Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-07 / 252. szám

1. Vasárnap 19.3. november 7 . OH 02 X GG V CL t Z Kő îi Y ? Â Fi A .4pvíael.öház könyvtára / ÖÜÍUP33T V. ? A H LA M SIJ ?:■ £ZT EH N ira 30 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÖBA 4.30, NE­GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ ___POSTATAKABÉK­PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZÁM/ 72U8. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 252. SZÁM KIADJA A LAPKIADöBÉSZVÉNYTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71 SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA XII. Plus PÁPA FELVILÁGOSÍTÁST kér A MOSZKVÁBAN HOZOTT HATÁROZATOKRÓL A Balkán ellen tervezett hadműveletekről adott Eden Kairóban tájékoztatást B ombálc fa ullolf @lc a VaiíLán feriileSér© A német csapatok feladták a kievi térséget Két repiiligépanyahajét és négy cirkálót süllyesztettek el a japánok ISMÉT BIZONYSÁGÁT ADTÁK AZ ANGOLSZÁSZOK a humanitás, a kul­túra, a magasabb emberi javak értéke­lése iránti felfogásukról: bombázták a Vatikán-várost. Pénteken este 9 órakor jelentek meg az angolszász gépek az „Egyház városa“ felett. A Szent Péter dóm közelében négy bomba esett le. Az egyik súlyosan megrongálta a világhírű .vatikáni mozaikgyárat, egy másik pe­dig közvetlenül a Vatikán kormányzói palotája mellett zuhant le és betörte annak valamennyi ablakát. A Vatikán- .város vízvezetéke is súlyosan megron­gálódott. Egy magasa llásu egyházi férfi a vatikáni hatóságok mély felháboro­dását fejezte ki a bombázás miatt és nagy a felzúdulás a római lakosság kö­rében is. Ismeretes, hogy a legutóbbi időben ellenséges oldalról állandóan hireket terjesztenek arról, hogy a németek a Vatikánban fogságban tartják XII, Pilist. Ezek az angol hírforrások igye­keznek élénken ecsetelni azt, hogy Ró­ma német megszállása miatt milyen ne­hézségekkel küzd a Vatikán. Ezeket a hireket maga a Szent Szék cáfolta meg s megállapította azok valótlanságát. A német megszállás nem korlátozta a Va­tikán szabadságát, viszont azt a tényt, hogy mennyire képmutató az angolszász „aggódás“ XII. Pius személye miatt, a legjobban a Vatíkánváros területén be­csapódott bombák mutatják. Itt igazán nem lehet katonai célpontokra hivat­kozni, hacsak azt nem fogják állítani, hogy a mozaikgyárat, német hadiüzemé rendezték át és a vatikáni kormányzó­ság palotájában német főparancsnokság székel. Rómából érkezett hírek egyébként úgy tudják, hogy a Vatikán nem nézi közömbösen a moszkvai tárgyalások ha­tározatait és hogy XII. Pius pápa fel­világosításokat fog kérni az angol és amerikai nagykövettől. A^ Vatikánnak & Moszkvában hozott határozatok iránti érdeklődése rend­kívül erős. XII. Pius pápa hétfőn este kapta az első hireket a moszkvai nyi­latkozatról s kedden az ünnepi szertar­tások befejezése után nyomban hossza­san tanácskozott a kérdésről Maglione bíboros-államtitkárral. A megbeszélés különösen arra vonatkozott, hogy mi­lyen hatással lesz Európa katolikus or­szágaira a Moszkvában nyélbe ütött együttműködés? ROOSEVELT a pénteki sajtóértekezleten nyilatkozott a moszkvai kiiliigyminiszleri ér- lekezl'ellről. Kifejezte azt a reményét, hogy az ott folytatott megbeszélések ujuhb tanácsko­zásokra adnak ösztönzést és újból kifejezte azt az óhajtásán, hogy nagyon szeretne meg­ismerkedni Sztálinnál, mert ,,a személyes érintkezés mindig előnyös“. Roosevelt részé­ről ez talán már a tizedik felajánlkozás a Sztálinnál való találkozásra, a Kremt ura azonban még eddig egyszer sem érzett olyan erős óhajt az amerikai államfővel való meg­ismerkedésre, mini az és igy az Óceánon túl annyira kívánt megbeszélés mindeddig el­maradt. Egy nagyon kellemetlen kérdést is szegez­lek szembe Roosevelttell. A legutóbbi kisebb választások során ugyanis a veile szembenálló köztársasági pár# jelentékeny győzelmeket aratott. Aziránt érdeklődtek, hogy mi a véle­ménye erről a kérdésről- Roosevelt egy pil­lanatig meghökkenve gondolkozott, majd ki­térő választ adott: — Engem az Olaszországból, a Csendes- tenger délnyugati részéből és a kinai harc­terekről érkező „választási eredmények“ ér­dekelnek — mondotta végül. Ez Roosevelt régi taktikája- A háború há­tára kapaszkodva szeretlné elérni újabb elnökké választását s ellenfelei egyenesen azzal vádolják, hogy saját személyes érdekei szolgálatában vitte bele Amerikát a hábo­rúba, csakhogy elterelje népe figyelmei a New Deal kétségtelen kudarcáról- * A DÉLI CSENDES-ÓCEÁNRÓL érke­ző „választási hírek“ nem nagyon alkal­masak arra, hogy Roosevellet megnyug­tassák. A Salamon-szigetek körül folyó harcokban a japánok nagy győzelmet arattak. A legújabb jelentés szerint a já- pán repülőgépek Buogainville sziget kö­zelében pénteken elsüllyesztettek két re­pülőgéphordozó hajót és négy cirkálót. Felderítő japán gépek jelentették, hogy a sziget közelében ezekből az elsüllyesz­tett hajókból és öt rombolóból álló ha­jóhad tűnt fel. A rabauli repülőtérről azonnal 14 torpedó vető gép szállott fel és kevéssel naplemente után megtámadták az angolszász erőket. Az egyik Island tipusu nagy repülőgéphordozó hajó a torpedótalálat után 2 perc alatt süllyedt el, a másik kigyulladt és rövidesen ez is eltűnt a hullámokban. Sorsukat hama­rosan követte a négy cirkáló. A japán veszteség három repülőgép volt. Roosevelt egyébként azt is bejelen­tette, hogy az Egyesült-Államok Nagy- britannia és Kina teljes megegyezést lé­tesített a Japán elleni szárazföldi táma­dás tekintetében is. Ezt a támadást két­ségtelenül India és Kina felől egyidőben akarják megindítani, a japánok azonban már két hét óta tartó hadműveletekkel megelőzték és nagyrészt lehetetlenné tet­ték az ellenséges terveket. A Salven fo­lyótól nyugatra bekerített csungkingi csapatokat megsemmisítették s további nagy japán hadműveletek körvonalai bontakoznak ki, amelyek Csungkingot arra a kijelentésre bírták, hogy a kinai- japán hadjárat helyzete nagyon komoly. Újdelhiben nem is olyan derülátók, mint Washingtonban és nagy aggodalommal nézik a japán hadjáratot. Sanszi tarto­mányban is uj hadműveleteket kezdtek a japán csapatok az itt lévő mintegy 15.000 főnyi kommunista hadsereg ellen s a Tung-Ting-tó környékén is megtá­madták a kinai állásokat. Japán és nemzeti kinai részről még nem mondottak le arról a reményről, hogy Csang-Kaj-Sek átlátja a további ellenállás céltalanságát. Ezt az óhajtását fejezte ki Wang-Csing-Wey, a nemzeti Kina elnöke a nagykeletázsiai értekez­leten. Különösen arra számítanak, hogy a Tokió és Nanking között kötött és Kí­nának teljes egyenjogúságot biztosító szövetségi szerződés nem marad hatás­talanul Csungkingra sem. ■* A NAGYKELETÁZSIAI ÉRTEKEZLET kürf’pon tanácskozás után véget ért. Az értekezlet súlyának megítélésénél figye­lembe kell vennünk, hogy az ott résztvevők legalább 400 millió embert képviseltek. Olyan 400 milliót, akik közül mindenik tudja, hogy az angolszász győzelem a keietl népek kizsákmányolásának folytatását, sőt fokozását jelentené,. Két neves amerikai újságíró japán inter­náló táborokban eltöltött két év után egy svéd gőzös fedélzetén hazájába visszaér­kezve, kijelentette a japán helyzetről, hogy a japán nép harci elszántsága töretlen, kész a végsőkig vakom követni vezérelt és el­tökélt szándéka, hogy birtokait az utolsó csepp vérig védelmezi és minden erővel biz­tosítja Japán kimagasló nagyhatalmi pozí­cióját. Végrehajtották az ország teljes mozgósítását, számtalan védelmi vonalat építenek és a megszállott területek anyagi forrásait a végsőkig kihasználták. Japán srámol a burmai szárazföldi támadással, de nem tart az orosz offenzivától. ennek elle­nére ott. ts olyan erőket tart. készen, ame­lyek biztosítják minden veszedelemmel szemben. Ugyanez a lelkűiét hatja át Nagykelet- ázsia többi részelt is és nincs kétség az­iránt, hogy az éhező' India sem rokonszen­vezik éheztető uraival. Bőse, az Indiai sza­bad kormány elnöke a nagykeletázsiai érte­kezleten a következőket mondotta: „Ml, indiai nacionalisták, most megkezdjük a végső harcot a brit imperializmus ellen. / India számára nincs semmiféle alku An­gliával. Eltökélt szándékunk, hogy a harcot megvívjuk és rendületlenül hiszünk a végső győzelemben.“ * A KAIRÓI TANÁCSKOZÁSOK hírek szerint még néhány napot vesznek igénybe. Eden pénteken este tárgyalt Menemencsoglu török külügyminiszterrel s a megbeszélésen résztvett Nagybritánnia ankarai nagykö­vete is. Menemencsoglu meglátogatta Faruk egyiptomi királyt is. A tanácskozásokat a legnagyobb titokban tartják. Különösen nagyjelentőségű, hogy a, külügyminiszterek megbeszélése után katonai szakértők ültek össze. A Budapésti Tudósító kairói jelentése szerint diplomáciai körökben az a nézet uralkodik, hogy a szovjet csapatoknak a keleti arevonal déli részén elért eredménye és a bábomnak a Balkánra kiterjedő lehe­tősége ált a megbeszélések középpontjában. Csak másodsorban vitatják meg a mosz­kvai értekezlet politikai eredményeit. Eden hosszasan tanácskozott Wüson tá­bornokkal, a közelkeletl brit hadsereg fő- parancsnokával s megbeszéléseket folyta­tott György görög és Péter jugoszláv me­nekült királyokkal i& Bagdadban közölték, hogy Eden Kairó felé vezető utján találko­zott Nurt Esz Szaid tábornokkal, Irak mi­niszterelnökével is. A „Zürcher Zeitung- londoni levelezője azt jelenti, hogy az an­gol lapok szerint egyáltalán nem látszik kizártnak, hogy Törökország eltér eddigi semleges politikájától és a nem Iiadviselés álláspontjára helyezkedik. Az egyik londoni lap nyíltan hangoztatja, a törökországi tá­maszpontok hasznosságát a szövetségesek szempontjából és céloz Portugália példá­jára. * A KKIM-FÉLSZIGETÉRT tovább tart a nagy küzdelem. Elkeseredett harcok vannak folyamatban s a német hivatalos jelentés szerint visszaverték a keresi hidfő kiszéle­sítésére és a perekopi betörésre irányuló szovjet törekvéseket. A Dnyeper alsófolyása mentén és a nagy Dnyeper-kanyarulatban a német csapatok újabb sikereket értek el, Dnyepropetrovszktól délre ellentámadásuk jelentős teret nyert. Kievnél a Szovjet rop­pant erőket vetett harcba és ezekkel szem­ben a német badvezetőség érvényesítette a kitérő taktikát és csapatait nyugatabbra fekvő állásokba vonta vissza. A hadmozdulat során a német csapatok kiürítették Klevet, «­DÉLOLASZORSZAGBÓL IS EGYRE HE­VESEBBÉ VALÓ HARCOKAT JELENTE­NEK. Az angolszászok a Voltumo mindkét partján erős nyomást gyakorolnak a német csapatokra és a középső szakaszon Is min­denképpen eredményeket akarnak elérni. Pénteken az Adriai-tenger partján szintén támadásra indultak, próbálkozásuk azonban kudarcba fulladt. A Német Távirati Iroda katonai munkatársa megállapítja, hogy az angolszászok eg.v hónapnál hosszabb idő alatt átlagosan csak 20 kilométerrel tudták előre vinni állásaikat. Ami igazán szánal­mas, ha figyelembe vesszük, hogy csak né­hány német hadosztály áll szemközt a nagy aingolszász hadsereggel. Érthető okokból a németek egyá’talában nem nyilatkoznak ar­ról, hogy az ellenség hol és mikor éri el fő védelmi vonalaikat. * AZ ÁLTALÁNOS HÁBORÚS HELYZETRŐL nyilatkozom Wagner körzetvezető, az elszászi polgári közigazgatás főnöke. Jelenleg — mon­dotta __ nem kapaszkodunk a keleti arc­vonalon meghatározott területekhez. Csak arról van szó, hogy katonáink vérével taka­rékosan bánjunk és az ellenségnek olyan sú­lyos veszteségeket okozzunk, hogy végühs összetörjön. Tudjuk, hogy ez a nap elkövet­kezik és az, hogy akkor a Dnyepernél, vagy valamelyik más vonalon állunk, egyáltalában nem fontos. Az elvesztett területet majd visszafoglaljuk, ha az ellenség ereje megtört. — Az uttobbi időben — folytatta — sokat beszéltek egy titkos fegyverről, amely majd az ellenséges légi terror megtorlásául fog szolgálni. Ez a fegyver nem képzelet, hanem valóság. Megkezdi működését, ha a Vezér megparancsolja- Ez a pillanat is el fog következni és ellenségeinknek majd akkor oknk lesz, hogy megbánják azt a vihari, amelyet ők idéztek fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents