Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-02 / 26. szám

KelztiUjsxg 4 35 év a színpadon Réllte'y Cdön jubileumára Réthely Ödön, a kiváló művész, a kolozsvári Nemzeti Színház örökös tagja, úgy hozzánőtt Kolozsvárhoz, mint a Mátyás-szobor, vagy a Farkas­utcai hársak. Kolozsvári szinházbajá- rónak szinte elképzelhetetlen volna, ha nem látná ott a szinlapon az érde­mes művész nevét s ne látná a szín­padon a még mindig egyenes derekú, fiatalos tűzzel játszó színészt. S ki ne tudná azt Kolozsvár cm, hogy vala­hányszor bejön a színpadra, feldördül ,a taps, jeléül annak, hogy Kolozsvár szereti Réthely Ödönt. S ennek meg is van az értelme és magyarázata. Hi­szen Réthely ma már egyet jelent a kolozsvári színházzal. Ifjú éveiben ott játszott a Farkas-utcai öreg épület­ben, a legelső magyar színházépület­ben, aztán átvándorolt a fényes Hu­nyadi-téri színházba s amikor eljöt­tek a kisebbségi élet keserű évei. Rét- hely Ödön akkor is hü maradt Ko­lozsvárhoz. A többi sorstársaival együtt meghúzódott a sétatéri nyári színkörben s onnan hirdette a magyar szót, a magyar művészetet. És igen sokat emlékeznek azokra az évekre amikor Réthely Ödön jelenléte a ko­lozsvári színpadon egyet jelentett az öntudatos, hajolni nem tudó és nem akaró dados magyarsággal. Egyetlen olyan szót sem ejtett, amibe mindig jelenlevő és mindenben irredentizmvj szimatoló hatósági közegek beleköt­hettek volna, de ahogy körülnézett ahogy a szeme a közönségre villant ahogy megáldott, erősen megvetve lá­bát, abból érezni lehetett, gyakran többet, mint egy tüzes hazafias be­szédből. Talán ez az, amiért a lep job­ban szeretik Kolozsváron Rétit elv Ödönt. , . Mindezt abból az alkalomból irmk le, hogy Réthely Ödön színészi műkö­désének harmincötödik évfordulóid! ünnepli. Ez még polgári foglalkozás­nál is igen nagy idő. Hát még a szí­nésznél, aki nap-nap után ereje és ide­gei minden megfeszítésével szolgál. Ő nem. amerikázkat, nem kényélmesked- hetik. Mindig „teljes bevetéssel“ kell adnia önmagát és művészetét. Égnie kell, lobognia, mert hiszen anélkül nem is lehetne igazi színész és igazi művész. Réthely Ödön mindig azok közé tartozott, akik nem kímélték magu­kat. A művészet iránti alázat él benne s a harmincöt esztendő küzködései és nehézségei nem. tudták kiölni belőla a színház iránti alázatot és áhítatot, mint ahogy lelkesedését sem tudták elsorvasztani. Ha jellemezni akarjuk Réthely Ödönt, nem feledkezhetünk meg arról sem., hogy mintaképe a korrekt ma­gyar urnák. Művészi pályafutásának változatos harmincöt esztendejében mindig meg tudott maradni magyar urnák s ez azokban az esztendőkben, amikor a magyar színészet Erdély­ben, a magyar színjátszás bölcsőjé­ben, üldözött volt, nem volt valami könnyű dolog hajlithatatlan gerinccel megmaradni a tiszta művészetnek és a tiszta magyarságnak azon a vona­lán, ami mindig jellemzője volt Rét­hely Ödönnek, az embernek és mű­vésznek. Réthely sokoldalú színész. Színészi pályafutása során majd minden sze­repkört végigjátszott s mindenben si­kert aratott. Volt operaénekes, igen szép sikerrel; hosszú éveken át a nép­színművek dédelgetett hőse; de szám­talan nagy prózai szerepben is szép sikert aratott. Gyakran megtörtént, hogy egyazon a napon eljátszotta Göndör Sándort s valamelyik Shakes­peare szerepet. így ment ez évtizedé ken keresztül s Réthely Ödön soha­sem szégyelte nagy szerep után epi­zódfigurákban bemutatkozni. Nagyon jól tudta, hogy a színész értékét nem a szereii hosszúságával mérik. így az­tán egész sereg kitűnő epizódfigura maradt mea emlékezetünkben a nagy -szerepei mellett. Réthely Ödön semmiképpen sem tartozik a modern színészek közé. Jó téka megtestesítője mindannak, amit a nagy magyar népszínmű játszó stí­lusnak neveztek. Éppen ezért értékes ö a számunkra. Hiszen ma már ez a stílus halott. Jóformán alig van mén valaki a színpadon képviselői közül. Réthely Ödön azonban nemes öntu­dattal és tiszteletreméltó hagyomány- szeretettel őrzi s ezzel külön szint, külön ízt jelent a Kolozsvári Nemzeti Színháznál. A kitüntetés érdemest ért, amikor ő is az elsők közé tarto­zott. O, Beness Ilonával és a nemré­gen elhunyt Tóth Elekkel együtt, akit az örökös tagok sorába iktattak. Ma, szerdán este ünnepli a kolozs­vári közönség Réthely Ödön színészi pályafutásának harmincötödik évfor­dulóját. A népszerű művész marosvá­sárhelyi és kolozsvári tisztelői és ba­ráti körében mozgalom indult, hogy az ünnepi est alkalmából babérkoszo­rút nyújtsanak át a jubilánsnak, mű­vészi érdemei s a közönség becsülésé nek látható megnyilvánulásaképpen. A jubileumi ünnepségen testületi­leg részt vesznek a kolozsvári földé- szek is, akik megjelennek a színpadon tisztelegni kedves művészük előtt, A földész-dalárdák a Magyar Hiszek­egyet éneklik. A szerdai díszelőadá­son a „Szökött katonát“ adják elő, főszerepben a jubilánssal. A kolozsvári közönség, erre az es­tére bizonyára zsúfolásig megtölti a Nemzeti Színházat, hogy ünnepelje a: érdemes színészt. \ * (-) A NEW-YORK GRILL februárhavi attrakciója: DUO ANGELO eredeti spanyol és cigány tánckreáció Anna Muiicován szlovák karakter táncosnő ICobor Eta monda;n táncosnő A bárnál: Szüvássy Gaby. Monya iazz-trio, tánc A szimnagyarfiafal lehel megépíteni az ui magyar dolgozó szellemei Beszélcfetég Léi fia fal maqyar érnie ntunlt ássál Kolozsvár, február 1. A két fiatal mun­kás, akivel néhány nappal ezelőtt össze­verődtünk egy kis beszélgetésre, semmiféle pártjelvényt sem viselt a gomblyukban. Ez már egymagában véve is elég jelentős do­log, olyan világban, amikor olyan szigorúan igyekeznek elhatárolódni a csoportok. Az egyikük harminchárom éves, két gyermeke van s az egyik nagy fővárosi cégnél áll alkalmazásban, mint gépszerelő. A másik valamivel fiatalabb s elektrotechnikus. így hát mindaketten a szakmunkások előkelő kasztjához tartoznak, akiknek ma átlagban nagyobb a jövedelme, mint egy középiskolai tanárnak, vagy tisztviselőnek. Ez a két fiatalember a jövő embere, hi­szen gépekkel dolgoznak s ma, de talán holnap még inkább, a gép korszakában fo­gunk élni. A két fiatal munkás alighanem az uj embertípust jelenti. Érdekes, hogy külsejükben, mozgásukban, hangjuk lejtésé­ben és mosolyukban, mennyire „régiek“, sőt talán inkább ősiek, ősiek, abban az ér­telemben, hogy -magyarok. Az elektrotech­nikus lassan szól s előbb nagyon meggon­dolja, amit mond. Alföldi földműves embe­rek rágják csak Így meg a szót. A másik élénkebb, színesebb. Lendület van benne, fantázia és mozgás. Interjúról, a megszokott értelemben Itt szó sem lehetett. Egyszerűen nem is állot­tak volna kötőnek. De beszélgetni hajlan­dóak voltak. Igaz, hogy inkább ők kérdez­gettek, friss, lankadatlan érdeklődéssel. Milyen a kolozsvári munkások sorsa? Van-e munkástöiskola ? Csak úgy záporoztak a kérdések. De az értelmiségi réteg kérdései éppen úgy érdekelték Őket. Lassan aztán ők is belemelegedtek a beszédbe. így került a szó az uj magyar munkás típusának ki­alakulására. — Amióta, körülbelül hat esztendeje, a magyar gyáripar jelentősen felduzzadt, egyre újabb és újabb tömegek tódultak a gyárakba. Ezek a munkás tömegek a pa­rasztság ssbimagyar rétegéből jöttek. Ter­mészetes, hogy ez bizonyos átszineződését jelenti a munkásságunknak. — Mit hoztak magukkal faluról ezek a magyai- fiuk? Gondolkoznak egy darabig a kérdésen s csj>k azután válaszolnak: — Nem olyan sokat, mint ahogy gondol­nák. Tudom, hogy igy szoktak beszélni: ez az egészséges városba tóduló parasztréteg hozza meg a felemelkedést, a maga ősi, romlatlan kultúrájával és egészségével. Ta­lán van ebben is valami, de ha réálisan, szépítés nélkül vizsgáljuk a dolgot, ml, akik együtt dolgozunk velük, azt látjuk, hogy ezek az értélcek egyelőre szunnyadó znak. Sokat voltunk együtt velük, mi idősebbek, akik többet láttunk, többet éltünk és igy minden valószínűség szerint többet is tud­tunk. Mit találtunk bennük t A föld szere- tétét. Ott állanak a gépek mellett, de azért a földre gondolnak. Egyelőre romlatlan egészséget, pompás idegeket és alig valami­vel többet. Sajnálattal láttuk, hogy például a magyar kultúráról, irodalomról, művé­szetről milyen keveset hallottak. Az iskola néhány esztendeje szinte nyomtalanul su­hant el felettük. Legnagyobb költőink ne­vét, Petőfit, Aranyt, Adyt legtöbben nem hallották. — Segíteni kellene ezen, — szól közbe a másik. — Bizony Jctllene. De nem lesz könnyű. Ez az önmagában bizonytalan réteg hatá­rai még most is kitápinthatatlanok. — Meg van-e szervezve ez az uj magyar munkásréteg? — Csak egészen kis hányada. Pontos ada­tokat nem ismerünk, de becslésünk szerint a magyar munkásságnak legfeljebb negy­ven százaléka szervezett s ez Is megoszlik számos, különböző világnézeti csoportosulás között. Ez természetesen ugyancsak gyen­gíti a munkásság erejét. — Mit gondolnak, mit kellene itt tenni? — tesszük fel a kérdést. Az elektrotechnikus mosolyog: — Jó volna, ha erre csak amúgy kapás­ból feleletet lehetne adni. De nem naevon lehet: — Miéit? — Mert a munkásság kérdése nagyon sokrétű. Egy azonban bizonyos: az újonnan jelentkező, szinmagyar munkásrétegből meg lehetne építeni az uj magyar dolgozó-szel­lemet. Természetesen ez igen jelentékeny mértékben függ az anyagi kérdésektől is. Olyan szervezetet kell felépíteni, amely ál­landóan jobb anyagi fel! ételeket tud terem­teni a munkásság számára, mint a magyar­ság életérdekeivel ellentétes irányban ha­ladó szervezetek. Mert hiába, ezt igen nagy hiba lenne letagadni, a munkásság erkölcsi és szellemi felemelésének előfeltétele az anyagi biztonság. Éneikül minden szervezet és jószándék örökké csak légvárakat fog épiteni. A két munkás körülbelül ennyiben fog­lalta össze a maga álláspontját. Lehet, hogy egyben-másban tévedtek. De minden­esetre figyelemreméltó, amit mondottak, hi­szen két értelmes, jószándéku, paraszti sorból jövő magyar próbálta vizsgálni a munkásság kérdéseit. (n. e.) 1944. FEBRUÁR 2. Színházi napló Nádasdy Kálmán, a magyar királyi Ope­raház főrendezője kedden délben Kolozsvár­ra érkezett. A kitűnő főrendező Farkas Fe­renc „Bűvös szekrény“ c. operáját rendezi, amelynek a felújítása pénteken este lesz Bartók Bála „Fából faragott királyfi“ c. táncjátékkal együtt, amelynek szólótáncait Bartos Irén, Tóth Jolán és Harangozó Gyula az Operaház országhatárokon túl is jól is­mert balettmestere alakítja. * Február végén mutatja be a kolozsvári Nemzeti Színház Zilahy Lajos ,-Fatomyok" c. nagysikerű színdarabját, amelyet még most is sorozatos előadásokban, zsúfolt há­zak előtt adnak Budapesten. A kolozsvári előadás érdekességéhez tartozik, hogy a . Fatornyolc’1-at maga, a szerző rendezi. A próbák egyébként már meg is kezdődtek. A napokban Kolozsvárra érkezik Zilahy La­jos is, hogy személyesen irányítsa majd a próbákat. Zilahy megjelenik majd a kolozs­vári bemutatón is. * A kolozsvári Nemzeti Színház igazgató­sága tárgyalásokat folytat Tasnády Fekete Máriával arra vonatkozóan, hogy Niccodenii „Az árnyék“ c. darabja után, amelyben a fiatal művésznő olyan nagy sikerrel szere­pel estéről estére, elvállalja egy másik da­rab főszerepét ts. Azt még nem lehet tudni, hogy melyik darab kerül színre a kolozsvári Nemzetei Színházban Tasnády Fekete Má­riával, de az elvi megállapodás már meg is történt a művésznő és a Nemzeti Színház Igazgatósága között. Sertéshúst és tojást szolgáltatnak ki Kolozsváron Kolozsvár, február 3. Közellátási Hi­vatal közli: A zsirjegy 6. szánra szelvé­nyére két heti 20 dkg. zeirt szolgáltat­nak ki. A 7-es szánra szelvényt min­denki további intézkedésig őrizze meg. A zsirjegy 3-as számú szelvényére a 20. sorszámtól kezdődő husiparosok ser­téshúst szolgálnak ki. Mindazon személyek, akik éttermek­ben étkeznek, zsirjegyszelvényeiket kö­telesek a Közellátási Hivatalnál, Far­kasra. 4. I. em. 13. sz. felülbélyegeztetni. Zsirváltójegyet csakis a felülbélyegzett jegyszelvényekre szolgáltatnak ki. * A Közellátási Hivatal közli, hogy az ellátási lap A. I. 25. számú szelvényére a kereskedők személyenként 1 darab tojást szolgáltatnak ki. Bűnvádi eljárás lelt e$V csődkérésből Kolozsvár, február 1. Évek óta húzódé hitelsértési bünper került tárgyalásra ked­den a kolozsvári törvényszék büntető hár­mastanácsa előtt, Szabó András dr. elnök­lésével. A vádlott Massier Lajos volt ko­lozsvári kereskedő, aki még a főhatalom- változás előtt kért csődöt maga ellen. A panaszosok szerint a csődöt kérő kereskedő áruja javarészét üzletéből elhordatta s a visszamaradt és zárolt árut pedig a pénzügy- igazgatóság utján adóhátralék fejében po­tom pénzért elárvereztette s igy a hitelezők puszta követelésükkel maradtak. Massier később a feljelentőkkel kiegyezett. Leg­utóbb a Biró és Scherg cégek is visszavon­ták a hitelsértés vádiának alapját képező indítványaikat s a még fennálló követelé­seket valószínűleg polgári per utján kíván­ják érvényesíteni. Ennek ellenére nem szűnt meg a bűn­vádi eljárás Massier Lajos ellen. A Mármor- stein-cég képviseletében ugyanis Terente László dr. ügyvéd jelentett be csatlakozást a hitelsértési perhez. A panaszttevő cég ugyanis utánvételéé csomagban jelentős áruszállitmányt küldött Massier Lajosnak. Sürgető közbenjárására a cég az utánvéte­lezést felszabadítva kiadatta az árut, de az átvétel után .két nappal Massier már cső­döt kért maga ellen. Az ügyészség csalás miatt emelt vádat a szóbanforgó esetben. A bíróság, bizonyitáskiegészités céljából már­cius 9-re napolta el az ügy érdemi tár­gyalását. — Mosószódát csempészeit a határon át. A malomszegi Moldován Ágostonná tavaly nyá­ron 20 ki ogram mosószódát csempészett át homániából s azt a falujabeli asszonyok között akarta értékesileni. Neszét vette ennek a csendőrség és a szóda áthozásakor elköve­tett tiltott határátlépés miatt eljárás indult ellene. A lörvényszék büutetötanácsa Moldo- vánnéra egyhavi fogházat szabott ki. Az Íté­let jogerős.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents