Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-15 / 283. szám

1943. DKCEMBER 15. \ 5 KuitiUjskg A tűzifa!* iskeresltedők nem fogadnak el újabb jelentkezése* et Kolozsvár, december 14. A tüzifakiskcres- kedök vevőkörének ellátása érdekében Ke­led y Tibor dr. polgármester az elmúlt na­pokban úgy intézkedett, hogy minden kis­kereskedő a nála állandóan és rendszeresen kistételben vásárló vevőiről kimutatást kö­teles készíteni, hogy a kimutatáson szereplő vevők arányában kaphassa meg a tiizelő- anyagjárandóságát. Bár az összeirási munkálatok befejeződ­tek és a tűzifa szétosztása a jegyzékek alap­ján történik, a kiskereskedőknél és a köz­ellátási hivatalnál igen sokan jelentkeznek utólagos beirás végett. A közellátási hivatal ezzel kapcsolatban közli, hogy utólagos beirás nem lehetséges, miután a hivatal hetenként ugyanazt a tüzifamennyiséget osztja ki a kiskereske­dőknél előjegyzett vevők számára és ezért minden uj vevő felvétele a régi jegyzékbe foglalt vevők fejadagjának csökkentését je­lenti. Ezért egyáltalában nem indokolt, hogy a hanyag és mulasztást elkövető vevők hibája miatt kellő időben jelentkezett és összeirt vevők fejadagjában történjék vál­tozás, Ez annál inkább indokolt, mert a kiskereskedőknél a nála naponként állan­dóan és rendszeresen vásárló vevők nevét volt köteles a jegyzékbe felvenni és azért, aki az összeírás befejezését követő két hé­ten belül,x vagy két hét múlva jelentkezik, az állandó és naponként vásárló vevőnek nem tekinthető. Ezírt sem a közellátási hivatal, sem a kiskereskedők újabb jelentkezéseket nem fogadhatnak el és mindazoknak, akik a kis­kereskedők összeírásából kimaradtak, ezen­túl nagykereskedőknél, vagy/ telepes keres­kedőknél kell jelentkezniök. Az angol szigetország lakóinak novemberi légi vesztesége Lisszabon, dec. 14. (MTI) Mint a brit hír­szolgálat közli, az egyesült királyság terüle­tén novemberben 119 ember vesztette életét, vagy tűnt el légitámadás következtében. A kórházadban ápolt sebesültek száma 238. LEVENTÉKRE KIRÓTT PÉNZBÍRSÁG Még akad jó cipőjű levente, aki ennek dacára sein jár el a kötelező leventekikép­zésre. ,,A leventekötelezettség honvédelmi Megjelent! Az Megjelent Erdélyi Gazda 1944. évi naptára 632 old. Ünnepi kiadás az EMGE száz öves évfordulójára Szerkesztette: Demeter Béla. Kapható: EMGE vármegyei kirendeltsé­geinél, Erdélyi Gazda kiadóhi- vatalában( Kolozsvár, Majális-u. 24.) és könyvesboltokban. Bolt ára8P, EMGE tagoknak 5 Pengő. Gleise von Horstenau tábornok üdvözlő sorai a kolozsvári Magyar-Német Társaság vezetőségéhez Horthy-iinnepségot tartott a kolozsvári oémet népcsoport Kolozsvár december 14. A Magyar-Német Társaság kolozsvári csoportjának megala­kulásával kapcsolatban Ditrich von Jagow. budapesti német birodalmi követ Starok kolozsvári német főkonzul utján juttatta el Szász Ferenc dr. alispánhoz, a Magyar. Német Társaság kolozsvári csoportja elnö­kéhez Gleise von Horstenau tábornok üd- vözlösorait. A tábornok a német birodalmi Német-Magyar Társaság elnöke és mint ilyen, igen értékes munkásságot fejt ki a magyar-német kapcsolatok elmélyítése ér­dekében. Az üdvözlösorokból az alábbiakat emeljük ki: „l\agy örömmel értesültem arról, hogy a budapesti testvéregyesiilet első vidéki cso­portja megalakult. Mint. a Német-Magyar Társaság elnöke, szív bői kivonom, hogy a kolozsvári csoport a német-magyar barát­ság szellemében fejVssze ki működését. A vidéki csoportjaink elnökei: Kari Anton Rohan herceg Bées, Max Reinhard Műn. chen és Dili dr. Stuttgart, valamint a Biro­dalomban lévő összes tagjaink csatlakoznak őszinte jókívánságaikkal.“ Az üdvózlösorok közvetítése alkalmából * I Ditrich von Jagow követ és meghatalma­zott miniszter a maga részéről is a legme­legebb üdvözletét küldte a Német-Magyar Társaság kolozsvári csoportja vezetőségé­nek. Itt említjük meg, hogy a nemet nép- közösség kolozsvári csoportja emelkedett szellemű Horthy-ünnepséget rendezett. Az ünnepség szónoka, (Jrassner 'közösségi ve­zető emelkedett szellemű beszéilben mél­tatta Magyarország Kormányzójának ki­magasló érdemeit. Lendületes beszédében hangsúlyozta, hogy Horthy Miklós nemcsak a világháborúban mutatta meg vitéz és bá­tor magatartását, hanem amikor nemzete történelme már-már mélypontra jutott, bá­tor és gyors elhatározással szabadította meg Magyarországot a kommunizmustól. A kitünően sikerült ünnepségen több sza­valat, ének- és zeneszám hangzott el. A német népközösség ünnepségén a had­testparancsnok képviseletében megjelent Fónagy János vezérkari ezredes, inczedy- Joksman Ödön dr. főispán és Szász Ferenc dr. alispán, a Német-Magyar Társaság ko­lozsvári csoportjának elnöke. Reménytelen szerelem miatt gázzal öncyilkos lett ecy fiatal kolozsvári cse'édleány Kolozsvár, december 14. Megdöbbentő módon dobta el magától az életet Kertész Anna 19 éves kolozsvári cselédlány. Apácai- Cseri János-utca 29. szám alatt lakó mun­kaadója lakásán gázzal megmérgezte ma­gát s amikor rátaláltak, már halott volt. Kertész Anna Szászfenesröl jött Kolozsvár­ra szolgálni s itt több családnál szolgált, amíg legutóbbi munkahelyére került. Ked­den reggel nem kelt fel a fiatal cselédlány a rendes időben s ezért asszonya benyitott a cselédfülkébe. Alighogy kinyitotta az aj­tót, majdnem ájultan rogyott á földre, mert a cselédfülkéböl erős gázszag tódult ki. Kertész Anna munkaadója megvárta, amig a konyha levegője feltisztul s akkor az elfüggönyözött cselédfülke ágyán lialott­sápadtan találta fiatal cselédlányát. A gáz­vezetékből még akkor is ömlött a gáz. Az esetről nyomban értesítették a mentőket és a rendőrséget. A helyszínre kiérkezett men­tők és a rendőri bizottság már csak az órákkal azelőtt beállott halált tudták meg­állapítani. A szerencsétlen sorsú fiatal cse­lédlány holttestét beszállították a kórbonc­tani intézetbe s tragikus haláláról értesí­tették Szászfenesen lakó szüleit is. A helyszíni vizsgálat lefolytatásakor meg­találták azokat a búcsúleveleket Is, amelye­ket Kertész Anna szüleihez és szerelméhez irt. Az érzékeny hangú búcsúlevelek alapján kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy a fiatal cselédlány remény telén szerelem miatt dobta el magától az életet. kötelezettség“. A kötelezettség elmulasztá­sáért pénzbüntetés jár. Okulás és javulás céljából álljanak itt az alábbi nevek: Boros György, Fenyvesi Gyula, Hunyadi Sándor, Klener Antal 20, Hunyadi Sándor és Hunyadi Sándor 25, Baróthi Gyula, Op­rea Szász János, Varga József, Weinrauch Ferenc 30, Fábián Ferenc, Gáur Dezső, Spitzer Lajos, Szabó Dezső, Zukermandel Samu 40, Varga Sándor 45, Csernovitz Mór. Csengeri Sándor, Gotlieb Emil, Máthé Jó­zsef, Nagy Sándor, Oltyán János, Szűcs Antal, Vitán Gyula 50, Hatházi István, Or­bán József 60, Túrós Antal 70, Asztalos Lajos, Tamás Péter 100 és végül Kun Béla levente 200 pengő pénzbírságot kapott a le­ventekötelezettség elmulasztása miatt. ALKALMI MUNKA Jó irásu, szorgalmas, becsületes és mun­kanélküli leventék sürgősen jelentkezzenek a városi leventeparancsnokságnál, hogy ka­tonai alakulatnál 1—2 hónap tartamára havi kb. 170 pengővel fizetett munkához hozzájuthassanak. I Létrejött a béke a Magyar Galesegyesüietek Országos Szövetsége és az Erdélyi Magyar Dalosszövetség között Hz Erdélyi Dalosszövetség megiinnepli Tárcza Bertalan negyvenéves munkásságát Kolozsvár, december 14. Az Erdélyi (volt Romániai) Magyar Dalosszövetség vasárnap délután a ref. kollégium disztennéten rend­kívüli fontosságú választmányi ülést tar­tott. A Magyar Daloscgyesületek Országos Szövetsége még 1940 őszén lépéseket tett abban a tekintetben, hogy az Erdélyi Da­losszövetség oszoljon fel és a vezetése alatt álló dalárdák lépjenek be a budapesti köz­pontba. Ebben a kérdésben azonban" olyan ellentétek merültek fel, amelyek miatt az erdélyi dalárdák nem voltak hajlandók be­lépni az Országos Szövetségbe. Az erdélyi dalárdák — hivatkozva arra a munkásságra, melyet a román megszál­lás alatt kifejtettek s amellyel szép sike­reket és eredményeket értek el, nem voltak hajlandók minden feltétel nélkül beolvadni az Országos Szövetségbe, hanem azt kíván­ták, hogy az Erdélyi Dalosszövetség csak testületileg lépjen be az országos központ­ba és tartsa meg továbbra is önállóságát. Majdnem három évig húzódott el ez az ügy, mig végre most szerencsés megoldást nyert és ezzel remélhetőleg az ügy nyugvó­pontra jut. Az országos szövetség kiküldöttje: Dunay Jenő kormányfötanácsos, mint az országos ' szövetség egyik társelnöke, felkereste az erdélyi dalárdákat s az országos központba 1 való belépésre szólította fel őket. Az érdé- I lyi dalárdák azonban az Erdélyi Dalosszö­vetség állásfoglalásától tették függővé a csatlakozást.. A kőrútról visszatérve Dunay Jenő társelnök résztvett az Erdélyi Dalos­szövetség választmányi ülésén azzal a szán­dékkal, hogy kölcsönös jóindulattal az el­lentéteket és a félreértéseket eloszlassa. Ezen a történeti jelentőségű ülésen Ko­vács Elek, az Erdélyi Dalosszövetség h. elnöke, az Országos Szövetség társelnöke elnökölt s a választmány tagjai teljes szám­ban vettek részt. Komoly és beható eszme­csere után végre sikerült teljes megállapo­dásra jutni, melynek lényege az, hogy az Erdélyi Dalósszövetség összes tagegyleteivel együtt testületileg belép az Országos Dalos­szövetségbe, olyan formán azonban, hogy a budapesti központ irányítása mellett kerületi önállóságát fenntartja, vezetőségét maga választja és munkatervét maga állapítja meg, amelynek keretei között Tárcza Ber­talan, a szövetség lelkes és buzgó vezérhar­cosa jelen pozíciójában tovább folytatja azt a működést, amelyet Idáig is folytatott. A választmány meleg szeretettel üdvö­zölte Dunay Jenő társelnököt és jegyző­könyvi üdvözletét küldte Ripka Ferencnek, az Országos Dalosszövetség elnökének. Egyéb ügyek letárgyalása után a választ­mány megemlékezett Tárcza Bertalan 40 éves működéséről és elhatározta, hogy al­kalmas időben és megfelelő formában meg fogja ünnepelni a hosszú és becsületes mun­ka jubileumát. Az Erdélyi Dalosszövetség végleges be­olvadása kérdésében az utolsó szót a jövő hónapban tartandó közgyűlés fogja kimon­dani. Bár az erdélyi, főleg a székely dalárdák nagy szeretettel ragaszkodnak az Erdélyi Dalosszövetség fenntartásához, biztosak va­gyunk abban, hogy szivvel-lélekkel csatla­koznak az Országos Dalosszövetséghez. ős«? másod- és Bükk-erdei dt>e9mberi v ráadások Kolozsvár, december 14. Az 1943. évi ősz erősen klto’ódott. Hosszú heteken át esötlen Időjárás, derűs égbolt, enyhe légmérséklet mellett nem csoda, ha kizökkentették virá­gainkat is életük folyása rendes kerékvágá­sából. A száraz, meleg nyár miatt sok fa hamar hullatta levelét, Ilyen a’kalmakkor, ha de- rü’t idő jár, várhatók a másodvirágzások Már ősz elején ismételten megfigyelhet­tem másodvirágzásukat; kezdte a sort a kutyabemge (Rhamnus frangula) augusztus 8. (Bükkben és Házsongárdon); augusztus 11-én virított másodszor az akácfa (Robinia pseudacacia) és bodzafa (Sambucus nigra). Augusztus 1-én a vadszöllő (Ampe'opsis hederacea) újra virágzott és virágzása ok­tóber 6-ig (4 virág) tartott. Ekkor lelagy. tak. A tamariskák (Tamarix gallica) egyik­másik ága augusztus 15-én fátvo'lenge-ró- zsaszinü ruhát öltött és még október 9-én 16 virágot olvastam meg, de felettük már piros-deresedett a lehullásra készülő levél. Október 16-ig éltek, ekkor az éjjeli fagy leforrázta valamennyiket. Augusztus 31-én a mocsári gólyahír (Caltha palustris) egyet­lenke sárga virágát jegyeztem fel; szeptem­ber 9-én a kányafán (Viburnum opulus) akadt pár kipattant virág. Szeptember 22-én 5 kerti alma virág nyi’ott ki a házsongárdi Egyetemi Füvészkertben. Amikor nekem Tornai Zoltán kertész megmutatta, a szi­romlevelek már lehullottak ugyan (október 2.), de porzói még nem száradtak el tel­jesen. Nagyon hosszú ideig viri"«tt a ligeti zsá­lya (Salvia nemorosa;. Október 14-én a Ná- áaspatak mentén még elég sokat láttam; a k«<rut(j!sóktól október 27-én búcsúztam el. As Ssíri Jrilklrís» r. £uzsalyülö virág (Col­chicum autumnale) Îd4x -- a szárazság miatt — vontatottan (aug. M kezdett nyíl­ni; de aztán hosszú Ideig tartott virágzá­suk; november 19-én még 65 virágot vizs­gálhattam át a Bükk- és Plecska-völgyben. November 27-én a Bükkben már fehér szem- fedő fedte a füves lejtőket is, de mégis si került kapnom nyakig hóval fedetteket, amelyek éppen csak Illa fejüket nyújtogat­hatták ki a hólepedő felé (3 darabot a Bükkben, hármat a P’ecska-völgyben talál­tam). A frissen hullott hó Miklós napjára elolvadt. Igen sokat jártam e napon virító őszi ldklrics után, végre rábukkantam egy egészen frissen kinyílott és egy még zárt bimbóra (Bükk). A még friss, üde, kecses vlrágocska elpanaszolta, milyen hirtelen tört rájuk a hóförgeteg; hogy próbálta széttépni a Szél lenge öltözetét, majd hogyan akarta a Hideg jeges száját rátapasztva magával ragadni és halálba vinni. Mennyire kétségbe volt esve, hogy gyenge kis blmbó-hugocská- ját melegítse és védje, hogy Miklós-napjáig tolhassa bár ki élete fonalát. És milyen bol­dog most, hogy ö is elmondhatja a Nagy Űrért imádságát az Egek Urához e szép napsugaras időben. És még azt is kérdezte tőlem nagy magabiztában, kedves hiúságá­ban: igaz-é, hogy egyes.egyedül ő van Mik­lós napján viritó? E’einte csak rosszul esett szép hugámnak, amikor megmondtam a va­lóságot: nincsen egyedül. Majd dobogó szí­vére nyomta kezét a nagy felindulástól, amikor hallotta tőlem: december 6-án több bokor mogyoró cseriének (Corylus avella- na) mozgolódik a porzós barkája és több bokornak kihasadt a bimbaja, s kandikál­nak ki 0.5—0.7 mm-nyire a vérpiros-szinü bibeszálak hegyei. Még hozzátettem azt Is: november 27-én több kecskefüz (Salix capraea) barkát szedtem (2—3 mm.re sely- medzettek már ki) és december 6-án a hamvas fűz (Salix cinerea) sok bokra szin­tén kibarkázott 0.2—0.3 mm-nyire ... Nem hittem, hogy örömhírem: a béke jelképes ágának, a barkának felemlitése ilyen döb­benetes lesz. — „jaj! — sóhajtotta szivéhez kapva el­fulladó és elhaló hangon, — akkor nekem, az ősz igazi gyermekének meg kell halnom, hiszen akár a temetők lé’ekharangja vág be'e szivembe híradásod, mert ezek a nagy testvérkék a tavasz előfutárjai. Végem! Végem! Halálba kell mennem!“... s elte­rült hosszában a rőt avaron . .. Meghalt-é? Vagy életben maradt és fel- éledt-é? — megnézem, kimegyek utána a legközelebbi napokban. GYÖRFFY ISTVÁN (Kolozsvár) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents