Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-21 / 16. szám

Papén „Németország félhivatalos képviselője Tniiiiiii]i Miiiimiíirrrr~w-Tir i min 1njfiirniiinin iniim iiiiiiiiiiwinw unii numi mi mi m mm i mim im i mi imiiiii i m iirinrrrrrinT i iiimnin " a szovjet kormánynál“ P é n íek j844. január 21 Ára 16 miéi Válassz, a „Vravda^-nalc. Angol forrásból származó hir szerint ( SZERKESZTŐSÉIG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS AI-U. 7. TELEFON: 15-0«. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ARAK: GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. A nyilvánosság teljes kizárásával akarják megvitatni a lengyel-szovjet viszályt „Á Szovjet szabadkezet akar Kelefeurópában!" — írja a „Times" Amerikai repülőgépek több súlyos bombatámadást intéztek Róma külvárosai és környéke ellen A LONDONI LENGYEL KORMÁNY HI­VATALOS LAPJA a következőket irta a szovjet-lengyel feszültségről: „Miután az orosz kormány elutasító ma­gatartást tanúsított az indítvánnyal szem­ben, amellyel Lengyelország bebizonyította jóakaratát, olyan helyzet keletkezett, amely­ben csupán Anglia és az Egyesült-Államok tehetnének kezdeményező lépéseket az oro­szokkal való konfliktus elsimítására.“ Lengyel menekült körökhöz megbízható bizalmi emberek utján Angliába érkezett jelentések szerint a londoni úgynevezett lengyei menekült kormány a Szovjetnek Lengyelország nagy területeire közvetlen irányuló bekebelezési szándékai hatása alatt megbízta washingtni nagykövetét, CSecha- novskit, követelje az amerikai kormánytól a Szovjetunió részére a bérleti és kölcsön­szerződés alapján folyó szállítások beszün­tetését azzal az indokolással, hogy a Szov­jetet, amelynek Lengyelország ellen való eljárása gyakorlatilag és a nemzetközi jog szempontjából nem egyéb, mint egy szövet­séges állam elleni támadás, Ilyen módon rá lehetne birni, hogy engedjen a határkérdés­ben. Híre jár, hogy Clechanovská már meg­felelő lépéseket tett Hull külügyi államtit­kárnál. Arról még nincs semmi hir, hogy mit válaszolt az amerikai kormány. Mint ismeretes, az Egyesült-Államok és Nagybritánnia hajlandónak mutatkozott az ügy elsimítására és lépéseket tett annak ér­dekében, hogy a szemben álló nézeteket át­hidalják. Mint a „Neue Zürcher Zeitung“ Írja, Londonban és Washingtonban ezt az ügyet inkább bizalmas megbeszéléseken tár­gyalták és a lengyel kormány is ezt a mód­szert indítványozta. Moszkva eljárása azon­ban lehetetlenné tette ennek a módszernek az alkalmazását. Eden külügyminiszter al­sóházi nyilatkozatában célzott arra, hogy a nyilvános vita mellett folytatják a diplomá­ciai megbeszéléseket is. A külügyminiszter nyilatkozatából Londonban arra következ­tetnek, hogy Eden Moszkva magatartását nem tekinti feltétlenül véglegesnek. Mind a brit külpolitika vezetője, mind amerikai kollégája, félreérthetetlenül megmondotta, hogy a moszkvai kormány véleményével el­lentétben az ügyet nem tekinti Oroszország és Lengyelország kizárólagos problémájá­nak, hanem valamennyi egyesült nemzet közös ügyének. Ilyen körü’mények között londoni politikai körökben még mindig le­hetségesnek tartják az orosz-lengyel vita elintézését. Az „Exchange Telegraph“ diplomáciai munkatársa úgy tudja, hogy a legközelebbi jövőben nem kerülhet sor a lengyel-orosz ellentét nyilvános megtárgyalására. A len­gyel kormány céltalannak látja nyilváno­san válaszolni a Szovjet legutóbbi nyilatko­zatára és azon a véleményen van, hogy a további érintkezést bizalmas utón kell folytatni. A „Daily Herald“ meglehetősen éles hangot használ a lengyel-orosz kérdés­sel foglalkozva. Többek között igy ir: Hivatalos közlemények, kézszori tások, pohárköszöntők, diszkardok átnyujtása és nemzeti himnuszok eljátszása nem elegendő a megértésre. Az angolok egyre szélesebb köre azon a véleményen van, hogy a teljes nyíltságra, sőt józan, éles szóra van szük­ség, ha nem akarják, hogy diplomáciai szó­virágok fátyla mögött' elsikkadjon a meg­egyezésre és az egységre való akarat, amely kétségtelenül él a népekben, A „Neue Zürcher Zeitung“ washingtoni levelezője a lengyel-orosz kérdésben fel­ajánlott amerikai közvetítés kérdésében je­lenti, hogy Hull jegyzéke nem említene meg a határok kérdését, hanem csak az Egyesült-Államok kormányának jószolgála­tait ajánlotta fel abból a célból, hogy ismét diplomáciai kapcsolatot teremtsenek a Szovjetunió és a lengyel menekült kormány között. Az amerikai jegyzék csak akkor érkezett meg Moszkvába, amikor a Szov­jetunió már közzétette a lengyel nyilatko­zatra adott merev elutasítását. Mindaddig, amig Moszkvából nem érkezik elutasító vá­lasz az amerikai közvetítési ajánlatra, Washingtonban határozottan remélik, hogy Sztálin elfogadja a külügyi államtitkárság ajánlatát. Berlini politikai körökben továbbra is ér­deklődéssel kisérik azt a visszahatást, ame­lyet a „Pravda“ ismert jelentése keltett. Főleg az angol és amerikai sajtó abbeli fá­radozása tűnik fel, hogy a Szovjet részéről történt minden ócsárlás és megalázás elle­nére, görcsösen igyekeznek megőrizni a „keep smiling“-et. Német felfogás szerint az angol sajtónak ez az állásfoglalása is csak az úgynevezett szövetségesek egész tehetetlenségéről tanúskodik. Bizonyítja to­vábbá, hogy e hatalom győzelme esetén az angolok és amerikaiak részére nem lesz semmiféle határozott kezesség és hogy a hazug jövőbeli tervek .már ez okból is tel­jesen értelmetlenek. A Wilhelmstrassen megállapítják végül, Németország elveti, hogy már most a háború befejezése előtt részletes terveket állítson fel. A német ter­vek a legpontosabban ismeretesek és azon alapulnak, hogy Európa valamennyi nemze­tének létét, létjogosultságát és kultúráját biztosítsák és megőrizzék. Ezzel szemben a „Háború és Munkásosz­tály“ elmü szovjet folyóirat, amely minden valószínűség szerint a szovjet hivatalos ál­láspontját fejezi ki ebben a kérdésben, leg­újabb számában egész sereg vádaskodást közöl a menekült lengyel kormány ellen. Ezek után igen érdekesnek tekinthető a cikknek az a passzusa, ame!y kifejezi a Szovjetuniónak azt a kívánságát, hogy Len­gyelország és' Oroszország között igaz ba­rátságot teremtsen, amelynek a jó szom­szédi viszonyon kell felépülnie. A cikk nem mondja ki nyíltan, de nyilvánvaló, hogy Szovjet—Lengyelország felállításának szük­ségességét tartja az egyedüli megoldásnak, Oroszország ugyanis egyedül egy bolsevik! színezetű lengyel állammal tudna zavarta­lan barátságban megférfi, hiszen egyedül ez mondana le az URSS javára területi integri­tásáról. Ez a cikk éppen úgy, mint a Moszk­vából eddig érkezett sajtóhangok, mind arra mutatnak, hogy Oroszországnak elhatáro­zott szándéka külön lengyel kormányt szer­vezni, amely természetesen nem lenne más, mint érdekeinek hü szolgálója. Ugyancsak ehhez a kérdéscsoporthoz szól hoz»5 legtekintélyesebb angol sajtóorgá­num, a „Times“ is. Washingtoni jelentés alapján azt Írja, hogy Moszkva a „Pravda“- ban megjelent hírrel nem csak a lengyel­kérdést, hanem általában a menekült kor­mányok kérdését akarta szőnyegre hozni. Görög és jugoszláv körökben megállapítják, hogy Moszkva politikai mesterkedéséről van szó. A „Pravda“ a „kairói hiresztelés“-ről szőlő cikkében azért említette a két mene­kült kormányt, hogy szándékait egy neve­zőre hozza 6s bizonyos mértékig kompromit­tálja őket. A „Pravda“ cikke figyelmeztetés Anglia és az Egyesült Államok cimére, — Írja nagy feltűnést keltő cikkében a „Times" — olyan értelemben, hogy a szovjet a Moszkvában elhatározott politikai együtt­működés elvét nem hajlandó követni, ha Keleteurópában, Lengyelországot Is beleért­ve, nem adnak neki szabad kezet. A „Times" többek között azt is megjegyzi, hogy az an­gol cáfolatot a moszkvai rádió csak Balfour erélyes fellépésének engedve hozta nyilvá­nosságra.