Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-17 / 285. szám

KmnüJSKG 4 1943. PEC EMBER It. Manpower §horIaqe A szentmise félbeszakítása légiriadó esetén EMteifom, december 16. Seréül Jusztinján bibornok, Magyarország hercegprímása a következüket közli az esztergomi föegyház- megye papságával: A rendkívüli háborús helyzet miatt elő­fordulhat az az eset, hogy szentmise idején légiveszélyt jeleznek. Ez esetben azokon a helyeken, ahol óvóhely nem áll a hívek ren­delkezésére, a híveket haza kell bocsátani, a pap azonban folytatja miséjét. Ha légiriadót jeleznek, tehát ellenséges támadás várható, az első szin (a kenyéri konszekrációja előtt a szentmisét meg lehet szakítani, a veszedelem elmúltával a szent­mise ott folytatandó, ahol azt megszakítot­ták. Ha a megszakítástól hosszabb idő (1- 2 óra) telt el, helyesebb a misét újra kezdeni. Ha a riasztás a konszekráeió után történik, a miséző mind a két szin alatt azonnal ma­gához veheti a szentséget és maga is biztos helyre menekülhet. Ha még csak a kenyér volt konszekrálva, ugyanigy cselekedhetik. De mivel a bor konszekrációja csak egészen rövid ideig tart és az áldozat teljességét biztosítja, ajánlatos annak elvégzése is. Halló ki beszél Szerkesztőségünkben telefonszabály, hogy mindig a felhívó mondja meg előbb: ki beszél. Ezt a szabályt sértik meg a legtöbben. Naponta zajlanak le efféle csevegések: Cseng a telefon. Felveszem és azt mon­dom: Halló! Mire a túloldalon azt kérdi valaki: — Halló, ki' beszél? Mire én: — Ki beszél? Mire ő: — Ki beszél? Mire én: — Ki beszél? Mire ő dühösen: — Ott ki beszél? Mire én halkabban, ámde makacsul: ■— Ki beszél? Mire ő toporzékolva: — Ott ki beszél? Mire én elhalóan, ám töretlenül: — Ki Vészéi? Mire ő lecsapja a telefont. Magam is leteszem és várom az újabb csengetést. Mert egy. perc múlva újból cseng és ugyanaz a női hang jelentkezik. A ..ki- beszélős“ telefonáló ugyanis rendszerint hölgy. A hölgyek általában nem szeretik a szabályokat, a hölgyek — különösen ha fiatalok és szépek —- állandó lázadásban élnek a fennálló világrend ellen és irtó nagy düh önti el pici kis szivüket, ha valami vén csáklyás az első hallóra nem borul a kagyló elé. Még édesebb az oly hölgy', ki nemhogy bemondaná, de meg se kérdi, ki beszél. Rettentő sürgős telefonálhatnékjuk van. Ma reggel 9 óra 5 perckor megcsendült mellettem a telefon. — Halló? — kérdeztem. — Pá, szivem — szólt egy fagyos női hang. . — Pá —, feleltem. — Te vagy ? — kérdezte ő. •— Én — mondtam, igazam teljes tu­datában. — Hát hallgass ide — szólt a hölgy és folytatta anélkül, hogy mukkanhat­tam volna. — Tudd meg, hogy köztünk vége min­dennek. Tegnap este hattól hétig várta­lak a mozi előtt, te nyomorult és eszed- ágában sem volt arra tolni az ábrázato- dat. légy szives, ne szólj közbe, nem va­gyok kiváncsi a hazudozásaidra és vedd tudomásul, hogy látni se akarlak többet és nehogy nekem az utcán köszönni merj és a leveleidet, meg a többi vacakjaidat vasárnap a Lajoséknál visszakaphatod és ha nem jössz, tűz be vágom az egészet. A készülék kattant, reménytelenül hallóztam. hogy a téves kapcsolást tisz­tázzam, a bájos ismeretlen levágta a kagylót. Ezúton üzenem annak az ifjú úriem­bernek. aki tegnap délután találkát ígért egy szőke női hang tulajdonosának és a találkán ismeretlen okból nem jelent meg. ha nem akarja, hogy arculatán raj­zolják ki Európa uj térképét, vasárnap a töredelmes bél ülési szándék összes je­leivel felszerelve okvetlenül jelenjék meg a Lajoséknál. A hölgyet pedig — bocsánatért ese­dezve — kérem, hogy a jövőben bármily jogos harag dúlta légyen bensőjét, sze­mélyes üzenetek megkezdése előtt lehe­tőleg tudakolja meg, kivel beszél. KISS JÓZSEF Amerika s főleg az Egyesült Államok, valamikor a munkanélküliség klasszikus földje volt. Éhezők ezrei vonultak fel a Kapitólium előtt s éveken keresztül sok­sok millió erős, egészséges férfi tengődött anélkül, hogy emberi, tisztességes mun­kára még csak a leghalványabb lehető­sége is lett volna. Roosevelt New Deal-je sokat Ígért, s valóban hozott is közmun­kákat, de mindez csak tüneti kezelés volt. Az amerikai munkanélküliség nagy hullámvölgyéből, úgy látszott, nincsen mód a szabadulásra. Most aztán mégis akadt gyógyszer. Igaz. hogy pusztító s szomorú gyógyszer: a háború. így következett aztán be. hogy az Egyesült Államokban ma nemhogy munkanélküliség lenne, hanem éppen a munkáshiány okoz komoly nehézségeket a termelés folyamatosságának fenntartá­sában. Az uj amerikai jelszó: ,.Manpower shortage“ s körülbelül azt fejezi ki, hogy hiányzik a munkásanyag. Hiába épülnek fel a gyárak, hiába van bőven nyers­anyag s hiába gurul a dollár, nincsen, aki a gépek mellé álljon — mert nincsen elegendő munkás. Roosevelt az amerikai ipar háborúra való átállítása idején csil­lagászati számokkal kápráztatta el a vi- ; lágot. Ismerve a/, amerikai ipari poten­ciált, bizonyos tekintetben reálisnak is lehetné elfogadni ezeket az adatokat, ha levonjuk a megfélemlítő propaganda kö­telező túlzásait. Roosevelt tízmilliós had­sereg felállítását, hadianyaggal való fel­szerelését helyezte kilátásba s ugyan­akkor a mezőgazdasági termelés jelentős fokozását is szükségesnek jelentette ki, rámutatva, hogy elsősorban az USA kö­telessége a tengely ellen harcoló szövet­ségeseknek hadianyaggal -és élelmiszerrel való ellátása. Most — legalább is a távoli szemlélő előtt — ugv tűnik, mintha mind e fel­adatok betöltésére kevés volna az ame­rikai köztársaság százharminc mitliós la­kossága. Ha amerikai sajtó adatai alap­ján indulunk el, feltétlenül erte az ál­láspontra kell jutnunk. Az amerikai saj­tó híradásai szerint ugyanis áz ipar és a mezőgazdaság komoly munkáshiányban szenved a katonai behívások miatt. A most elkövetkező esztendőben a hadsereg ismét kétmilló újoncot követel. Ugyan­akkor a munkásügyeket irányitó hivatal, a „War Manpower Commission“ adatai szerint a hadfelszerelési iparnak legalább 1.6 millió, a mezőgazdaságnak pedig 750 ezer munkásra van égető szüksége. A kétmilliós ujonclétszámot mindenáron elő kell teremteni s ezek egy részét két­ségtelenül a hadiiparból kell elvonni. Ilyenformán körülbelül hárommillió munkást kell mindenáron előteremteni. A munkáshivatal körülbelül egymillió újonnan munkába lépő ifjúmunkással és női munkaerővel számol. Kétmilliós hiány azonban még igy is fennmaradna. Külön nehézséget okoz az, hogy a munkáshiány megoldására vonatkozólag éles ellentét van a szövetségi kongresszus és a kormány között. Mert mig a szövet­ségi kongresszus a leghatározottabban kitart amellett az álláspontja mellett, hogy családapákat csak akkor hívjanak be katonai szolgálatra, ha már az összes le’gényemberek és gyermektelen házas férfiak katonai szolgálatot teljesítenek, a kormány nem hajlandó körülbelül tél- milliónyi kiváló szaktudású gyermekte­len szakmunkást átadni a hadseregnek. A „War Manpower Commission“ most áthidaló javaslatot tett. Eszerint felmen­tik a katonai szolgalat alól azokat a csa­ládapákat. akik valami háborús fontos­ságú üzemben dolgoznak. Nyomban össze is állítottak egy jegyzéket, amely 149 hadifontosságu és 360 nem hadifontos- ságu foglalkozást sorol fel. Ez az intéz­kedés kétségtelenül igen ügyes húzás volt s mindkét felet ki akarja szolgálni. A rendelkezés nyomán ugyanis azt re­mélik, hogy a családapák nagyrésze a nem hadifontosságu foglalkozásokból át­megy a hadiüzemekhez, hogy mentesítse magát a katonai kötelezettség alól. Ugyanakkor azt is kilátásba helyezték, hogy amennyiben ennek az intézkedés­nek nem lesz meg a kellő eredménye, bevezetik a munkakényszert, a „labor- draft“-ot. Erre azonban most, az elnök- választások előtt, aligha kerülhet sor. Annak jellemzésére, hogy milyen ko­moly nehézségekkel kell ezen a téren megküzdeni, idézzük az egyik legna- gvobb amerikai repülőgépgyár, a • Boeing“ példáiét. A Boeing üzemei Seattle-ben vannak s a gyár már hóna­pok óta teljesen eredmény nélkül igyek­szik kilencezer uj munkást keríteni. Seattle különben Puget-Sund-ben .fek­szik. Washington államban. Ez a terület, amitóta hatalmas hajóépítő telepeket emeltek a környéken, az USA egyik leg­jelentősebb ipari vidékévé nőtte ki ma­gát. Magában Seattle városában éppen ezért katasztrofális lakáshiány tapasztal­ható. s az élelmiszerárak is az infláció törvényei szerint emelkednek. Ennek kö­vetkezménye, hogy a Boeing munkásai törne*- •>sen hagyják el munkahelyüket s a hajóépítő üzemekbe tódulnak, ahof a bérstop ellenére is a maximálisaknál nagyobb béreket fizetnek. A helyzet már olyan veszélyesnek látszott, hogy a seattle-i iparkamara kénytelen volt ki­jelenteni. hogyha rövid időn belül nem jelentkezik a 9000 munkás Boeing üze­mében, kénytelen lesz jelentékenyen csökkenteni a környékbeli kisebb hadi­üzemeknél tett megrendeléseit, hogy ez­zel munkáselboesátásra kényszerítse őket. Ugyanakkor a seáttle-i lapok fel­hívást intéztek a tanulókhoz, tanárokhoz, papokhoz, sőt még a környékbeli garni- zónokban állomásozó katonasághoz is, hogy legalább néhány órai munkát vál­laljanak a Boeing-nél. Mindennek azonban nem volt meg az eredménye. Erre a háborús munkáshi­vatal energikus lépésre szánta magát: elrendelte, hogy a hajóépítő üzemek 14 százalékkal csökkentsék munkáslétszá­mukat. Az igy nyert mintegy 14 ezer főnyi munkaerővel a Boeing és a kör­nyék faiparának hiányait akarták be­tömni. De ez az intézkedés sem segített. Az elbocsátott munkások nagyrésze ugyanis ahelyett, hogy Boeing-nél je­lentkezett volna, elvándorolt Puget-Sund vidékéről s a maximálisnál ugyancsak magasabb béreket fizető bremertoni és vancouveri hajóépítő üzemekhez ment át. E tapasztalatok után hozták azt az intézkedést, hogy ezentúl a munkás csak az illetékes kerületi munkahivatal bele- eg\ ezésével és hozzájárulásával változ­tathatja meg munkahelyét. A Lisszabonon át érkező jelentések közlik, hogy ez az intézkedés igen rossz vél' szült az amerikai mun c- sság köré­ben s jogaik megcsorbítása', látják eb­be v Ilyenformán aligha tévedünk, ha meg­állapítjuk: az Egyesült Államokban a munkáskérdést illetőleg komoly nehéz­ségek vannak. A nagyszabású, de egész­ségtelenül felépített ipar a megfelelő közösségi öntudattal és neveléssel nem rendelkező amerikai tömegeknél erősen érezteti a hatását. S hogy a jövő mit fog hozni, azt sem nehéz előrelátni. A háború befejezése után, a túlméretezett hadiipar létjogosultságának megszünteté­sével nem lesz többé mód a hatalmassá duzzasztott munkástömegek foglalkozta­tására. Ismét a tízmilliók munkanélküli­sége következik el s ez olyan elégület- lenséget okozhat, ami alapjaiban renditi meg a világ legnagyobb ipari hatalmas­GARONTÍLT MINŐSÉGŰ I I Tekintse meg Jókai-u. 17. sz. alatti helyiségemet, ahol kész bútorokat állandóan raktáron tartok. . egrendeléseket a leg­pontosabban es/.közlők. ÜUTAbOKAT kaphat ANDRÁS JÁNOS mübutorasxtalos Jókai - utca 17. szám. —Telefon:, 27— -7. Üzem Deák F.-utca 4 — Telefon: 43—87. Székelyföldi és kolozsvári növénytorzok Ülést tartott az Erdélyi Huzeum Egyesü­let természettudományi szakosztálya Kolozsvár, december 16. Az Erdélyi Mu­zeum Egyesületnek — mint ismeretes — igen gazdag és megbecsülhet..! ,en társi vannak, amelyeket az egyesület most újból fejleszteni és gazdagítani tud, ha nem in olyan erős ütemben, ahogyan szeretné, mert főleg egy megfelelő múzeumi palota hiá­nyával küzd. Tárainak fejlesztése mellett azonban gondot fordít Erdély kincseinek tudományos kutatására és azok megismeré­sére is módot nyújt. Támogatja Erdély vi- rágtalan növényeinek kutatását s az itteni értékes gyógy- és ásványvizek vizsgálatait is. A csak nemrégiben megjelent Múzeumi Fiizetek-ben (a természettudományi szak­osztály folyóiratában), például a világhírű borszéki vízben éiö apró növényi szerveze­teknek első Ismertetése olvasható Kot Er­zsébet dr. magántanár tollából, aki az ál­talános növénytani intézetben végzi kísér­leti munkáit. Ugyanazon füzetben írtam magam is a Békás-szorosban élő egyik májmoha hitnnös virágzatairól. A december 13-án megtartott természettudományi szak­osztály ülése is ebben a jegyben folyt le. öt előadást tartottam és bemutattam mun­káimat — az egész szakosztályi estét igénybevéve — 140 eredeti rajzomat és má* egyéb táblát is körözve. Hangot adtam a Muzeum Egyesület pártoló támogatásának szives megadásáról is. Első előadásomban: „AtUacomttium tur­gid um előfordulása a Horthy-csucson“ cím­mel ismertettem ezen arctlcus mohának életviszonyait és alkalmazkodását, hányféle levél kiképzésben ad választ a külső befo­lyásoló tényezőkre, valamint a levélér ana­tómiai szerkezetét. Mísodik előadásomban ,,Terjesetenek-é szagot a Splachnaceákfelmondottam két mohával a Magas-Tátrában végzett kísérle­teimet; a moha-tokon fellépő, szagot árasztó légzönyilások eloszlását, felléptét és a tok fejlődésmenetét rajzokban is bemutattam. Igazi hullalátogató legyek is repültek rá. Harmadik előadásomban „Kétpetés Sphag­num képződmények a Hargitából“ címmel a Hargitafürdő mellett levő tözegesekből és Lucs mellékéről mutattam be tőzegmoha iker-képződéseket, amelyek kétpetés arche- goniumból keletkeztek. Kifejtettem és raj­zokban is bemutattam, milyen végzetessé válhatik bizonyos tulajdonságoknak elveszíté­se, eltűnése a letalis tényező érvényre jutása révén. Negyedik előadásomban (a „N. Pietrosi havasi rózsák abnormis virágai“ címmel) a Mosolygó tő partján és felett, valamint a Horthy csúcs alatt virító havasi rózsák virágainak rendellenes fejlődéseit mutattam be, amelyeknek vizsgálatára eddigelé még senkisem fordított időt. ötödik előadásomban „Kolozsvár és vidéke virágos növényei fejlödésrendellenességei. I—XII.“ címmel 12 növénynemzetségnek a tudományban jobbára teljesen ismeretlen eseteit tárgyaltam és mutattam be, még pedig: égerfa, Bulbocodium, harangvirág, őszi kikirics, boroszlán, kakasmándikó, máj- kökörcsin, vad nárcis, ktgyóhagyma, bab, borsó és Ruta virágairól. Imre József dr. egyetemi tanár és Boga Lajos dr. múzeumi igazgató őr intéztek hoz­zám kérdéseket előadásaim egyik-másik tételét illetőleg. Végül Hargitai Zoltán ol­vasta fel béréi Soó dr. professzor Írásbeli nyilatkozatát, Balogh Ernő dr. szakosztályi elnök köszönte meg a tagok és vendégek megjelenését, majd bezárta a szakülést, mi­után az ilyen irányú erdélyi kutatás fontos­ságára is felhívta a figyelmet. GYÖRFFY ISTVÁN (Kolozsvár) üönvvpk köz fitt MÁK KAI SÁNDOR: „A FEJEDELEM RÓZSÁJA“ — A Nemzeti Könyvtár 108. sz. kötete — A Nemzeti Könyvtál az elmúlt napokban ragyogó történelmi novellás kötetet adott olvasói kezébe. A remekbeszabott írások Makkai Sándor: „Az éiet fejedelme" elmü müvében jelentek meg. Ezekből az Írások­ból a hatalmas magyar történelem légköre árad felénk. A történe'em nyitott kérdé­seire ad feleletet bennük a nagy szerző. Er­dély büszkeségei a Bethlen Gáborok, a Csere Jánosok, Tofeus Dobos Mihályok stb. alak­jai tanítják a mult ragyogó példáin keresz­tül a jelen magyarságát. Tiszta irodalom, beszédes történelem, nemes olvasmány. Az értékes füzet ára csak 40 fillér! Minden ma­gyar ember ezt olvassa! A kitűnő kötetet Szalmás Béla festőművész illusztrálta s ö rajzolta a borítólapot is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents