Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-29 / 23. szám

S x o mb at

1944, január 29

IWAi TE1JES HETI BÍPFÓ.MÜSOR 4ra f @til.ér

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NEGYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 23. SZÁM.

ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. *

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

AMERIKA BESZÜNTETTE

SPANYOLORSZÁGNAK A KŐOLA3SZÁLLITÁST

Szovjetbarát lengyel kormányt akar Moszkva Washingtonban a’akitani ?

Murmanszk előtt több ellenséges szállltóhajót süllyesztettek el

a német buvárhajók

Csiitörfokön délután légiriadó volt Bukarestben

Foszforos bombákat dobtak le újra a Nagy-Berlint támadó repülőgépek

A LENGYEL KÉRDÉS egyelőre holtpontra jutott. Moszkva egyelőre becsapta a további tárgyalás ajtaját, noha határozatát udvarias formában tette közzé. A „Daily Herald“ cimü angol lap tudósítást közöl Harryman moszkvai amerikai nagykövet és Molotov „hosszú és szívélyes“ megbeszéléséről, amelyben Molotov a további tárgyalások feltételéül a Curson-vonal feltétlen elfogadását és a lengyel kormánynak a moszkvai kívánságok szerint való átalakítását tűzte ki. Harryman nem tudott Molotovnak megfelelő biztosítékokat adni a feltételekre vonatkozóan. Erre közölte a szovjet kormány az amerikai ajánlatra tett válaszát, amely szerint az a véleménye, hogy „az idő nem érett meg a tárgyalásokra.“

Edén angol külügyminiszternek azt a nyilatkozatát, hogy Nagybritannia nem ismer el semmiféle határváltoztatásokat, Moszkvában egyáltalában nem veszik komolyan. A „Basler Nachrichten“ londoni tudósítója szerint egy londoni vezető szovjetszemélyiség a kővetkezőket mondotta: „Ha az angolszászok területi változásokat nem ismernek el, ez az ő dolguk. Idővel majd belenyugszanak a tényékbe, hiszen évekig tartott, amig bennünket mint kormányt elismertek, különösen az amerikaiak, tfe végül mégis csak megtették. Lehetséges, évekig fog tartani, mig elismerik a terü.eti változásokat, de végül is kénytelenek lesznek megtenni ezt a lépést is. Ráérünk és várhatunk.“

Ez volna tehát az orosz álláspont. Lendoni politikai körökben azonban a svájci lap szerint hangsúlyozzák, hogy London — bizonyára Washingtonnal egyetértésben — Eden alsóházi nyilatkozatával nyíltan megmondotta Moszkvának, hogy eddig és ne tovább.

A német külügyminisztériumban a lengyel kérdéssel kapcsolatban kijelentették, hogy Roosevelt mér a közvetítő ajánlat megtételekor jól tudta, hogy azt Moszkva vissza fogja utasítani s csak alibit akart magának szerezni az amerikai lengyelek előtt az elnökválasztások szempontjából. Diplomáciai mártírként akart szerepelni. A szovjet elutasítás egyébként — mondották a Wilhehnstrassén — világosan mutatja a szovjet és szövetségesei kapcsolatának természetét. Lengyelországért, amely mindig a szövetségesek kedvence volt és amelyikért állítólag megindították a háborút, most Roo- seveitnek még közvetítőként sem lehet közbelépnie, noha most nem a danzigi folyosóról, hanem magának Lengyelországnak létéről van szó.

Londoni lengyel körökben — jelenti Londonból a „Stockholms Tidningen“ — nagyon megütköztek a lengyel—szovjet viszály fejleményein és jogosan tartanak attól, hogy ha a nyugati hatalmak most engedtek a Curson-vonalra vonatkozó szovjet követeléseknek, ngy ez csak újabb szovjet követelésekre vezethet. A bonyodalomban a harmadik világháború máris gyorsan növekvő csK iáját látják.

A „Svenska Dagbladed“ Newyorkból közölt tudósítást az amerikai felfogásról. Ott a szovjet visszautasítását a háború utáni

együttműködési tervek kudarcának fogják fel és döntő bizonyitéknak tekintik arra nézve, hogy a szovjet nem akar együttműködni a jelenlegi lengyel kormánnyal. Amerikai kormánykörök nem közük, hogy milyen intézkedésekkel kívánja Anglia és az Egyesült Államok a jóviszonyt helyreállítani, beavatott megfigyelők azonban általában nem tartják valószínűnek, hogy a nyugati hatalmak szakítani akarnának a szovjettel, ha az ragaszkodnék a ktilöntáigj a- lósokhoz. A szovjet magatartása egyben megerősítette azt a felfogást, hogy Moszkva Washingtonban olyan kü'ön uj lengyel kormányt akar, amely az érdekeit támogassa és tárgyalásokat folytasson vele.

A szovjet—lengyel kérdésből kiindulva foglalkozik Göbbels német birodalmi miniszter a „Reich“ legutóbbi számában a bo'se- vlsta veszedelemmel. Az angolszász magatartásból — Írja — mindenki megtanulhatja, hogy ml történnék Európával, ha határain nem állana őrt a német védelem. Ha a történelem kerekét vissza lehetne fordítani, akkor a lengyelek a mai tapasztaltok birtokában Danzig város kulcsait ünnepélyes küldöttségben aranytálcán vinnék Berlinbe. De most már késő. A továbbiakban Göbbels dr. újból hangoztatja, hogy csak egy hatalom van, amely Európát a bolsevizmustól és ezzel együtt a zűrzavartól megmentheti, ez pedig a német birodalom. Anglia és Amerika ezt nem tudja megérteni. Mi mindenesetre győzelmünk napján elmondhatjuk majd magunkról, hogy önmagunk kimérése végett nem féltünk az áldozatoktól. A polgári plutokrácia és a vele szövetkezett zsidó demokrácia beteg társadalmi formája megérett a bukásra és a bo’-sevizmusnak, legalább Is az európai együttélés számára nincs kiváltsága arra, hogy örökébe lépjen, tehát nyilván mi, németek leszünk hivatottak arra, hogy uj eszmevilágunkkal leváltsuk.

Szilárdan hiszünk abban, — Írja Göbbels dr. — hogy rövidesen ismét teljesen a helyzet urai leszünk, nevezetesen akkor, ha az ellenséges tábor hatalmi eszközei már nem lesznek elegendők a dolgok természetes menetének feltartóztatására. A háború ma teljesen nyílt képet nyújt. Máról-holnapra teljesen megváltozhat arculata. Akkor ismét a legnagyobb helytállás órája következik el számunkra és nemzeti szocialista történelmünkben még soha sem fordult elő, hogy ilyenkor meg nem álltuk volna helyünket.

*

BERLIN ELLEN péntekre virradó éjjel újabb megfélemlítő támadást Intéztek az angolszász repülők. A hivatalos jelentés szerint repeszakna-, gyújtó és foszforos bombákat dobtak le s ezek nagy károkat okoztak a különböző kerületekben. A lakosságnak veszteségei voltak. A nehéz Időjárási viszonyok ellenére a német jelentés 23 gép lelövését közli. London azonban Sí gép pusztulásáról tesz jelentést.

A német távirati iroda most összesítő jelentést közöl a Németország elleni januári légitámadásokról. Tizenkét Ilyen légitámadás volt, a birodalmi főváros felett négyszer jártak januárban az ellenséges gépek. A német légvédelem ugrásszerűen fokozta tevékenységét, ezért a 12 támadásból hat nem juthatott él a tervezett összepontosltott bombázásig, mert a német vadászrepülök szétszórták az ellenséget. A támadó gépek közül 550-et lőttek le. Ha ehhez a számhoz hozzávesszük az Északi-tenger és a Csatorna felett elért eredményeket, az angolszász légihaderő nyugati vesztesége 650- nél több Egymotoros bombázó volt, kereken 5200 főnyi repülöszemélyzette1.

Jelentettük, hogy Attlee angol helyettes miniszterelnök legutóbb az alsóházban élesen tiltakozott az ellen, hogy az angolszász repülök válogatás nélkül és polgári célokra dobják le bombáikat. A „Völkischer Beobachter“ Attleenek válaszolva, utal a német és más városok pusztulására, mint az angol állítás nyilvánvaló cáfolataira. Berlin és Hamburg, Köln, Aachen, Klagenfurt, Innsbruck, Antwerpen, Páris, Róma és Szófia felejthetetlen bizonyitékai a rombolásoknak, az asszonyok és gyermekek elleni merénylet, a történelmi nevezetességű épületek es emlékművek megsemmisítésére irányuló szándéknak. A brit repülők találták ki a „bombaszőnyeg“ módszert. Anglia felelőssége nyíltan áll a világ előtt.

'

A SPANYOLORSZÁGRA GYAKOROLT ANGOLSZÁSZ NYOMÁS állandóan erősödik. A brit hírszolgálat washingtoni értesülése szerint a« amerikai kormány elhatározta, hogy a karibi petróleum szállítását Spanyolországba felfüggeszti február hónapra. Ezt a rendelkezést azért foganatosították, hogy Spanyolországot „megfontolásra“ bírják háborús magatartását illetően.

