Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-12 / 8. szám

1944. JAXüÄR 12, 3 KiutiUjsxg Saját kérelmére felmentették megbízatása alól Reményi-Sclmeller gazdasági csucsminisztert ügykörét Kállay miniszterelnök veszi át — Reményi-SchneHer Lajos megtartotta pénzügyi tárcáját Budapest, jan. 11. (MTI) A Hivatalos Lap szerdai száma a kővetkező két egfel- söbb kéziiatot közli: Magyarország' Főméltóságu Kormányzója a következő legfelsőbb elhatározást, illetve legfelsőbb kéziratot méltóztatott kibocsá­tani: „A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére dr. Reményi-Schneller Lajos m. kir. titkos tanácsos, pénzügyminisztert a gazdasági élet és jelesen a termelés tervszerűségének ki­építésére, valamint az egyes gazdasági tár­cák működésében az összhangnak biztosítá­sára mint külön ügykörre kapott megbíza­tása alól saját kérelmére felmentem. A nevezetthez intézett kéziratomat ide zárom. Kelt Budapesten, 1914. évi január hó 11-ik n r,ján Horthy s. k. Kállay s. k.“ Üállar minísKfeielnok: Budapest, jan. 11. (MTI) Kállay Miklós miniszterelnök a pénzügyminiszternek gaz­dasági csucsminiszteri megbízatásából tör­tént felmentésével kapcsolatban a kővetkező nyilatkozatot tette a sajtó képviselői előtt: — A pénzügyminiszter ur már hosszú idő óta ismételten kifejezte azt a kívánságát, hogy a gazdasági élet tervszerűségének ki­építésével, mint külön ügykörrel való meg­bízatása alól felmentést kapjon. Ennek a kí­vánságnak eddig nem lehetett eleget tenni. Most azonban, amikor nemzeti létünk és határaink védelmére kell minden erőnket koncentrálnunk, a hadsereg felszerelése és «wfks égi elei, tehát termelésünk mind na­gyobb részét veszik igénybe és mind kisebb része marad a polgári szükségletek Melegí­tésére, amikor ennek folytán már nemcsak a gazdasági tárcát, hanem az összes tárcák között nagyobb összefogó erőnek kell érvé­nyesülnie, engedtem kívánságának és javas­latot tettem a felmentésére. Annál is in­kább, mert változott körülmények között Még a boldog békeidőkben volt, amikor akadálytalanul rohanhattak át egész Euró­pán a nemzetközi luxusvonatok. Amint a párizs-bukaresti expressz Buchs svájci ha­tárállomást elhagyta, a habzó vizű Felső- Rajna vashidján robogott át. Csak a szem­fülesebb utasok vétettek ügyet a folyó má­sik oldalán szomorkodó nyomorúságos állo­másépületre, melynek neve alatt apróbb be­tűkkel ott szerénykedett a felirás: Liechten­stein nagyhercegség, és mire a külföldi utazó szomszédjától meg tudta érdeklődni, hogy tulajdonképpen milyen ország terüle­tén is járnak, a vonat már el Is hagyta a miniatürország keleti határát. Ilyen kicsiny ez a meseország. Azóta Európában államalakulatok tűntek el és uj országok keletkeztek, nagyhatalmak omlottak porba és az egykor virágzó orszá­gok egész során robogott végig a háború szekere, de a 153 négyzetkilométer nagysá­gú ország sértetlenül fennmaradt, mint a mult idők magányos szigete a világot moz­gató események árjában. Liechtenstein az utolsó máradványa Európa egykori feudális felépítésének és a német császári biroda­lomnak, és II. Ferenc József a néhai Habs­burg-monarchia hasonló nevű uralkodójának unokatestvére az utolsó uralkodó német nyelvű területen. A Felsö-Rajna vidékén Svájc és a német birodalom közé beékelődő nagyhercegség nemcsak az egész föld bélyeggyűjtőinek ér­deklődését érdemli meg, már amennyiben tudniillik saját bélyegeket ad ki; melyek ritkaságuknál fogva olyan becsben vannak, hogy a kincstár a bélyegekből befolyó be­vételekből az egész állam kö'tségvetésének majdnem a felét tudja fedezni. Ez a minik három miniatürállamtól Andorrától, San Marinótól és Monacótól, melyek között né­pességszámra a második helyet foglalja el, nem különböztetné meg lényegesen. Nem, Liechtensteinnek az adja meg az igazi ere- ítetiségét, hogy a nem kevesebb, mint két* „Kedves Reményi-Schneller! őszinte sajnálattal értesítem arról, hogy három nehéz éven át rendkívüli, odaadással viselt megbízatásától megválni óhajt. Midőn a m. kir. miniszterelnök előterjesztésére önt a gazdasági élet és jelesen a terme­lés tervszerűségének kiépítésére, valamint az egyes gazdasági tárcák működésében az összhangnak biztosítására mint külön ügy­körre kapott megbízatása alól hosszabb idő óta ismételten előterjesztett kérelmére fel­mentem, ebből az alkalomból önnek fenti megbízatásában három éven át kifejtett odaadó és eredményes munkásságáért meleg köszönetemet nyilvánítom és újólagos teljes elismerésemet fejezem ki. Kelt Budapesten, 1944. évi január hó 11-ik. napján Horthy s. k. Kállay s. k.‘* az ügykör alkotmányunk értelmében is csak miniszterelnöki hatáskörben látható el. — Ez természetesen nem jelenti azt, hogy akár a pénzügyi politika, akár a gazdaság' politika irányában változás állna be. A fel­adat teljesítésében számítok továbbra is a pénzügyminiszter ur gazdasági ismereteire, leghathatósabb közreműködésére, ami egy­ben biztosítani fogja a folytonosságot. — Magam részéről megragadom az alkal­mat, hogy hangsúlyozzam: a pénzügymi­niszter ur működése mind az én, mind a ka­binet teljes bizabnát bírta és bírja a jövő­ben is. Uj nehéz feladatomat csak úgy vál­lalhatom, ha abban minden munkatársam legmesszebbmenő támogatásában részesülök, mert elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy a nagy gazdasági érdekeket épp úgy, mint népünk mindennapi problémáit a legkemé­nyebben kézbevegyük, a rendelkezésre álló eszközökkel erőinket fokozzuk, népünk el­lenálló képességét, a termelő munka rendjét s a szociális kiegyensúlyozottságot biztosít­suk. ezer kisál'am közül, melyek a szerencsétlen kimenetelű 30 éves háború után a német birodalmat alkották, a rokokóidők ajándé­kaképp, egyedül maradt az utókorra. Ép­pen ezért valójában nem is lenne helyénvaló a nagyhercegség megalakulása iránt érdek­lődni. hanem inkább azt a kérdést kell fel­vetni, hogy ez a parányi ország miképpen tudta mind a mai napig független állam­ként átélni az idők viharait. A Lichtenstein hercegi nemzetsége, mely­nek ősi székhelye Bécs közelében fekszik, 16ö3-ben vétel utján jutott a német biroda­lom közvetlen szomszédságában fekvő Vaduz grófság birtokába. Ez esetben tehát az or­szág kapta uralkodójáról a nevét, és nem fordítva. A Liechtenstein hercegek akkori­ban a bécsi udvarban vezető szerepet ját­szottak, s nemcsak mint diplomaták, hanem mint hadvezérek is kitüntették magukat. Az a tény, hogy saját uralkodási területre hivatkozhattak, egyébként is lényegesen előnyösebbé tette helyzetüket a többi neme­si csa’ádokkal szemben. Ezt a kedvező ál­lást továbbra is meg tudták tartani, mivel a nagyhercegségnek a birodalommal nincsen közös határa és igy 1870-ben, eltekintve a Habsburgokkal ápolt szoros kapcsolataiból, már csak földrajzi okokból is nehéz lett volna az egységesített birodalomhoz csa­tolni. 1866-ban Liechtenstein 83 főből álló ..hadseregével“ Ausztria oldalán vett részt a Poroszország elleni háborúban. Ez a hábo­rú számára egyébként jogilag még máig sem fejeződött be, mert az ellenségeskedése­ket lezáró prágai békekötéskor a tárgyaló felek véletlenül elfelejtették a békeokmány­ban a kis hercegséget is megemlíteni. A független nagyhercegség békeszeretetére jel­lemző. hogy ennek ellenére egyetlen esetet sem jegyzett fel a történelem, hogy Liech­tenstein egy véletlenül odavetődő poroszt el­lenséges külföldiként internált vo'na! _ A n&g^bercegfsóg smros osz-iák kap^o­latai gazdasági és pénzügyi téren egészen az első világháborút követő időkig fennma­radtak. Ezek a szálak 1922-ben szakadtak meg, amikor Liechtenstein Svájccal lépett pénz és vámunióra. Azóta ez a viszony még szorosabbá vált, amennyiben Svájc vette étt a nagyhercegség diplomáciai és konzuli képviseletét is. A há­ború kitörése óta ezekhez a szálakhoz csat­lakozott még a közös racionalizálási rend­szer, sőt emellett még az ország talnyomó- lag katolikus népe egyházjogilag a churi püspökség illetékesség alá tartozik. A svájciaknak ilyen módon, ha Liechten­steint meglátogatják, alig kell magukat idegeneknek érezniük, annál is inkább, mi­vel a nyelvben is alig van különbség. A liechtensteiniek a németül beszélő svájciak­hoz hasonlóan az alemann törzshöz tartoz­nak. Érdekes viszont, hogy Svájccal ellen­tétben Liechtenstein mindvégig megőrizte a német sorsközösség tudatát, aminek többek között a liechtensteini néphimnusz is világo­san kifejezést ad. Liechtenstein nagyherce­gei évtizedeken át alig törődtek valamit is 11.000 alattvalójukkal. Még csak nem is magában az országban székeltek, de mégis bölcs uralkodóknak bizonyultak, mert nem alattvalóikból éltek, hanem éppen ellenkező­leg: minden újévkor egész zsák aranyduká- tot utaltak át Vaduzba. Ilyenformán az adók alacsonyak maradhattak és Liechten­stein népének az elég volt ahhoz, hogy ural­kodójával meg legyen elégedve. Nem kell külön magyarázni, hogy ez a kis idillikus ország, mint mágnes vonzotta a nemzetközi szélhámosokat és a pénz tág lelkiismeretű üzletembereit. Különösen 1933 óta vált Vaduz a kétes nemzetközi elemek gyűjtőhelyévé. Egymástuán alakultak a kü­lönböző holding társaságok és a székváros villanegyedében egy időben, mint a gombák Kolozsvár, január 11. Megírtuk, hogy Bukarestben drákói intézkedéseket fogana­tosítottak néhány zsidó kereskedő és vállal­kozó ellen, akik az Antonescu-kormány ti­lalmával szembehelyezkedve, szerelőket fo­gadtak és „fekete“ telefont vezettek be a lakásukra. Többet közülük a telefonszere­lőkkel együtt többévi fegyházbüntetésre és egyeseket életfogytiglani fegyházra Ítéltek. Ez utóbbiak között van az Erdélyszerte jól ismert Tischler Elemér dr., Tischler Mór egykori nagyvállalkozó és erdőbirtokos fia is. Az apa tragédiává eléggé ismeretes. A vasgárdisták üldözőbe vették Tischlert, akinek a móevidéken többezerholdas erdő­ségei voltak. Egyikük az erdő miatt meg­indult pör tárgyalásán agyonlőtte Tischler Mórt. Most pedig a fiát ítélték örökös ralb- ságra a fekete telefonért. Tischler Mór pályafutása és végzete Tischler Mór szegényen kezdte meg élet­pályáját. Ez a szegénység azonban néhány évtized alatt nábobl gazdagságra fordult, mert a liberális időkben Tischler kiterjedt üzleteivel hatalmas vagyont szerzett, meg­vette a Barcaayak móevidéki erdőségeit, szeszgyárai, palotái voltak és Kolozsvár leggazdagabb emberei között emlegették Erdély elcsatoMsa nem kedvezett Tischler Mór felfelé Ívelő vagyoni karrierének. .A móevidéki erdőségekkel bajok voltak. Bár a román agrárreform az erdőbirto­kosokkal aránylag a legkíméletesebben bánt el, a móevidéken más volt a helyzet, mert a felizgatott havasi lakosság, aligha­nem politikai izgatásra, megrohanta és tnr- tokha vette az erdőket s a hatóságok nem mertek a törvénynek eleget tenni a mócok- kal szemben. A Maniu-kormány tárgyalá­sokat kezdett Tisrhlerrel. az az álláspont alakult ki, hogy Tischler nem jut ugyan hozzá erdőihez, de nagyösszegü kártérítést kap. Az egyezkedések azonban elhúzódtak, a áfanin-kormány megbukott és Tischler pőr utján próbálta megszerezni a veszett fejsze nyelét, az erőszakosan elfoglalt erdő­ségek értékének bizonyos részét. Több bíró­sági tárgyalás volt ebben az ügyben Buka­restben. A legutolsó tárgyaláson aztán ítélet nél­kül is megpecsétlödött az erdők és Tischler Mór sorsa. A tárgyalás tanúi között sze­repelt Siancu tartalékos kapitány, kolozs­vári trafikos is. Siancu notórius vasgárdisu volt, egyike Codreanu legbizalmasabb em­bereinek. Siancu volt. aki az egész erdő- ügyet mozgatta s a birói tárgyalásokon is a mócoK nevében igyekezett a bírókat be­folyásolni. Különben Tischlerrel nem volt személyileg rossz viszonyban és Bukarest­be te ag&pmabban a vasúti fülkébe* ştţBgft nőttek ki a fényesebbnél fényesebb paloták. A vadueá paloták azonban, a kívánatos vagy nem kívánatos nemzetközi „nagysá­gok“ beöaönlése ellenére Liechtenstein még­is csak az elvarázsolt meseország maradt: ebben az élethatál-harcban vergődő Európá­ban békés sziget elsötétítés, éjjeli fényszóró- tü«játék, sőt — katona nélkül. Egy ország egyetlen katona nélkül! — de mégis, a városháza terén két délceg rendőr sétál valódi pisztollyal felfegyverkezve. Khakibarna egyenruhájukban, kifogástala­nul fehér keztyükkel, vakítóan csillogó lakksaijazatukkal, a kék-piros liechtensteini somok kel és a hercegi koronával díszített tányérsapkájukkal külső fényre egyetlen vi­lágváros rendőrei mögött sem maradnának el. Valószín illeg nem árulunk el katonai tit­kot Liechtenstein kárára, ha nyilvánosságra hozzuk, hogy az ország rendes körülmények között nyoleat tart belőlük: egy őrmestert és hét közrendőrt. A mult év tavaszán egyébként a nagyhercegi mennyegző nap­ján Liechtenstein kénytelen volt totális mozgósítást elrendelni és hadseregét össze­sen 3# főnyi diszhad seregre kiegészíteni, A rend és közbiztonság ezen őrein kívül a ka­tonai hagyományokat csak még négy régi Mária Terézia korabeli ágyú képviseli, me­lyek a nagyherceg vaduzi rezidenciáját őr­zik. A liechtensteini fegyverkezéstől tehát alapjában véve egy szomszédos hatalomnak sem kell biztonságát féltenie. Érdekes megjegyezni egyébként, nogy a liechtensteini nép az uralkodó családhoz való ragaszkodása ellenére sem maradt szel­lemi vitalitásában a 18. században. Bár ha­zája a bäte meseszigeteként' a világtól el­fordult szemlélődő életet él, a régi aleniá- nok szelleme mégsem aludt ki egészen ben­ne és a nyolc rendőr országa 60 önkéntest küldött a szovjet ellen harcba. Tischlerrel egy nappal a tragédia előtt. Másnap reggelre volt kitűzve a tárgyalás Amikor Siancut mint tanút kihallgatták, a bíróság elnöke szünetet rendelt el, Siancu nyilván úgy érezte, hogy a mőcok ügye nem áll úgy, ahogy propaganda beszédeiben kifejtette és könnyen megtörténhetik, hogy Tischler Mór megnyeri a perét. Úgy átázik ez hozta öt izgalomba, mert alighogy a bíróság elhagyta a tárgyalótermet, revol­vert vett elő és Tischlert agyonlőtte. A tár­gyaláson jelen volt a meggyilkolt Tischler fia, Tischler Elemér is, aki apjához rohant és karjaiba emelte a halálos sebtől vérző nagyvállalkozót. Mielőtt orvost hozhattak volna. Tischler kiszenvedett. Apa után a fiú A bécsi döntés Tischler Elemért Buka­restben találta. Egyébként is többet tartóz­kodott Bukarestben, mint Kolozsváron, ahol apja halála után özvegy édesanyja élt, mert üzleti ügyel a román fővároshoz kötötték. Tischler Elemér dr. egyébként különös élet­módot folytatott. Csak mellékesen foglalko­zott üzletekkel, napjainak nagyrészét a kártyaasztal mellett töltötte, hires bridzsezö volt, de nem volt a kártyajátékoknak egyet­len fajtája sem, aminek mestere ne lett volna. Valami vagyona maradt még Déler- délyben, pár száz hold a Bánságban, de a birtokkal Tischler Elemér nem sokat törő­dött. Életrendjén a bécsi döntés után sem változtatott, annak ellenére, hogy Buka­restben nem volt rózsákkal kikövezve a hozzá hasonló zsidó fiatalemberek életútja. Nagyon rossz dolga azonban nem lehetett, ha nagy összeget áldozhatott csak telefon­ra. Mert, hogy a fekete telefon bevezetése drága mulatság volt, az elképzelhető. A román hatóságok azonban rájöttek az illegális telefonálásokra és több bukaresti kereskedővel együtt öt is letartóztattak és ahogy fentebb megírtuk, életfogytiglani fegyházra ítélték. A történethez még az is hozzátartozik, hogy Siancut a vasgárdisták elleni megtorló eljárás rendjén a Csíkszeredái intemáló- táborban kivégezték. 1943-ban 19 ezer munkás vesztene életét az ÜSS repülőgépgyáraiban Lisszabon, január 11. (MTI) Mint a brit hirszolgálat jelenti, az amerikai hadiipari bizottság közlése szerint 19!fS-ban az ame­rikai repülőgépgyárakban 18.000 munkául ért hótáéos szerencsétlenség. „Flíenn áll be váífoiási a pénzüqyi politii««» irányában !“ Liechtenstein, a rajnamenti meseország Egy semleges európai ország, mely egyetlen katona nélkül mór 77 éve áll hadiállapo'/ban —- és mégis semleges „Fekete telefon“ feíszerettetése miatt Életfogytiglani fegyházra ítélték Bukarestben Tischler Elemért Apját a Csíkszeredái vasgárdista-táborban kivégzett Siancu kapitány lőtte agyon

Next

/
Thumbnails
Contents