Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-21 / 16. szám

1944. JANUAR 21, 5 KeietiUjsxg Két ország érdekes vitája a partizán szervezkedés okairó! Belgrád szerint Tito személye azt jelenti, hogy horvátok vezetik a mozgalmat A Nova Brvsiska hat oldalon keresztül ismerteti dr. Lorkovics Mladen horvát bel­ügyminiszternek azt a beszédét, amelyben történelmi áttekintést adott a horvátországi partizán és csetnik harcok előzményeiről, visszamenve egészen a mult század második felébe, amikor a nagy szerb elgondolás első szószólói jelentkeztek Garasaninin Ilijs és Karadzsics Vük személyében. Arra is emlé­keztetett, hogy a horvátok Jugoszláviában külön utakon jártak és előkészítették a ma­guk államát, amelyet 1941 április 6-án a német csapatok segítségével meg is való­sítottak. Már akkor megkezdődött a cset­nik szervezkedés Mihajlovics Draga ezredes vezetésével. A horvát belügyminiszter hosszasan fog­lalkozott a dalmáciai és hercegovinál olasz megszálló csapatok és a csetnikek közötti kapcsolatokról, idézve számos emlékiratot, amelyekben a horvát kormány felhívta az olasz kormányt, hogy a megszálló csapatok parancsnoksága változtasson politikáján. Már 1941 nyarán a horvát kormány bizal­masan megtudta, hogy a dalmáciai, boszniai és hercegovinál szerbek felkelésre készül­nek. A figyelmeztetés ellenére sem történt semmi, úgyhogy 1941 júliusában kitört az északdalmáciai Likában és Nyugat-Boszniá- ban az ott élő szerb lakosság körében a fel­kelés, amely Montenegróra is átterjedt. Különböző kísérletek után az Usztasa-had- sereget kivonták ezekről a területekről, az­zal az elképzeléssel, hogy Így könnyebben leszerelik a csetnikeket, ez azonban nem következett be. — Roatta olasz tábornok az Újvidékről jól ismert Jevgyevics Dobroszláv újságíró utján — mondotta Lorkovics — összekötte­tésben volt Mihajlovics Drágával, illetve a csetnikekkel. A dalmáciai tengerparton 8— 9000 felfegyverzett csetnik állott rendelke­zésükre, akik többek között a Neretva tor­kolatánál lévő 20 horvát falut megtámadták és kifosztották. Ezt követte a montenegrói partizán- és csetnikalakulatok betörése a horvátlákta helyekre. A horvát kormány Roatta tábornok eljárására felhívta az olasz kormány figyelmét, de minden eredmény pélkül. MONTENEGRÓBÓL ES SZERBIÁBÓL Érkeztek a partizan brigádok Azok a partizán alakulatok, amelyek ma Horvátország különböző részein működnek, Montenegróból és Szerbiából hatoltak be Lorkovics belügyminiszter állitása szerint. Már előbb megalakult a jugoszláviai kom­munista párt, amely politikai biztosokat rendelt ki a partizán alakulatok mellé. A partizán hadsereg megszervezésével egyidö- beh megalakult az úgynevezett „Nemzeti felszabalitó bizottság“. A partázáncsapatok és a párt sejtekkel dolgozik, teljesen orosz mintára. A horvát belügyminiszter teljesen szerb jelegűnek mondja a partizánmozgal­mat s ezzel foglalkozva, igy folytatta: — Mint horvát belügyminiszter nem en­gedhetem meg, hogy 250.000 horvát honvéd és usztasa, aki már több mint két éve a legnagyobb nehézségek között, sokszor me­zítláb, éhesen őrzi ezt a földet, áldozatul essen efmek a partizán előretörésnek és azt sem engedhetem meg, hogy meggyalázzák a hősi