Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-19 / 40. szám

1944. FEBRUAR 19. 3 KuitiUjskg Nagy Miklós dr: előadása Erdélyről és a kisebbségi kérdésről Kolozsvár, február 18. A kolozsvári re­formátus kollégium igazgatóságának meg­hívására jött Kolozsvárra Nagy Miklós dr. egyetemi könyvtárigazgató, a kollégium bu­dapesti öregdiák szövetségének szervezője és volt elnöke, hogy két előadást tartson, a kollégium öregdiákjainak és végzett nö­vendékeinek. Csütörtöki előadásában ll"a Istvánról adott remekbe készült pompás jellemrajzot. Az előadó, aki 50 évvel ez­előtt érettségizett, többizben személyesen is találkozott Tisza Istvánnal és személyes él­ményei rendkívül színessé tették az elő­adást. Tisza ellenezte a háborút, s ha élet­ben marad, ugyanaz lehetett volna, mint a nagy Kemál Atatürk a török nép számára. Az értékes előadást a hallgatóság nagy tet­széssel fogadta és azt a kollégium és az igazgatóság nevében Gönczy László igaz­gató köszönte meg. Nagy Miklós dr. pénteki előadásának a címe: „Erdély és a kisebbségi kérdés« volt. Ezt az előadást Tulogdy János református gimnáziumi tanár, egyetemi magántanár nyitotta meg. Az értékes előadás gondolat- menetét a következőkben foglalhatjuk ösz- sze: Tökéletes politikai egység — Ha rátekintünk a történeti Magyar- országnak, az európai kontinens egyik leg­tökéletesebb egységének hegy- és vízrajzi térképére, négy tájegységet állapíthatunk meg. Ezek: az Alföld, a Dunántúl, a fel­vidék és Erdély. A magyar nemzet fejlő­dése szempontjából Erdély különösen nagy­jelentőségű. Erőskezü királyaink alatt töké­letes volt az ország politikai egysége. Ami­lyen mértékben hanyatlott Mátyás kirá­lyunk halála után részben az ő elhibázott nyugati, a török veszedelemmel alig törődő politikájának következményeként a királyi hatalom, és fokozódott a főúri és a nemesi rendnek egymás ellen, a jobbágyságnak pedig mindkettő ellen folytatott társadalmi harca és amily mértékben pusztul a török háborúkban Mohácsnál és Mohács után az oldott kéveként széthullott magyarság s ve­le az osztrák örökös tartományok külső vé­delmi vonalává süllyedt magyar királyság súlya és a magyar nemzeti öncéluság tu­data, ugyanoly mértékben kezdett emelked­ni Erdélynek szerepe, magyar nemzeti Je­lentősége. Nemzeti életünk súlypontja Bu­dáról Erdélybe került. A magyarság a hon­foglaláskor a Maros és Szamos felső szaka­száig vette birtokába Erdélyt és csak a Ai. században terjesztik ki királyaink a bese­nyők és kunok betörései ellen hatalmukat a Délkeleti Kárpátok jóformán lakatlan vo­naláig, ahová a határok biztosítására a szé­kelyeket és szászokat telepítik. Mohács után A legnagyobb baj az volt, hogy a kis or­szág, Erdély, kezdettől fogva nem volt ura a maga sorsának, amely egész fenná’lása alatt a törökök és a Habsburgok hatalmi helyzete és egymáshoz való viszonya sze­rint változott. Fejedelmeink többsége Er­dély földjén kívül élt főúri családokból származott. De az a sajátosan kormány­zott kisfejedelemség szinte állandóan bi­zonytalan helyzetében is gyönyörű nemzeti küldetést töltött be. Bocskai, Bethlen és I. Rákóczi György fölkelésükkel háromizben mentették meg a Habsburgok beolvasztó, centralizáló, germanizáló abszolutizmusától a királyi Magyarországot és a magyar al­kotmányossággal és vallásszabadsággal ösz- szeforrott magyar nemzeti létet. Bethlen Gábor nemcsak nemzetközi jelentőségre emelte Erdélyt, hanem bölcs gazdasági, társadalom- és kultúrpolitikát is folytatott. Erdély néhány kollégiuma több kiváló em­bert, államférfit, tudóst, irót, papot adott a hazának, mint a török hódoltság alá jutott egész Alföld Budával együtt. Erdély és a nagy osztrák politika Amikor az ország középső része török kézre került s a magyar sorsot két idegen nagyhatalom élén a német-római császárok és a szultánok akarata irányítja, Erdély féligmeddig szuverén fejedelemség és az egész magyar életnek központja. 1691-el kezdődik Erdély történelmének az a tra­gikus fejezete, amelynek végén a Habs­burg-monarchia 1918 őszén bekövetkezett szétomlásakor az egész erdélyi magyarság Románia ölébe hullott. Bukarest igényeit támogatta Ferenc Ferdinánd trónörökös is. Nagy-osztrák politikájának elgondolása szerint Romániát Nagy-Ausztriába olvasz­totta volna Erdéllyel. De Berlin is Romá­niának szánta Erdélyt és már az első vi­lágháború kitörése előtt, méginkább annak 1916 augusztusában bekövetkezett hadüze­netéig. Czernin gróf, Ferenc Ferdinánd leg­bizalmasabb embere éppen azért lett a Monarchia bukaresti követe, hogy ott a nagy-osztrák politikát képviselje. Buschg­val, a német birodalom bukaresti követével együtt szentül meg volt győződve arról, hogy Erdély átengedése végleg a közép­európai hatalmakhoz, Ausztriához és Né­metországhoz kötné Romániát. Tisza István hallatlan energiája mentette meg Erdélyt attól, hogy Románia megszállja. Bukarest igényeit támogatták az entente-hatalmak is, melyek azt remélték, hogy sikeres orosz offenziva hatása alatt Románia gyors had- balépése a meggyengült osztrák-magyar monarchiának megadja a kegyelemdöfést. Az a javaslatuk, amelyet augusztus 5-én nyújtottak át a bukaresti kormány fejének, Bratianunak, Románia hadüzenete esetére biztosította számára a Prut és a Tisza vo­nalait és a Bánságot. így született meg Bécs és Berlin csendes előkészítésével, majd London, Páris, Róma és Szentpétervár dip­lomáciai és katonai közreműködésével az egykori erdélyi fejedelemséget is magában- foglaló Nagyrománia. A szervezett magyar államhatalom meg­szűnt. A kormány tehetetlen bábok, kalan­dorok kezébe került, a maroknyi székely hadosztály kivételével szétzüllőtt, Tisza Ist­vánt meggyilkolták, a magyar társada'om ölhetett kézzel kellett végig nézze, hogyan veszi át a hatalmat Kun Béla proletárdikta­túrája. Nem Bukarest ereje, hanem Buda­pest gyengesége és egész államhatalmunk összeomlása juttatta tehát Erdélyünket Eu­rópa félrevezetett kormányainak támogatá­sával délkeleti szomszédunk birtokába. Már 1691-ben. mikor Erdély a Habsburgok jogara alá került, megszűnt annak a lehetősége, hogy Erdély magyarsága, mely még jóné- hány évtizeddel előbb politikai és kulturális kapcsolatokat tudott teremteni Angliával és a német, svájci és hollandus protestánsok­kal, saját erejéből oldja meg a hazája föld­jén felmerülő uj politikai feladatokat. Mit kaptak a románok? A bécsi politikának végzetes beavatkozása nélkül az erdélyi magyarság bizonyára meg­találta volna a továbbfejlődés útját, a nem­zetek és vallások egyenjogúságának olyan kiépítésével, mely a román népre és a ro­mán felekezetekre is tekintettel lett volna. Moldován Gergely igy nyilatkozó: „Be kel' ismer.», hogy a román nép előtt a nyugati kultúra fáklyáját a magyar nép gyújtotta meg, a latin műveltséget a magyar nép vitte be a románok közé, melytől e nép Irtózott, mert a szláv bilincsekben magát igen jól érezte. Magyar fejedelem tiltotta ki a szláv nyelvet a román egyházakból s oda fejedel­mi rendelettel bevitte a románt. Maga a fejedelem (t. i. I. Rákóczi György) ad ki elő­ször román könyvet latin betűkkel, ezek ál­tal a román népet megmenti a biztos halál­tól, a szláv elembe való biztos beolvadástól.“ Ezekne.k az intézkedéseknek szomorú kö­vetkezménye a magyarságról való teljes lelki elszakadás, utóbb a magyarság ellen irányuló ádáz gyűlölet lett. Ilyen körülmé­nyek között az erdélyi magyarság az impe­rialista bécsi politikával és az ennek védő­szárnyai alatt egyre fenyegetőbb dákó-ro- mán veszedelemmel szemben 1790-től a testvérhazával való egyesülésben, az unióban látta az egyetlen menedéket. 1867-ben, a szilárd állandóság minden reménye mellett az abrudbányai, verespataki, stb. borzalmas véregzések és pusztítások fájó sebeinek em­lékeit még élénken érző erdélyi magyarság sorsát és jövőjét most már biztosítva látván, gyanútlanul s könnyű sziwel áldozta fel ad­dig féltve őrzött politikai, egyházi és isko­lai autonómiájának gyönyörűen kiépített be­rendezéseit az állami egység oltárán, sőt maga is segített lerombolni az idők vihará­val dacoló védőbástyáit. A magyarság 1867 után önként adta fel társadalmi és gazdasá­gi pozícióit, a szászok és románok azonban fenntartották, sőt Bécs támogatásával to­vább fejlesztették védelmi szervezeteik't. Etekintetben Ferenc Ferdinánd ment volna a legtovább, ha trónra jut, mint akit leg­messzebbre ragadott magyar gyűlölete, ak: szükebb munkatársai közé sorolta Vajda Sándort. Nem gondolva arra, hogy a ma­gyarság gyengítése s az elszakadni kivánó népek erősítése a Monarchia pusztulását sietteti. — Mikor kerültek be a románok Erdély­be? A dáko-román politikusok a nyelvi ha­sonlóság alapján azt hirdetik, hogy ők Er­dély őslakői. A Krisztus után 108-ban Tra- jánus császár által létesített Dacia, mint római provincia 273-ban megszűnik. A ró­mai légiók áthúzódnak a Balkánra, Moe- ziába. Száz és egynéhány év múlva a gó- toknak egész Daciara kiterjedő országát romba döntik a hunok. A VIII. században szlávok szivárognak be Erdély területére, tőlük származik a mai helynevek jelenté­keny része. A IX. század végén kezdődik a magyar uralom. Valamennyi itt felsorolt népről számos adatot őrzött me* r. történet- írás. A románokról semmi n- Semmi feljegyzés 1222-ig, amiből azt lehet követ­keztetni, hogy Erdély földjén legfeljebb a XII. század második felében történt meg­jelenésük, vagyis mintegy 900 évvel a ró­maiaknak Daciából való kivonulása után. A római uralomnak nagyszerű emlékei ma­radtak fenn, a románok régi erdélyi életé­nek nyomait sehol sem sikerült felkutatni. Annyi bizonyítéka sincs ittlétüknek, mint amennyit a százesztendős török hódoltság az Alföldön hagyott hátra. Nemcsak az államalkotásban előztük meg és nemcsak állami létük kialakulásában segítettük őket. Közvetítettük hozzájuk, ■— akik Bizánc légkörében éltek — a nyugati kultúrát. Részünk volt letelepedésükben, földmivelésre nevelésükben, iparosításuk, városi életük kifejlődésében. Magyar állam­férfiak munkájának köszönhetik áz első bibliafordítást. Magyar hatás alatt fejlődött műveltségűk. Oktatásügyi szabadságuk volt, birtokszerzési joguk, nagyszámú iskoláik, hatalmas államsegélyeik, sajtójuk, elhelyez­kedési lehetőségük az államnál, városi és vármegyei hivatalokban. A Kúria birái kö­zött négy román volt: Jurca János, Onaciu Sándor, Pap Farkas, Plopu György Népük­nek minden terjeszkedési lehetős: j megada­tott, míg ugyanebben az időben, 19"7 már­cius és április havában, Romániában áz el­keseredett parasztság vad lázadásban tört Ki, melyet Averescu fojtott el katonai kar­hatalommal. Es most nézzük meg, mit adták a romá­Kolozsvár, február 18. A bukaresti lapok februári számaiban egész sereg olyan hír­adást és cikket találtunk, amelyek az er­délyi kérdést érintik. A legérdekesebbeket és legjellegzetesebbeket minden kommentár mellőzésével az alábbiakban közöljük: A bukaresti reggeli lapok (köztük a „Bukarester Tagblatt“ is) február 5-i szá­mai közük a Mezőgazdasági Szindikátusok Szövetségének február 2-án tartott ülésének tudósítását s abban azt a beszédet, amélyet Antonescu Mihály román helyettes minisz­terelnök mondott a szövetség ülésén. A helyettes miniszterelnök, miután ál­lást foglalt a magántulajdon melleit és isme:tette a román kormány agrárpoliti­káját, a többek között még a következő érdekes kijelentéseket tett?; „Reméljük, mindenki megérti, hogy külpolitikánk és küzdelmünk célja a román földek egysé­ge, a román nemzet méltósága és becsü­lete, am'lyért mindennap dolgozunk, amelytől nem térünk el. Csak az egye­sülés által biztosíthatjuk a társadalmi osztályok egyensúlyát, az ország nyugal­mát és azt a harcot, amelytől földünk egysége, függetlenségünk és jogaink vé­delme és biztosítása. Csak ezzel a Szent belső egységgel nézhetünk szembe a kí­vülről jövő veszélyeknek.“ * Az „Universul“ február 6-i számában Pacliseanu a magyar királyi posta egy név­jegyzéke alapján felsorolja különösen azok­nak a Magyarországról 1872 és 1912 között kiállított sajtótermékeknek a címeit, ame­lyek román vonatkozásuak voltak. Pacli­seanu a következőket jegyzi meg: „E névjegyzékből kitűnik a magyaror­szági nemzetiségek életét századokon ke­resztül megrázkódtató nagy tragédia. Ti­los volt nekik minden olyan könyv olva­sása, amely nemzeti öntudatukat megerő­síthette volna. A katalógus magába zárja a magyarországi nemzetiségek félszáza­dos néma szenvedéseit. A magyarországi írók és uságirók ugyanakkor igyekeznek meggyőzni a világot a hazájukban lévő nemzetiségi szabadsági jogok minden jó­téteményeiről. Nemrég , Magyarország és a szomszéd népek“ címmel könyv jelent meg, amelyben 13 szerző a. magyaroknak a németekre, lengyelekre, csehekre, szer- bekre, szlovákokra, románokra, görögök­re, bulvárokra, törökökre gyakorolt kul­turális befolyásairól ir. Nem lehet csodál- ko ni — irja Pacliseanu —ha újra á cir­kuszi bohócok jutnak eszembe, akik tüzet okádnak és kardot nyelnek.“ * nők az államhatalom birtokában a magyar kisebbségnekf Be nem váltott Ígéreteket. A gyulafehérvári határozatokban teljes szabadságot Ígértek minden népnek. A pá­risi nemzetközi• kisebbségvédelmi egyez­ményben a székelyek vallási és kulturális Önkormányzatát. De hozták a név- és váUásélemzést, a ma­gyar' felekezeti iskolák minden Indokolás nélkül való bezárását, a magyarság kegyet­len üldözését, a kulturzónát, felekezeti isko­lák egyszerű birtokbavételét, a magyar sajtó sanyargatását, ingatlanok kisajátitd- sát, magyar lakosságra magasabb adókul­csot. Hozták a sarcolást, a magyar nyelv üldözését, a magyar múltra emlékeztető épületek, szobrok, képek, emlékoszlopok el­pusztítását. Ez a helyzet a-x 1940 augusztus 30-i bécsi döntés óta sem változott. A mult év őszén záratta be a bukaresti kormány Erdély legrégibb és leghíresebb tanintézetét, a nagyenyedi kollégiumot, a brassói közép­iskolákat, holott a magyar állam százával tartja fenn a román tannyelvű állami isko­lákat. Jelenben a kontinentális Európa két góc­pontjának, Berlinnek és Moszkvának gigá­szi küzdelme dönti el London és Washing­ton beavatkozásával, vagy anélkül Erdély sorsával együtt a magyar—román ellentéte­ket is. Ha okosan levonjuk 1918 tanulságait és szilárd akarattal összetartunk, ,ja pok­lok kapui sem vehetnek erőt rajtunk!“ Az „Ardealul* február 5-i száma jelenti, hogy a délerdélyi román sajtószindikátus disztagjává választotta Hatieganu Emil dr. volt egyetemi tanárt, a Kolozsváron meg­jelenő „Tribuna Ardealului“ főszerkesztő­jét. Az „Ardealul“ a következő méltatást adja Hatieganu Emil dr.-ról: „Hatieganu a Nagyrománia törzséből a bécsi döntés után leszakított Eszakerdély- ben maradt románok vezetője. Azokkal maradt, akik a keserves kivándorlás so­rán nem jöttek el, mert kötötte őket az ősi föld. Az övéivel maradt, az idegenek között, bár tudta, hogy szembe kell száll­jon az összes vad támadásokkal, üldözé­sekkel. Azokkal a testvéreivel maradt, akik. a maradásra kérték öt. Hatieganu a holnapi diadal és a visszatérés nagy nap­jának fáklyahordozója. Nehéz munkát tölt be a másfélmillió románok körében, ő képviseli a románoknak Erdélyre vo­natkozó jogait, ö erősiti meg mindenkiben a hitet, hogy rövidesen visszatérünk drága városunkba, ahol ö, mint a román egyetem rektora működött.“-* A „Transylvania Noastra“ február 6-1 száma az alábbi érdekes megjegyzéseket teszi: Egy Budapesten 28 év óta latin nyel­ven megjelenő ifjúsági folyóirat sorait a gyűlölködés szolgálatába állította azzal a cikkével, hogy Kolozsvárt, amely közvet­lenül az uj határ mentén fekszik, könnyen elpusztíthatják a román ágyuk. Biztosítja a folyóirat cikkíróját, hogy a román ágyuk soha sem fogják elpusztítani Ko­lozsvárt. -g­Az „Universul“ február 9-i számában „Kolozsvári hirek“ rovatában közli: „Az északerdélyi román gyermekeket arra kötelezték, hogy mindenkinek „Szebb jövőt“ szavakkal köszönjenek. Nem nehéz kitalálni, hogy mit értenek „odaát“ „szefbb jövő“ alatt. Amikor a román gyermekek ezt a köszönési formát használják, min­den bizonnyal a mindenhol élő összes ro­mánok szebb jövőjére gondolnak. Tehát szebb román jövőd!“ * A „Timpul“ február 9-i számában Ha­tieganu Gyula dr., a nagyszebeni egyetem rektora a következőkben összegezte re­ménységeit: „Határozott reményének ad kifejezést, hogy a román nemzeti eszme a megvaló­sulás félé halad útjában. A keleten kiön­tött vér s a nyugaton hullatott könnyek a román nemzeti eszme győzelmének ab­szolút garanciái Kalotaszegi Madonna utolsó vasárnapja az Egyetem-mozgóban. Jobb jegyek már n ^ mkezdődő előadá- y csak a 11119 jf©0 äbäOi sokra kaphatók! Mit írnak a bukaresti lapok?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents