Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-06 / 4. szám

t ÍV CattiöriöU 1044. 1 a n u á r 6* AM! L ÜLL . Mra m fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE- GVEO (5VRE 12.4®. FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — FOSTATAKARÉK- PÉNZTARt CSEKKSZÁMLA SZAMA 12148. HUSZONHÉT. EDIK ÉVFO L Y A MLSZ A M. KIADJA A LAPKIADÓ KÉSZ VÉN V T A K S A S A G SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR. BRASSAI-U, 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71, SZ KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA HOSSZÚ IDŐRE ÁRTALMATLANNÁ TESZI MAJD ANGLIÁT A NÉMET MEGTORLÁS! — irfa a „Basler 49 A* nngo! sa|5ó májusra jósoSja a* vlőzönlési hacSmuveIe1e!<ei Háromszáz nemei hadosztály áll készen a nyugati támadás fogadására Német részről a közeljövőben adafokat közölnek a védelmi felkészültségről A keleti harctéren nagy német ellentámadás megindítására számítanak az ellenséges katonai körök AMI 1943-BAN TÖRTÉNT ÉS MOST 1944 ELEJÉN EURÓPÁBAN TÖRTÉNIK, azt megfelelő változtatásokkal az 1939—40-es háborús télen tanúsított látszólagos német passzivitással lehet összehasonlítani — Írja Martin Hallejisieben, a Német Távirati Iroda katonai munkatársa. Mind német, mind ja­pán részről példanélküli katonai felvonulás folyik. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy a szovjet állandóan újabb és újabb csapatokat küld harcba és hogy még bizo­nyos területi eltolódások is lehetségesek a további küzdelem során. Mostani támadásai­val a szovjet csak a Teheránban megál api- tott angolszász-bolsevista haditerv egyes részleteit leplezi le. Német és japán részről még nem történt meg a jeladás a nagy ellentámadásra. Mind­két hadvezetöség tartózkodóan viselkedik, de egész bizonyosan lehet arra következtet­ni, hogy 1944 katonai szenzációkat hoz. A ,.Basler Nachrichten“ cimü svájci lap azzal kapcsolatban, hogy a német államfér­fiak újévi nyilatkozata'kban rámutattak az uj fegyverekkel történő megtorlásra, azt Ír­ja, hogy ez a megtorlás olyan lesz, hogy Angliát hosszú időre ártalmatlanná teszi, mégha nem is kapcsolja ki teljesen a háború tényezői közül. Japán részről is részletesen foglalkoztak az újév alkalmából 1944 kilátásaival. A „Yomiurj Sinrbun" című lap a következők­ben rajzolja még az események valószínű lefolyását. Németország, miután visszaver­te a szovjet és az angolszászok Európa le­győzésére irányuló kétségbeesett, óriási kí­sérletét, politikai támadást fog indítani és ezalatt befejezi a német nagy katonai táma­dás előkészületeit. A harc tetőpontja akkor következik el. amikor a szovjet összeszedte uto'só erötartalékait s az angolok és ameri­kaiak megpróbálták felállítani a második arcvonalat. Ezt megelőzően a japán újság eddig nem ismert mértékű légiharcokat vár Európa és Anglia fölött. Megállapítja, .hogy Németország nyugodtan néz az eljövendő események elé. Fea:yverkezési iparát decen- tra’izálta és annak termelése jelenleg sok­szorosan felülmúlja az 1939. évit. A német lakosság ellátása ma jobb, mint a háború alatt bármikor s végül az angolszászok bom­bái csak még jobban összekovácsolták a né­met egységet. Az angol sajtó nagyban találgatja az in­vázió időpontját. A „Sunday TSmes“-han Scrutator májust tartja erre a legvalószí­nűbb időszaknak. Az angol köziró szerint az angolszász és szovjet hadműveletek ösz- szehangoiása csak március e'ött, vagy má­jusban lehetséges, mert közben az olvadá- sos időszak, a hírhedt orosz sár kiszámít­hatatlanná teszi a hadviselési lehetőségeket. Az 1914- 18-as világháboiu tapasztaltai szerint a május előtt megkezdett nagy tá­madó hadműveletek mindig abban a veszély­ben forogtak, hogy az időjárás bizonytalan­sága miatt a terveket nem lehet keresztül­vinni. A nagy közös támadásra a szövetsé­gesek kedvező időszakot keresnek, hogy azután az egyszer megindított támadást hosszú időn át folytathassák. A „Sunday Express‘‘-ben viszont Ganvin azt írja, hogy a második arcvonal létesítésének a követ­kező száz napon belül meg kell történnie. Ganvin célzásokat tesz a Balkán elleni had­járatra és ezzel összefüggésben utal a Föld­közi-tengeri szövetséges főparancsnokok ki­nevezésére. A „Rason“ cimü buenosayresi lap new- yorki tudósítója szerint, bál az angolszász sajtó és a rádióhirverés igyekszik olyan be­nyomást kelteni, mintha az európai partra­szállás a legközelebbi jövőben megtörtén­nék, ez a hírverés mégis megtévesztő. Az együttes terveket először még ki kell dol­gozni, a csapatokat össze kell állítani és na­gyon megfontolandó az a ki nem kapcsol­ható körülmény is, hogy a La Mancne-csa- tornábah több, mint száz esztendeje télen négy napnál hosszabb ideig soha sem volt szép idő, márpedig viharban és ködben rendkívül veszélyesek az ilyen hadművele­tek. A szövetségesek terveit jelentékenyen megzavarhatja a német titkos fegyverek esetleges alkalmazása. Azt is tudja az egesz világ, hogy Németország három esztendő óla építi parti erődítményeit s hireU szerint háromszáznál több, nagyrészben hareban edzett hadosztálya van ezen a részen. A fegyverzet é,s a szellem minden hírveréssel ellentétben, kitűnő. A túlzott angolszász reménykedések le- csil'apitására az Egyesült-Államok tájékoz­tató hivatala jónak látta közlemény kiadá­sát. Ebben hangsúlyozza, semmiféle jele sincs annak, mintha Németország, vagy Japán hi,jján lenne a hadianyagnak, vagy, hogy a két országban hiányoznék a harci szellem a küzdelem hosszú időn át való folytatására. Németországnak hatalmas kő­szén, gumi, kőolaj és repülőgép-benzin ter­melése igen kie’égitő. A német lakosság megfelelő táplálékot kap. Japán pedig csak egyhuszadát vesztette el azoknak a terüle­teknek, amelyek egy évvel ezelőtt a birto­kában voltak. Nincs hijjával az emberanyag­nak sem és. a nyersanyag elegendő ahhoz, hogy a háborút még hosszú ideig folytat­hassa. A LENGYEL-OROSZ VISZONY FEJLŐ­DÉSE elé — amint a Magyar Távirati Iroda Stockholmból jelenti — nagy aggodalommal néznek iondoni brit és lengyel körökben- A mostani szovjet támadásokkal kapcsolatban a lengyelek orosz nyilalkozatot várnak, amely szerint a bolsevista csapatok nem hódítók­ként. hanem felszabadítókként lépnék ói a régi lengyel halárt. Ilyen .nyílalkozat azonban orosz részről még egyáltalában nem hangzott el. Amerikában az oroszbarát cikkírók elége­detlenségüket nyilvánítják amiatt, bogy a lengyel földalatti mozgalom nem lépett műkö­désbe a németek elten és elitélik a londoni körök viszont, amelyek a kisállamok diplo­máciai vezetőihez állanak közel, egészen más szemmel nézik a lengyel kérdést s azt han­goztatják, hogy a nagyhatalmakra a határ­kérdések tekintetében más elméletekéi kell alkalmaim, mini a 33 kisebb államra. A ki­sebb nemzetek — Írja William Philipp ame­rikai köziró — megértik, hogy a nagyhatal­mak együtt akarnak működni, de nem feled­ték el, hogy a háború bizonyos magasabb esz­mények jegyében indult meg s ha most ezeket felesleges teherként eldobják, akkor a borzal­mas áldozatoknak nem volt semmi értelme. Az amerikai közvélemény nagy része viszont tartózkodó ál'lúspontu s egyszerűen kijelenti, hogy a lengyel kérdés Amerika szempontjából „nem életbevágó fontosságú“. Illetékes lengyel körök egyébként • a svájci iroda római tudósítójának nyilatkoztak, a szovjet-lengyel viszonyról. Megállapították, hogy Teheránban nem jutottak megoldásra-a probléma tekintetében s bár a Szovjet maga­tartása elvileg merev volt. nem lehet azt állí­tani, hogy visszavonhatatlanul ragaszkodik az 1939. évi Ribbeiitrop—Molotov vonalhoz, el­lenben követeli a rigai szerződésben megálla­pított határvonal újbóli megállapítását. Jelen­leg nem folyik semmiféle tárgyalás. A len­gyel kormány hajlandó volna a Szovjethez való kapcsolatok azonnali helyreállítására, de nem érzi magát jogosultnak arra, hogy a határkérdésben engedjen, amíg idegen földön tartózkodik és nem védelmezheti meg a len­gyel népet. Ha a vörös hadsereg lengyel terü­letre lépne, úgy a londoni lengyel kormány­nak vannak képviselni Lengyelországban, akinek nevében szólhatnak s az utasítást követő ellenálló szervezetek azl a rendelkezést kapták, hogy ne kezdjenek ellenségeskedést a szovjet csapatok ellen, vagyis minden további a bolsevista esapalok viselkedésétől függ. Ér­dekes része a nyilatkozatnak az, amely ki­jelenti, hogy a londoni lengyel tényezők azzal a számukra nyújtott lehetőséggel összefüggés­ben, hogy csatlakozhatnak a szovjet-cseh­szlovák egyezményhez, felvetették egy általá­nos egyezmény és biztonsági rendszer létesí­tésének gondolatát Európa, különösen pedig Keleteurópa számára, azzal, hogy ehhez Anglia is csatlakozzék hosszú időre. Erre a javas­latra az angol választ még nem ismerik, « * ' A KELETI HARCTÉR valamennyi más szakaszának eseményeit háttérbe szorítja a Zsitomirtól északnyugatra folyó szovjet tá­madás iránti érdeklődés — Írja a '„Tat“ berlini tudósítója. Berlini megfigyelők rit­kán tekintettek nagyobb érdeklődéssel a keleti harctér felé, mint ma. A harctéri helyzetről szóló megjegyzésekből kevésbbé emelik ki a vitebszki és a nyevelji arcvonei helyzetét, vagy a nikopoli hídfőnél lezajló támadásokat. Minden megjegyzés Zsitomir felé irányul. Berlinben ezzel a kérdéssel kapcsolatban az érdekeltek között aligha kételkedik valaki abban, hogy esek a kér­dések igen szorosan összefüggnek az angol­szász betörés lehetőségével, egyben a leg­nagyobb mértékben érintik a szövetségesek és a szovjet közötti viszonyt. Berlinben ezzel a kérdéssel kapcsolatban az érdekel­tek között aligha kételkedik valaki abban, hogy ezek a kérdések igen szorosan össze­függnek mz angolszász betörés lehetőségével, egyben a legnagyobb mértékben érintik a szövetségesek és a szovjet közötti viszonyt Berlinben két vélemény jut kifejezésre. A hivatalos Berlin nézete az, hogy Londonnak és Washingtonnak két lehetősége van, azon • ban mindkettő — tekintettel az angolszász hadvezetés és politika jövőjére — negativ értékű. Újból hangsúlyozzák, hogy az an­golszászok vagy megkísérlik a második harctér megteremtését, amivel katonai ve­reséget szenvednek, amely (innál nagyobb terjedelmű lesz, minél nagyobb mértékben mennek be, vagy pedig lemondanak az Európa elleni nagy támadásról és eszel a Szovjetnek adott szavukat megszegik. Az olaszországi harcok a legutóbbi idő­ben némileg megélénkültek. Az időjárás javulását az angolszászok támadó kísérle­tekre használták fel. A német csapatok felderítő és rohamcsapattevékenységet foly­tatnak. Az Apenninekben tüzérségi párbaj folyik: A német felderítő csapatok az an­gol és amerikai vonalak között és azok mögött sok romboló és zavaró vállalkozást hajtottak végre. Január 3-án, amint most érkezett jelen­tések közlik, az angolszász repülők hevesen bombázták a Riviera nyugati részét. Turin külső városrészeiben károkat okoztak a bombák. Ternit és Pistáját is megtámadták. Hétfőn a dalmáciai Split várost bombázták az angolszászok s az ottani Szgnt Péter- templom teljesen elpusztult. Találat érte a püspöki palotát is. A bombázásról kiadott horvát jelentés is megállapítja, hogy Split- ben egyáltalán nincs semmiféle katonai be­rendezés. A boSsevisIák a Eierdicseyi «ia!(a«zra lollálc át faiiiailasaili »uTYponlfát lengyel kormány maga tartásál. Azok a sajtó-Í Berlin, január 5. (MTI). A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Nemet Távirati Irodá­nak: A véderő főparancsnoksága közli: A keleti arcvonal déli részén kedden is csak helyi jelentőségű harcokra került sor. A Z»l- lomirtól délkeletre és uyugairu lévő harci térségben visszavertük a szovjet támadásait és sok ellenséges páncélost megsemmisítettünk. A nemei páncélos kötelékek meglepetésszerü előretöréssel szétvertek egy szovjei lövész­ezredet. A bolsevisták különösen a berdiesevi szakaszon fokozlak támadásukat. Elkeseredett harcokban feladtuk a város keleti részét, mi­I

Next

/
Thumbnails
Contents