Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-29 / 23. szám

S x o mb at 1944, január 29 IWAi TE1JES HETI BÍPFÓ.MÜSOR 4ra f @til.ér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NE­GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 23. SZÁM. ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. * SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA AMERIKA BESZÜNTETTE SPANYOLORSZÁGNAK A KŐOLA3SZÁLLITÁST Szovjetbarát lengyel kormányt akar Moszkva Washingtonban a’akitani ? Murmanszk előtt több ellenséges szállltóhajót süllyesztettek el a német buvárhajók Csiitörfokön délután légiriadó volt Bukarestben Foszforos bombákat dobtak le újra a Nagy-Berlint támadó repülőgépek A LENGYEL KÉRDÉS egyelőre holt­pontra jutott. Moszkva egyelőre becsapta a további tárgyalás ajtaját, noha határozatát udvarias formában tette közzé. A „Daily Herald“ cimü angol lap tudósítást közöl Harryman moszkvai amerikai nagykövet és Molotov „hosszú és szívélyes“ megbeszélé­séről, amelyben Molotov a további tárgyalá­sok feltételéül a Curson-vonal feltétlen elfo­gadását és a lengyel kormánynak a moszk­vai kívánságok szerint való átalakítását tűzte ki. Harryman nem tudott Molotovnak megfelelő biztosítékokat adni a feltételekre vonatkozóan. Erre közölte a szovjet kor­mány az amerikai ajánlatra tett válaszát, amely szerint az a véleménye, hogy „az idő nem érett meg a tárgyalásokra.“ Edén angol külügyminiszternek azt a nyi­latkozatát, hogy Nagybritannia nem ismer el semmiféle határváltoztatásokat, Moszk­vában egyáltalában nem veszik komolyan. A „Basler Nachrichten“ londoni tudósítója szerint egy londoni vezető szovjetszemélyi­ség a kővetkezőket mondotta: „Ha az angol­szászok területi változásokat nem ismernek el, ez az ő dolguk. Idővel majd belenyugsza­nak a tényékbe, hiszen évekig tartott, amig bennünket mint kormányt elismertek, külö­nösen az amerikaiak, tfe végül mégis csak megtették. Lehetséges, évekig fog tartani, mig elismerik a terü.eti változásokat, de vé­gül is kénytelenek lesznek megtenni ezt a lépést is. Ráérünk és várhatunk.“ Ez volna tehát az orosz álláspont. Len­doni politikai körökben azonban a svájci lap szerint hangsúlyozzák, hogy London — bi­zonyára Washingtonnal egyetértésben — Eden alsóházi nyilatkozatával nyíltan meg­mondotta Moszkvának, hogy eddig és ne to­vább. A német külügyminisztériumban a len­gyel kérdéssel kapcsolatban kijelentették, hogy Roosevelt mér a közvetítő ajánlat megtételekor jól tudta, hogy azt Moszkva vissza fogja utasítani s csak alibit akart magának szerezni az amerikai lengyelek előtt az elnökválasztások szempontjából. Diplomáciai mártírként akart szerepelni. A szovjet elutasítás egyébként — mondották a Wilhehnstrassén — világosan mutatja a szovjet és szövetségesei kapcsolatának ter­mészetét. Lengyelországért, amely mindig a szövetségesek kedvence volt és amelyikért állítólag megindították a háborút, most Roo- seveitnek még közvetítőként sem lehet köz­belépnie, noha most nem a danzigi folyosó­ról, hanem magának Lengyelországnak lété­ről van szó. Londoni lengyel körökben — jelenti Lon­donból a „Stockholms Tidningen“ — nagyon megütköztek a lengyel—szovjet viszály fej­leményein és jogosan tartanak attól, hogy ha a nyugati hatalmak most engedtek a Curson-vonalra vonatkozó szovjet követelé­seknek, ngy ez csak újabb szovjet követelé­sekre vezethet. A bonyodalomban a harma­dik világháború máris gyorsan növekvő csK iáját látják. A „Svenska Dagbladed“ Newyorkból kö­zölt tudósítást az amerikai felfogásról. Ott a szovjet visszautasítását a háború utáni együttműködési tervek kudarcának fogják fel és döntő bizonyitéknak tekintik arra nézve, hogy a szovjet nem akar együttmű­ködni a jelenlegi lengyel kormánnyal. Ame­rikai kormánykörök nem közük, hogy mi­lyen intézkedésekkel kívánja Anglia és az Egyesült Államok a jóviszonyt helyreállí­tani, beavatott megfigyelők azonban általá­ban nem tartják valószínűnek, hogy a nyu­gati hatalmak szakítani akarnának a szov­jettel, ha az ragaszkodnék a ktilöntáigj a- lósokhoz. A szovjet magatartása egyben megerősítette azt a felfogást, hogy Moszkva Washingtonban olyan kü'ön uj lengyel kor­mányt akar, amely az érdekeit támogassa és tárgyalásokat folytasson vele. A szovjet—lengyel kérdésből kiindulva foglalkozik Göbbels német birodalmi minisz­ter a „Reich“ legutóbbi számában a bo'se- vlsta veszedelemmel. Az angolszász maga­tartásból — Írja — mindenki megtanulhat­ja, hogy ml történnék Európával, ha hatá­rain nem állana őrt a német védelem. Ha a történelem kerekét vissza lehetne fordítani, akkor a lengyelek a mai tapasztaltok bir­tokában Danzig város kulcsait ünnepélyes küldöttségben aranytálcán vinnék Berlinbe. De most már késő. A továbbiakban Göbbels dr. újból hangoztatja, hogy csak egy hata­lom van, amely Európát a bolsevizmustól és ezzel együtt a zűrzavartól megmentheti, ez pedig a német birodalom. Anglia és Ameri­ka ezt nem tudja megérteni. Mi minden­esetre győzelmünk napján elmondhatjuk majd magunkról, hogy önmagunk kimérése végett nem féltünk az áldozatoktól. A pol­gári plutokrácia és a vele szövetkezett zsidó demokrácia beteg társadalmi formája meg­érett a bukásra és a bo’-sevizmusnak, leg­alább Is az európai együttélés számára nincs kiváltsága arra, hogy örökébe lépjen, tehát nyilván mi, németek leszünk hivatottak ar­ra, hogy uj eszmevilágunkkal leváltsuk. Szilárdan hiszünk abban, — Írja Göbbels dr. — hogy rövidesen ismét teljesen a hely­zet urai leszünk, nevezetesen akkor, ha az ellenséges tábor hatalmi eszközei már nem lesznek elegendők a dolgok természetes me­netének feltartóztatására. A háború ma tel­jesen nyílt képet nyújt. Máról-holnapra tel­jesen megváltozhat arculata. Akkor ismét a legnagyobb helytállás órája következik el számunkra és nemzeti szocialista történel­münkben még soha sem fordult elő, hogy ilyenkor meg nem álltuk volna helyünket. * BERLIN ELLEN péntekre virradó éjjel újabb megfélemlítő támadást Intéztek az angolszász repülők. A hivatalos jelentés szerint repeszakna-, gyújtó és foszforos bombákat dobtak le s ezek nagy károkat okoztak a különböző kerületekben. A lakos­ságnak veszteségei voltak. A nehéz Időjá­rási viszonyok ellenére a német jelentés 23 gép lelövését közli. London azonban Sí gép pusztulásáról tesz jelentést. A német távirati iroda most összesítő je­lentést közöl a Németország elleni januári légitámadásokról. Tizenkét Ilyen légitáma­dás volt, a birodalmi főváros felett négy­szer jártak januárban az ellenséges gépek. A német légvédelem ugrásszerűen fokozta tevékenységét, ezért a 12 támadásból hat nem juthatott él a tervezett összepontosltott bombázásig, mert a német vadászrepülök szétszórták az ellenséget. A támadó gépek közül 550-et lőttek le. Ha ehhez a szám­hoz hozzávesszük az Északi-tenger és a Csatorna felett elért eredményeket, az an­golszász légihaderő nyugati vesztesége 650- nél több Egymotoros bombázó volt, kereken 5200 főnyi repülöszemélyzette1. Jelentettük, hogy Attlee angol helyettes miniszterelnök legutóbb az alsóházban éle­sen tiltakozott az ellen, hogy az angolszász repülök válogatás nélkül és polgári célokra dobják le bombáikat. A „Völkischer Beo­bachter“ Attleenek válaszolva, utal a német és más városok pusztulására, mint az an­gol állítás nyilvánvaló cáfolataira. Berlin és Hamburg, Köln, Aachen, Klagenfurt, Inns­bruck, Antwerpen, Páris, Róma és Szófia felejthetetlen bizonyitékai a rombolásoknak, az asszonyok és gyermekek elleni merény­let, a történelmi nevezetességű épületek es emlékművek megsemmisítésére irányuló szándéknak. A brit repülők találták ki a „bombaszőnyeg“ módszert. Anglia felelős­sége nyíltan áll a világ előtt. ' A SPANYOLORSZÁGRA GYAKOROLT ANGOLSZÁSZ NYOMÁS állandóan erősö­dik. A brit hírszolgálat washingtoni értesü­lése szerint a« amerikai kormány elhatá­rozta, hogy a karibi petróleum szállítását Spanyolországba felfüggeszti február hó­napra. Ezt a rendelkezést azért foganatosí­tották, hogy Spanyolországot „megfonto­lásra“ bírják háborús magatartását illetően. Az utóbbi napokban többször megtörtént az is, hogy a brit flotta egységei Délameri- kából Spanyolország felé haladó spanyol hajókat állítottak meg. Állítólag azért tet­ték azt mert a spanyol hajók az angolszász hajózási engedély kiállítása után hadianya­got vettek fel. Az .Evening Standard“ ci­mü angol lap szerint a brit kormány ezzel kapcsolatban ismét figyelmeztette Madri- dot, hogy szüntesse meg ellenséges maga­tartását a szövetségesekkel szemben, mert magatartása veszélyeztetheti Spanyolország Délamerika felé irányuló hajóforgalmát. Több spanyol hajót a gibraltári kikötőbe kisértek be. A „Svenska Dagbladet“ londoni tudósí­tója azt Írja, hogy a spanyol-angol válság rendkívül komoly természetű és valószínű, hogy az angolszász államok részéről erős kereskedelmi korlátozásokat fog kiváltani. A semlegesekre gyakorolt angolszász nyo­mással — amely legutóbb Argentínát kény- szerltette súlyos lépésre és most Spanyol- ország körül mesterkedik — foglalkozik a „Basler Nachrichten“ cimü svájci lap. Meg­állapítja, hogy minden olyan törekvés, amely a semleges államot akármelyik olda­lon is háborúba akar sodorni, népjogellenes, tekintet nélkül arra, hogy az a nyomás po­litikai, gazdasági, vagy katonai. BULGARIA HELYZETÉVEL az utóbbi Időben nagyon sokat foglalkozott a világ­sajtó. Most már, hogy a bolgár politika ve­zetői részéröl határozott kijelentések hang­zottak el, megállapítható, hogy azok a hi- rek, amelyeket ellenséges részről terjesztet­tek, alaptalan túlzások, vagy pedig szán­dékos torzítások voltak. A német külügy­minisztériumban pénteken egy. kérdésre vá­laszolva megá’lapitották, hogy az ellenség részéről tett kísérletek, hogy Bulgáriát ter­rorral és ellenséges hírveréssel befolyásol­ják, meghiúsultak a bolgár kormány és a lakosság szilárd magatartásán. Ez az egy­értelmű magatartás, amely az egész bolgár nép igazi véleményét visszatükrözi, világo­san kitűnik a bolgár parlament csütörtöki üléséről is, amely kifejezetten tudtul adta, hogy Bulgária, Trácia és Macedónja terüle­tét meg fogják tudni védeni. * VÁLTOZATLAN ERŐVEL tartanak a harcok a keleti harctéren. A küzdelem sú­lyosságát mutatja, hogy a bolsevisták pán­célos vesztesége állandóan meghaladja a napi kétszázat, sőt több ízben a háromszáz fölé ugrott. Az eddigi súlypontokon: Zsazs- Tcovnál és a leningrádi térségben talán még fokozódott a harc s ezenkívül a bolsevisták újabb támadásba kezdtek a Pripjet és a Berezina között. Keresnél sem szüneteltek a szovjet rohamok. A német hivatalos jelen­tés megállapítja, hogy a német csapatok mindenütt helytállónak. Visszaverték, vagy a mélyen tagozott állásokban felfogták a rohamokat, sőt Zsazskovnál a német ellen- támadás további teret nyert. Olaszországban a nettunói partraszállási terület vidékén még mindig csak előkészítő harcok folynak, de a közeli napokra rend­kívül heves, nagy csata várható a Monte Albani vidékén. Rómától délnyugatra uj arcvonal keletkezett, amely esetleg fonto­sabb lesz a tőle délre huzódólól. Alexander tábornok egyre nagyobb erősítéseket szállít a hidfőre, egyelőre azonban ugylátszik, nem Róma felé akar előrenyomulni, hanem a délolaszországi német haderő utánpótlását szeretné elvágni. Lehetséges, hogy egyidejű­leg akarnak erős támadást indítani a part­raszállási hídfőből és a déli arcvonalról. Kesselring német tábornagy is jelentős haderőt vont össze. Londonban úgy tudják, hogy mintegy ötvenezer embert. A német és angol hadvezetés itt egyenlő taktikával dolgozik, mindenik az ellenfélre akarja bízni a támadás megindítását s egyelőre erős védelmi állások kiépítésére szorítkozik. Érdekes, hogy a Velletrit, Albánét és Lotto- liát sem az angol, sem a német csapatok nem szállották meg. Ezek a városok a „senki főijén“ feküsznek a két ellenfél kö­zött. A jelek szerint Kesselring azt akarja, hogy az ellenséges hidfő területén minél több ellenséges angolszász csapat és után- pótló anyag zsúfolódjék össze. Az angol-amerikai hídfőn mostanáig ösz- szegyült erők szerdán Littorla irányában

Next

/
Thumbnails
Contents