Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-28 / 22. szám

P é n / e U 1944. január 28 Ára 16 miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HÚSZON HETEDIK ÉVFOLYAM 22. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ KÉSZVÉNIXAKSASAfl SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIöK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA SPANYOLORSZÁG rr MINDEN IRÁNYBAN MEGŐRZI SEMLEGESSÉGET — jeleníeííe lei Joiűana külügyminiszter • • mm Osszetiivfák a brii birodalmi minSskferelnobőlc érlelt e*f étéi A déloSaszországi kommunisták három tárcát követelnek a Badoglio-kormányban Heves barcok folynak a nellunói hídfő kiszélesítéséért Zsozskovnál további teret nyert a néniét ellentámadás SPANYOLORSZÁGOT akarja az angol­szász politika minden áron letériteai a sem­legesség útjáról. Jelentettük, hogy a mad­ridi angol követ megbízást kapott, hogy gazdasági megtorlásokkal fenyegesse meg a Franco-kormányt. Egyidejűleg az angol sajtó és az angol rádió nap-nap után éles hangon bírálja a spanyol semlegességet. A „Basler Nachrichten“ londoni levelezője szerint a szövetséges államférfiak egyre sű­rűbben használják azt a megállapítást, hogy „a semlegesség meghalt és ma már teljesen túlhaladott álláspont“. Az angol rádióban Antonio Torres, a brit rádiótársa­ság spanyol hírközlője újra megkezdte po­litikai kommentárjait és ezekben élesen tá­madja a spanyol kormányt. Kétségtelen, hogy az angol külügyminisztérium ezzel is tudtára akarja adni a madridi kormánynak, hogy mennyire elégedetlen Spanyolország magatartásával. Jordana gróf spanyol külügyminiszter jnost az „Arriba“ cimü lap főszerkesztőjé­vel folytatott beszélgetésében foglalkozott a spanyol semlegesség ellen folyó mester­kedésekkel, azzal az idegháboruval, amely az ország és általában a semleges országok ellen folyik. Nyilatkozatában többek között a következőket mondotta: — Az idegháboruval szemben, amely ma már nem csupán az ellenség, hanem Ugyan­úgy a semleges országok ellen is folyik, tárgyilagos és hidegvérű magatartást kell tanúsítani és arra kell törekedni, hogy nyu­galmunkból semmiképpen ki ne zökken­jünk. Mi felette állunk az ellenünk emelt szenvedélyes és érthetetlen vádaskodásnak. A külföld sok lapjában és rádiójában az utóbbi időben számtalan indokolatlan táma­dás hangzott el Spanyolország ellen. Kü­lönböző dolgokat találtak ki, hogy elferdít­sék a tényeket és törekvéseinknek olyan irányzatot tulajdonítsanak, amelytől távol állunk. A cél az, hogy ebből a hamis alap­ból kiindulva, Spanyolország belsejében és az ország határain kivül, országunk valódi helyzetétől teljesen idegen légkört alakítsa­nak ki. Ezzel Spanyolországot leszorítják politikai vonaláról és odáig juttatják a dol­got, hogy végül is Spanyolország egyik, vagy másik hadviselő fél mellett döntsön. Az ilyen döntés azonban kizáróan a mi sa­ját államunknak az ügye és semmiképpen sem tartozik külföldre. Spanyolországnak semmi szüksége sincs arra, hogy meghatá­rozza magatartását, amely teljesen világos és a nemzetközi jognak megfelelően semle­gességet juttat kifejezésre. Spanyolország e semlegesség kötelezettségét őszintén és jóakarattal betartja és ennek a semleges­ségnek szolgálatában állit minden eszközt. Spanyolország a legerélyeSebb eszközökkel hiúsítja meg azokat a bizonyos külföldi szándékokat, amelyek Spanyolország belső rendjét és politikai irányát veszélyeztetik. * ARGENTINA ELHATÁROZÁSÁT a Né­metországgal és Japánnal való diplomáciai kapcsolatok megszakítását Ramirez argen­tin államelnök szerdán délben jelentette be rádióbeszédében országa és a világ közvé­leményének. Az elhatározást többek között azzal Indokolta meg, hogy német és japán ügynökök nagykiterjedésü kémhálózatát de­rítették fel s megállapították, hogy ezek te­vékenysége nyilvánvalóan annak a tervnek a szolgálatában állott, hogy Argentínát meg nem engedett ténykedések színhelyévé te­gyék. Ilyen körülmények között — mondot­ta — lehetetlenné vált a diplomáciai kapcso­latok további fenntartása. Ribbentrop birodalmi külügyminiszter a Német Távirati Iroda tudósitója előtt nyi­latkozott az Argentínával fennálló diplomá­ciai viszony megszakításáról. — Az északamerikai kormány — mon­dotta Ribbentrop — már évek óta próbálko­zott, hogy Argentínát rávegye a tengellyel fennálló diplomáciai kapcsolatoknak a meg­szakítására. Nem riadt vissza semmiféle eszköztől, még a zsarolástól sem. A Kaml- rez-kormány most engedett ennek a nyo­másnak és feláldozta az ország szuverénitá- sát Észak-Amerlka „jóindulatáért“. Az in­dokolás, amelyet ugyanez a hely a szakí­táshoz fűz, a német nagykövetség tagjainak állítólagos részvétele egy kémkedési ügyben, teljesen valótlan és csak további bizonyité- ka annak, hogy az argentin kormány nem ura többé saját elhatározásának és a német és argentin nép hagyományos barátsága ál­dozatul esett Washington lelkiismeretlen és sötét módszereinek. Németország az argen­tin kapcsolatok megszakításával gyakorla­tilag semmit sem vesztett, sem a hadveze­tés, sem pedig a háború utáni érdekek szempontjából. A japán képviselőházban Sigemitzu ja­pán külügyminiszter közölte, hogy tudomá­sa van az argentin elhatározásról, hivatalos értesítést azonban még nem kapott. Nagyon sajnálatosnak tartja az argentin—japán kapcsolatok ilyen kiéleződését. Ez az ese­mény ismét bebizonyítja, hogy a szövetsé­gesek milyen hallatlan nyomást gyakorolnak a semlegesekre s minden áron rá akarják venni őket a hozzájuk való csatlakozásra. A Reuter angol távirati ügynökség ame­rikai híradásában egészen nyiltan tudtul adja, hogy Argentína már hosszú hónapok óta milyen nyomásnak volt kitéve az angol­szász államok részéről. Eszerint az Egye­sült Államok már több Ízben akarták alkal­mazni a teljes gazdasági zárlatot az akara­tuknak akkor még nem engedelmeskedő dél­amerikai állam ellen, Anglia viszont Óva­tosságot tanácsolt, tekintettel Argentíná­nak a szövetségesek élelmiszerellátásában betöltött fontos szerepére. A legutóbbi szö­vetséges megbeszéléseken azután véglege­sen elhatározták a gazdasági megtorlások alkalmazását s értesítették Argentínát erről a szándékról. Erre következett az argentin kormány legutóbbi lépése. Az angolszászokat azonban nem olyan könnyű kielégíteni. A MTI Zürichen át ka­pott londoni értesülése szerint az angol fő­városban tartózkodással vették tudomásul az argentin kormány elhatározását és bár örömmel üdvözlik ezt a lépést egyhangúan azt emelik-jd, hogy még nem .tartják elegen­dőnek s a Ramlrez-kormánynak további in­tézkedéseket kell tenni, hogy Londont és Washingtont meggyőze „jószándékairól“. Eden külügyminiszter fogadta Argentina nagykövetét és Ígéretet vett tőle arra néz­ve, hogy a Buenos-Aires-i kormány minden szükséges lépést megtesz, hogy „véget ves­sem a tengely aknamunkájának és kémke­désének." * DÉLOLASZORSZAG LAKOSSÁGÁNAK HELYZETÉRŐL mozgalmas képet rajzol­nak azok a Badoglio-katonák, akik a leg­utóbbi harcok során német fogságba kerül­tek. Elmondották, hogy a városok megszál­lásánál az angolszászok rendesen néger csa­patokat küldenek előre a terület átfésülésére. A négerek azután kifosztják az élelmiszer- üzleteket, lakásokat, úgy, hogy a lakosság azután hamarosan a legborzalmasabb nélkü­lözések közé jut. A nagyobb városokban egymást követik a razziák, amikor házról- tiázra járva szedik össze azokat az olaszo­kat, akik ellen angolszász részről a legki­sebb gyanú merült fel és szállítják el őket „ismeretlen helyre“. Sok olasz azért jelent­kezik katonai szolgálatra, hogy a legelső adandó alkalommal átszökhessen a néme­tekhez. Szándékuk megvalósítása azonban nem kis kockázattal jár, mert ezeket az olasz katonákat néger csapatokhoz osztják be, hatvanhat háromszázötven néger közé. Az olaszok tudják, hogy a négereknek uta­sításuk van, hogy a legkisebb gyanúra lő­jék őket agyon. Egész Délolaszországban egyre jobban szervezkedik a kommunizmus. A kommunis­ta párt legutóbb azt követelte Badogliótól, hogy a belügyi, kereskedelem- és ipartigyi és a tájékoztató minisztériumot neki enged­jék át s ekkor hajlandó „egy ideig“ támo­gatni a kormányt. Reale, az olasz kommu­nisták vezére visszautasította Badogliőnak azt az ajánlatát, hogy a kormány helyettes elnöke legyen, kijelentette, hogy „a kom­munistákat nem második, hanem első hely illeti meg.“ Január 19-én a délolaszországi Berlin, jan. 277. (MTI) A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Iro­dának: A véderő főparancsnoksága közli: Csapataink Keresnél tüzérségünk kitűnő támogatásával visszaverték a szovjet erős támadásait. kommunista párt direktóriuma Nápolyban orosz kommunista küldöttség jelenlétében ülést tartott, ezen hangsúlyozták, hogy a legfontosabb feladat a kommunista eszmék terjesztése Olaszországban. Egy másik szó­nok azt hangoztatta, hogy feltétlenül szük­séges az olaszországi vörös légió felállítása és ezt Moszkva ezután fegyverrel és lőszer­rel fogja ellátni. * A KELETI HARCTÉR — állapítják meg berlini katonai körökben — ma sokkal sú­lyosabb küzdelmek szintere, mint még egy héttel is ezelőtt. Két nagy támadás uralja a képet. Az egyik a németek — főként pán­célos erőkkel végrehajtott — előretörése a zsazskovi térségben, a másik a bolsevisták nagy áttörési próbálkozása Leningrádnál és az Ilmen-tónál. A zsazskovi csata a csü­törtöki hadijelentés szerint továbbra is ked­vezően alakul Mannstein német tábornok csapataira nézve és sikerült újabb előreha­ladást elémiök. Az arcvonal északi részén az oroszok to­vábbra sem hagytak fel azzal a szándékuk­kal, hogy áttörjék a német arcvonalat. Ed­dig élért sikereiket nehéztüzérségük pél­dátlan nagyarányú bevetésének köszönhetik. Amióta azonban a német csapatok az arc­vonal kiegyenesitése következtében kikerül­tek a nehéztüzérség hatósugarából, a táma­dás ereje csökkent, mert a kedvezőtlen idő­járás, a talajviszonyok következtében a nehéztüzérség előreszállitása csak a legna­gyobb nehézségek között lehetséges. Rómától délre az angol és amerikai csapa­tok meg akarták kísérelni hídfőállásuk kibő­vítését, ezt azonban a szilárd német ellen­állás meghiúsította. Az angolok és ameri­kaiak újabb erősítéseket tesznek partra, a német tüzérség és a légierő viszont állan­dóan támadja a partraszállitási hajókat és a már kiszállott csapatokat. Berlinben egyébként megállapítják, hogy a nettunói kezdeményezés nem volt hatással a dél­olaszországi harctér többi szakaszaira. Kes­selring tábornagy a jelek szerint az összes fejleményeket ellenőrzése alatt tartja és a németek hátsó összeköttetéseiket a nettunói hídfő miatt nem tartják veszélyeztetettnek. A német fővárosban a közeli jövőre nagy­arányú hadműveleteket várnak. Hangoztat­ják, hogy a felvonuláshoz szükséges átme­neti idő vége felé közeledik. A Cserkaszitól délnyugatra lévő térség­ben elkeseredett harcokban szintén vissza­vertünk, vagy felfogtunk heves ellenséges támadásokat, amelyeket erős gyalogsági és páncélos kötelékek intéztek. Be la ja Cerkovtól délkeletre az ellenség Lemnvrádtól délre telfes erővel tombol a véres elhárító csata SxerJ^n 305 pénc^losl veszített a Szovjet

Next

/
Thumbnails
Contents