halált halt 20.000 usztasa és honvéd sírját és nem térhetek napirendre afelett sem, hogy a szerb partizán támadás sok tízezer horva': tűzhelyet dúlt fel. A harcot ezért teljes erővel folytatjuk. A FEKETE KÉZ SS A SZOCIALIZMUS Lorkovics foglalkozott a szerbiai szocia­lizmus és v kommunizmus történetével is, idézte Markovics Szvetozárt, valamint Pa- sicsot és Baluggyicsot is, akik egyideig Svájcban együtt éltek Bakuninnal. Haza­térve a nemzetközi szocializmusból nemzeti sovinizmus lett s Dimitrievics Apis vezetése alatt álló „Fekete Kéz“ igy találta meg a kapcsolatokat a szerb szocialistákkal, bele­értve a boszniai szerbeket is, hiszen Csab- rinovics és Princip, Ferenc Ferdinánd gyil­kosai — mondja Lorkovics — szintén tag­jai voltak a szerb szocialista pártnak. Ju­goszláviában a szerb és horvát szocialista mozgalom utjai elváltak. Még a szerb föld- müvespártban, független demogratapártban és a Davidovlcs-féle demokratapártban is voltak a kommunistapártnak hivei. A horvát belügyminiszter adatokat sorolt fel, azt állitva, hogy a partizánok 90%-a szerbiai, vagy boszniai szerb, illetve monte­negrói. A horvátok csak 8%-kai vannak képviselve. A szlovének részvétele 3.5%. Hasonlóképpen a vezetésben is a szerbek dominálnak. A partizánok által 1942 telén Bihácson összehívott antifasiszta tanács: 70 tagja közül 17 volt horvát, ebből 4 muzul­mán. Ugyanekkor tartották meg Grainán a szerb lelkészek kongresszusát, amelyen ki­mondották, hogy támogatják a felszabadító partizán hadsereget és felszólították a seerb lakosságot, hogy álljanak lelkészeik mellett. A partizánok által megszállt területeken fasisztaellenes ifjúság és a nők is kongresz- szust tartottak. Külön felhívta Lorkovics a figyelmet arra, hogy megtévesztésül szol­gál a Gubec Matia horvát parasztvezér ne­véről elnevezett parHzánbrigád, amelynek parancsnoka szintén szerb. A horvát belügyminiszter kétórás beszéde tulajdonképpen a szerbeknek, Illetve Bel­grádinak szólt, annak válaszolt, amikor jegyzőkönyveket, napiparancsokat, diplomá­ciai okiratokat ismertetett, azt állitva, hogy a partizán és csetnik szervezkedés a szerb­ség müve. A horvát válaszra, úgy látszik, azért volt szükség, mert a Nedlcs-kormány tagjai hetek óta gyűléseken, a sajtóban és rádión keresztül főleg Tito személyével foglalkozva azt magyarázzák, hogy horvá­tok állnak a partizán-mozgalom élén és ők Is tartják ébren. fl kolozsvári és a marosvásáriielyi kerületben kiterjesztették a csendörség fegyverhasználat! jogát BUDAPEST, január 20. A Magyar Távirati Iroda jelen«: A m. klr. kormány a ra. ldr. csendőrség fegyverhasználati jogát a rendkívüli háborús viszonyokra való tekin­tettel a kolozsvári és marosvásárheiyi csendőri kerületi parancsnokságok egyes őrsei­nek működési területén lényegesen kiterjesz tette. A csendőrségi utasítás alapján kiadott rendelkezés szerint a szolgálatban álló csen dőr mindenki ellen köteles fegyverét hasz­nálni, aki magát gyanússá teszi és a felhl vásra kielégítő válasz nélkül elszalad. Akit tehát a vele szemben fellépő csendőr a kö zölt területe« megállásra szélit fel, azonnal álljon meg és semmi esetre se igyekezzék elmenekülni, mert ezzel kiteszi magát an­nak a veszélynek, hogy a csendőr lelövi. Figyelmeztessük erre ismerőseinket is. Öi perc földrajz: Monte Cassino, a Benedek-rend ősi székhelye A Dél-Olaszországban folyó harcok egyre közelebb kerülnek Monte Cassinóhoz. A helység neve már az elmúlt hetekben is­mertté vált, amikor jelentették, hogy a né­metek Monte Casslnón lévő benedekrendi ősi apátság világszerte megcsodált könyvtá­rának kéziratait és könyveit a Vatikánba szállították és ott biztonságba helyezték. A montecassinól apátság Kr. u. a hato­dik században létesült az 519 méter magas Monte Casskión, egy Apolló-templom rom­jain. Ez a rendház tekinthető a katolikus egyház leghatalmasabb mozgalmának, a szerzetesség kifejlődésének ősi székhelyéül. Maga a szerzetesség tu'ajdonképpen keleti eredetű, de a montecassinól apátság megte­remtésével kapta meg azt a nyugati jelle­gét, amely ma is jellemzője a katolikus szerzetes rendeknek. Innen a Monte Cass*- nóról indul ki az a hatalmas szellemi moz­galom, amely bélyegét rányomta a 1 korai és későbbi középkorra és amely megmérhe­tetlen szolgálatokat tett úgy az antik kul­túra megőrzésének, mint a középkor szel­lemi fejlődésének terén. Nurciai Szent Benedek 480-ban született a mostani Nurciában és tanulmányait Róma akkori tudós iskolájában végezte el. A vi­lági élet elkedvetlenítette és az örök Város­ból visszatért szülőföldje hegyei közé, hogy teljesen az isteni gondolatnak szentelhesse életét. A vicovarci barlang-kolostor szerze­tesei 510-ben apátjukká választották. Ezt a méltóságát feladta, mert a szerzeteseknek nem tetszett aszkétikus életmódja és szi­gora. Újra a magánosságot választotta és elhagyatott lakhelye körül idővel össze­gyűltek olyan hívei, akik a szerzetesi éle­tet megkedvelték. Tizenkét szerzetest kö­zösségbe szervezett meg, akik egész élet­módjukban, áhitatosságukban egymást ki­egészítették és aszkézisban tultettek egy­máson. Előbb Sublacoba költözött velük, majd Monte Cassinőba vezérelte őket 529- ben és ezen az emberektől elhagyatott hegy­tetőn alapította meg azt az uj kolostort, amely a Benedek-rend szülőhelyévé vált. Az alapító Itt Monte Casslnón 543-ban halt meg. A Benedek által képviselt szerzetes-rend nem terjedhetett volna el világszerte, ha az alapító a maga gondolatait egy Írott sza­bászatba nem foglalja. De magának az irásbafoglalásnak sem lett volna meg az a jelentősége, amit a nyolcadik évszázad óta a keresztény vi’ágban elért, mert már Szent Benedek előtt Is alkottak szerzetes- szabályzatokat és azóta is számosat foglal­tak Írásba. Egyik se terjedt el azonban olyan széles körben. A Benedek által még- állapitott szabályzatnak az ereje abban volt, hogy az általa előirt életmód, a meg­kívánt szigorúság és nevelés mértéktartó volt és hozzáidomult az egyes vidékek szükségleteihez, továbbá a magas szellemi­ség, amely innen kiáradt, minden gondol­kodó számára példamutatónak tetszett. Ennek a szerzetes-szabályzatnak a törté­nete tulajdonképpen magának a kolostor­nak a története is, főleg a régi időkben. Sajnos, a Benedek által sajátkezüleg Írott példány nem maradt meg az utókornak. A nyolcadik évszázadban vaiószinülég még meg volt és nyilván a karolingi udvar uta­sítására egyik másolatát Athénbe küldőt- ték, ahonnan az ösl szabályzat tovább ter­jedt az akkori egész ismert világon. Ebben az időben, amikor a filológiai tudomáhyo! uj virágzásnak indultak, nem tévesztette e hatását a Benedek által Írott textusnak 'ha­misítatlan csiszolt stílusa sem. A nagy né­met könyvtártudósnak, Reginbertnek Aa­chenben tartózkodó tanítványai, köztük a később híressé vált st. galleni apát, Grimalt, áld Német Lajosnak tanácsadója és kancel­lárja volt, megszerezte Benedek Írásának a másolatát. Barátja, Tatto, vele együtt több példányban is lemásolta a szabályzatot, a szükséges magyarázatokkal ellátva, azt tu­dományos munkának dolgozta fel. Ez a kü­lönösen értékes kódex még most is meg van a st. galleni alapítványi könyvtárban, ahová nyilván Grimalt vitte el. Szent Benedek halála után a montecas- sinói ős-kolostor egyre nagyobb tekintélyre tett szert és otthona lett mindenféle tudo­mányos munkának. A Benedek-rendnek ma is jel'emző vonása a szellemi, művészi, tu­dományos, irodalmi és nevelötevékenység. A kolostor fölött többször zúgott el a tör­ténelem vihara. 589-ben a longobárdok pusz­tították el. A szerzetesek akkor drága kin­cseikkel Rómába menekültek, százötven esz­tendeig gazdátlan maradt Monte Cassino és azután újra visszatértek a szerzet tagjai, akiknek a tanításai révén Európaszerte ala- Kultak meg benedekreni ko'ostorok még An­gliában is. 720-ban, visszaállították a mon- tecaaeinói kolostort s ettől kezdve a tizen­kettedik századik virágkorát élte. Különö­sen festőiskolája vált híressé. Közben több csapás érte a Benedek-rendet. A kilencedik században a szaracénok Űzték el őket s a tizennegyedik század közepén újra szoron­gatott helyzetbe kerültek. A középkor vége fe’é a szigorúság a rend­ben feloldódott, újabb reformok segítségé­vel az uj korban azután újra virágzásnak indult a rend. 1504-ben azonban a spanyo­lok elpusztították az akkor franciáktól tar­tott "kolostort, de azután újra felépítették és ezt 1860-ban nemzeti műemléknek nyil­vánították. • Monte Cassinó jelentősége feltétlenül ab­ban van, hogy ott alapították meg a Bene­dek-rendet, melyből több más szerzetesrend ágazott ki. Jelentőségét növelte, hogy tűzhe­lyévé vált a nyugati kultúrának. Közvetí­tője lett az antik és középkori szellemi áramlatoknak. Nyilván már korai szá­zadokban rengeteg antikkórbeli kézira­tait gyűjtöttek Eszak-Afrikáből, Olaszor­szágból és Spanyolországból. Számos klasz- szlkus irő munkál Monte Casslnón keresztül maradtak meg az utókor számára, Így Ta­citus históriái és annalesel Monte Cassinó érdeme az is, hogy a szerzetesek a kárölingi uralkodók minden erőfeszítése ellenére megtartották Olaszország számára a latin betüvósést és elvetették a gót Írásjeleket. Az utóbbi évtizedekben üjabb virágkor következett Monte Cassinóra, kolostorának számtalan művészi és tudományos értéke, megszámolhatatlanul sok drága kézirata és szerzeteseinek magas tudományos szellemi­sége vezető szerepet bb.toavi.ott számunkra. Eqv év alatt százötven taggal cyarapodott a Kolozsvár és Vidéke Ipartestii'et A lanoncn^i stáma errel sremlien kélsic ^zza? csoki' etil Kolozsvár, január 20. Kolozsvár és Vidéke Ipartestület elöljárósága érdekes kimutatást készített a testület tagjainak szakma sze­rinti megoszlásáról. A kimutatás szerint az Ipartestület tagjainak száma annak elle­nére, hogy az iparengedélyek kiadását je­lentős mértéliíben megnehezítették, lényege­sen emelkedett. Kolozsváron és a testület körletébe tartozó községekben összesen 3388 iparos működik. 1942 végén a testület tag­jainak száma 3232 volt. Egy év alatt tehát 150 taggal gyarapodott az Ipartestület tag­jainak száma. Amíg az iparostagok száma emelkedett, a mesterek által foglalkoztatott tanoncok száma csökkent. Egy év alatt kereken 800 iparostanonccal kevesebb dolgozott kolozs­vári mestereknél, mint az előző évben. En­nek a helyzetnek meggondolásra kell kész­tetnie az iparügyek intézőit, mert ha az Iparosutánpótlás biztosítása nem történik meg idejében, elöbb-ntóbb a kézműipar el­sorvadását eredményezheti. A kimutatásból kitűnik, hogy az Ipartes­tület tagjai között számarányban a cipész­iparosok vezetnek. Kolozsváron 336 cipész­iparos működik. A cipészek számát a csiz­madiák közelítik még legjobban. Az Ipar­testület 254 csizmadiaiparost tart nyilván. 214 asztalos, 211 férfiszabó, 187 fodrász, 138 női ruha és leányka-ruha készítő, 103 kovács működik Kolozsváron. Harmincnégy arany, ezüstmüves és ékszerész, 17 ács, 52 bádogos, 13 böröndös, 9 cimfestö, 34 cuk­rász, 21 cukorkafőző, 6 gyógyárukereskedő, Nemcsak a búza, o feúzÉöt«y is aranyai ét 30 építőmester, 7 épületburkoló, 9 faeszter­gályos és fa-szobrász, 8 fazekas, 24 fehér- nemükészitö, 4 fémnyomó, 4 fényező, S3 fényképész, 24 fogműves, 16 gépkocsijavitó és szerelő, 32 gépihurkoló, 3 gombkötő, pa- szományos, 6 gumijavltó, 4 hangszerkészítő, 8 kalapkészitő, 3 kaptafakészltő, 6 kádár, 22 kályhás, 26 kárpitos, 13 kefekötő, 11 kelmefestő és vegytisztító, 36 kerékgyártó, 6 kesztyükészltő, 20 kéményseprő, 5 késes, 14 kocsigyártó, és 6 kosárfonó szerepel a nyilvántartásban. Vannak iparágak azon­ban, amelyeket csak egy-két iparos üz. Ilyen a bronzmüvesség. Kolozsváron csak 8 bronzmüves van. EAiyökészitö szintén csak kettő van. Gipsz- és terrakotta-szob­rász csak 1, kazánkovács, rézműves és óno­zó is csak 1—1 akad. A kozmetikus ipar már feltörőben van,, mert Kolozsváron H szépitőüzem működik. Köfaragómester is kevés van: mindössze kettő. Ezzel szemben 31 kőművesmester, 70 kömüvesiparos, 20 könyvkötő, 5 kötélgyártó, 5 kövező, 52 la­katos, 7 látszerés, 41 magyarszabő, 41 má­zoló működik. A mézeskalácsos ipar 14 ipa­rosnak nyújt megélhetést. A hölgyek kalap­szükségletének kielégítésére 40 iparos mű­ködik közre. A nyomdász, litográfus és cln- .kografus mesterséget 27, az órásipart 36 iparos folytatja. Pékekben sincs hiány, mert Kolozsváron 81 iparos biztosítja a. polgár asztalára a mindennapi kenyeret s ha már az élelmezésnél tartunk, megállapíthatjuk, hogy 98 vendéglős szolgálja ki városunk­ban a vendégeket. Keresett iparos a viz- és villanyszerelő, amit az is bizonyít, hogy Ko­lozsváron 98 iparosnak nyújt megélhetést. A kimutatásból nem emeltük ki a jelen­téktelenebb s ma már halódásnak indult ipa­rokat. Ez azonban semmit sem von le abból a megállapításból, hogy Kolozsvár kézmű­ipari jellege a hazatérés után szembetűnőbb, mint azelőtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents