Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-13 / 9. szám

1944. JANUÁR 13, 3 KEiETiHr$#G A négy észalsí álfán* saeovefségre lép a liáboru után Helsinki, jan. 12. (MTI) A Newyork He­rald Tribune szerint lehetséges, hogy a há­ború után Svédország, Norvégia, Dánia és Finnország között szövetség jön létre — je­lenti az „Uusi Suomi“ különtudósitója Newyorkból. Az amerikai lap rámutat arra, hogy az északi államoknál nincsenek tisztá­zatlan határkérdések. Svédország erkölcsi és anyagi támogatása Norvégiának, valamint a dán menekülteknek, a háború utáni együttműködés előjelének tekinthető. A skandináv államok célja az együttműködés tekintetében talán gyorsabban be fog kö­vetkezni, mint várják. Dewey, Ersker és Wilikíe köztársaságiak einökfelöltjei Amszterdam, jan. 12. (MTI) A Német Távirati Iroda közli: A köztársasági nemzeti bizottság jelenleg Chicagóban ülésező tagjainak többsége — noha szavazás még nem volt az elnökjelölé- sekröl — Dewey newyorki kormányzó és Briker chiói kormányzó mellett nyilatkozott — jelenti a brit hírszolgálat Washingtonból. Dewey hívei kijelentették, hogy jelöltjük vállalja a jelölést, ha felajánlják neki. A 96 tag közül mintegy 30 Will kiét támogatja és kifejezte azt a szándékát, hogy a párton kivül a végsőkig folytatja a harcot. Kern a dákok, hanem a gallok a románok őse! — mondja a legújabb siitetii kontinuitási elmélet A kontinuitás elméletével „illetékesek“ ma jobban és többet foglalkoznak, mint bármikor■ Ez bizonyos fokig természetes is, hiszen — kissé köznapiasan szólva — „az kiabál, akinek a háza ég“. Részünk­ről az okosabb hallgatásával és saját, nem „elméletünk“, de ezeréves valósá­gunk higgadt biztonságával figyeljük ezt az odaát dúló — már nem is szellemi, de lelki harcot. Mert ez a csatározás ma már nem is annyira másokkal folytatott szellemi küzdelem, hanem saját maguk­kal, saját lelkűkben háborgó harccá vál­tozott. Egy meghamisított mult dicsősé­gével félrevezetett nép látja, érzi, hogy ki kell ábrándulnia, de nem akar, nem tud kiábrándulni. Ez a magyarázata an­nak is, hogy ez a bizonyos régi elmélet uj meg uj változatokban jelenik meg — megannyi, uj meg uj szalmaszálba való xcétségbeesett kapaszkodás. Úgy hisszük tehát, nem érdektelen, ha megemlékezünk egy ilyen uj változatról, melynek, ellentétben a régiekkel, már bizonyító ereje is van. Ha mást nem is, de bizonyítja, hogy a régi elmélet hívei sincsenek már — érthető okokból — megelégedve tételeikkel. Lázasan keres­nek, kutatnak hihetőbb és tetszetősebb elméletek után, a tudományos síkról le­szorulva, most már inkább: képzeleti alapon. Egy ilyen „változattal“ az „Universul“ c. bukaresti napilap egyik 1939. évi szá­ma foglalkozik. Idézett lap hivatkozik Róbert Chris­tophe francia publicista a „Le Petit Pa- risien“-ben megjelent cikkére, mely sze­rint a román nép tulajdonképen gall eredetű. A románság — írja a jelzett cikk — nem Traján császár a dák hábo­rúkkal kapcsolatban Dacia földjére tele­pített latin eredetű gyarmatosaitól, de még korábbról származik. Mintegy há­rom évszázaddal Dácia római provin­ciává válása előtt, tehát kereken 22 év­századdal ezelőtt keletkezett és ősei Nar- bonne vidéki gallok voltak. Gallia lakossága — folytatja a cikk — a Garonne torkolatánál megtelepedett ibérek, a Földközi-tenger parti szegélyét lakó ligurok, a közép- és nyugattáji kel­ták, valamint az északi részeket birtokló belgákból állott. Ez utóbbiakat „Vol- kes“-eknek is nevezték. Már meg nem állapítható időpontban ezek a „Vol- kés“-ek elhagyták a ködös flamand tá­jakat és kelet, majd dél felé húzódtak. Egyik törzsük a másik után érte el Nar- bonne vidékét, ahol megtelepedtek és kialakították az u. n. d’oc nyelvet (la langue d’oc). Ezek az események még a kereszténység előtt történtek. 22 évszázaddal ezelőtt egy újabb, nagy népáramlás a gallokat kiszorította régi határaik közül. Egyesek a szicíliaiak, mások görög vagy karthágói zsoldba ál­lottak, egy részük felkerekedett, hogy meghódítsa Európát. Amíg Brennus meg­rohanta és megsarcolta Romulus váro­sát, egyes légiói a Po völgyében kelet felé hatolva benyomultak Közép-Euró- pába, elérték a Duna deltáját és miután megalapították Galacot, tehát a „gallok városát“, megérkeztek a Fekete-tenger partjaira. E csoport főleg Narbonne vi­déki „Volkes“-ékből állt, kik d’oc nyel­vüket a bennszülöttek között is megho­nosították. A dunamenti népek ezt a d’oc nyelvet formáltág át d’or nyelvvé. Innen ered — a francia publicista szerint — lefordítva (d’or — aurum) a „rumán“ el­nevezés s ebből „Rumania“, a „Volkes“- ből pedig „Valque“, majd „Valaque“. Ezek a „valachok“ ma is a d’oc nyelvet használják, tehát a mai középfranciaor- szági tájszólást. Ennek volt tulajdonít­ható — folytatja a cikk, — hogy amikor 1918-ban francia csapatok érkeztek Ro­mániába, az Avignon körüli ezredek le­génysége, melyeknek állománya Nar­bonne, Séte és Languedoc vidékéről ke­rül sor alá, meglepetve tapasztalta, hogy a román parasztok ugyanazt a tájszólást használják, akárcsak ők maguk s így ve­lük úgy értekezhettek, akár ugyanannak a családnak tagjai egymás között. A római légiók uralma, majd a nép- vándorlás — fejezi be szóbanforgó cikk — ezeken az alapokon végleg kialakítot­ták azt a népi egységet, melyből azután a tulajdonképeni román haza kiformáló­dott. Eddig az „Universul“, mely ismerteté­sét felhívással zárja le. Felszólítja hazája „nagy történészeit“, szóljanak hozzá az elmélethez, foglalkozzanak a kérdéssel. A magunk részéről nem kívánunk en­nek az újabb változatnak „tudományos értékéhez“ hozzászólni — miután nem lehet. Legfeljebb azon csodálkozunk, hogy „illetékes körökben“, tudomásunk szerint, visszhang nélkül maradt. Ugyan ennek is meg van a magyarázata. Idő­közben „megszületett“ a Lupu dr.-féle legújabb kontinuitási elmélet, mely a régi 2000 évvel már 3000 évet állít szem­be. Természetes tehát, hogy az igy túl­haladottá vált szerény 2200 év többé nem csábította sem a becsvágyat — sem a képzeletet. Mindenesetre jellemző, hogy azok, akik ilyen nagy számokkal dobálódznak, megfeledkeznek a számolás egyik legele­mibb tételéről, — hogy a mínusz bár­mely hatványa is csak mínusz marad. Sőt, mennél inkább nő hatványa, annál nagyobbá válik a negatívum, a képte­lenség, a lehetetlenség. Január 18-án üüésff fart a Feisőliáz Szép eredménnyel folyik a Vöröskereszt erdélyi fiókjainak tollgyiijtési mozgalma Kolozsvár, jan. 12. Hadikórházak párnái­hoz megfelelő mennyiségű finom tollat nap­jainkban igen nehezen lehet megszerezni. Éppen azért a Vöröskereszt erdélyi kiren­deltségének irányításával nagyarányú toll- gyüjtési mozgalom indult meg. A legszebb eredményt a szatmármegyei Vöröskereszt érte el, ahol Kölcsey Ferencné, főispán fele­sége vezetésével 500 pehelytollal megtöltött párnát készítettek a sebesültek részére. Szi- lágysomlyó polgármestere 72 kgr. tollat gyűjtött, a szilágycsehi Vöröskereszt 158 kgr. toll összegyűjtését jelentette. Nyerges Gábor dr. a dési fiók elnöke eddig 72 toll- párna elkészítését jelezte. Budapest, január 12. (MTI.) A Felsőház január 18-án, kedden délelőtt 10 órakor ülésezik a következő napirenddel: az iga­zoló bizottság és a mentelmi bizottság je­lentései a 42 tagú országos bizottság felha­talmazásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatról, a két Ház között felme­rült ellentét kiegyenlítésére kiküldött bi­zottság együttes jelentése, a családbafoga- dásról szóló törvényjavaslat, a nemzeti gaz­dálkodás rendjét zavaró cselekmények szi­gorú büntetéséről szóló javaslat, végül a 42 tagú országos bizottságban kiküldendő ta­goknak és póttagoknak a megválasztása, valamint a bizottságokban megüresedett tagsági helyeknek választással való betöl­tése. ÜLÉST TAKTOTT A FELSÖHAZ MENTELMI BIZOTTSÁGA Budapest, jan. 12. (MTI) A Felsőház mentelmi bizottsága jaruár 12-én, szerdán délelőtt fél 12 órakor Töreky Géza elnökle­tével ülést tartott. A napirenden lévő ügye­ket Angyal Pál ismertette. II „Curentul“ szerint „Egy börtön óriási szabásában“ Írták a román ifjúság nagyváradi almanachja! Nagyvárad, január 12. A „Nagyvárad“ cimü lapban olvastuk az alábbi sorokat: Néhány nappal ezelőtt L Suciu nagyvá­radi görög katolikus püspök szerkesztésé­ben igen csinos, tetszetős külsejű füzet je­lent meg. Cime: „Almanachul tineretului roman.“ (A román ifjúság almanachja.) Eminescu és más román Írók kis müveit találtuk benne. Gyönyörű felvételek ékesí­tik a könyvet a román népéletböl; mindenki élvezettel szemlélheti. Magvas füzet, méltó a magas román egyházi méltóságot betöltő szerkesztőre. Olvasás közben úgy találtuk: mennél több ilyen helyes és üdvös román füzetet kell a nép és ifjúság kezébe adni, amely román kultúrát mutat be, jó szel­lemben tanít és szórakoztat. Annál kínosabban lepett meg bennünket tegnap a „Curentul“ legújabban ideérkezett 5708. száma, amely „Almanachul dela Ora­dea“ cim alatt vezércikket ir a püspök fü­zetjéről és ebben a lap felfedezi, hogy mi­lyen nagyszerű irredenta munka jelent meg Nagyváradon. A cikk szerint tulajdonkép­pen számos sor rejtett célzást takar. íme a Curentul mit mond: „Az Almanach egész tartalma a zsoltárok bölcseségével és a régi írások szellemében van megirva. Minden oldala hárfazengés, amely melódiákat zeng, amit csak mi értünk meg, zeng egy börtön óriási szobájában.“ Ez furcsán hat reánk, mert mi azt hittük a füzet olvasása közben, hogy mi is megértjük és nem rabok, hanem szabad tollak Írták a tartalmát. A cikk igy végzi: „Az odaáti román lelkek ilyen köny­vekkel mentőcsolnakot irányítanak, amely a hullámokon át elvezet az ígéretek Föld­jének megváltó rögéhez.“ Ez a két szó, hogy „Ígéretek földje“ a cikkben külön ki van emelve vastagbetüvel, ami ilyenformán természetesen Romániát jelenti. Nem akarjuk az egész cikk célzásait és allegóriáit taglalni. Mi azt hisszük, hogy a Curentul felelőtlen írnokai nem tesznek jó szolgálatot sem a nagyváradi püspöknek, sem más magyarországi román politikai, vagy egyházi vezetőnek, ha ilyen furcsa módon meggyanúsítják őket, hogy olyan könyveket imák, amiket csak ők értenek meg és mi, buta és rövidlátó emberek nem. Mi azt hisszük, nekünk van igazunk, akik Suciu püspök könyvében nem láttunk ilyen rejtett tendenciákat, hanem tisztára egy­házi és román nemzetnevelő célzatot, nem pedig a Curentulnak, amely kéretlenül s hí­vatlanul irredenta tartalmat fedez fel a so­rok között és úgy véli, hogy ezt egy óriási börtön szobájában irta a püspök. Jó volna, ha a hazai románok leintenék valamilyen uton-módon ezeket a fogadatlan prókáto­rokat. Érdekes tervek a naptár megreformálására Olyan újításokon dolgoznak, hogy a je­lenlegi naptárrendszert egységesebbé és ezáltal egyszerűbbé tegyék. Illetékes szak­körök kusza naptárrendszerünket abba a szép harmonikus formába akarnák öltöz­tetni, mint ahogy az a mérték és pénzrend­szernél van. A reform: Gergely pápa kalendáriuma helyébe olyan uj- és egységes világnaptári vezetne be, amely megszüntetné e nantár legnagyobb hátrányát: a folyton változó évkezdetet és állandóan mozgó ünnepeket. A Simai-terv szerint, az év mindig vasár­nappal kezdődnék és 361t napra osztanak fél. A 364 nap négy, egyenként három hó­napból álló 91 napos évszakra oszlanék. Az évszak három hónapjából az első 31 napos, a következő kettő 30 napos volna. Az év 12 hónapjából tehát nyolc hónap 30 napos leime és csupán négy: január, április, jú­lius és október volna 31 napos. így minden évnegyed kezdete — és az újév is — min­dig vasárnapra esnék. Minthogy azonban az év 364. napja mindig szombat volna, a naprendszerhez alkalmazkodó év pedig a rendes években 365 napból áll, a felesleg­ként adódó 365-ik nap problémája úgy len­ne megoldható, hogy e nap „ünnepi szom­bat“-ként iktatódnék az évbe. Minden év végén tehát két szombatunk lenne. A má­sodik szombat az óévet búcsúztató ünnepi szombat volna, mert utána az újév vasár­napra esnék, ami szintén munkaszünnap. E bevezetésre váró uj és egységes világ- naptár, társadalmi, gazdasági, sót állami szempontból is a következő előnyökkel jár: t Minden esztendő naptára teljesen egyenlő, a négy évnegyed pedig pontosan egyforma időtartamú és mindig ugyanazon napon kezdődik. A hónapokban egyformán 26 munkanap van és nem 24, 25, 26 vagy 27, mint a Gergely-naptárban. Az uj rendszer szerint az egyházi ünnepek mindig ugyan­arra a napra esnek. Rejtett kincs — haszna nincs... Vásároljon búzakötvényt I Másik terve szerint az esztendő 13 négy­hetes hónapra oszlana, az évkezdet pedig nem január 1., hanem március 20-röI 21-ére virradó éjszaka lenne, amikor nap- és éjegyenlőség van és hat órakor, illetve éjfélkor a nap hossza egyenlő az éjszaká­val, mert ekkor kezdődik a nap növekedése és az éjszaka csökkenése. E rendszer előnye, hogy minden hónap 28 napból áll. Ez egyszerűbb is, mert min­den hónap 1, 8, 15 és 22. napja mindig vasárnapra, minden 2, 9, 16. és 23-ika hétfői napra esik és igy tovább. Más előnyei: az uj naptár nem áll össze­ütközésben a hit félekezetek ünnepbeosztá­sával, mert éppúgy elhelyezhető például a, negyedik hónapban a hmvét, a hatodikban a püskösd és a 13.-ban a karácsony, mint a 12 hónapos rendszer mellett. Az uj rend­szerben tehát rögzítve lentiének a mozgó ünnepek. Gazdaságilag is előnyösebb volna ez az uj: naptár, mert a munkaadóknak a munká­sokhoz való viszonyát a tervezett évbeosz­tás nagyon leegyszerüsitené. A havidíjasok pedig évente 13-szor kapnának majd fize­tést. Különben az ipari és gazdasági élet kerek számhoz igazodik, azaz a héthez és a pontos négyhetes hónaphoz. Terv szerint a 13. hónapot az év közepén, június és julius között helyeznék el és a Sol (Nap) 12 bis, vagy trezember elneve­zést kapná, mivel 13 franciául: trez. Mindkét naptártervezet bevezetését a leg­több európai, amerikai és ázsiai állam elfo­gadta, de sok ország továbbra is ragaszko­dik a Gergely-naptárhoz. Oeufscbss WissenscIféft'IeSiss institut Lektorat der Deutschen Rkademis j Kolozsvár, lókaiatca 2. I. em. Telefon: 27-48 I 1 ■""■■inii—«a. mn imanaannMi Ingyenes német nyelvtanfolyamok I Beiratkozások január 7-élői kez- j dődőleg hétköznapokon délután 4—7-ig az Intézetben. Beiratkozási dii 10 Pensrő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents