Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-16 / 37. szám

1914. FEBRUÁR 16. KtltTlTlJSÜG Szerencsés szám Barátom az ágy szélén ült összeroskad- tan, i nyerésbe hajtott fejjel. Előtte egy ős.sv., j/ürt újság hevert. Ilyen dúlt állapot­ban találtaim rá. — Mi bajod? — kérdeztem. L'gyint. — Mégis f — Nyert a sorsjegyem. Ez az ember bolond. Állapítottam meg. Jó lesz nem sokáig időzni nála, mert még kitör rajta a roham és akkor mit kezdek vei ? óvatosan kérdezem csak. Halkan. — Na és? Te ezért búsulsz? Nem válaszol. Két kezével beletúr a hí­jába. — Félsz, hogy nem tudod majd elkölteni? Fölkapta a fejét s rettentő dühösen né ze't rám. Most, most tör ki rajta —. gondoltam és az ajtó felé pislogtam. Tálán telefonéin kell ne a mentőkért. Azt is r. eg kell tele fonálni, hogy kény szer zubbonyt hozzanak magukkal. De mit csinálok vele addig? R Itenetes. Én mindig kifogom. Nyer a sorsjegye és e re ni' ’•őrül. Igaz, ha jobban meggond lom, ve i már ilyesmire példa. A hirtelen öröm állítólag ölni szokott. Sziv- szélhüdés. De megőrülni?! Félny'-g. Ah ! Jön a roham. Talán a viz segít. őrült vagyok. Érted őrült, — szólalt meg végre. — Ezt soha nem fogom magamnak megbocsátani. Fellélegzem, Tehát mégsem örült. Aki be­látja, az nem az. — Dehát mi a baj? — öregem, tíz évig játszottam a 13S.n3-a számot. Tiz évig egy fillért sem nyertem. Erre most vettem egy másik számot. És nyert a sorsjegyem. A régi. 60.000 pengőre húzták ki. A régit. Hát ne őrüljön meg az ember? — S most mit fogsz csinálni? — Megveszem újra a lSS.lTS-ost. Élben a pillanatban rájöttem, hogy való­ban örült. h. f. AGYAR. VONAL Vörösbetiis förmedvények A haza izzó szeretet® az otthon védelmében fegy­vert adott a finn hősök kezébe a zsarnok oroszok és a vörös rém eí.en. Hulló bilincsek... A hazaszeretet, a hősies­ség, az önfeláldozó szere­lem, a nagy emberi őrzé­sek filmje a Helló bilincsek! A Corvin n.űsora. Szolgálatos gyógyszertárak Szent György-gyógyszertár, Mátyás király­tér 28. Távbeszélő 32-32. örangyal-gyógy- szertár, Hitler-tér 1. Távbeszélő: 31-75. Re­mény-gyógyszertár, Horthy Miklós-ut 50. Távbeszélő: 28-89. Duma-gyógyszertár, Jó­kai-utca 23. Távbeszélő: 21-51. — SomsMch László grófot, az OMGE elnökét a műegyetem tiszteletbeli dokto­rává avatják. A Kormányzó Ur a vallás­és közoktatásügyi miniszter előterjeszté­sére megengedte, hogy a m. kir. József Nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem Somssich László gróf m. kir. titkos tanácsost, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnökét, a mező- gazdaság fejlesztése körül szerzett ki­váló érdemei elismeréséül a mezőgazda- sági tudományok tiszteletbeli doktorává avassa. Harci cselekmény közben életét vesztette Ujzéland leghíresebb pilóta­nője. Amszterdamból jelenti a Német Távirati Iroda: A brit hirszolgálat je­lentése szerint Miss Jane Vinston, a leg­ismertebb ujzélandi pilótanő „harci cse­lekmény közben“ életét vesztette. A tünetek — tanítja az orvostudomány — mindig meglévő betegség jelenlétét árul- iák eL Néhápy tünetet sorolunk fel az alábbiakban: A román kormány — amint azt már je- 'entettük — kegyelmet adott a vasgárdista zendülés miatt elitéit politikai foglyoknak. Ugyanakkor a román kormány intern áló- óborba menesztette Grúza Péter volt mi­nisztert, az ekés front vezérét. Ugyanakkor Maniu Gyula, akit mostaná­ban joggal nevezhetünk „bukaresti remeté­nek“, jelen van ugyan minden társadalmi és politikai megmozduláson, de a nevét egyetlen bukaresti lapban sem olvashatja. 'Iin'-ha száműzetésben volna a román poli­tikai élet e Fabius Cunctatora! Hallgat s öt is elhallgatják s mégis! CsendbeD, hatá­rozottan, kitartóan saBdit remetelakából túl a román politika mai horizontjain — Lon­don felé... Mindezek — tünet"k. Talán azt bizonyít­ják, hogy déli szomszédunk politikai életé­ben zűrzavar volna? Nem. Ezek a tünetek csak a román politika megszokott útjait világítják meg. Mert ha van is némi ellent­mondás, köd és kapkodás déli szomszédunk politikájának elasztikus és kaeskaríngös vonalán, az bizonyos, hogy minden ellent­mondás, köd és kapkodás közös nevezőre jut, tökéletes összhangban olvad össze, ha — rólunk van sző. Mostanában pedig igen gyakran esik sző rólunk — odaát. Kezdték homályos célzá­sokkal, egyre érthetőbb „idemondásokkal“, gyanúsításokkal, becsmérléssel. És folytat­ták a bécsi döntés elleni burkolt, majd lt izgatással, s legújabban a hangos fenyege­tésekkel és ádáz kardcsörtetéssei. Ebben — akármilyen ellentmondó tüne­tek hire is érkeznék odná' ól — teljes és tökéletes az összhang. S amint azt hivata­los és nem hivatalos személyiségek nyilat­kozatai, beszédei s a sajtó állásfoglalásai bizonyítják, az a látszata van a dolgoknak, hogy déli szomszédunknak ma csak egyet­lenegy kiil- és belpolitikai problémája van: Északerdély. A román sajtó legújabb kirohanásaiból mást nem olvashat ki az, aki megtanult olvasni. Amit a szomszédállam sajtója mü­vei, már nem izgatás, már nem kardcsörtető fenekedés. Több ennél: valóságos hadüzenet. Lapozzuk végig a „Transylvania Noastra“ január 30-i számát. Enyhe a meghatározás, ha azt mondjuk: első sorától az utolsóig csöpög az irredentizmustól. S ez az irreden­tizmus már nem bujkál, nem ólálkodik, hanem tökéletes nyíltsággal harsog, íme: a „Transylvania Noastra“ január 30-i számának címoldalán feltűnő szedés­sel, vörös betűkkel a kővetkező szöveget “özli: JErdély nem csak román föld. Erdély nem csak a nemzet leigázott lelke Er­dély a mi életünk és sírunk. Ezért küz­dünk.“ A lap utolsó oldalán ugyanilyen rikító tálalásban ez a szöveg olvasható: ,JJárml is lenne, bármi is történne, Erdély a miénk kell, hogy legyen. Bz nem csak román igazság, hanem történelmi parancs, amely az igazságot rehabilitálva akarja látni. Bármi is lenne, bármi is tör­ténne, küzdeni fogunk mindig annak az országnak a képétől fanatizálva, amely­nek koronája a Kárpátok és Erdély.“ Ez, ha rikító és orditó is, minden bizony­nyal érthető beszéd. És ha ilyen a lap első és ilyen az utolsó oldala, vájjon milyen az, ami a lap belsejében olvasható? A vörös alapkő és a vörös zárókő között is ugyanaz a hangos, féktelen irredenta tüzeli a kedé­lyeket. A lap egyik cikkének ez a lényege: „E. délynek az anyaországgal váló egye­sülési évfordulója a román nép születés­napja után a legnagyobb nap Erdély tör­ténelmében Az augusztus 30-i borús nap, — veszne ki a történelemből a neve! — semmit sem változtatott, mert az egyesü­lést a világ temilyen hatalma sem törül­heti ki a román nép életéből. A nyugati barlangok középkori kísérleteinek gyűlö­lete sem lesz képes arra, hogy a -romá­nokat újra rabságba döntse, még akkor sem. ha pillanatnyilag nehézségeket okoz nekik.“ A lap eg" másik cikke szerint „a román nép történelme Erdélyből ered. Erdély földje mindig az ős'akóké volt. Aki azt hiszi, hogy Erdély nélkül életképes román államot lehet alkotni, az keservesen csalódik“. Ez is eléggé hangos. Nos, meghallgattuk! Lapozzunk tovább... Ugyancsak a „Transylvania Noastra“ egy másik cikke is jelesen kipakolja, hogy mi nyomja odaát a közvélemény bögyét. Tes­sék: „A föld népei már hosszabb idő óta visszavonulnak természetes hitárcik közé, lemondván azokról a területekről, amelye­ket a századok folyamán erőszakkal sze­reztek meg. Csak a magyarokat nem befolgáso’iák ezek a valóságok. A magya­rok teszik magukat, mintha semmit sem ha lanának, semmit sem látnának s kü­lönösen a semleges államokban keresnek magúk ak mentőket. Ezzel szemben a románok karjuk erejében és ügyük igaz­ságában hisznek s várják az események f jlödését és a jövő békét, amely igazsá­gai jog szolgáltatni.“ Miután meghallgattuk a „Transylvania Noastra“ lelkes és hangos fogadkozásait, a lap margójára csendesen jegyezzük fel a következőket: Aká rr”yen hangosan és mérgesen is or­dítja világgá a „TranSyl ar.ia Noastra“ azt a tételt, hogy „a román nép történelme Eidélyböl er*ed“ — az igazság áz, hogy Erdély földjén a XII. század előtt se hire, se pora nem volt románoknak. Akárhányszor is hirdeti a román propa­ganda a kontinuitás jól ismert tételét, ugyanannyiszor, ugyanolyan határozottság­gal, — ha nem Is épp oly hangos torokkal —- leszögezzük: Erdély a római uralom megszűnése után senki földje volt s ezen a földön csak a magyarok tudtak szilárd és állandó orsz&gépitö munkát végezni. Ez az igazság, a történelem el nem vi­tatható, le nem hazudható igazsága, akár­milyen nagy és akármilyen vörös betűkkel Is hirdessék ennek ellenkezőjét. Mert a tör­ténelem tanúvallomást tud tenni arról, hogy ki szerzett területeket a századok folyamán erőszakkal. Erőszakkal ? Talán inkább áru­lással, hátbatámadással, lesállásból, orozva! Akármilyen hangosan és vörösen ordítja is ezt a tételt a „Transylvania Noastra“, a történelem tanúvallomása minket felment az ilyen ostoba vádak alól. A „Transylvania Noastra“ 1940. augusz­tus 30-ra jellegzetes megjegyzést tesz. „Veszne ki a történelemből a neve“ — sóhajtja fulladozva az indulattól. Eszünkbe jut, hogy nemrégiben a román sajtó arra utalt, hogy a román nép átkai mindig be­teljesedtek. Teleki Pál, Csáky István és Ciano gróf halálára célzott az odaátvaló tollforgató feleb-'rá*-. Nos, mi nagyon jól tudjuk, hogy az átoknak és a ráolvasásos kuruzslásnak mindig volt konjunktúrája a román népéletben. N gyón jól tudjuk, mit jelent az, ha valaki elment „misét mon­datni a kak’gyerhez“. De a történelmi sors- ford i'atokat nem a kalugyerek ráolvasásai csinálják. 1940 augusztusában sem volt hiány e népi bűbájosokban s lám, Románia mégsem ho-zájuk fordult, hanem a bécsi döntöbirósághoz! Mindenesetre nincs min­den pikantéria nélkül, hogy a „Transylvania Noastra“ oly bősz átkokat szór augusztus 30-ra, azokr^k közvetlen jelenlétében és füle hal'atára, ..tik tevékeny szerepet ját­szottak a hcngoean megátkozott történelmi dátum történelemformáló fordulatában. '"égül még egy megjegyzés kívánkozik a „Transylvania Noastra“ margójára. Azt acsarlzodja a lap egyik cikkírója, hogy „aki azt hiszi, hogy Erdély nélkül életképes román államot lehet alkotni, az keservesen csalódik“. Bár azt sem tudjuk, hogy ijedtünkben hogyan citerá-zunk, mégis el merjük sut­togni a nagy történelmi titkot: Romániának egyszer már főnyereménnyel húzták ki a világpolitika szerencsekerekéből aspirációi sorsjegyét. Alkalmat adtak neki arra, hegy Erdéllyel együtt alkossa meg Nagyromáarát. Két évtized sem kellett hozzá és k'terült: a főnyeremény rossz sáfár kezébe jutott. A megszállás éveiben sokat derültünk az alábbi anekdotán: \ - I ’ % I i * ,4». í* . Remá ia Erdéllyel együtt sem volt képes él I, évelő és életképes államot alkotni. S ha a „Transylvania Noastra“ azt mondja, hogy csak mi, magyarok nem oku­lunk és nem látjiuk tisztán a, valóságokat, akkor erre helyettünk a valóság ad választ: a törté-delem nem ismétli meg önmagát. 1 ‘ I» ' 1 / * Csak a mult, a jelen és a jövendő való"'g"it kell szere"- - ven­nünk. Tüneteket soroltunk fel. Tünet a „Transylvania Noastra“ vörös- betűs hangoskodása is. Odaát, ugylátszik, elfelejtik a nagy kiok­tatásban, hogy mindig az hange íródik, aki­nek a háza ég... Ami pedig a küzdést illeti, a „Transyl­vania Noastra“ kardesörtetői ne ringassák magukat hamis illúziókba. Azt hiszik, hogy ölhetett kézzel leszünk jelen? A történelem nem ismétli meg önmagát ezen a ponton. Ezt biztosan tudjuk, s nem árt, ha a vörös- betüs fenekedök is tudomást szereznek erről... Hirdetések, apróhirdetések feladhatók Deák Ferenc-utca 42 szám alatti irodahelyiségben Bulgáriában bezárták az iskolákat, a tanulók vizsga nélkül felsőbb osztályba léphetnek Szófia, február 15. (MTI.) A bolgár ré- genstanáes jóváhagyta azokat az újabb tanügyi előírásokat, amelyeket Jocov köz- oktatásügyi miniszter a rendkívüli időre való tekintettel előterjesztett. A most élet- belépett uj tanügyi rendelet szerint — te­kintettel arra, hogy a légiveszély miatt az összes bolgár iskolákat bezárták, vala­mennyi tanuló vizsga nélkül léphet jövőre egy osztállyal feljebb. Kivételt csak azok képeznek, akik két tárgyból bukásra állnak. Ezek a tanulók kötelesek pótvizsgát tenni és ha a pótvizsgán megfeleltek, szintén egy osztállyal feljebb léphetnek. Azok az érett­ségi vizsgálat előtt álló diákok, akiknek nyolcévi középiskolai eredménye legalább az átlagos középmértéket megütő, érettségi vizsgálat nélkül kapják az érettségi bizo­nyítványt. A rendelet azonnal érvénybe lépett. — köszönetnyilvánítás. Minden kedves ismerősünknek, főként a kolozsvári népiskolák tantestületei­nek, akik felejthetetlen jó férjem el­halálozása alkalmával fájdalmunkban bármi módon osztozkodtak, magam, gyermekeim és rokonaim nevében ez­úttal is hálás köszönetét mondok, özv. Vancza Jánosné. — A vállalati nyugdíjpénztárak önkor­mányzati szerveinek felfüggesztése. A belügyminiszter az 1928. évi rendelkezé­sek módosításával rendeletben intézke­dett az elismert vállalati nyugdíjpénztá­rak önkormányzati szerveinek felfüg­gesztéséről. A rendelkezést a Hivatalos Lap keddi száma közli. Kormányzó Urunk Yillásrenoelin fólia vendégül a hadtestparancsnokokat BUDAPEST, febr. 15. (MTI) Magyaror­szág Kormányzója és Főméltóságu hitvese február 14-én fél 12 órakor villásreggelit adott, amelyre hivatalosak voltak a Buda­pestre rendelt hadtestparancsnokok és a ve­zető katonai személyiségek. — Szerencsés számok. Az Osztálysorsjá­ték keddi húzásán 20.000 pengőt nyert a 83595. 4000 pengőt a 49354, a 94593, a 85060. 3000 pengőt a 21157. 2000 pengőt a 16830. 1000 pengőt a 35435, a 65862, a 72863, a 72158, a 78400, a 73790 és a 82515 számú sorsjegy. Felelősség né" — Az Erdélyi Kárpát Egyesület veti­tettképes eló'adása. Az EKE Jókai-utca 2. szám alatti helyiségében f. hó 17-én, csütörtökön este 6 órai kezdettel Illés István vetitettképes eló'adást tart „Re- tyezát“ cimmel. Belépés díjtalan, érdek­lődőket szívesen lát az ----

Next

/
Thumbnails
Contents