Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-19 / 14. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 40.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. H US ZONHETEDIK ÉVFOLYAM 14. SZÁM. KIADJA A LAPKIADóRÉSZVÉNVTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A „Vrarsla” feTen**: Német-angol különbéke-tárgyalások folytak a Pireneusokban ßrtgol ctffo7a1; „Aki elhiszi ezt az ostobaságot, az bármit elhisz, amit mesélnek neki! Több, mint fe!ét lelőtték a japánok a Rcbault támadó angolszász gépeknek Churchill hazaérkezett s megbeszéléseket folytatott VI. György királlyal A „PRAVDA“, a moszkvai kormány fél- hivatalosnak tekinthető szócsöve „Kairói híresztelések“ címmel hirt adott arról, hogy Ribbentrop német birodalmi kii ügyminiszter rövid idővel ezelőtt a Pireneusok egyik helységében érintkezésbe lépett több magas rangú brit személyiséggel s német—angol kü- lönbékéröl tárgyalt vetüli. A jelentés, amelyet a „Pravda“ kairói munkatársának jugoszláv és görög emigráns kormánykörökből szerzett értesüléseire való hivatkozással közöl, tudni véli, hogy ez a különbékére irányuló tárgyalás nem maradt eredménytelen. A jelentés kétségtelenül érdekes, sőt nyugodtan azt lehet mondani, hogy a nap legérdekesebb híre, ez azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy a „Pravda“ valóban a tényeknek megfelelő eseményt irt le. Londonban meglehetősen kü önösnek tartják azt, hogy egy ilyen álhir a „Pravda“- ban, a Szovjetunió egyik legtekintélyesebb lapjában megjelenhet. Washington pontosan úgy reagál a „Pravda“ cikkére, mint az angol kormány. Mint a Budapesti Tudósitó közli, Washingtonban nem annak a lehetőségnek szentelnek figyelmet, hogy ez a hír valóság lehet, hanem inkább annak, hogy a közismerten szigorú fegyelem alatt á orosz sajtóban helyet adtak a közleménynek. Ez semmi esetre sem mutat arra, hogy az angolszász—szovjet viszony szóró; barátságos lenne.-* A SZOVJET SZÁNDÉKAI a lengyel viszállyal kapcsolatban mindinkább nyilvánvalóvá válnak. A Kreml urai a lengyel válaszjegyzék éles elutasításával minden valószínűség szerint a lengyel kormány gyökeres átszervezését akarják kierőszakolni. Az United Press moszkvai jelentése szerint az orosz főváros „nem hivatalos“ köreiben egyre jobban arra a meggyőződésre jutnak, hogy az orosz—lengyel összetűzést csak úgy lehetne elsimítani, ha Lengyelországot politikailag teljesen újjászerveznék. Zürichbe érkezett jelentések szerint Moszkvában arra számítanak, hogy a lengyel kormány összetételében rövidesen változás történik. A rendszerint igen jólértesült zürichi „Die Tat“ londoni tudósítója úgy tudja, hogy Washingtonban és Londonban baloldali lengyel politikuso7‘ tárgyalásokat folytatnak uj lengyel nemzeti bizottság felállításáról. Ennek a bizottságnak a szovjetlengyel ellentétek kiküszöbölése lenne a feladata. Ezzel szemben a „Suisse“ stockholmi különtudósitója azt jelenti, hogy Moszkvában előkészületeket tesznek u; lengyel kormány felállítására. Orosz tájékoztató nyilatkozat szerint erre csak nkkor kerülhet sor, ha a szovjet csapatok a lengyel területei- ama részéig nyomulnának előre, amelyet Moszkva tulajdonképpeni lengyel területnek tekint. Az angolszász fővárosokban még mindig nem ült el a moszkvai kormány válasza nyomáa keletkezett izgatom. Svéd értesülések szerint washingtoni mérvadó körök a I helyzetet úgy tekintik, mint a három vezető I nagyhatalom kapcsolatainak válságát. An-1 glia és Amerika — Írja a „Bund“ stockhol- | mi tudósítója — jóváhagyhat bármilyen szovjet—lengyel megállapodást, de aggódnának amiatt a szovjet javaslat miatt, hogy Lengyelország kárpótlásul német területeket kapjon. Londonban általában az a vélemény, — állapítja meg a „Neue Zürcher Zeitung“ — hogy a moszkvai kormány nem akarja felvenni a baráti kapcsolatokat a lengyel kormánnyal és ezért tudatosan hamisan értelmezi a lengyel választ. A lengyel nyilatkozat szövege kétségtelenül békülé- keny szellemű volt és annak erőszakos visszautasítása rendkívül lehangolóan hatott Londonban. Valószínűnek tekintik, hogy Moszkva a lengyel kormányt lemondásra akarja kényszeríteni. Londoni jelentések szerint ott nem várták azt, hogy a Tass közleményt oly hamar adják ki. Ez a közlemény rendkívül merev válasz, mégpedig Ismét a sajtó és a rádió utján, amit pedig az angolok és amerikaiak nemkívánatosnak mondottak. A közlemény mutatja, hogy Moszkva nem fogad él előírást a módszerekben, másfelől a Kreml a lengyel kormánnyal szemben hajthatatlan. Úgy látszik, hogy Moszkva alakilag Is kimondotta az utolsó szót, mert a lengyel kormány részére alig látszik lehetőség, hogy a legutóbbi szovjet jegyzékre ismét nyilvánosan válaszoljon. A lengyel nyilatkozatot kísérő londoni megjegyzésekben hangoztatták, hogy a nyilatkozat szövegét az egész lengyel kormány jóváhagyta. A közzététel előtt ismételten rámutattak arra, hogy a lengyel kormányból néhány személyiség kiválik a Moszkvával való tárgyalások lehetövététéle érdekében. Most ismét időszerűvé válik a kérdés, vajion a lengyel kormányból való néhány kilépés lehetővé tcszl-e az érintkezésbelépést Moszkvával. Szerfölött érdekes az a Stockholmból keltezett MTI-hir Is, amely közli, hogy az orosz válasz azért is rendkívüli feltűnést és megdöbbenést keltett, mert a lengyel nyilatkozat megfoglamazásában nagyrésze volt Eden brit külügyminiszternek is. Még óvatos és a szövetségeseket támogató megfigyelők szerint is Oroszország és szövetségesei között újabb válság tört ki. A „Neue Zürcher Zeitung“ Washingtonból jelenti, hogy az amerikai közvélemény szenvedélyes érdeklődéssel kíséri a lengyel—orosz kérdésről folyó vitát. E kérdés közvetlen öszefüggésben áll az amerikai belpolitikával is abból a szempontból, hogy az amerikai lengyelek milyen magatartást tanúsítanak az idei elnökválasztásnál. Másrészről az amerikaiak ezt a kérdést az Atlantic Charta eszméi és belső ereje próbakövének tartják. Az Egyesült Államok kormányának magatartása közvetlenül összefüggésben van a választási hadjárattal. Az amerikai állampolgárokká vált lengyelek ugyanis néhány államban olyan erős csoportokat alkottak, hogy kihatással lehetnek a választás kimenetelére. A 4—5 millióra becsült amerikai lengyel néptömegeket az Oroszország ellen irányuló ellenszenv tartja össze. Ezek a .engyelek már régóta — sokszor az amerikai kormányra kínos módon — azt követelik, hogy az Egyesült Államok nyújtsanak kezességet az 1939. előtti lengyel határok tekintetében és nem titkolják, hogy az elnökválasztás alkalmából magatartásukat attól teszik függővé, hogy vájjon Washington elegei tett-e követeléseiknek? A Fehér Ház éppen ezért ezldőszerint semmi súlyt sem helyez vezető lengyel államférfiak látogatására, mert megérkezésük kikerülhetetlen módon jeladás volna hatalmas lengyel tüntetésekre. Végső következtetésként álta' í c an azt lehet levonni, hogy n szovjet nyilatkozat szokatlanul kemény hangja és ridegsége még azokban a körökben is kevés roüonszenvet talált, amelyek különben feltétlenül helyeslik az orosz külpolitikát. A londoni lengyel körök az orosz válasznak hangnemét és tartalmát rendkívül sajnálatosnak tartják és egyedül a szovjet kormányra hárítják a felelősséget minden olyan fordulatért, amely a lengyel határok kérdésében állhat elő. M. EISENHOWER TÁBORNOK, miután Londonba érkezett, nyomban átvette a szövetséges inváziős haderő főhadiszállásának parancsnokságát. A főhadiszállás vasárnap kiadott első közleménye szerint Eisenhower átvette hivatalát, mint „az Európa fe'sza- baditására kiküldendő szövetségesek legfőbb parancsnokságát“. A jelentés a továbbiakban beszámol arról, hogy a tábornok Mara- chesben találkozott Churchill miniszterelkel, majd Washingtonba utazott, hogy megbeszélést folytasson Rocseveltte), Marshallal, az amerikai haderő vezérkari főnökével és több más magasrangu katonai személyiséggel. Washingtonból Eisenhower repülőgépen tért vissza Londonba. Az „Exhange Telegraph" katonai munkatársa azt Írja, hogy az Európa elleni invázióra vonatkozó tervek végső szakaszukba jutottak és a szövetségeseknek már majdnem valamennyi magasrangu katonai vezetője együtt van a főhadiszálláson. Jólérte- ^ sült körökben úgy tudják, hogy az inváziós 1 haderő amerikai csapatainak főparancsno- | kává Bradly tábornokot nevezték ki, aki | megfelelő háborús tapasztalatokkal rendel- ® kezik, mert részt vett a tuniszi és szicíliai I hadjáratban, mint a második amerikai had- I test parancsnoka. * 1 A KELETI HADSZÍNTERET illetően a megszilárdulás szóval jellemezték tájékozott német katonai körökben a pillanatnyi helyzetet. A támadások természetesen tovább folynak, egyes helyeken nagy erőkkel is, de a német ellenállás mindjobban megerősödik és ez jelentékeny mértékben kihat a harctéri helyzet alakulására. Igen jellemzőnek tekinthető, hogy az utóbbi napokban emiitésreméltó területváltozások nem történtek. A Dnyeper-kanyarban harcoló német csapatokkal kapcsolatban illetékes helyen utaltak arra, hogy a bolsevisták, valamint az ango szászok eddig már számtalanszor azt állították, hogy mind az arcvonal ezen szakaszán, mind pedig a Krim-félszigeten bevetett német hadsereg az utolsó katonáig elveszettnek tekinthető. Ezzel szemben a helyzet a Dnyeper-kanyarban, valamint Krim-félszigetén meglehetősen nyugodtnak és megszilárdultnak mondható és nem csak hogy az egész hadsereg, de egyetlen német katona sem veszett el — hangsúlyozzák német katonai körökben. 2. BADOGLIO TÁBORNAGY, aki eddig hivatalnokokkal és katonákkal kormányzott, ugylátszik érzi, mennyire ingatag alatta a talaj. Most uj politikai pártot alakított, amelyet „szabadelvű demokrata pártnak“ neveztek el. A tábornagy már fogadta is az uj párt vezetőit és megvitatta veiük Olaszország belső helyzetét. Bariban és Nápolyban rövidesen egész politikai gyüiéssorozat lesz és valamennyi párt nagy arányokban megkezdi a tagtoborzást. Ezeken a gyűléseken természetesen Badoglio újonnan alakút pártja Is részt vesz. Nagy érdeklőléssel várja Sforza gróf nyilatkozatát. Sforza, aki uj javaslatokat dolgozott ki a dinasztia kérdésében, különben találkozott Visinszkyvel, a szövetséges felügyeleti bizottság szovjet tagjával Is. A találkozáson jelen volt Benedetto Croce Is. Ez volt az első találkozás szovjetorosz kiküldött és olasz demokrata személyiségek között. * CHURCHILL visszaérkezett Londonba és kedden délben a kirá’ynál ebédelt. Megvitatták a háborúval kapcsolatos összes változásokat. A miniszterelnök kedden a parlamentben is megjelent, s több jelentéktelen kérdésre adott válasza me'lett az egyik képviselő kérdésére kijelentette, hogy rövidesen részletesen be akar számolni az alsó- ház tagjai előtt az általános háborús helyzetről, beleértve az olaszországi hadjáratot is. De — mint mondotta — parlamenti beszédének időpontját maga szeretné meghatározol.
