Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-26 / 20. szám

S se e r ă a 1944m f a n u ă r 26 ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 20. SZÁM. KIADJA A LAPKIADóRÉSZVÉNYTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-TJ. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A pápa akkor sem hagyja el Rómát, ....................................................................................... . mi uium ....■■■ mn mim—i «mmirii ír "iin—irr...................... ha az „örök város“ hadszíntérré válik  német hadvezetőség fiszteletbentartja Róma nyilt város jellegét Mannstein német vezértábornagy támadásra indította csapatait a keleti arcvonal déli szárnyán A német és bolgár légierő meghiúsította a Szófia elleni hétfői támadást London és Washington , ho§g nem. ismerik el az uj bolíviai kormányt AZ ANGOL SAJTÓ HANGJA A SZOV­JET IRÁNYÁRÁN néhány nap óta a leg­nagyobb mértékben megváltozott — Írja a „Basler Nachrichten“ londoni tudósítója. Egészen Január 17-ig az angol lapok figye­lemreméltó engedékenységet tanúsítottak Oroszország iránt, sót egyrésze valóságos megalázkodásig ment. A „Pravda“ ismert vádja és a lengyeleknek adott szovjet vá­lasz azonban a jelek szerint valóságos hi­deg zuhany gyanánt hatott s ugyiatszut hogy az eddigi „engedékenység! korszak“ a vége felé közeledik. A „New Statesman-' cimü angol folyóirat legutóbbi cikkében a szovjettel kapcsolatos angolszász politiká­ról minden további nélkül a kővetkezőket állapítja meg: Azonnal irányt kell változ­tatnunk, mert ha továbbra is úgy járunk el, mint eddig, a részünkre sokkal fonto­sabb amerikai barátságot tesszük kockára. Az „Observer“ két héttel ezelőtt, még a moszkvai jegyzéket megelőző napokban kö­zölte a Curson-vonalra vonatkozó szovjet követeléseket, most a következőket Írja: ,3a megengedjük Keletlengyelország bol- sevizáiását és egy kommunista lengyel kor­mány megalakítását, akkor a moszkvai és a teheráni nyilatkozat értéktelen papírrá válik. Az „Observer“ cikke a továbbiakban Edent is élesen támadja szovjetbarát poli­tikája miatt. Rendkívül érdekes ugyancsak az „Obser- ver"-nek egy későbbi cikke. Ebben azt az értesülését közli, hogy a lengyel kérlésben adott legutóbbi szovjet válasz éles hangja, talán nem Molotovnak és nem is Sztálinnak tulajdonítható. Molotov előbb egy enyhébb hangú jegyzéket fogalmazott meg, ezt azon­ban a vörös hadsereg magasállásu tisztjei­nek és a titkos rendőrség vezetőinek kiván ságára meg kellett változtatnia. Ezek ■ körök kényszeritették arra Molotovot, hogy á londoni menekült kormánnyal szemben a fcatyni kérdést felvesse, sőt hogy a londoni lengyel kormány létének jogosultságát is kétségbe vonja. Az angol lap ezekből az ér­tesülésekből azt a következtetést vonja le, hogy a jelek szerint Szovjetoroszország politikáját nem egységes akarat irányítja. A szovjet-lengyel viszályról beszélt Harry PolUtt angol kommunista vezér is. Nyilat­kozata azért jelentős, mert az közismerten mindig a londoni szovjet nagykövetség vé­leményét fejezi ki. Poliitt élesen bírálta az angolszász kormányoknak azt a szándékát, hogy közvetíteni akarnak a lengyel kor­mány és Szovjetoroszország között. Azok az angolok — mondotta a kommunista ve­zér — akik olyan szorgalmasan javasolták az angol-amerikai közbelépést az oroszok és lengyelek összehozására, jól tennék, na meggondolnák, hogy milyen hatást váltana ki, hogy ha Sztálin felajánlaná a maga jó­szolgálatait Churchill és Ghandi kibéki- tésére. Hosszabb cikkben foglalkozik a szovjet- lengyel kérdéssel és a cikk ismét csak a megváltozott angol tónusra jellemző, Hoare BcJisha yolt angol hadügyminiszter is, A cikk, amint a Svájci Távirati Iroda londoni jelentése közli, megállapítja, hogy a legki­sebb kétség sem lehet afelől, hogy Lengyel- ország határa jogilag az, ami a háború előtt volt. Ezt az összes nagyhatalmak jog­szerűen elismerték és Így azt csak az érde­keltek közötti kölcsönös megállapodásra le­het megváltoztatni. Ezt a kétségtelen jogi helyzetet sem Nagybritánnia, sem az Egye­sült-Államok nem adhatja fel becsületével, megcsorbítása nélkül. A volt angol had­ügyminiszter ezután élesen szembeszáll az erőszakos intézkedésekkel s befejezésül a következőket Írja: „Hiába nyerjük meg a háborút, ha nem érjük el azt, hogy a nyers hatalom alkalmazását barátságos tárgya­lásokkal helyettesítsük.“-* A bolíviai államcsíny már az első perctől kezdve nagy izgalmat keltett az Egyesült Államokban, de általában az észak­amerikai tőke befolyása alatt álló többi amerikai köztársaságokban is. Nagyon rossz néven vették Bolivia uj vezetőitől, hogy Argentína kormányához hasonlóan szembe mernek helyezkedni Washington akaratával. Most azután ez a neheztelés ha­tározott diplomáciai lépésekben nyert kife­jezést. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma közölte, hogy nem ismeri el az uj bolíviai kormányt. A közlemény azt állítja, hogy felforgató és a szövetségesek ügyével szem­ben ellenséges érzületi csoportok összeeskü­vést szőnek azok ellen az amerikai kormá­nyok eden, melyek a nyugati földgömb vé­delmében szembeszállnak a németek táma­dásával. Az 1943 december 20-i .bolivial ese­ményeket a washingtoni közlemény ilyen felforgató csoportoknak tulajdonítja. A hi­vatalos közlés kiadásával egyidejű'eg utasí­tották az Egyesült Államok la-pazi nagykö­vetét, hogy térjen haza. Az angol alsóház keddi ülésén Eden angol külügyminiszter közölte, hogy a brit kor­mány csatlakozik a washingtoni vélemény­hez és néni ismeri el az uj kormányt Bolivia törvényes kormányának. Az amerikai köztársaságok közül még Brazilia, Uruguay, Venezuela és Kuba kö­zölték, hogy a maguk részéről sem tekintik Bolivia vezetőit törvényesnek. Bolívián kívül Argentína az a másik dél­amerikai állam, amely nem hajlandó behó­dolni a washingtoni gazdasági es politikai imperiá’izmusnak. Az északamerikaiak ezért már eddig is sok gazdasági korlátozó intéz­kedést tettek Argentinéval szemben, s úgy látszik, hogy a közeljövőben átfogó lépésre készülnek. Az „Exchange Telegraph“ new- yorki jelentése szerint az amerikai külügyi hivatal azzal a gondolattal foglalkozik, hogy általános gazdasági zárlatot rendel el Ar­gentina ellen. * A SZOKATLAN IDŐJÁRÁS a keleti arc­vonalon jelentékenyen befolyásolja a harci helyzetet. A Krim félszigettől egészen Le­ningrádlg majdnem mindenütt olvad s a légi haderő működését erősen akadályozza a mélyen terjengő felhőzet. A nehéz földi fegyverek harcát a már kezdődő eliszaposo­dás nehezíti meg. Ez az időjárás egészen szokatlan Keleteurópában s amig ilyenkor más években még méteres hótakaró fed min­dent és a hőmérő mélyen a fagypont alatt szokott járni, az idén a legtöbb harci sza­kaszról már teljesen eltűnt a hó. Az időjárás különlegessége ellenére a küz­delem, ha nehézségekkel is, de nagy erővel folyik. Mindkét oldalról uj kezdeményezések jelei bontakoznak ki. A „Budapesti Tudósí­tó“ moszkvai jelentése szerint a szovjet fő­parancsnokság azt közölte, hogy Mannstein német tábornagy erős német kötelékek be­vetésével Vinnicától keletre megkezdte a tá­madást Vatutin szovjet tábornok hadsere­geinek déli szárnya ellen. A német hivatalos jelentés kemény har­cokról számol be. Keres mellett, Kirovgrád- nál, Pogreviscsenél, a Pripjet és a Berezina között, még északabbra az Ilmen-tavi és le- ningrádi térségben a bolsevisták újabb és újabb kötelékek bevetésével támadtak. A németek a legtöbb helyen már vissza Is uta­sították a támadásokat, több helyen azonban még tartanak a kemény harcok. Az északi arcvonalszakaszon a bolsevis­ták a Balti-államokba vezető utakat akar­ják mindenáron hatalmukba keríteni, szán­dékuk azonban a leghatározottabb német el­lenállásba ütközik. A bolsevista veszteségek még a keleti harctér viszonylataiban Is rend­kívüliek. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda értesülése szerint a szovjet kötelékeket álta­lában két-három naponkint le kell váltani, mert véres ember és nagy anyagveszteségeik miatt ennyi idő alatt teljesen elvesztik harci erejüket. * A DÉLOLASZORSZAGI PARTRASZAL- LÄSI HÍDFŐBŐL, Nettuno környékéről a Zürichbe érkezett legújabb jelentések sze­rint az amerikai csapatok két oszlopban megkezdték előnyomulásukat Littoria városa és az ettől keletre húzódó Via Appia ellen. Egyidejűleg erős szövetséges bombázó ra­jok támadják a felvonuló németeket és a littoriai repülőteret. A svájci távirati iroda római levelezője előtt német körökben határozottan kijelen­tették, hogy a főparancsnokságnak egyálta­lában nem áll szándékában feladni a dél- olaszországi arcvonalat. Az ellenintézkedé­seket már megtették és az ütközetek, ame­lyeket az ellenség felkinál, nagyon kemé­nyek lesznek, mert a partraszállásra német részről fel voltak készülve. Róma városát nem fenyegeti közvetlen veszély. Német részről hangsúlyozták azt is, hogy ők tisz­teletben tartják Róma nyilt város jellegét és nem fogják a várost erőddé átalakitani. A Szentszéknek megfelelő biztosítékot ad­tak s a vatikáni körök továbbra is nyu­godtak. Vatikáni jóltájékozott körökben határo­zottan kijelentették, hogy XII. Pius pápa nem gondol a Vatikán elhagyására abban az esetben sem, ha a harci cselekmények Róma környékére is kiterjednének. A Va­tikánban az utóbbi napokban megtettek minden előkészületet ilyen eshetőségre is. A római könyvtárakat, az olasz akadé­mia értékes kéziratait, könyveit és más műkincseit 250 ládában a legutóbbi napok­ban Vatikánvárosba szállították és ez a pótolhatatlan kincs itt marad a háború be­fejezéséig. A partraszállás ellen foganatosított né­met ellenintézkedésekről még nincsenek határozott hírek. Egyelőre ugylátszlk, hogy mindkét részről inkább csak a felvonulás tart. Az angolszászok igyekeznek minél több csapatot partra tenni, Kesselring né­met vezértábornagy pedig három elit had­osztályát irányította az arcvonalakra. A Garigliano és a Rapido folyóknál nagy harc folyik a magaslati állások ellen. A né­meteknek sikerült az angolokat a Rapido déli partjára visszaverni. Ezekben a har­cokban francia csapatok is résztvesznek. *• A TAVOLKELETEN a jelek szerint kö­zelebbről újabb nagy hadműveletek indul­nak meg. Bőse, a Szabad India-mozgalom vezére, Rangunban mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a közeli napokbgn meg­indul a harc Indiáért s ebben az összes ke­letázsiai népek résztvesznek, hogy közös vérontással pecsételjék meg az angolszász birodalom elleni küzdelmi szándékukat. Tozso japán miniszterelnök hétfőn a kép- viselöházban jelentette ki: reméli, hamaro­san elkövetkezik az a nap, amikor India hozzájut teljes és tökéletes függetlenségé­hez és mint Kcletázsía szabad nemzete él­het. A japán kormány minden segítséget megad az indiai függetlenségi mozgalom számára. Az indiai angol hatóságok és a haderő tudják, hogy kemény harcok előtt állanak. A Német Távirati Iroda Uj-Delhiböl érkező jelentése szerint a burmai határon eddig állomásozott indiai csapatokat négerekkel cserélték fel, mert az indiai bennszülött katonaságot nem tartják megbízhatónak. Köztudomású ugyanis, hogy ezek közül a legtöbb alig várja Bőse csapatainak meg­érkezését, hogy átpártolhasson a független indiai haderőhöz. II leningrádi térségben a bolsevisták minden erőt bevetettek az áttörés kierőszakolására Bérűn, január 25. (MTI.) A Führer fő- • A véderő főparancsnoksága közli: hadiszállásáról jelentik a Német Távirati I A Szovjet Keres mellett fokozta nymná- Irodán&k; f »4L A páncélosokkal és csatarepülőgépek-

Next

/
Thumbnails
Contents