházási bonok tarta­léka 970.—. Értékkti’önbözeti tartalék 159.798 82. Értékcsökkenési tartalék 7.720.10. Hitelezők 84.323.85. Nyereségáthozat 1.261.75. Nyereség 22.742.02. összesen 461.316.54. Nyereség-veszteség számla 1943 december 31. Tartozik: Tisztvise'ői fizeté­sek, bérek 60.124 62. Általános üzleti költsé­gek 45.870.65. Értékcsökkenés berendezés­nél 397.20. Nyereségáthozat 1.261.75.. Nye­reség 22.742.02. összesen 130.396.24. Köve­tel: Nyers jövedelem 129.134.49. Nyereség­áthozat 1.261.75. összesen 130.396.24. Igaz­gatóság. SZÉP SIKERREL ZÁRULT A GFOPAR TEADÉLUTANJA A kolozsvári Gyopár Turista Egyesület február 20-án délután egyesii éti helyiségé­ben igen hangulatos batyus-teát rendezett s azon igen nagy számban vettek részt az egyesület tagjai és pártolói. Az összejövete­len szépen nyilatkozott meg a turista test­véri összetartás. Az egyesület vezetősége ez­úton mond hálás és meleg köszönetét mind­azoknak, akik e szépen sikerült és kedves tea-délután sikeréhez hozzájárultak. Az egyesület legközelebbi összejövete’ét március 15-én rendezi, amikor Is „Hazafias Turista Ünnepély" lesz délután az egylet helyiségében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents