Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-18 / 39. szám

P é n i e fc

1944. február 18

Ára lö UH ér

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 39. SZÁM.

KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-C. 7, TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

.,*** i

NETTUN ÓNÁL UJ TÁMADÁSRA LENDÜLTEK

A NÉMET CSAPATOK

Roma utcáit u)bó! végig géppusbózlók az angolszász repü^őlc;

Zsazskovtől keletre tovább tört előre a német ellentámadás

Négyszáz repülőgép támadta csütörtökre virradó éjjel Helsinkit

Törökország tudni akarja a szövetséges haditerveket

„KOMOLY SZÓ MINDEN EURÓPAIHOZ“ cim alatt irt cikket Sven Hédin, a világhírű svéd kutató az „Essener Nationalzeitung“-ban. A szovjet veszedelemre mutatott reá és újból megállapította, hogy á Szovjet céljd' ebben a háborúban világ forradalmi álmának az egész emberiség bolsevizálásának megvalósítása. A legközelebbi célja Németország megsemmisítése, mert tudja, hogyha ez sikerül, akkor nyitva áll előtte az ut ahhoz, hogy határait a La Manche csatornáig, az Atlanti-óceánig, a Keleti-tengerig és a Földközi-tengerig előretolja. Ha pedig Európát bolsevizál- nák, Anglia is könnyű zsákmánnyá válnék. Németország az egyedüli hatalom, — Írja a továbbiakban Sven Hédin, — amely nemcsak Európát, hanem az emberiséget is képes megmenteni attól a szerencsétlenségtől, amelynél nagyobb eddig még nem fenyegette.

*

FINNORSZÁG most a legközvetlenebbül érzi ennek a fenyegetésnek súlyát. Az ,Jzvesztija“ a napokban azt irta, hogy a szovjet hadvezetés célja északon „a Finnországtól megszállott szovjet területek, megtisztítása és Finnországnak megbüntetése“. Ennek a tervnek már csak kiviteli módozatai, bevezető változatai azok a feltételek, amelyekben Moszkva a finnországi hadászati támaszpontok, elsősorban a főváros, Helsinki megszállását és a Ryti—Manner- heinţ—Tanner kormányzat eltávolítását követeli.

A „Fester Lloyd“ csütörtöki vezércikkében az 1940-es lengyel—szovjet események s a Balti-államok szovjet uralom alá való bekényszeritésének példáival Igazolja, hogy Moszkva követelései és ígéretei mindig csak álcázásai a kíméletlen imperiaUSztikus akaratnak. Amely állam egyszer a Szovjettel határos, Írja a Fester Lloyd“, az bárhogyan is fáradozik, hogy Moszkva legtitkosabb kívánságait kitalálja és azokat lehetőleg már előre teljesítse, sorsa ugyanaz lesz, mint a többieké. A legjobb bizonysága ennek az a támadás, amely a „Pravdámban legutóbb Benes és társai ellen jelent meg, noha az álombéli Csehszlovákiá még csak az elképzelésekben határos a Szovjettel s noha Benes valóban előre igyekszik kitalálni a Szovjet kívánságait.

Ilyen körülmények között Igazán csaK alibi keresés az, ha a „New Weeck“ című amerikai lap azt javasolja, hogy az amerikai politika sugalmazza „tapintatosan és óvatosan“ Sztálinnak, hogy rendezzen népszavazást Litvániában és a többi, a Szovjet által igényelt keleteurópai területeken. Ezek a népszavazások elhallgattatnák a Szovjet amerikai ellenfeleit — véli a ,Aetc WeecA;“. Egyébként az amerikai ujságirö azt javasolja olvasóinak, hogy ne törődjenek sokat az európai eseményekkel, mert azok Amerikát csak nagyon távolról érdeklik. A ^Son Francisco Examiner“ című amerikai

lap határozottan leleplezi, hogy az Egyesült Államok képviselői d Szovjettel folytatott megbeszéléseken semmiféle eredményt sem értek el a Szovjet nyugati határkérdéseinek tekintetében s ezt nem is nagyon kísérelték meg, mert nem is rendelkeznek megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy a szovjet követeléseket megakadályozzák. A Szovjet — fejezi be a lap —■ a Balti-államokat és más, általa óhajtott területeket a szövetségesek legkisebb beavatkozása nélkül szállana meg, ha a hadi helyzet lehetővé tenne.

Ez a vélemény tükröződik vissza az isztanbull nemzetközi körök állásfoglalásában is, — jelenti a Magyar Távirati Iroda Isztanbulból. A „Pravda“ legutóbbi cikkében visszavonhatatlan jelét látják annak, hogy a Szovjet el van szánva a lengyel kérdésnek saját szempontjai szerint való megoldására, tekintet nélkül szövetségeseire. Hangoztatják azt is, hogy a finn kérdésben elfoglalandó álláspont fokmérője lesz annak, hogy Moszkva hajlandő-e őszinte nemzetközi együttműködésben részt venni, vagy pedig tisztán Imperialista szempontokat követ.

A helsinkit tanácskozásokról még mindig nem szivárgott ki semmiféle hivatalos értesítés. Erkko volt miniszter hazaérkezett és azonnal felkereste Ramsay külügyminisztert. Ezután azonnal összehívták a képvi- selöház külügyi bizottságát.

Paasikivi még mindig Stockholmban van.

A „Basler Nachrichten“ stockholmi tudósitója azt jelenti Helsinkiből, hogy a finn közvéleményt jelenleg nem foglalkoztatja a különbékére vonatkozó több- feltevés és mérlegelés ugyanolyan mértékben, mint például Londont. Ez esetleg részben a finn cenzúrának, de annak Is tulajdonítható, a finnek hajlanak arra, hogy nyugodtan megvárják, amíg világos döntés elé állítják őket. A finn külügyminisztériumban megerősítették azt a berlini kijelentést, amely szerint Finnország és a Német Birodalom között nem történt jegyzékváltás Finnországnak a háborúból való esetleges kilépése ügyében. A svéd lapok newyorkl jelentései Ismételten rámutatnak arra, hogy a finn békekérdés nem külön ügy, amely csak Moszkva és Helsinki között lenne rendezhető. Emlékeztetnek arra, hogy az Egyesült-Államok Finnországnak feltételeket szabott, amelyeknek nem teljesítése esetén semmitsem tehet a kis ország érdekében. Ezek a feltételek: a finn nikkelszállitások- nak Németország számára való beszüntetése és a német csapatok eltávolítása finn területekről. Hogy Washington ezeknek a nehézségeknek kiküszöbölése után a finn kérdésben milyen mértékben szerezne érvényt az orosz felfogás mellett saját álláspontjának, arról sajnos, kevés világos tájékozódás áll rendelkezésre. A „Stockholms Tidningen“-nek az a jelentése, hogy Hull külügyminiszter épp most többheti üdülési szabadságra ment, ebben a kérdésben nem

keltett derűlátást.

A „Times“ diplomáciai levelezője Finnország békefáradozásaival foglalkozva a kővetkezőket Írja:

Ugylátszik. hogy Paasikivi eddig mégsem találkozott Kolontay asszonnyal, valószi- ;:v azonban, hogy a találkozás, illetve jegyzékváltás még sokáig várat-magára. A lap ezután a finn kormány békepolitikájával foglalkozik és a kővetkezőképpen foglalja össze a finn kormány véleményét: A finn kormány semmiesetre sem ajánlotta fel a feltételnélküll megadást, hanem csupán kérdezi, megvan-e a megegyezés lehetősége. A finn kormány úgy vé’i, hogy tárgyalhat különbékéről és befejezheti a háborút, mert semmi olyan megállapodás nem fűzi Németországhoz, amely elhatározásaiban megakadályozhatná. Valamennyi tínn politikus hangoztatja, hogy a harcot csak akkor szüntetik be, ha biztosítják Finnország függetlenségét és az ország nem válik hadszíntérré. A szövetségesek azonban egész világot átfogó háborút folytatnak. Ezért egyelőre csupán fegyverszüneti feltételeket szabhatnak, de békefeltételeket nem. Természetes, hogy csak olyan fegyverszüneti feltételeket szabhatnak, amelyek az ellenfélnek lehetetlenné teszik a harc folytatását és amelyek másrészt- lehetőséget nyújtanak neki arra, hogy folytassák c harcot a még megmaradt ellenséggel szemben.

*

A TÖRÖK-ANGOLSZASZ ELLENTÉTEKRŐL érdekes részleteket közöl a „Daily Telegraph“ ankarai tudósitója. Megállapítja, hogy bizalmi válságról van szó. A megbeszélések zsákutcába való jutásának fö oka az, hogy nem tájékoztatták 'Törökországot pontosan arról a hadászati és politikai szerepről, amelynek vállalását tőle követelik. Ez igen kényes kérdés, mert az angoloknak éppen elég tapasztalatuk van arra, hogy ne közöljék előre katonai titkaikat, viszont a törökök nem akarnak a sötétbe ugrani.

Az angol lap szerint egyébként Törökország hadba! épésének feltételei a következők: tökéletes függetlenségének biztosítása, teljes együttműködés gazdasági és politikai vonatkozásban a szövetségesekkel, végül pedig "Törökországnak a békeértekezleten a teljes jogegyenlőség alapján való részvétele.

*

RUNDSTADT tábornagy, a német nyugati arcvonal főparancsnoka nyilatkozott az invázió lehetőségeiről az „Europa Press" munkatársának.

— Tudom, — mondotta — hogy az ellenség befejezte támadási előkészületeit. Ml Is készen állunk. Nyugaton olyan elhárító arcvonalra talál, amely egészen más, mint

ahol eddig támadott. Itt áll készen az Atlanti-fal és dacolni fog minden támadással.

A védő rendszertel kapcsolatban kijelentette, hogy az a Maginot-vonálért folytatott harc tapasztalatai alapján készült, rendkívül nagy mélységű, nem kerwneto meg. Mögötte azonban —* minden eshetőségre számítva -— újabb katonai építmények tömege húzódik. A part közelében lévő akadályok, a széles aknamezők már a támadást annak első fázisában rendkívül megnehezítik. Természetesen a legmesszebb- menöen gondoltak az ejtőernyősök beavatkozására is. Mindenütt hatalmas tartalékok állanak előkészületben, úgy, hogy már a támadás megindulása után néhány órával ezek is mindenütt harcba vethetők.

Angolszász részről Liddel Hart katonai szakíró a „Daily Mall“-ben ir az invázió lehetőségeiről. Anzio — Írja — nagyon komoly figyelmeztetés. Okosaknak kell lennünk és meg kell szívlelnünk ezt az Intést, mielőtt nekirohanunk az Atlanti-falnak. Egy hidfö létesítése magában még nem jelent semmit s a sikert csak roppant áldozatokat követelő vállalkozásokkal lehetne esetleg elérni. A „Daily Mirror“ Is úgy véli, hogy az invázió a háború legfélelmesebb vállalkozás lenne. A szövetségesek partraszállása borzalmas veszteségekkel fog járni.

*

EREDMÉNYES NÉMET ELLENTÁMADÁSOKRÓL és a vitebszki csata újabb fellángolásáról ir a csütörtöki német hivatalos közlemény. Zsazskovtől keletre a német csapatok újabb területet nyertek. Az északi arcvonalszakaszon igy sikerült visszaverni a szovjet vállalkozásokat.

A szovjet légihaderő Helsinkit támadta s ez a vállalkozása nyilvánvalóan összefüggésben van a finn diplomáciai eseményekkel- Négyszáz gép vett részt a támadásban. A romboló és gyuj- tóbombák tüzeket és épületkárt okoztak, az emberveszteség azonban csekély, 12 a halottak és 14 a sebesültek száma. Néhány támadó gép azután Tlélfinnország területére vetett bombákat.

Rómától délre csapataink újból támadásra lendültek — ezt jelentették csütörtökön a német vezéri főhadiszállásról. Alexander tábornok pedig a következőket mondotta: a Rómáért folyó harc második menetének közepén, vagy végén vagyunk. A harmadik menet akkor indul meg, mihelyt összegyűjtik repülőinket. A németek 24 órai tüzérségi előkészítés után ismét +ámadásra indulta1^. A harcok még folynak.

Szerdán délelőtt az angolszász repülők ismét támadták Rómát. Újból alacsonyan szállva géppuskával lőtték az utcán menekülő járókelőket és a villamosok utasait. A bombák sok házat romboltak szét és azok romjai alatt is sok halott van.

*