Az utóbbi napokban többször megtörtént az is, hogy a brit flotta egységei Délameri- kából Spanyolország felé haladó spanyol hajókat állítottak meg. Állítólag azért tették azt mert a spanyol hajók az angolszász hajózási engedély kiállítása után hadianyagot vettek fel. Az .Evening Standard“ cimü angol lap szerint a brit kormány ezzel kapcsolatban ismét figyelmeztette Madri- dot, hogy szüntesse meg ellenséges magatartását a szövetségesekkel szemben, mert magatartása veszélyeztetheti Spanyolország Délamerika felé irányuló hajóforgalmát. Több spanyol hajót a gibraltári kikötőbe kisértek be.

A „Svenska Dagbladet“ londoni tudósítója azt Írja, hogy a spanyol-angol válság rendkívül komoly természetű és valószínű, hogy az angolszász államok részéről erős kereskedelmi korlátozásokat fog kiváltani.

A semlegesekre gyakorolt angolszász nyomással — amely legutóbb Argentínát kény- szerltette súlyos lépésre és most Spanyol- ország körül mesterkedik — foglalkozik a „Basler Nachrichten“ cimü svájci lap. Megállapítja, hogy minden olyan törekvés, amely a semleges államot akármelyik oldalon is háborúba akar sodorni, népjogellenes, tekintet nélkül arra, hogy az a nyomás politikai, gazdasági, vagy katonai.

BULGARIA HELYZETÉVEL az utóbbi

Időben nagyon sokat foglalkozott a világsajtó. Most már, hogy a bolgár politika vezetői részéröl határozott kijelentések hangzottak el, megállapítható, hogy azok a hi- rek, amelyeket ellenséges részről terjesztettek, alaptalan túlzások, vagy pedig szándékos torzítások voltak. A német külügyminisztériumban pénteken egy. kérdésre válaszolva megá’lapitották, hogy az ellenség részéről tett kísérletek, hogy Bulgáriát terrorral és ellenséges hírveréssel befolyásolják, meghiúsultak a bolgár kormány és a lakosság szilárd magatartásán. Ez az egyértelmű magatartás, amely az egész bolgár nép igazi véleményét visszatükrözi, világosan kitűnik a bolgár parlament csütörtöki üléséről is, amely kifejezetten tudtul adta, hogy Bulgária, Trácia és Macedónja területét meg fogják tudni védeni.

*

VÁLTOZATLAN ERŐVEL tartanak a harcok a keleti harctéren. A küzdelem súlyosságát mutatja, hogy a bolsevisták páncélos vesztesége állandóan meghaladja a napi kétszázat, sőt több ízben a háromszáz fölé ugrott. Az eddigi súlypontokon: Zsazs- Tcovnál és a leningrádi térségben talán még fokozódott a harc s ezenkívül a bolsevisták újabb támadásba kezdtek a Pripjet és a Berezina között. Keresnél sem szüneteltek a szovjet rohamok. A német hivatalos jelentés megállapítja, hogy a német csapatok mindenütt helytállónak. Visszaverték, vagy a mélyen tagozott állásokban felfogták a rohamokat, sőt Zsazskovnál a német ellen- támadás további teret nyert.

Olaszországban a nettunói partraszállási terület vidékén még mindig csak előkészítő harcok folynak, de a közeli napokra rendkívül heves, nagy csata várható a Monte Albani vidékén. Rómától délnyugatra uj arcvonal keletkezett, amely esetleg fontosabb lesz a tőle délre huzódólól. Alexander tábornok egyre nagyobb erősítéseket szállít a hidfőre, egyelőre azonban ugylátszik, nem Róma felé akar előrenyomulni, hanem a délolaszországi német haderő utánpótlását szeretné elvágni. Lehetséges, hogy egyidejűleg akarnak erős támadást indítani a partraszállási hídfőből és a déli arcvonalról. Kesselring német tábornagy is jelentős haderőt vont össze. Londonban úgy tudják, hogy mintegy ötvenezer embert. A német és angol hadvezetés itt egyenlő taktikával dolgozik, mindenik az ellenfélre akarja bízni a támadás megindítását s egyelőre erős védelmi állások kiépítésére szorítkozik. Érdekes, hogy a Velletrit, Albánét és Lotto- liát sem az angol, sem a német csapatok nem szállották meg. Ezek a városok a „senki főijén“ feküsznek a két ellenfél között. A jelek szerint Kesselring azt akarja, hogy az ellenséges hidfő területén minél több ellenséges angolszász csapat és után- pótló anyag zsúfolódjék össze.

Az angol-amerikai hídfőn mostanáig ösz- szegyült erők szerdán Littorla irányában