Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-22 / 17. szám
S s: o mb at 1944. január 22 Ára :ra fillér fÓ-IHÜSOR ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 17. SZÁM. KIADJA A LAPKIADóRÉSZVÉNYTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BKASSAI-IJ. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA r A TELI SZOVJET OFFE1MZIVA ELSŐ HULLÁMA MEGTÖRT! f — monűfáR Berlinben Tozso kijelentette, hogy Japán Németországgal e!vá!aszihatat!an egységet alkot Moszkva ismét erüteljessn sürgeti az elözönlési hadműveleteket Harmincnyo'c brit bombázó pusztult el a legutóbbi, Berlin elleni légitámadás során A Szentszék tiltakozni készül Vatikánváros átrepüléss ellen A SZOVJETOROSZ SAJTÓT igen kellemetlenül érinthetné most a „Pravda“ cikkével kapcsolatban történt leleplezés, ha a bolsevista sajtó berkeiben egyáltalán ismernék az újságírói erkölcs és politikai becsület fogalmát. A „Nya Dagliht Allehanda" londoni tájékoztatás alapján ugyanis azt írja, hogy a „Fravda“-nak egyáltalán nincsen tudósitója Kairóban. Ázt is sikerült megállapitani, hogy a „Pravda“ htrhedt jelentésével azonos tartalmú távirat neon ment át az egyiptomi sajtóellenőrzésen. így hát egészen nyilvánvaló — mint ahogy azt különben eddig is lehetett tudni — az egész „kairói híresztelés“ a Kreml falai között született és kizárólagossággal a szovjetorosz diplomácia céljait szolgálta, amely egyáltalán nincsen tekintettel szövetségesei érzékenységére. A „Pravda“ cikkével kapcsolatosan minden eddiginél vadabb hirt röpitett föl a szenzációhajhászásáról hires „Newyork Times“. A tengerentúli lap egyszerűen azt állítja, hogy a „Pravda“ ismert jelentése német eredetű és német részről csempésztek be a szovjetorosz lapba. Illetékes német helyen bizonyos derültséggel fogadják ezt a hirt és olyan megtiszteltetésnek tekintik, amilyenre erről az oldalról nem mertek volna számítani. * MIKOLAJCZIK lengyel miniszterelnököt fogadta csütörtökön Churchill miniszterelnök Anthony Eden jelenlétében. Mikolajczik kíséretében volt a lengyel külügyminiszter és a londoni lengyel nagykövet, akikkel egy óra hosszat tartó megbeszélést folytattak. A megbeszélések tárgya a lengyel menekült bizottságnak a Szovjettel támadt bonyodalma volt, amellyel kapcsolatban a lengyelek részletesen kifejtették Churchillnek álláspontjukat. A „Daily Telegraph“ diplomáciai tudósitója ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy Churchill valószínűleg rövidesen üzenetet intéz Sztálinhoz és angol-amerikai lépés várható Moszkvában, ha a lengyel menekültek használható formulát fogadnak el. Mindinkább bizonyosnak látszik, hogy az angolszász hatalmak tőlük szokatlan erély- lyel állanak a menekült lengyel kormány mellé, bár Early, a Fehér Ház titkára kijelentette újságírók előtt, nincs tudomása arról, hogy Roosevelt elnök közvetlen összeköttetésbe lépett volna Sztálinnál, a lengyel-orosz viszály elsimítása érdekében. A „Basler Nachrichten“ szerint Washington is ragaszkodik a mostani lengyel kormány elismeréséhez. Washingtonban nem titkolják, hogy a lengyel kormány átalakítását orosz kívánságra amerikai szempontból nem helyeselnék, mert ez egyértelmű lenne egy szuverén állam belügyeibe való külső beavatkozással. * DITMAR ALTÁBORNAGY, aki a legismertebb német katonai szakírónak számit, tájékoztatta a Magyar Távirati Iroda berlini munkatársát a keleti harctéri helyzetről. Ditmar altábornagy többek között ezeket mondotta: — Az ősz óta a harctéri helyzet német szempontból nem rosszabbodott, sőt, ha a lényeget tekintjük, azt mondhatjuk, hogy egyes helyeken azóta megszilárdult. Az tény, hogy a szovjet olyan támadást kéz- 7 dett, amely az ö szempontjából reménnyel teljesnek látszott, végül azonban megfeneklett. Mi most az időnyereségért harcolunk és a rendelkezésünkre álló időt ki is tudjuk használni. Azonkívül egy bizonyos dolog bekövetkezésére várunk. Az előbbivel kapcsolatban megállapítható, hogy kezdettől liosz- szu Időre terveztünk és állítottunk be mindent. Egész bizonyos, hogy emberanyag szempontjából ezidöszerint jobban állunk, mint a szovjet, aminek az a magyarázata, hogy mi nagyon takarékoskodunk az emberrel. Kétségtelen, hogy a múlt év júliusában megindult szovjet hadjáratnak voltak igen válságos pillanatai, igy elsősorban a Zsito- mirtól való támadás. Ma már ennek az akkor veszedelmes támadásnak csupán helyi jelentősége van, mert a lökést sikerült felfognunk. A vitebszki nagy támadásról is azt mondhatjuk ma, hogy' már megfeneklett. A julius óta folyó harcok egyik legfontosabb tanulsága az a tény, hogy ma már a szovjet kénytelen csapatait az egyik szakaszról áttolni a másikra, amint éppen a hadihelyzet kívánja. Ez pedig annak a jele, hogy a szovjet embertartalékai sem kimerithetet- lenek. A harctér északi részén néhány nappal ezelőtt a Keleti-tenger elérése céljából megindult nagyarányú szovjet támadásnak hadműveleti szempontból meggyőződésünk szerint nem lesz meg a kívánt sikere, illetve csak akkor lenne eredményes, ha a szovjet nagy német erőket tudna bekeríteni. Ezt pedig annál kevésbbé tartom lehetségesnek, mert ez az egész támadás egyetlen esetben sem sikerült. — A keleti harctér további fejleményeinek kialakulása szempontjából két tényező fontos — folytatta felvilágosításait Ditmar. — Egyik a szovjet embertartalékainak tényekkel bebizonyított korlátolt volta, a másik pedig a ma harcoló szovjet katona minősége. A műszaki csapatok, mindeneke'ött a páncélosok és a tüzérség is jó, sőt kitűnő, de a gyalogság határozottan rossz minőségű. A harctérről hazajött bajtársak beszélnek arról, hogy a gyalogság milyen gyenge. Ez annak tulajdonítható, hogy a szovjet kénytelen volt túlságosan öreg, vagy túlságosan fiatal korosztályokat, 15 és 16 éves fiukat is harctérre dobni. Már említettem, hogy mi várunk valamire. Természetesen nem csodára, hanem a fejlődésre, uj fegyvereink és embertartalékaink bevetésére, lüszen már eddig Is sikerült kevés tartalékkal Zsitomirnál, Berdicsevnél és Zsazs- kovnál nagyobb veszedelmeit elhárítanunk. Még egy kérdésre akarok kitérni. Sztálin Teheránban 3 milliós téli hadseregről beszélt. Ez a hadsereg azonban csak puszta hírverés, mert ha volna ilyen tartalékuk, a mai helyzetben kétségtelenül bevetnék, sőt már be is kellett volna vetni. Ennek a háborúnak legborzalmasabb válságát már átéltük a mult év nyarán, amikor az Olaszország kiugrása következtében támadt réSLket Olaszországban és a Balkánon is hirtelen be "fellett tömni. De ebben a különösen válságos helyzetben megtaláltuk a helyes utat. Ha bekövetkezik az elözönlés, amire természetesen mi is teljes mértékben felkészültünk és hogy jól készültünk, ezt .Rommel vezértábornagynál mostanában végzett látogatásom alapján magam is állíthatom, egy pillanatig sem lehet abban kételkedni, hogy ezzel a kétségtelenül súlyos feladattal is sikerrel megbirkózunk. A szovjet csapatok nyomása legutóbb az Dmen-tótól északra és az oranienbaiuni szakaszon növekedett. Ebből a német főváros katonai köreiben arra következtetnek, hogy a bolsevisták a Balti-országok felé való előretörést akarják megkísérelni. Erre mutat az is, hogy az oroszok ezen a szakaszon további tartalékokat is, különösen erős tüzérséget vetnek harcba. Német hivata’os körök megállapítják, hogy azáltal, hogy a Leningrad—oranienbaumi szakaszon a németek kiegyenesítették arcvonalukat, sikerült az oroszoknak Leningrád és Oranienbaum között közvetlen kapcsolatot teremtem. A keleti arcvonal másik súlypontja még mindig Rjecsica. Ott az oroszok nagy erővel folytatják támadó hadműveleteiket, de a németók a legsúlyosabb támadásokat is visszaverték. A keleti arcvonal legfontosabb pillére — német katonai vélemény szerint — még ma is Vitebszk. Az oroszok ott heteken át óriási erővel támadtak anélkül, hogy ezt a fontos osz’opot sikerült volna kl- dönteniök. Keleten három nap óta olvad, úgyhogy az időjárás erősen gátolja a repülő- tevékenységet. Német hivatalos körök a keleti arcvonal általános helyzetét bizakodóan ítélik meg és hangoztatják, hogy a téli offenziva első hulláma megtört.-* AZ ÖTÖDIK AMERIKAI HADSEREG a tirreni partvidékén folytatta áttörési kísérleteit. Clark tábornok kötelékeinek az ember és anyag legnagyobb bevetése árán sikerült átmenetileg eljutnia Monte Kotondo hegyre, amelyért már régen folyt a küzdelem. A németek azonban ellentámadással visszavetették őket a völgyekbe. A német jelentés megállapítja, hogy az ötödik amerikai hadsereg ' nagy áldozata is mutatja, hogy a mögöttes területről továbhá kötelékeket kénytelenek odavinni. Általában megállapítható, hogy Clark tábornok eredményei egyetlen' esetben sem állanak arányban a hozott áldozatokkal. A római rádió közölte, hogy brit-amerikai repülőgépek csütörtökön 12 óra 30 perckor újabb támadást intéztek Róma ellen. A támadó repülőgépek északi irányból közeledtek a város fölé és bombaterhüket több városrészre dobták, elsősorban a Prenestina negyedre, valamint Ponte Maggiore külső területeire. Számos ház elpusztult, több más súlyosan megrongálódott. A halottak és sebesültek száma jelentős. A vízvezetékek elpusztítása miatt a városban nagy a vízhiány. Nyilvánvaló, hogy az angolszászok az olaszországi német hadsereg felvonulási területét akarják zavarni. Róma külvárosa ellen intézett támadásokban az angolszász repülők ismételten átszálltak a Vatikánváros felett. Ez a körülmény — mint vatikáni körökben mondják — élénken foglalkoztatja a Vatikánváros lakóit. Vatikáni körökben valószínűnek mondják, hogy a Vatikán tiltakozik a varos átrepülése ellen.-* AZ INVAZIÖ MEGINDÍTÁSÁT követeli a „Háború és munkásosztály“ cimü szovjet lap, amely a teheráni értekezlet óta most elsőizben száll síkra az angolszász inváziói megindítása mellett. A szovjet lap szerint nem szabad visszariadni a szükséges áldozatoktól, mert a Szovjetunió már megmutatta a cselekvés módját. Szerinte az európai erőd elleni invázióra a talaj a legjobban elő van készítve és a támadásra minden előfeltétel adva van. Hangoztatja még a szovjet lap, hogy a szövetségesek moszkvai és teheráni értekezlete után nyilvánvalóvá vált, hogy el vannak szánva a közös támadásra. Ezt azonban az ellenségnek adott időnyereség nélkül kell végrehajtani, mert eredményt csak a gyors és határozott cselekvés hozhat.-KTOZSO MINISZTERELNÖK beszédet mondott a japán képviselőházban. — A szövetséges Németország verhetetlen helyet foglal el Európában — hangoztatta — és Japán Németországgal elválaszt- natatlan egészet alkot. A továbbiakban a csungkingi kormány magatartásával foglalkozott, amely megakadályozza Kelatázsia »alódi megbékélését. A kairói megbeszélések eredményét tartalmatlannak mondotta. A miniszterelnök nagy várakozásokat fűz Bőse tevékenységéhez. Befejezésül annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az ellenség Európában és Európa körül folyó harcokban máris halálos sebeket szenvedett, úgyhogy végül is harcképtelenné kell válnia. Befejezésül közölte, hogy a Nagykelet- ázsia városi lakossága ellen elkövetett bombatámadásokra Japán a közeljövőben heves megtorló intézkedéseket foganatosít. Sigemicu külügyminiszter is megtartotta első külügyminiszteri beszámolóját a képviselőházban. Rámutatott a japán lakosságnak az ellenséges világgal szemben tanúsított töretlen és rendíthetetlen magatarA
