Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-11 / 255. szám

JR D pvisel a CsütüríöR 1943. november il PASIí.lMSi»’T •• U ;>v wl V Ára lö fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 255. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFTÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA * HÚSZEZER EMBERT ÖLTEK MEG MILANÓBAN mim iiMii«imnr’miitrnMTTrirMTTTiMinrTmnn'iii™«^^-‘“«»'^^ AZ ANGOLSZÁSZ REPÜLŐK BOMBÁI Olaszországban kemény védekezés késlelteti az angolszászok előrehaladását Kiev térségében változatlan hevességgel tombol a háború legnagyobb csatája A kairói tárgyalások eredményes Törökország távolmarad a háborútól Girând letartóztatását követeli Marty algíri kommunista vezér t A SZOVJETOROSZ INTERNÁLÓ TÁ­BOROKRÓL ir a Nineteenth Century and After“ cimü angol folyóirat. Megállapítja, hogy ezek az internáló táborok a GPU-val és a vörös hadsereggel együtt a szovjet államalakulat fötámaszai és — amint az angol lap kíméletesen kifejezi magát — „egészen egyedülállóak a modern világban“. Az internáló táborokba könnyű bejutni. Egyetlen gyanús szó, egyetlen feljelentés elég a védekezés legkisebb lehetősége nél­kül arra, hogy valakit ide utaljanak. Népes­ségük állandóan 18 millió körül mozog. Férfiakat, asszonyokat, gyermekeket váloga­tás nélkül utal ide a bolsevista rendszer és ezeknek a szerencsétleneknek, mégha bün­tetésük meghatározott időre szól is, alig van kilátásuk arra, hogy valaha más emberi közösségbe kerüljenek. Alig van ma Szov- jetoroszországban család, akinek valamelyik hozzátartozója, vagy barátja ne volna ebben a nyomorúságos csoportban és csaknem mindenki számíthat arra, kivéve a rezsim legfőbb vezetőit, hogy egy nap ide kerül. Nemcsak a Balti-államok lakosait, a lengye­leket, besszarábiaiakat hurcolták ezekbe az internáló táborokba, hanem sokmillió oroszt és különösen sok ukrajnait. Ezt az ember­tömeget használják fel azután olyan mun­kák elvégzésére, amelyeknél a hajszolt munkamódszerek és az elégtelen táplálkozás mellett százezerszámra pusztulnak él. Egyet­len nagy kényszermunkás tartalék ez Sztá­lin számára s a bolsevisták most azt remé­lik, hogy ezt a halálra Ítélt embertömeget csakhamar jelentékenyen megnövelhetik. Kevéssel ezelőtt jelentették az angolszász újságok, hogy a háború után Sztálin nem kíván pénzbeli jóvátételt, hanem a háború által elpusztított szovjet területek újjáépíté­sét a legyőzött államok lakossága utján. Európa jövője tehát: egyetlen internáló tábor szovjet vezetés alatt. Ez az a jövendő, amelyet az angolszászok „a felszabadítás“ jelszavával Ígérgetnek.-K­AZ AMERIKAIAK NEM SZERETIK A KOMMUNIZMUST, jelentette ki az Egye­sült Államok belügyminisztere a szovjet­orosz—amerikai társaságok képviselői előtt mondott beszédében. Anglia és Amerika te- liát távol akarja magától tartani a moszk­vai gondolatokat és módszereket, de reá akarják szabadítani őket Európára. Egészen bizonyos, hogy nagyon veszedelmes játékot folytatnak a tűzzel. Ennek a tudata bizo­nyos mértékben átvilágított Churchillnek a londoni polgármester villásreggelijén mon­dott beszéde egyes mondatain. Churchill nehéz 1944-re készítette elő az angol közvé­leményt és aggasztó sejtésekkel beszélt azokról a zavaros állapotokról, amelyeket a háború utánra vár Európában, természete­sen — amint ez az ő helyzetében máskép­pen nem is lehet — angolszász—bolsevista győzelmet föltételezve. A zavaros á'lapo'ok emlegetésénél feltétlenül felködlött benne a bolsevista seregek által elözön’ött Európa rémes képe és lehetetlen, hogy ne gondolt Volna azokra a következményekre is, ame­lyekkel ez az állapot magára a brit szige­tekre is járna, ő is ugyanúgy áll a bo’seviz- mussai szemben, mint az amerikai belügymi­niszter, de azt hiszi, hogy a szovjet inter­náló táborok rendszerét egyelőre azokra az államokra korlátozhatja, amelyeken bosszút akar állani. Churchill beszédével kapcsolatban egyéb­ként a Német Távirati Iroda diplomáciai tudósítója megállapítja, hogy annak vesze­delmeket és súlyos küzdelmeket Ígérő hang­jából Ítélve az angol miniszterelnökre nem tévesztette el hatását Hitler vezér hétfői beszéde és a bejelentett, biztosan bekövet­kező megtorlást már nem merte félvállról venni. A németek soha sem is rejtették véka alá azt a meggyőződésüket, hogy az európai erők külső bástyáiért folyó harc sem lesz gyerekjáték és ezt Hitler kancel­lár most újból nyomatékosan hangoztatta. A kommunizmus és a kapitalizmus közötti szövetség torz vonásait igyekezett enyhíteni az Egyesült Államok belügyminisztere, már előbb említett beszédében. A kommunizmus­nak, mondotta, sok hibája van és a kapi- talizmuspak is vannak hibái. Az a vélemé­nyem, hogy minden országnak joga van ah­hoz. hogy kormányformáját maga válassza meg. — Én abba is belenyugszom — mondotta — ha a németek meg akarják tartani Hit­lert diktátornak, ha lemondanak arról, hogy más nemzeteket támadjanak meg. A há­ború befejezése után négy világhatalom lesz: Szovjetoroszország, az Egyesült Ál­lamok és Kina. Bármilyen is legyen politi­kai véleményünk és bármilyen nagyok le­gyenek közöttünk a világnézeti különbségek, nem engedhető meg, hogy Szovjetoroszor- szággal szemben hibát kövessünk el. Meg­győződésem szerint a két országban elegen­dő a jóakarat és az okosság arra, hogy a két hatalmas köztársaság között a béke tar­tós legyen. A moszkvai értekezlet az egyik legfontosabb útjelző az „egész világ jóléte felé“. Wallace északamerikai alelnök a volt len­gyel állam függetlensége megteremtésének 25. évfordulóján kijelentette, hogy a lengye­lek együtt harcolnak a szövetséges nemze­tekkel. Lengyel katonák, repülök és tengeré­szek — mondotta — a szövetségesek küzdő erőivel egyesültek. Amerika — mondotta Wallace szószerint — Lengyelország szabad­ságáért harcol. Roosevelt ünnepélyesen ki­jelentette, Amerikának az az akarata, hogy a szabad és független Lengyelország ismét helyreálljon. Emellett az akarat mellett nyi­latkoztak a többi szövetséges nemzetek is. Ezek a kijelentések természetesen mind határozott célokat szolgálnak. Egyik feje­zete az idegháborunak és annak a diplomá­ciai offenzlvának, amelyet Moszkvában ha­tároztak el Ausztriára tett megállapitások- ka! együtt. Anglia és Amerika azonban sok­kal inkább szolgálta volna Lengyelország függetlenségét, ha annakidején a danzlngl kérdésben más tanácsot adnak neki és fő­képpen, lia a maguk érdekében nem szaba­dítanák reá egyre jobban a bolsevizmust Európára. SEGÉLYNYÚJTÁSI ÉS ÚJJÁÉPÍTÉSI EGYEZMÉNYT Írtak alá kedden délután a washingtoni Fehér Házban az úgyneve­zett Egyesült Nemzetek képviselői. Az el­lenséges oldalon, amint azt a Hitler-beszéd is megállapította — hirverési szempontból már úgy tesznek, mintha a győzelem a ke­zükben volna és tanácskoznak a háború által elpusztított területek újjáépítéséről. Roosevelt az egyezmény aláírásakor mon­dó«.. oészédében azt hangoztatta, hogy az alakítandó intézmény feladata azoknak a nagy céloknak megvalósítása, amelyeket az Egyesült Nemzetek 1942 januári nyilatko­zatukban szögeztek le. Ennek a hivatalnak — mondotta — az lesz a feladata, hogy az élelmiszerhiányban szenvedő területeken mindaddig folytassa működését, amig a la­kosság a békés munkával Ismét abba a helyzetbe kerül, hogy magára vállalja a létfenntartás egész terhét Vájjon miért nem szerveznek egy ilyen In­tézményt a jelenleg is angol uralom alatt lévő India borzalmas éhezésének megszün­tetésére? Erre nem kellene a háború vé­gére várni.-* GÖRING NÉMET BIRODALMI TÁBOR­NAGY és a légierők főparancsnoka novem­ber 9. alkalmából a birodalmi vezetők, a körzetvezetök és a német munkáspárt­szervezet vezetőinek értekezletén két órá­nál tovább tartó beszédben részletesen fej­tegette a háborús helyzetet, a védelem és a támadás kérdéseit, s főként, mint a légi­erő parancsnoka a repülőknek az arcvona­lakon és az otthon megvédésében kifejtett tevékenységét. Utána JocH tüzérségi tábor­nok a véderő hadvezetőségi törzskarának főnöke az ötödik háborús év kezdetén ki­alakult hadászati helyzetről tájékoztatta a megjelenteket. Jodl összefoglaló áttekintést nyújtott a keleti arcvonalról, a háború ed­digi lefolyásáról, a jelenlegi hadi helyzet­ről és összefoglalta mindazokat a mozgal­makat, amelyek alapossá teszik a német győzelembe vetett szilárd hitet. A KELETI HARCOK SÚLYPONTJA to­vábbra is a kievá harci területen és a nye­Beriin, nov. 10. (MTI) A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Irodá­nak: A véderő főparancsnoksága közli: A Krim-félszigeten kedden csak helyi harcokra került sor. Perekoptól délkeletre a román kötelékek ellentámadással vissza­foglaltak egy átmenetileg elvesztett magas­lati terepet. A dnyeperl arcvonalon a Chersoni hidfő elleni, a Dnyepropetrovszktől délnyugat ra és Krivojrogtól északra intézett ellenséges tá­madások meghiúsultak. A haditengerészet biztositó jármüvei a közül a nyolc ellenséges jármű közül, amely megkísérelte a behatolást a Dnyeper torko­veli térségben van. A klevi csatát a berlini jelentések a mostani háború egyik legna­gyobb küzdelmének minősítik s bár tartóz­kodóan nyilatkoznak róla, megállapítják, remény van arra, hogy a német hadvezetés intézkedései fokozatos és egyre erősebb ha­tást gyakorolnak. A szovjet hadosztályok előnyomulása az utóbbi 24 órában érezhe­tően lassult és ezért amint a Budapesti Tu­dósító Berlinből jelenti, a főparancsnok megállapításai kevésbbé komor hanguak, mint egy nappal azelőtt. A harcok egyéb­ként néhány napja már rossz időben foly­tatódnak, a hőmérsékelt süllyedt és sok helyről hófúvást jelentenek. A nyeveli térségben a bolsevisták ismét nagy tömegben hajszolták támadásra em­bereiket, a németek azonban éppenolyan rendíthetetlen keménységet tanúsítanak a csapások elviselésében, mint a csapások osztogatásában s a várostól délre indított sikeres ellentámadásuk megjavította a harci helyzetet. A Krim-félsziget kapuiban sem volt si­kere a szovjet támadásoknak. A Német Távirati Iroda katonai munkatársa szerint a félsziget védelmében tett minden eddigi intézkedés arra utal, hogy a németek a Fekete-tengernek ezt a „repülőgép anya- hajóját“ tartani fogják. A félszigettel való összeköttetés elvesz­tését Berlinben nem tartják jelentősnek és megállapítják, hogy már a szovjet támadá­soknak az Azovi-tenger partján történt kö­zeledése idején is a krimi német hadsereg ellátását főként a tengeren bonyolították le. * A VOLTURNÖTÓL NYUGATRA Dél­olaszországban is nagy hevességgel tarta­nak a harcok. Az angolszász erők újból és újból támadásokra indultak, a német elhá­rító tűz azonban súlyos veszteségeket oko­zott nekik és megakadályozta a jelentéke­nyebb térnyerést. Az itteni angolszász had­műveletek Hitler vezér jellemzése szerint valóban csigalassúsággal folynak, noha a tervek szerint rohammal akartak eljutni a Brennerig. latába, hatot elsüllyesztettek és kettőt zsák­mányoltak. A kievi harci területen a rossz időjárás ellenére is szünet nélkül folytatódnak a szé­les arcvonalon nagy erőkkel rohamozó ellen­séggel az elkeseredett harcok. Kievtől nyu­gatra és északnyugatra csapataink túlnyomó ellenséges erők megismétlődő áttörő kísér­leteinek elhárítása közben uj állásokba vo­nultak vissza. A várostól délnyugatra ered­ményes ellentámadásunk során súlyos pán­célosharcok kezdődtek. 45 bolsevista páncé­lost megsemmisítettünk é>s sok elvesztett helységet visszafoglaltunk. A szovjet Szmolenszktől északnyugatra Kievtől délnyugatra több helységet visszafoglaltak, északén uj állásokba vonultak vissza a német csapatok 4

Next

/
Thumbnails
Contents