Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-04 / 2. szám

1944. JANUÁR 4.

3

KUETiUjsm

mm

Kállay miniszterelnök a kormány, Kotta pápai nun cius a diplomáciai kar újévi jókivánatait tolmácsolta Kormányzó Urunknak

Budapest, jan. 3. (MTI) Kállay Miklós miniszterelnök újév délelőttjén kihallgatáson jelent még a Kormányzó Urnái és az egész nemzet, valaríünt a kormány szerencsekivá- natait tolmácsolta. Ezt követően Angello Kotta papai nuncius a Budapesten akreditált diplomáciai testület jókívánságait juttatta kifejezésre a Kormányzó Ur előtt.

Újév napján a magyar cserkeszmozgalom

küldöttsége fejezte ki hódoló szeretetét fővédnöke: a Kormányzó Ur és családja előtt. A magyar cserkészek képviseletében liarom kiscserkész jelent meg a királyi palotában firy Emil országos cserkész parancsnok vezetésével. A kiscserkészek átnyújtották ifjú Horthy Istvánnak a cserkészek ajándékát, az 1848-as kisdobos dobjának Mi mását.

,M ötödik bábonts évben egymás kezét keresi minden magyar!"

!fj. vitéz nagybányai Horthy Miklós újévi rádiéiizenetet intézett a déiamerikai magyarsághoz

Budapest, január 3. A Magyar Távirati Iroda jelenti;

Ifj. vitéz nagybányai Horthy Miklós rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Újévkor rádióüzenetet intézett a uéi- amerikai magyarsághoz.

— Az ötödik háborús évben — mondotta többek között — sokkal jobban, mint valaha, egymás kezét keresi minden magyar. Egymásra támaszkodunk, mert egyedül állunk a népek nagy tengerében. Ezeieszten- dös történelmünkön át a magyar mindig a lovagiasság és önfeláldozás áldozata volt, melyet a világ soha sem méltányolt.

— Nőin kerestük a háborút és mégsem térhettünk lti előle. A körülmények kényszerítő hatása néha olyan helyzetbe hozza a kisnemzeteket, hogy talán éppen azzal

mentik meg puszta létüket, amit a iegszi- vesebben elkerültek volna. A veszélyeket és áldozatokat a sors kényszerűsége folytán kell magukra vállalniok és éppen ez a bizonyítéka annak, hogy a kisnépek hivek önmagukhoz és tradícióikhoz. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mostani vér es harcokból uj, más világ készül megszületni. Kétségtelennek látszik, hogy az uj világban az egyes népek helyét és rangját belső értékük, erkölcsi értékeik és a világ szempontjából értékes nemzeti tulajdonságaik fogják megállapítani. Meg kell tehát óvnunk az emberiség ma egyáltalán nem divatos eszméit az erkölcs, a jog, és az igazság tiszteletét, mert ezek az igazi nemzeti értékek. Ha őket az áradat prédájául engedjük, akkor talán többé nem is nemzet a nemzet és minden bizonnyal nem magyar a magyar.

8 Tóth Elek halálára j

A fanyar, esipős téli szél fekete zászlót lenget a kolozsvári Nemzeti Szinház ormán. Nagy halottja van a magyar színjátszásnak: Tóth Elek.

Meghalt az a színész, akinek olyan rangja volt a magyar színészetben, mint a régi nagyoknak. Színészi nagysága és emberi magatartása egyaránt méltóvá tette erre a rangra, aminek csak a külvilág felé való elismerése lehetett a magyar színész legnagyobb kitüntetése ^ örökös tagság.

Tóth Elek nagy volt mint szinész. Ezer arc, ezernyi nagy élmény tódul elő emlékezetünkből. Varázsló volt, Prospero és Tiborc, a vén bakancsos és a csikós, Attila és Bánk.

erdélyi szinésznemzedékek számára a folyamatosságot és a kapcsolatot a színészet nagy folyamához. Mir.ö&z. oroí több, mint száz esztendőn át a magyar színpadon kialakult, az ö művészetében kikristályosodva. megnemesedve, leszűröd ve jelentkezett. Tóth Elek nagy hagyományok folytatója és t'ovábbadója veit s ez az érdeme felbecsülhetetlen, megháláihutatlaivü! nagy.

De példát adott ő a magyarságban is. Nem beszélje és szavalta, de élte magyarságát. S ez olyan maga túlértél ődő és természetes volt számára, hogy beszélni sem tudott róla. A magyar ur igazi mintaképe volt. Magánéletben a végtelenségig szerény és csendes. Az igazi bölcsek nyájassága élt benne. De ugyanakkor kemény is tudott lenni. Ha fajtája érdekéről volt, szó, a pátriárkák erejével támadt fel s ilyenkor nem ismert más szempontot, csak a magyarságét.

A kisebbségi színészet egyik korszakában alig néhány társával képviselte ezt a magyar szellemet. Minden fellépése valósággal tüntetés volt a magyarság mellett. Nem azért, mintha burkolt célzásokkal, kettős értelmű hangsúlyozásokkal dolgozott volna — ennél sokkal nagyobb és Ízlésesebb művész volt —, hanem, mert minden alakítása mélységesen, kielemezhetetlenül és félreérthetetlenül magyar volt. Érdemes volna egyszer valakinek alaposan tanulmányozni azt a kérdést, hogy mi tesz egy szinészi egyéniséget magyarrá Hanglejtés, mqzgás, a szerep lelki felépítésének milyen bonyolult szövevénye és ösz- szehangolódása kell ahhoz, a származás milyen titokzatos törvénye kell hasson és munkáljon, hogy magyarnak erezzünk egy szinészi egyéniséget. Ezt a mélyből fakadó, nem is annyira értelemmel, mint érzésekben felfogható magyarságot láttuk Tóíh Elek minden alakításában. Ha Malatocsit, a bölcs

EGYETEM-MOZGOBAN, „

CSODAREPÎJLO

Csütörtökön d. e.

11-kor matiné:

Csodarepülő

előadóinak utolsó napjai

■ m

r

Á buzaköivény a legjobb ellenszere az ártalmas buzaspekulációnak

Ki ne emlékeznék azokra az időkre, amikor a. magyar föld aranya, az életet adó finom magyar bura a tőzsdei spekuláció olcsó játékszerévé süllyedt. A magyar gazda verejtékkel öntözte az anyaföldet, míg az megtermetté az acélos búzát, hogy aztán néhány tucat tőzsdei spekuláns külföldön és Budapesten könnyű aranyat facsarjon magának betöle. Egy-ogy sikerült tőzsdei manőver után a btizaspekuláiisoknak nőtt a bankbetétje, de a magyar gazda egzisztenciája, jóléte mindig csak egy hajszálon függő következménye volt annak, hogy milyen manővereket határoztak el a csikágói, a londoni, a hamburgi és pesti tőzsde ural.

Akik nem csupán tőzsdei játékszernek teJanii&r iQ-éit u) félévi tanfolyam kex<t6dl5<

Folberth Éva

gyors- és gépíró iskolájában Kolozsvár, Kossuth L,-u. 5. Tel. 18-94.

•3

Beiratkozni lehet: 3-ikától d. e. 9—1, d. u. 3—6.

Vidékieknek vasúti kedvezmény.

Államvizsga.

kintlk a búzát, valósággal fellélegeztek, mikor a magyar kormány most, a karácsony előtti napokban kibocsájtotta ,a buzaköt- vényt. Ez az újfajta értékpapír alkalmas annak megakadályozására, hogy a jövőben rideg spekulánsok a buza áringadozására való játékkal megkárosíthassák a nagyközönséget és elsősorban a magyar gazdákat. Különösen a közeljövőben, a háború végén lesz majd hatalmas szerepe a buzakötvény mérséklő és biztosító tulajdonságának, hiszen háború után a terményárak a szabad gazdálkodásra való áttéréssel egyidejűleg nyilván bizonyos árhullámzást mutatnak majd. Nem kétséges, hogy ezt az eseményt követni fogja a spekuláció jelentkezése is, de a spekulánsok majd acélfalba ütköznek, hiszen ötmillió métermázsára szóló buzakötvény hisz majd a közönség kezében s mivel az ennek megfelelő 200 millió pengő névé» téken alulra nem eshet, ez olyan tőkét jelent, amely feltétlenül ellensúlyozni tud ja az üzérkedőéi szándékokat. Ha netán pedig átmenetileg áresés következne be, a burakötvénytulajdonosok kényelmesen kivárhatják a manőver végét, mert az ö kötvényük név- értéke egy fillért sem csökken és az évi 3 százalék kamatozás is a névértéknek megfelelő összeg után kerül a zsebükbe.

B genfi Vöröskereszt újévi üzenete a hadifoglyokhoz és polgári internáltakhoz

Budapest, jan. 3. (MTI) A genfi Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság a különböző nemzetiségű hadifoglyokhoz és polgári internáltakhoz az alábbi *jjévi köszöntést intézte :

— Most amikor egy újabb háborús év fejeződött be, a genfi Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság és annak háromezer genfi és svájci munkatársa, valamint a világ minden táján működő megbízottai különösen meleg szeretettel gondolnak a különféle nemzetiségű hadifoglyokra, polgári internáltakra és azok családtagjaira. A genfi Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság és mindazok, akik v«ie együtt dolgoznak, a hadifoglyoknak és internáltaknak meleg, őszinte együttérzésüket fejezik ki és legszivélyesebb kívánságaikat küldik az elkövetkezendő 1944. évre. A genfi intézmény a mult hagyományaihoz hiven a jövőben is hűségesen fog ragaszkodni a Vöröskereszt szelleméhez és minden erejével azon fog munkálkodni, hogy enyhítse a háboruokozta szenvedéseket.

Hirdetések, apróhirdetések feladhatók Deák Ferenc-utca 42

szám alatti irodahelyiségben

Szinte fel sem lehet sorolni nagy szerepeinek sorát, ötven esztendőn keresztül állott estéről estére a színpadon és alkotott. A szinész örök tragikumát, a tehetetlenség fájdalmát érezzük most, amikor ő már halott s művészete immár örökre visszaidézhetet- lenül enyészik el a soha vissza nem térő időben. Élete értelme a szinház volt; ezt szolgálta, ezért élt. Nem válogatott a szerepek, között. Méltóságteljésen gördülő tragédiát, könnyed vígjátékot, drámát, mindent játszott ötven esztendőn keresztül. S mert igazán nagy művész volt, minden szerepben, minden darabban otthon volt. Nem a hatást, az olcsó sikert kereste, hanem mindig mélyre nyúlt embert teremtett. A könnyű francia vígjátékban éppenugy, mint a nagy klasszikus szerepekben.

A nagy ma'gyar színjátszó stílus letéteményese volt. Évtizedeken át élt Egressy Gábortól Odry Árpádig, Megyeri Károlytól Szentgyörgyi Istvánig ez a játékmód. Két bélyege volt: emelkedettség és magyarság. Emelkedettsége nem üres és kongó pátosz volt, hanem a köznapi szürkeség fölé emelkedő fokozott intenzitás és fokozott átélés. Ez a játékstílus mindig áhitatott keltett. Nem volt természetellenes, csak sűrített, mindig a lényegre mutató, hiszen a művésznek mindig a valóság sűrített képét és lé- nyegét kell nyújtania. Ezt a nagy, évtizedek szinészi zsenijeinek munkájában és alkotásában kijegecesedett stílust vitte tovább Erdély földjén Tóth Elek. Ötven esztendővel ezelőtt végezte a budapesti sziniakadémiát s innen rövid időre Aradra, majd Nagyváradra került, ahol negyven esztendőn ke • resztül élt, dolgozott és aratott sikert, siker után. Szentgyörgyi István halála után került Kolozsvárra s vette át a halhatatlan nagy művész szerepkörét, mint az egyetlen méltó utód.

Ma még talán fel sem tudjuk becsülni, milyen rendkívüli ajándék volt számunkra az, hogy az elszakitottság éveiben, amikor a magyar szellemi, központtal való kapcsolatok megnehezedtek, itt élt és szolgált Tóth Elek. Mérték volt ő számunkra és példakép. Iránymutató a fiatalabbak számára s ugyanakkor erősítés is. Mint minden igazán nagy színész, élete példáiéval hatott és nevelt.

Mi volt ez a példa? Mindenekelőtt a művészet áhitatos lisztcleie. ,.Ki becsülje a színpadot, ha mi színészek nem?“ — mondta egyszer s ötven esztendőn keresztül nem tudta elfogyasztani ezt a lelkesedést és áhítatot. Mert Tóth Elek azok közé a kivételes művészek közé tartozott, akikben a művészet fanatikus tisztelete csak az élettel együtt múlhatott, el.

Ugyanakkor atwohan 6 jelentette a Hatel

öreget játszotta a Roninok kincsében, éppen úgy, mint Shakespeare tragédiáiban. Hiba volt ez? Semmiesetre sem. Éppen ez adott különleges izeket játékának, s minden szinészi nagyságán túl éppen ez volt az, amiért szerettük, s amiért örökké emlékezni fogunk rája.

Szentgyörgyin kívül talán senki sem tudta úgy életre kelteni a magyar parasztot, mint Tóth Elek. A népszínművek müparasztjai- ból igazi népi embereket formált. Alig mozduló, kevésszavu csikósa, vagy e vén bakancsos mind feledhetetlenek. Semmisem állott olyan közel a szivéhez, mint a magyar ember s fajtánk ábrázolásában a tökéletességig jutott el. Utolsó nagy szerepébeh, Harsányt Kálmán „Ellák“-jában Attilát játszotta. Ekkor Tóth. Elek már fáradt volt s betegsége egyre jobban erőt vett rajta. De még igy, megrokkanva is, félelmetesen nagy tudott lenni. A keleti magyarság képét vetítette elénk Attila figurájában. Bálvány- kegyetlenséggel ült a trónusán s mozdulásától, szeme villanásától mindenkinek meg kellett görnyednie. Világhódító volt, világ- biró, a lélek hatalmas méretezettségét tudta érzékeltetni. A közönség lélekzetfojtva, lenyűgözve figyelte minden mozdulását.

Ez volt az utolsó nagy szerep. Azóta egyre jobban elbetegesedett s nemzeti színházi örökös taggá való avatásán, amelyet elsőnek kaoott meg az erdélyi színészek közül, már nem is vehetett részt.

Nem volna teljes a Tóth Tlekről rajzóit kép, ha nem jegyeznök fel, hogy nagy sikerekben gazdag szinészi pályája során számtalanszor kínálták meg fényes fővárosi szerződéssel. Ö azonban nem tudott, nem akart elszakadni Kolozsvártól. A budapesti színészek élvonalába kerülhetett volna, mint a nemzeti színházi nagy színjátszó stílus egyik legkiválóbb képviselője. Ö azonban a dicsőség és a hangos siker helyett az áldozatot és a nélkülözésekkel teli harcot vállalta. Kisebbségi szinész maradt Erdélyben, mert tudta, itt nagyobb szükség van reá. Önzetlen emberi nagyság kellett ehhez, de Tóth Elek magátólértetődő természetességgel, mosolyogva vállalta ezt a lemondást s emberi és művészi nagyságának ezzel adta legigazabb bizonyítékát.

Az erdélyi magyar színészet nagy halottjának temetése kedden délután lesz a Nemzeti Szinház előcsarnokából. Utolsó útjára nemcsak a család és szinésztársainak gyásza, de az erdélyi magyarság egyetemessége kiséri el azt, aki mint művész és mint ember egyaránt a legnagyobbak közé tartozott.

. *. c.