Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-17 / 38. szám

CsUtöríölc

1944. február 17

Ára 16 ílllér

ÜGYVIVŐT ÉS A NÉMET KÖVETET

ELŐFIZETÉSI GYED ÉVKE 12.40, FÉL ÉVKE 40.60 PENGŐ. —

SZERKESZTŐSÉG, KIADÖHTVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

RYTI ELNÖK FOGADTA MANNERHEIM TÁBORNAGYOT, AZ AMERIKAI

Moszkva bérajánlatának első pontja: Finnország vonuljon vissza az 1941. évi határokra

Cserkaszinál és Zsazskovnál további teret avert a német ellentámadás

Rómában bózsorokat döntöttek: romba az angolszász tégibombálc

Berlin felett 48 bombázót lőttek le a szerdai terrortámadásnál

A SZÖVETSÉGESEK POLITIKAI OF- FENZTVÂJAT, amelynek célja a még semleges államok háborúba keverése, vagy Németország szövetségeseinek a háborúból való kiugratása, a német fővárosban magától értetődően a legnagyobb figye’emmel kísérik. Megállapítják, hogy mindezek a próbálkozások abból a feltevésből, illetőleg annak a feltevésnek elhitetéséből akarnak kiindulni, hogy Németország már elvesztette a harcot és Így a többi népek számára Itt volna az Idő, hogy újból megvizsgálják helyzetüket.

Ezzel a kísérletezéssel szemben Berlinben felállítják a jelenlegi helyzet katonai mérlegét s megállapítják, hogy a szövetségesek nagyratörő tervei egyetlenegy harctéren sem következtek be. Érdekes, jelenti a „Pester Lloyd“ berlini tudósitója, hogy német katonai körökben az orosz harctér eseményeinek, bármilyen hatalmas is az itt folyó küzdelem, nem tulajdonítanak háborút eldöntő jelleget. Ezek a harcok beleilleszkednek a nagy német hadászati terv kereteibe. Hangsu'yozzák, hogy a német vezetőknek nagy hadászati tartalékok álla nak rendelkezésükre, ezek készenlétben állanak és bevetésre várnak akkorra, amikor a keleti hadjárat védekező szakasza — amelyet epizódnak minősítenek — befejeződött s megkezdődik a „német fegyverek által meghatározott döntő szakasz“, amint Ber'inben nevezik.

Német körök a szövetségesek politikai offenzivájára tehát ismét csak azzal a kijelentéssel vái aszó1 nak, hogy a háborút nem politikai és hírverés! csaták, hanem a fegyverek küzdelme dönti el. A háborús döntést azonban a német vezetés olyan áttekintő és nagyvonalú módon készítette elő hogy Berlinben teljes bizakodással néznek a további katonai fejlemények elé.

*

A FINNORSZÁGGAL KÖTENDŐ BÉKÉT

a Reuter Iroda stockholmi tudósítója szerint a szovjet a következő minimális feltételekhez köti: Finnország vonuljon vissza az 1841. évi határok mögé. Módosításokról legfeljebb a szovjet javára lehet szó. Valameny- nyi finn város megszállás alá kerül, de a városok megtartják a finn közigazgatást. A finn kormányból eltávolítanak minden oroszellenes e'emet és a szovjet szabad kezet k>ap a Finnországban lévő német hadosztályok ellen.

A „Daily Telegraph“ cimü angol lap szerint Moszkva hajlandó közvetlenül tárgyalni a finn kormány egyik klkü döttével, a legszívesebben Paasikivel, feltéve, ha a finnek elismerik a Kreml m nimális követeléseit. Nem lehet tudni egyelőre, hogy mennyire haladtak a Stockholmban tartózkodó finn politikusok, Paasikiví, Ehrenrot és Erkko eddigi megbeszélései. Az „Associated Press“- nek azt a jelentését, hogy Paasikiví tárgyalt volna Kollontay asszony szovjet nagykövettel, a stockholmi finn követség határozottan megcáfolta.

Zürichbe érkezett jelentések szerint Amerika helsinki! ügyvivője megbeszélést folytatott Rity államelnökkel és Mannerheim tábornaggyal. Mindketten később Blücher helsinki! német követet fogadták.

A finn fővárosban egyébként a békekérdés á’lásával kapcsolatban továbbra is a legszigorúbb hallgatást tanúsítják. A legfontosabb kérdésben, vagyis azzal kapcsolatban, hogy mi Németország álláspontja, csak annak megállapítására szorítkoznak, hogy Helsinki és Berlin között eddig nem történt jegyzékváltás. A finnek azt az alapelvet képvise ik, hogy ök saját háborút folytatnak és igy joguk van saját békéjük szempontjából levonni az észszerű következtetéseket.

A legutóbbi hirek végül arról szólnak, hogy Paasikiví közelebbről Moszkvába, esetleg Londonba utazik.

A Budapesti Tudósitó londoni jelentése szerint az angol főváros külpolitikailag érdekelt köreiben az az általános vélemény, hogy Finnország most először komoly előkészületet tesz arra, hogy kivezető utat ta- lá'jon a háborúból, ez azonban angol nézet szerint aligha jelenti azt, hogy harcának minden körülmények között való megszüntetésére bármilyen feltétellel hajlandó lenne. A „News Chronicle“ azt Írja, hogy Finnországnak Ugyanúgy, mint Olaszországnak számolnia kell azzal, hogy a fegyverszünet után csatatérré változik. Egyébként a nyugati hatalmak nyilván gondosan tartózkodnak minden beavatkozástól, eltekintve attól „az értésreadástól, hogy további halogatás csak rosszabbithatja a finnek helyzetét“. Finnországnak az a reménye, hogy függetlenségét megőrzi, közvetlen összefüggésben van a gyors cselekvéssel.

*

A MENEKÜLT LENGYEL KORMÁNY e hét elején ismét tanácskozott a szovjet— lengyel kérdésről s a „Manchester Oxnardian“ szerint az eddiginél merevebb maga tartást tanusit. A lengyel kormány álláspontja az, hogy nem rendelkezik felhatalmazással a határváltoztatásra vonatkozó tárgyalásokra. Ezt nem befolyásolja az sem, hogy nyugaton területi kárpótlást ajánlottak neki. A londoni lengyelek hang súlyozzák, hogy országuk területéről nem mondhatnak le, nem gyarapíthatják terüle tűket és ragaszkodnak ahhoz, hogy az 1939. évi lengyel határ alapján induljanak meg a megbeszélések. A kérdés magva a „Manchester Guardian“ szerint Lemberg. Erről a londoni menekült kormány egyáltalán nem hajlandó tárgyalni.

A Moszkvában megalakult lengyel felszabadítás! nemzeti tanácsot Berlinben kombiunlsta szervezetnek tekintik, amelynek az a célja, hogy előkészítse a szovjet-lengyel föderációs állam megalakulását. Ezzel a sakkhuzással Moszkva teljes mértékben

elintézte a maga szempontjából londoni lengyel kormányt és világosan kifejezte azt is, hogy semmiféle tekintettél sem kivárt l-nni angolszász szövetségeseire.

A szovjet étvány egyébként állandóan nevezik. Az „Obserner“ cimü angol lap azt Írja, hogy a Szovjet Keletporoszorszá got, Keleipomerániát és Félsöszüézia egyes részeit is követeli. Keletporoszországból kü lönösen Königsberget, hogy hajóhadával uralkodhassék az egész Keleti-tengeren.

*

AZ ANGOL—TÖRÖK VITÁBAN a török sajtó hangja érdekesen megváltozott — jelenti a Magyar Távirati Iroda Ankarából. Mig az első napokban a török közírók szenvedélyes hangon fejtegették, hogy Angliával szemben Törökországnak van igazé, most már, ha lényegében a törökök álláspontja ugyanaz is maradt, érvelésükben sokkal tartózkodóbbak. Rendkívül vigyáznak az angolok érzékenységére és kidomuo- ritják, hogy a hatalmas Anglia bizonyára nem úgy gondolkozik hü szövetségeséről, mint a „Times“. Ankarai politikai körökben sem tartják helyénvalónak, hogy a sajtó odáig ragadtatta magát, hogy a hadianyag- szállitás kérdésben felmerült vitát a nyilvánosság elé teregette. Szerintük ez nem szolgálja az angol—török szövetség érdekeit. Nem lehet megengedni — irja ma már több lap —, hogy amikor az ország legfőbb érdekéért és egy igen fontos kérdésben tárgyal a két szövetséges társ, itt az újságírók vitatkozzanak felette és utcai politikát csináljanak belőle. A lapok kidomborítják azt a tényt is, hogy nem először fordul elő, hogy a szövetségesek gyorsabban és nyilvánvaló módon akarják Törökország állás- foglalásának megváltozását és sürgették háborubalépését, azonban később kiderült, hogy a törököknek lett igazuk. Ankarai semleges megfigyelők egyébként érdeklődéssé, vizsgálják, hogy miért volt szükség erre a nyilvános vitára. Egyesek állandóan szem előtt tartják, hogy milyen nagy világpolitikai játszma folyik az angolok és az oroszok között és ezt az egész angol—török vitát hajlandók angol színpadi rendezésnek tekinteni, aminek különböző céljai lehelnek.

Julcsin képviselő a „Tanin“ cimü lapban ezt irja:

Az angol—török szövetség négy év óta olyan természetes alaptényezőjévé vált nemzetközi politikánknak, hogy a két ország között nézeteltérés ilyen mélyenjáró kérdésben jogos meglepetést vált ki mind n- felől. A török nép ma nem kivan résztvenni a háborúban, de fegyvert ragad azon a napon, amikor vezére és kormánya úgy véli, hogy a háború időpontja elérkezett. Annyi bizonyos, hogy a török nép vezetői csakis komoly szükség esetén és minden embS'ileg lehető intézkedés megtétele után adnak ki ilyen parancsot•

A SZÖVETSÉGESEKNEK A NÉMET NÉP ELLENI HÁBORÚ UTÁNI TERVEIRŐL ir a „Fortune“ cimü amerikai lap. Az amerikaiak 800 millió dollár hadisarcot akarnak kivetni Németországra, ezzel szemben a Szó3 jnt követelése éppen ennek az ezer.,«er00C milliárd dollár. A szovjet tervdíc ezenkívül 10 millió németet kényszermunkára akarnak deportálni Szovjetoroszor szó gba. A szövetségesek ezenfelül követelik az összes német gyárak, áruraktárak kiszolgáltatását, a német tőkék lefoglalását és szabad használatát hosszú időre. Az amerikai folyóirat végül azt javasolja, hogy az angolszász hatalmak, miután a legfontosabb gépeket és árukat elszállították Németországból, vonuljanak a háttérbe és a többi „munkát", a német nép átalakítását bízzák a Szovjetre.

A „Svenska Dagbladed“ cimü svéd lap Vansittart-tól, az angol politika legnagyobb németgyülölőjétől közöl cikket. Vansittart azért panaszkodik, hogy őt félreértették, benne nincs semmi gyűlölet, bosszuérzés, nem kívánja a német nép kiirtását, „mindössze Németország megszállását legfeljebb 20—30 évre, a német hadsereg teljes lefegyverzését s a német nép átalakítását egy szovjet-angolszász bizottság vezetésével“.

A német katona tehát síposán tudhatja, hogy miért harcol. Az ellenséges oldal nem fukarkodik tervei felvázolásában és ezek a tervek a legrosszabb hírverő eszközök az ő szempontjából s a legjobban szolgálják a német egységet és kitartást.

*

NAGY KEDVETLENSÉGEK JELEI MUTATKOZNAK a brit közvéleményben — irja a „Journal de Genev“ londoni tudósítója. Az angol nép négy és féléve, amióta a háború folyik, mindent rendelkezésre bocsát a kormánynak anélkül, hogy mérlegre tenné az áldozatokat, vagy zúgolódnék, azonban az olaszországi katonai hadműveletek és egyes hadvezérek nyilatkozatai következtében bizalmatlanná vált és felveti a kérdést, vájjon a brit hadvezetöség nem tanuslt-e túlzott Óvatosságot és nem tu’ságosan konzervatlv-e a maga tetteiben? A brit közvélemény bizonyos rétege egyrészt ösztönszerüen, másrészt a. sajtó, illetve a sajtót irányitó kormány hatásának befolyása alatt Olaszország felé fordul és együtt érez az olasz néppel, Tito tábornaggyal, a partizánokkal, az algiri bizottsággal, a szabad franciákkal. A brit közvéleménynek ezek a rétegei nem értik a kormány magatartását és nem látják be, hogy a kormány miért támogatja még mindig Badoglio, Purics és Mikolajczyk kormányát. Nem értik azt sem, miért nincs még mindig véglegesen rendezve a francia felszabadító bizottsági jogi helyzete. Valószínű,