-* AZ OROSZ TAMADö IE< most — Rjeslcától eltekintve, — egészen az arcvonal északi részére összpontosul. A két su’ypont pillanatnyilag Rjesioa és az Ilmen- tó, Leningrád, Oranienbaum térségében van. Itt a már eddigi súlyos harcok hevessége fokozódott. Az MTI berlini jelentése meg­állapítja, hogy az északi orosz offenzivának most mutatkozik meg láthatóan első komoly sikere Novgorodnak a német csapatok által történt feladásával. Illetékes német katonai körök az északi orosz offenziva legszembe­ötlőbb jellegzetességét, az orosz tüzérség eddig alig tapasztalt óriási tömegben való bevetésében látják. Ditmar, az ismert katonai szakíró a Völ­BKULIN, január 20. (MTI.) Illetékes né­met helyről közük tájékoztatásul: A Wilhelmstrassen figyelmet keltett a Suisse Bázelből keltezett jelentése, amelj többek között azt áüitja, hogy egy német kttlönfutárt Ankarába küldtek fontos utasí­tásokkal Papén nagykövet részére, aki egy német diplomata állítólagos kijelentése sze­rint „mostantól kezdve bizonyos értelem­ben a Birodalom félhivatalos képviselőjének tekinthető a szovjet kormánynál“. A Wil­helmstrassen ezzel kapcsolatban megái la­ki scher Beobachterben megjegyzéseket fűz a harctéri helyzethez. Szerinte a szovjet téli offenziva jelensé­geiből arra lehet következtetni, hogy döntő jelentőségű súlyos harcok állnak még a né­met haderő előtt és az összes keleti arcvo­nali harcokban erős ellenséges túlsúlyt kell leküzdeni. Ditmar megállapításából kitű­nik, hogy az igazi orosz tél folyamán a Szovjet továbbra sem fog kitűzött céljától eltérni és nem fog harcolni kisebb erőkkel, mint eddig immár fél esztendeje. Ditmar felhívja a német olvasók figyelmét arra, hogy a német vezetés, illetve a védelem ezért továbbra is alkalmazza a támadó vé­dekezést. A továbbiakban rámutat arra, hogy a mostani körülmények között a vé­dekező hadvezetésnek egyáltalán nem sza­bad visszariadnia attól, hogy esetleg fonto­saknak látszó, sőt valóságos fontos terüle­teket feláldozzanak. A német hadvezetés kész továbbra is szükség szerint területek feladására, mert a cél a saját erők kímélése és az ellenséges harci erők minél hatéko­nyabb gyengítése. A német támadások min­dig csak annyira terjednek ki, amennyi­re ezt az ellenséges erők elpusztítása köve­teli. * AZ OLASZ HARCTÉREN a csütörtöki német hadijelentés a gajetai-öbölben Min- tumo város elvesztését adják hírül. Tájéko­zott német katonai körökben mint érdekes eseményt említik meg, hogy Olaszország­ban a nyugati szárnyon álló amerikaiakat angol csapatok váltották le. Ezt a meglepő intézkedést német katonai részről azokkal a rendkivül súlyos veszteségekkel indokol­ják meg, amelyeket Itt a legutóbbi napok­ban az amerikaiak elszenvedtek. Clark tábornok, aki a Tirreni tengerpart­ján folyó hadműveleteket irányítja, hara­pófogó mozdulattal körül akarta zárni Min- turvnot. A németek azonban ezt megaka­dályozták s az angolszászok kénytelenek voltak magukat beásni. Az újabb és újabb kötelékek szakadatlan felvonulásából arra le­het következtetni, hogy Clark mindenáron ki akarja csikarni a döntő áttörést. pitják, hogy ez a nyilvánvalóan angol for­rásból származó jelentés annyira átlátszó, hogy német részről tulajdonképpen sem­mi teem keü mondani. Ebben az irányban haladnak azok a híresztelések is, amelyek szerint Papén német nagykövet Törökor­szágban bármilyen javaslatokat terjesztett volna elő. ANKARA, január 20. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: Papén német nagykövet kedden este ebé­den látta vendégül Saracsoglu miniszter­ül Wilhelmstrasse hivatalosan cáfolja, hogy Papén Marában bármilyen Javaslatot törlesztett volna elő

Next

/
Thumbnails
Contents