Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-05 / 276. szám

KziztiUjsxg 6 J 1®43. B15CTEMÄFR 5. Pimpulák még élénken emlékezett gye­rekkori „Mikulásaira", amikor előző elitén kitették cipőiket az ablakba és a szemfüles Mikulás bácsi minden esetben valami ked­ves meglepetéssel Szolgált nekik másnap reggelre. így egy Ízben egy köteg medve­cukrot, máskor narancsot és mogyorót, is­mét máskor kekszet, se'yemcukrot, kis kéve aranyos virgácsot, fügét, egyszóval minden földi jót csempészett bele eipőcskéikbe. Mind ez akkor jutott Pimpulák eszébe, mikor kopogtattak lakásuk ajtaján és fele­sége kiment, hogy ajtót nyisson a vendég­nek. Az előszobái barátságos üdvözlések és invitálások helyett azonban rémes sikoltás verte fel a Pimpulák-lakás meghitt csend­jét: — Jujjj! ... Rögtön utána heves ajtócsapás döngette meg a fa'akat és Pimpulákné izgatott sprintben vágtatott be a szobába. Lihegve roskadt földi támasza karjába. — Ott... valaki . .. szörnyű . .. mint az ördög: Pimpulák neheztelve húzta fel szemöldö­kéi.-— Ugyan, szivecském, nem szabad igy megijedni. Az ördög nem jár nappal! Pimpulákné erősítette: — De . . . olyan formája van, mint egy krampusznak. Rámöltötte a nyelvét . . . meg­ijesztett. Kergesd el, szivem! Kergesd el! Pimpu'ák nem akart gyávának látszani. Fogott egy botot és kiment, hogy megnézze az ör dögöt. . . Kis hijja, hogy maga is hátra nem ugrott, mikor meglátta a vörösképü, kiöltött nyelvi! figurát, aki az ajtó nyitására várhatott csak, mert rögtön beakasztotta közönséges hosszunadrágban és foltozott bakancsban lévő lábát az ajtónyilásba és egészen emberi hangon megkérdezte: ml ? Pimpulák nem hitt a fülének és a sze­mének. —- Hát persze! — ütött a homlokára — Mikulás lesz! Úgy látszik, hogy itt szokás a Mikulás-járás. .. Jöjjenek csak be, Miku- lás-ur! . . . Halló, szivecském . . . Gyere esek! ... Itt van a Mikulás! Meg két kram­pusz Pimpulákné kételkedő arccal jelent meg az ajtóban. Csak óvatos vizsgálódás után mert mosolyogni. — Megijedtem ... vallotta be pirulva. Mikulás bácsi elnézően mosolygott a krampuszálarc alatt. Nyelvét barátságosan kioltott» A két rövldnadrágos krampusz pedig igy nyi'atkozott: — Hihihihlhl .. . Egyébként fölmásztak a két legjobb fo­telbe és rugdalták a politúrozott széklábat. Szabadna kellemes Mikulást kíván­nunk? - kérdezte Mikulás bácsi és holjával megkocogtatta a padlót. Rávett vagy tízszer a szeges bottal. Pimpulákné lémü ve figyelte a szeges bot nyomait a parketten. Lehet, hogy újra kell majd parkettezni az egész szobát. Jó kis Mikulás lesz ez nekik. •— Köszönjük szépen mondta nagy ön­uralommal. — Mit iszik. Mikulás bácsi? kérdezte Pimpulák és két kezében két ükörös üve­get. egyensúlyozott. . - Ez mogyoró, ez meg barack bökött a nyelvével az üveg felé. — Jó ’esz mind a kettő mondta szeré­nyen Mikulás bácsi és megkérdezte még Valami használt cipőt nem tudnának adni? Pimpulák eltűnődve töltögette a pohara­kat. — Az ócskább cipőmet talán oda tudnánk ? adni. szivem mondta nejének. Pimpulákné keserves ábrázattal hozta a | cipókét. I — Jól van — mondta Mikulás bácsi és le- nyakalva a barockot, még’ kért a mogyoró­ból is, aztán fölugrott, botjával ismét vagy tízszer bezúzta a tükörfényes parkettet, in­tett krampuszainak és rázendítettek mondó- kájukra: „Jó gyerekek legyetek, Rosszat sose tegyetek! Adjatok kis ka locsol, í gy nem kaptok virgácsot!" — Még az hiányzik, hogy elverjenek ■— gondolta Pimpulákné, ijedten tekintve a Mikulás bácsi fenyegető virgácsára, amelyet az egyik krampusz adott most a kezébe. Frissen kiszaladt a konyhába és egy kis lisztet csomagolt a nullásból Mikulásék szá­mára. — Tessék .. . Kalácsot nem sütöttünk . . . Egv kis lisztet csomagoltam.-— Helyes! -— mondta nagylelkűen Miku­lás bácsi és a szögessel vagy húszszor rá. vert a parkettára búcsúzóul. Utána kram­puszaival együtt kivonult. Pimpuláknénak eszébe jutott, hogy nem ártana a barátnéját is megbosszantani Mi­kulásokkal. — Menjenek az emelet tizennégybe is! — kiáltotta az etviharzó csoport után. Pont fölöttünk van! Ott lakott a barátnő. Kedvesek voltak, ugy-e? kérdezte Pimpulák, miközben összeszedte a likőr- készletet. Pimpulákné a parkett döbbenetes sebeit nézte és ura félcipőjére gondolt.-— Nagyon - rebegte erőltetett mosoly­ául­Pimpulák jól tudta neje keservének okát. Semmiség . .. föl a fejet! - mondta. Este lefekszünk, kirakjuk a cipőinket és meglátod, Mikulás bácsi kárpótolni fog ben­nünket! Pimpulákné némiképpen megvigasztaló­dott. Délután Pimpulák neje háta mögött ki­csent a kosztpénzböl néhány pénzérmét, ugyanezt cselekedte Pimpulákné. Majd mind a ketten bementek külön-kiilön a városba azzal, hogy fontos elintéznivalójuk van. Kolozsvár, december 4. „Lázas“ izga­lomban élnek már napok óta a kolozs­vári Vöröskereszt-kórház lábbadozó hon­védéi: ma, vasárnap délelőtt nyilik meg ünnepélyesen az a díszes karácsonyi ké­zimunka kiáilitás. amelynek minden egyes darabját ők készítették annyi sze­retettel, leleményességgel... Abban a kivételes helyzetben va­gyunk. htogy már megszemlélhettük a honvéd ápoltak karácsonyi kézimunka kiállításának anyagát s a látottakról és hallottakról csak a legjobbakat tudjuk jelenteni. Pénteken délelőtt 12 órakor jártuk végig a kiállítási termet Mester Gábor dr. főorvos, kórházparancsnok kí­séretében. Amint a szebbnél-szebb dol­gokat szemlélgettük, a városból, ahol ép­pen „nyersanyag“ után járt, előkerült Grösli Vilmosné, a lelkes iparmüvésznő is, akinek irányítása és útbaigazítása mellett készítették a honvéd ápoltak az emlékezetes nyári kiáilitás anyagát is. Tőle kérünk felvilágosítást, magyaráza­tot, hogyan is tudták a sebesült, lábba­Este titokzatos arccal rakták ki cipőiket az ablakba. Pimpulák az udvarra néző konyhaablakba tette a maga cipőjét, Pim. ptilákné pedig a kertre néző szobaablakba a maga trottör-cipöcskéjét. Pimpulák suty- tyómban belecsempészte a délután vásárolt cukorkát, araDyvirgácsot és brosstűt a fele­sége cipellőjébe elsötétítés ürügye alatt, Pimpulákné pedig hasonló módon a férjének vásárolt cukrot, cigarettát és nyakkendőt bujtatta bele Pimpulák cipőibe. Titokzatos arccal aludtak el. — Na, mit hozott a Mikulás bácsi ? — kérdezte reggel Pimpulák és borzasén ki­bújva az agyból, pizsamában az ablakhoz ment és kotorászott a párkányon. Majd halk kiáltással kimászott a kertbe és jó tíz perc múlva tért vissza félig megfagyva. — Nem hozott semmit . . . Ellopta a ci­pőinket is hörögte feldu’tan és az ablak­hoz rohanó feleségének mutatta a nyomo­kat, melyet az éjtszakai Mikulás csizmája túrt az ablak alatt. A házban mindössze egy pár női cipő ma­radt. Azt Pimpulákné húzta föl és kora reggel elsétált a rendőrségre, ahol feljelen­tést tett az ismeretlen Mikulás ellen. Irta és rajzolta. DOKK Y LAJOS dozó honvédek elkészíteni ennek a kiál­lításnak annyi gyönyörű többszázra menő darabját? Grösli Vilmosné iparmü- vésznő a következőket mondja: — Mint odakint, a „rendes“ minden­napi életben is. itt is a nyersanyaghiány okozta a legtöbb gondot. Lelkesedés, dol­gozni és alkotni akarás igazán bőven volt és van ezekben a derék fiukban. Alighogy jobban érezi valamelyik ma­gát. máris dolgozni szeretnének. A tét­lenséget egyikük sem birja, ha már kis javulást érez állapotában. Amikor látták, hogy a nyári kézimunka kiállításuk mi­lyen nagy sikerrel járt, elhatározták: karácsonykor megismétlik a dolgot. Mert, hogy ne felejtsem el, a szórakozá­son kívül anyagilag is szép anyagi jelen­tősége volt a nyári kiállításunknak. Több, mint 4000 pengő tiszta haszonnal zárult s volt olyan a kiállító sebesült honvédek között, aki az „osztozkodás“ alkalmával száz pengőnél is több ..juta­lékban“ részesült. A kiállítók mind sze­gényebb sorsú földműves és falusi fiuk voltak, akiknek száz pengő kereset igen jó! fogott. Megjegyeztük, hogy az előbb az ipar­müvésznő a nyersanyaghiány miatt pa­naszkodott. Megkérdeztük, honnan sike­rült beszerezni a karácsonyi kiállttá« anyagát? — Itt vannak a babaszobák, illetőleg a szobaberendezések. Valamennyit tet­szetős huzattal, az ágyakat, heverőket pedig ágyneművel látták el. Ezeknek az anyaga egy női divatszalon hulladék­anyagából került ki ... Itt vannak a bőr­labdák. Egy-egy legalább 20—30 apró darabka bőrből készült. A bőrhulladéko­kat a bőrgyárból kunyoráltam. A fa­alkatrészeket pedig asztalos meg kere- kesmuhelyékből hordtam össze. Minden nap valamit, már hónapok óta. de meg is van ám az eredménye. Azt kellett volna látnia, amikor egy-egy szállít­mánnyal hazaérkeztem. Soha nem lát­tam még ilyen boldog, önfeledt örömöt, mint amilyen ezeknek a derék fiuknak az arcáról rámsugárzott. Úgy örvendtek, akár a gyerekek a karácsonyi ajándék­nak. Ök is karácsonyi ajándéknak szán­ták kezük munkáját... Talán azért i« igyekeztek mindent olyan szépen és lel­kiismeretesen elkészíteni. De néztük csak. mi minden várj* itt a látogatóközönséget s ez a sok minden éppen azé lesz. aki megveszi, mert min­den darab eladó. Először is itt álljunk meg pillanatra Kormányzó Urunk ke­ményfából készült, szépen fényezett mellszobránál. — Est egy földműves fiú faragta — halljuk a felvilágosítást. Éppen az első tüzet gyújtottuk be a kórházba, amikor már hűvösre fordult az idő. A fáskosár tetején ott volt egy fahasáb. A lábba- dozó honvéd felvette, bement véle a munkaterembe, leült egy munkapad mellé s szerszámokat kért. Aztán hozzá­fogott a faricskáláshoz. Kérdeztük tőle, hogy mit akar abból a fából formálni, de csak hallgatott s szorgalmasan farics- kált tovább. De egyszer aztán kérdezés nélkül is rájöttünk, hogy mit szeretne belőle csinálni, mert már mindannyian felismertük a véső nyomán Kormányzó Urunk arcmását... Az az érdekes, hogy addig soha sem faragott semmit. Isten és a lelkesedése azonban megsegítette, hogy a hasáb fából éppen az legyen, amit akart. Érdekesek a többi tárgyak is. Itt van a Golgotára görnyedten haladó Krisztus, vállán a keresztfával. Annyi lendület és művészi érzékkel készült, hogy az ember nemcsak áhítattal, de csodálattal áll meg előtte pillanatra. És itt van ez a díszes székely kapu, amelyet — a „hite­lesség“ kedvéért — Lévai Sándor és fe­lesége Székely Ilona épített. Pontosan olyan, mint az igazi székelyföldi kapuk. Még galambdúc is van rajta s a kapu­félfán is ez olvasható: „Áldás a beme­nőkre. béke a kijövökre.“ De ha már itt tartunk, álljunk meg pillanatra. — ka­lapleemelve — a fehérre meszelt, zsin- delyes födelü, sugártornyu, kis falusi templom előtt is. Még óra is van tornyán. A templom közelében találtak teret * kis cicák, kutyák s tovább a szebbnél- szebb babaszobák. Mind olyan gyönyörű gyerekjátékok, hogy karácsonyra ezek­nél szebbet és kedvesebbet elképzelni sem lehet. De itt is meg kell állani pillanatra, a legdíszesebb Betlehem előtt. Jászollal, vén pásztorokkal, kicsi Jézussal s fölötte fénylő csillaggal áll a honvédkéz épí­tette Betlehem. Ez a díszes Betlehem nem eladó: mert ez „ajándéknak“ ké­szült. A mind annyiunknak annyira drá­ga H'^rthy Istvánkának készítették « szerető honvédkezek . ■ . Elkészítették s még idejében el is küldik a nemzet sae- meíényének. hogy karácsonyfája alatt ott találja majd a Szent Estén... Megtudjuk, hogy előbb bombázó re­pülőgéppel akartak kedveskedni Horthy Istvánkának. de aztán az egyik honvéd azt mondta: — Hagyjátok el s ne keserítsük meg még jobban a Főméltóságu Urékat s a Főméltóságu Asszonyt... Szebb lesz egy Betlehem, mert az a békét juttatja eszükbe őnekik is, nem, pedig * gyászt. .. így a bombázógép most „eladó“. Mert azért az is elkészült. De milyen nagy szakértelemmel, mennyi szívvel és lélek­kel . .. Ott ül a fülkében a hősi halált I halt Kormányzóhelyettes Ur. I Még sok minden vár itt megtekintésre I és megvásárlásra. Közöttük hasznos ház- I artási cikkek. Ruhafogasok, piaci szaty­rok hálóból, gyöngyök, könyvjelzők, ha­mutartók. Á kiállítást tiz napig lehet megtekinteni, de egészen biztos, hogy szétviszik innen a tárgyakat már az első napon, mint ahogyan a nyáron is történt. Mi elárultuk, hogy mi mindent lehet a Vöröskereszt-kórház honvéd ápoltjai­nak kiállításán látni és vásárolni, tehát ( csak a lelkes közönségtől függ, mihez is tud majd hozzájutni?... Bntó JANOS Keresünk a géokocsilavi­tás terén gyakorlattal biré (őskeresztény) üzemvezetőt Ford Motor R. T. Kolozsvár Honvéd-utca 30—36. szám. FIX a dup'apónios. rugónélküli sérvköfö, duplabiztos Késett VV nkler Sándor «III Rákdoil-at Rl Keljen ismertetőt

Next

/
Thumbnails
Contents