Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-09 / 253. szám

1943- NOVEMBER 9 3 KuetiUjsxc fl magyar nép vezetőszerepe nélkül nem lehet államot alkotni ezen a csodálatosan egységes földön Kállay miniszterelnök nagy beszéddel avatta fel Hnszten a ruszin hősök emlékművét Huszt, november 8. (MTI). Egész Kárpát­alja ünnepe, a. magyar-ruszin testvéri együttérzés és sorsközösség szimbóluma volt az a lélekemelő ünnepség, amelynek keretében Kállay Miklós miniszterelnök va­sárnap délben Huszton felavatta a régi ko­ronaváros előző háborúban elesett hőseinek emlékművét. A máramarosi kirendeltség területéről 98 ruszin község küldöttsége jött. el erre az ünnepségre, de ‘Kárpátalja többi falva Ibol is nagy számban vett részt, a ru­szin lakosság a ruszin hősi emlékmű felava­tásán. A huszti ünnepségen a miniszterelnö­kön kivül részt vett még Csatay L,a.jos hon­védelmi miniszter, vitéz Lukács Béla mi­niszter és Antal István nemzetvédelmi pro­pagandaminiszter, továbbá Tomcsányi Vil­mos Pál, Kárpátalja kormányzói biztosa, vitéz Thuránszky László és Pataky Tibor miniszterelnökségi államtitkárok. A vasút­állomáson ünnepélyes fogadtatásban része­sítették a miniszterelnököt. A hősi emlék­műnél dr. Dudinszky Béla alispán a* mára­marosi közigazgatási kirendeltség vezetője magyar és ruszin nyelven üdvözölte a meg­jelenteket, majd Kállay Miklós miniszterel­nök mondott avató beszédet. A miniszterelnök szoboravatö beszédében a hösök emlékének áldozva hangsúlyozta, hogy a ruszin nép hűsége nem újkeletű, nem mondvacsinált, nem érdekből fakadó. Amióta a ruszin nép sok-sok századdal ez­előtt hozzánk jött, egyetlen nyoma sincs annak, hogy hűtlen lett volna a magyar anyaországhoz, az államépitö és államfenn­tartó magyarsághoz. Zavartalan volt ez az együttélés, amíg egyes emberek kizárólagos és mindig csak kizárólag egyéni érvényesü­lési vágyukból nem igyekeztek megbontani azt az összhangot, amelyet a történelem és a Jóisten szabott meg az itt élő népek és a magyarság között. Ezekkel szemben ténye­ket kell felsorolni. Azt a tényt, hogy mind a ruszinok, mind a magyarországi románok a határainkon tuli elnyomás elöl menedéket és szabadságot keresve jöttek és sorakoztak a magyar állam és hatalom védelme alá; hogy számukban itt nem fogyatkoztak, népi erejükből nem vesztettek, hanem számban népi erejükben, vallásukban nemcsak meg­maradva, hanem megerősödve éltek évszá­zadokon keresztül velünk együtt a magyar állam keretében. — Most egy éve mondottam Ungváron — folytatta beszédét a miniszterelnök, — hogy a magyarságnak van egy jő tulajdon­sága, amely nincs meg más népben, hogy szeretni tudja a másfajtájuakat is. Ez a legnagyobb magyar államfenntartó erő. Kényszerrel, papirosrendezéssel, hatalmi esz­közzel lehet népeket, nemzetiségeket ide.ig- óráig egy államjya kényszeríteni, de ezer éven keresztül cáhk úgy lehetett, ha a más- ajkuakkal szemben az egyenlőség, a szere­tet. a sorsközösség felismeréséből fakadó el­határozások uralkodtak a magyarságban és a nemmagyarajkuak között. (Nagy taps). — Bármit is próbáljnak rólunk hiresztel- ni történelmünket nem ismerő, vagy azt el­ferdítő ellenségeink és bármiképpen próbál­ják lemosolyogni az ezer évre való hivatko­zást, a mai nagy világégésben az egyedüli pozitívum, amely a Kárpátok medencéjének megoldásáén szóé jöhet, a magyar ezer­éves mult, annak tárgyilagos bírálata és ab­ból a mai kor nemzetiségi és szociális szem­léleteinek levonétó következménye. Ide tartozik az önrendelkezés fogalma is. A magyar államalkotás és kormányzás művé­szete mindig kereste és megtalálta azokat » formákat, amelyekén vezetése alatt a Kárpát-medence népeinek együttélése, fejlő­dése biztosítva van. — Innen indultak meg a harcok a nem­zeti szabadságért, a vallásszabadságért Bethlen, Bocskay, Rákóczi zászlója alatt és amikor az ország felszabadult a török ura­lom alól és a monarchikus gondolat akart úrrá lenni Közép-Európának ezen a részén, feltartóztathatatlanul tört elő a nagy ma­gyar gondolat: a magyar egység gondolata. Ennek a földnek a népe II. Rákóczi Fe- renczel kivette részét ebben a küzdelemben is, amely minden nehézségen keresztül nem­csak fegyverrel és erőszakos eszközökkel, hanem az igazság megmásíthatatlan erejé­vel kiverekedte ismét a teljes, egységes ma­gyar hazát, mint megakadályozhatattan va­lóságot, hogy a habsburgi monarchiában is teljes területi önállósággal folytassa harcát népének szabadságáért. (Úgy van! Éljenzés, taps.) — Az elmondottakból az a tanulság, hogy Magyarország nélkül, a magyar nép vezető szerepe nélkül államot ezen a csodálatosan egységesnek kiszabott földön alkotni nem lehet. A legnagyobb biztosítékunk pedig az, hogy ez Így volt, ennek igy kell lennie, mert ez az Igazság, ez a jó és másképpen nem lehet, (Taps). — E hősi emlékmű azt példázza, hogy a ruszin nép az elmúlt világháborúban sem volt méltatlan a nagyságos fejedelem már ismert jelzőjére. Hiszen az emlékmű az éle­tüket vesztett magyarok mellett az életüket áldozó ruszinok emlékét és hősiességét örö­kíti meg. — De nem voltak méltatlanok az elmúlt, húsz esztendőben sem, amikor a viszonyo­kat nem ismerő és rólunk felelőtlenül ren­delkező tényezők kiszakították a magyar állam testéből ezt a földet és nemcsak a magyar érezte magát rabszolgasorban, ha­nem a rutén is. Kötelességet teljesítek, ami­kor elismeréssel és hálával emlékezem meg Kurtyák Jánosról, aki ebből a városból, mint központi helyről irányította a ruszin nép autonóm földműves pártjának politikai küz­delmét és aki példásan össze tudta egyez­tetni a magyar ezer évet, a ma gyár áliam- eszméhez való törhetetlen hűséget a ruszin nép érdekeivel, szabadságának és törekvé­seinek felkarolásával. Ez az em’ékmü az ő emlékét is kegyelettel őrzi és besorozza a ruszin hősi halottak dicsőséges közösségébe. — Politikai hitvallásomat egy pontban ki tudom fejezni: nekünk magyaroknak és a Kárpátok medencéjében élő minden népnek kötelessége, hogy egymás segítségére sies­sünk és földünk szabadságát, népi és nem­zeti életünk, gazdasági életünk függetlensé­gét, idegen befolyástól mentességét biztosít­suk úgy, hogy abból mindnyájunkra a leg­több jó, a béke és nyugalom származzék. Ezt munkálni szent emberi és hazafiui kö­telességünk. Ennek a kötelességnek telje­sítésére szólitok fel minden magyart és en­nek a földnek minden népét, mert ha ezt tesszük, akkor a megteremtett egységet, jövő boldogulásunkat semmi veszély nem fenyegetheti és igaz sziwel zarándokolha­tunk ide apáinkhoz, testvéreinkhez és hős fiainkhoz, akiknek ezt az emlékművet állí­tottuk. Erre kötelez ez a szobor es ezt őrzi örök időkre. A miniszterelnök beszédét igen gyakran szakította félbe helyeslés, taps és éljenzés és beszéde végeztével ismét hosszantartó lelkes ünneplésben részesítették. Utána Bró- dy András országgyűlési képviselő mondott nagy beszédet meg-megujuló helyeslés köze­pette. Bródy András ruszin nyelven elmon­dott zárószavai a sokezer főnyi ruszin hall­gatóság között kitörő lelkesedést váltott ki. Ezután katonai tiszteletadás közepette le­hullott a hősi emlékműről a lepel. Huszt közönsége nevében Popovics Sándor dr. községi főbíró magyar és ruszin beszéddel átvette az emlékművet, amelyet Budapest székesfőváros készíttetett, mint testvérvá­ros. A föbirő nagy tapssal és éljenzé.ssel fo­gadott beszéde után a római katolikus, a görög katolikus, a református és a görög keleti egyház lelkészei megáldották a hősi emlékművet, majd Ruszinkó Miklós görög katolikus kanonok mondott záróbeszédet. Amikor a Kormányzó Ur nevét emlitettc, a hatalmas közönség hosszan és melegen ünnepelte az államfőt. A görög katolikus kanonok beszédét ruszin nyelven is elmon­dotta. Ezután megkoszorúzták az emlékmű­vet a miniszterek és a különböző hatóságok és egyesületek. Utána a miniszterelnök fo­gadta Técső és Visk magyar községek kül­döttségét, majd hosszasan elbeszélgetett a felsőapsaí románokkal. A miniszterelnököt és minisztertársait tá­vozásukkor ismét meleg ünneplésbe részesí­tették. TABLETTÁK Fejfájás, fájdalmak ói rgya kojgrzeí eljár. Hét Széctienyi-téri mészárosbédét törteit fel a vasárnapra virradó éjszaka Kolozsvár, november 8. Vakmerő betörés­sorozat történt a vasárnapra virradó éjjel. Ismeretlen tettesek az éjszaka leple alatt feltörték Szabó Zoltán, Sas Ferenc, Szántó István, FeJvinczy Sándor, Fetkes Géza, Szakát» Ferenc és Sylveszter Jenő Széche- nyi-téri mészárosok bódéit s azokból na- gyobbösszegü pénzt zsákmányoltak. A mé­szárosok bódéi egymásmelleit sorakoznak fel a Széchenyi-tér Hosszu-utcai szakaszán. A rendőrség a vakmerő betörök kézrekeri- tésére erélyes nyomozást indított. EGY ETEM-MOZGOBAN közkívánatra prolongálva: még a mai napra Holnaptól: TÖKÉLETES Jávor Pál Slmor Erzsi Süilicsi Megalakult az Országos Középiskolai Tanáregyesület kolozsvári köre Stfés Gyula dr«: A kör múltjának fcíelerenílése program, azt kell folytatni Kolozsvár, november 8. Vasárnap délelőtt 11 órákor a római katolikus főgimnázium dísztermében tartotta meg alakuló ülését az Országos Középiskolai Tanáregyesület kolozsvári köre. A háromnegyedszázados múltra visszatekintő Országos Tanáregye­sület kolozsvári köre 1896-ban, a millénium évében kezdte meg tevékenységét és 1920- ban, a román megszállás alatt volt kényte­len beszüntetni működését. Az akkori tiszti­kar s az egyesület akkori tagjainak most is élő és Kolozsváron működő tagjai köré­ben egyre jobban erősödött az a gondolat, hogy a kolozsvári kört újra fel kell támasz­tani, hogy az ország nagyfontosságu ko­lozsvári tankerületének tanárai is belekap­csolódhassanak az országos egyesület mun­kájába és tovább folytathassák az elődök tevéknységét. A szervező bizottság hívására a tanke­rület iskoláiból nagy számban gyűltek ösz- sze a tanári karok tagjai. A tanárság min­den munkáját éber és szerető gondoskodás­sal kísérő Illés Gyula dr. tankerületi főigaz­gató is megjelent az ülésen s az Országos Egyesület nevében a magyar tanárság több vezető tagjának kíséretében eljött Bernolák Nándor dr. országos elnök is. A Himnusz eléneklése és a Magyar Hi­szekegy elmondása után Biró Vencel dr. egyetemi nyilvános rendes tanár, korelnök üdvözölte a megjelent főigazgatót, a köz­ponti kiküldötteket és a tanárság tagjait. Mint a régi vezetőség egyik tagját, a szer­vező bizottság öt kérte fel az elnöki tiszt válla’ására addig is, amíg az újonnan ala­kult kör elnököt választ. Méltatta az 1920 előtti kolozsvári kör nagyértékü tevékeny­ségét és meleg szavakkal emlékezett meg dr. Márki Sándorról, a nagy magyar törté­nelemtudósról, aki sok elfoglaltsága között is a legnagyobb szeretettel foglalkozott a középiskolai tanárság ügyeivel s huszon­négy éven át a legnagyobb megértéssel és tapintattal vezette az ügyeket és egyenlítet­te ki az esetleg mutatkozó ellentéteket. Ve­retese alatt a kolozsvári kör valóságos pe­dagógiai társaság volt, amelyben nagyérté­kü előadások hangzottak el, eleven és ma­gas színvonalú élet folyt, s ez komoly hoz­zájárulást és ösztönzést jelentett az Orszá­gos Egyesületben is. A kör tevékenységére nagy befolyást gyakorolt az akkori főigaz­gató, Kuncz Elek kiváló egyénisége is. A román megszállás alatt eltelt évek csak kényszerszünet vodt a kolozsvári kör tevé­kenységében ş a munkát most csak folytat­ni kell. Felkérte Nagy Jenő tanárt, hogy az előkészítő bizottság munkájáról tegyen je­lentést az ü'és résztvevőinek. Nagy Jenő tanár a szervező bizottság nevében beszámolt az előkészítés munkájá­ról. Nagy szeretettel emlékezett meg a régi kör tagjairól, akik közül többen meg is jelentek az ülésen. Javaslatára a megjelen­tek kimondották a kolozsvári kör mókájá­nak újra megkezdését és megválasztották az uj tisztikart. E'nökké egyhangú lelke­sedéssel Illés Gyula dr. tankerületi főigaz­gatót, alelnökké vitéz Boga Alajos dr. felső­házi tagöt, Dóczy Ferenc és ürmössy József tanügyi főtanácsosokat, ügyvezető alelnök­ké Kántor Lajos dr. Igazgató tanügyi fő­tanácsost, főtitkárrá Nagy Jenő tanárt vá­lasztották meg. Bíró Venczel dr. üdvözölte a megválasz­tott uj elnököt, meleg szavakkal méltatta egyéniségét és a magyar nevelésügy terén a mult nehéz idejében kifejtett áldozatos és kiváló tevékenységét. Illés Gyula dr. elfoglalva az elnöki széket, köszönetét mondott megválasztásáért s Bíró Venczel dr. üdvözlő szavaiért. Rámutatott arra a nehéz munkára, amelyet a román megszállás alatt a felekezeti iskolák tanári kara a magyar lélek megtartása érdekében végzett, örömmel látja a kör megalakulását s az egyesület egyik főfeladatául tekinti, hogy az állami és felekezeti iskolák taná­rainak együttműködéséből általánossá vál­jék az az áldozatos szellem, amely a kisebb­ségi magyar tanárok fő jellemzője volt s a másik oldalról a megszállás alatt élt ta­nárság minél jobban belehatoljon abba a nagy magyar munkába, amelytől két évtize­den át el volt zárva. Nagy elfoglaltsága mellett elnökségét csak átmenetnek tekinti s azt óhajtja, hogy azt minél előbb olyan ember kezébe adhassa át, áld teljes idejével szolgálhatja az ügyet. Köszönetét fejezte kt a szervezők, kezdeményezők iránt és üdvö­zölte a Tanáregyesület országos elnökét. Hangoztatta, hogy programot nem ad, a kör múltjának felelevenítése program, azt kell folytatni. A nagy tetszéssel fogadott elnöki beszéd után Bernolák Nándor dr. országos elnök üdvözölte a megalakult kolozsvári kört. A tanári munka igazi nemzetépitő tevékeny­ség, — mondotta többek között, — sajnos, még ma sem részesül általában abban a megbecsülésben, amelyet a nemzet életében elfoglalt fontossága miatt megérdemel. A Tanáregyesület célja éppen ennek a megbe­csülésnek a kiharcolása. Ismertette a Ta­náregyesület jóléti intézményeit, azt a munkát, amit a csonka ország tanárai vé­geztek s kérte a kolozsvári tankerület te­rületén dolgozó kartársakat, hogy azzal a szeretettel kapcsolódjanak bele a munkába, amellyel a központ fogadja őket. Az ügyrend letárgyalása után megtörtént a választmányi tagok megválasztása, a bi­zottságok kijelölése s az ülés lelkes hangu­latban a Szózat eléneklésével ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents