Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-28 / 270. szám
fCElETlUJSXG 6 TW«. XNlVXMHKlt Sk Ha szükségben is, de szabadságban!... Miniafalut szerveztek Kolozsváron a menekült györgyfalvi magyarok Csekefalvi Tamás Béládé, a menekültek lelkes pártfogója, védenceinek aj életéről beszél Kolo»svár, november 27. György falva népének Kolozsvárra való özöfilése már a bécsi-döntés előtt megkezdődött. Nem is eso- da, hiszen a falu határa mindössze 251.8 hold, lakóinak száma pedig a bécsi-döntéskor 3170 lélek volt. Amíg azonban a bécsi- döntés előtt, illetőleg az azt követő napokban Kolozsváron mindössze alig 300 györgy- falvi élt, ma közel 1800 gyorgyfalvi menekültet tartanak nyilván tehát egy egész falura való derék, szorgalmas magyar népet. A györgyfalviak legfőbb tulajdonsága a szorgalom és az őseik hagyományához való törhetetlen ragaszkodás. Úgyszólván metrz- sziröl fel lehet ismerni őket szlnpompás viseletűkről s izes, hangos beszédmodorukról. Jókedvüek mindig s talán éppen ezzel magyarázható meg, hogy még önkéntes szám - fizetésükben sein süMyedtek el a nagyváros annyi értéket és szint széttörő, megőriő életében. A bécsi-döntés Romániának Ítélte a színmagyar Györgyfalvát. A falu népe' t5m«fţx;st0i menekül- tek át magyar területre kitlönösen a fiatalok, később pedig- a* öreget>brei»dtiek is, hogy ha szegénységben, ha szükségben is, legalább szahadságban éiheaaenek. A véletlen úgy hozta, hogy a bécsi-döntés folytán a határukból is magyar területre jutott a 2518 holdból 570 hold. Természetesen ez nem volt elég arra, hogy itt folytathassák tovább szántó-vető életüket, tehát más megélhetés után kellett nézniök. Nem riadtak vissza sernél yen nehéz munkától. A férfiak bes/.egődtek gyári munkásoknak, a leányok, aaazsvnyok pedig, akár régebben. Jobb rsaládokh<*r. cselédeknek. A györgyí-álviak nagyasszonya Mielőtt tovább kisérnök uj sorsuk fordulását, szükséges megemlítenünk valamit. A györgyfalviak nem úgy jöttek Kolozsvárra, mintha idegenbe jöttek volna. ®1 ttt mind- annyioknak egy drága, közös ismerősük, aki még a „másik világban" kijárogatott hozzájuk és szívesen foglalkozott velük. Bz a közös ismerős esekefalvi Tamás Béláné, a g-yörgyíalvi magyarok lelkes nagyasszonya. Abban az időben, amikor otthonukban kereste fel őket, régi hagyományaik lránt érdeklődött s azok megbecsülésére, megőrzésére intette fogékony lelkűket. Ebben az időben gyűjtötte össze éppen eredeti népmeséiket, dalaikat néhai Czakó János gvörgyfalvi születésű teológus s ezekből állította össze a „Györgyfalvi lakodalom" című eredeti színmüvét is, amelyet abban az időben s később még Budapesten is nagy sikerrel adtak elő a györgyfalviak. Ha valaki György fal várói Kolozsvárra menekült az egyre elhatalmasodó nyomás elől, nem mulasztotta el felkeresni csekefalvi Tamás Bé’ánét. hogy kikérje tanácsát. A lelkes miasszony pedig időt. fáradtságot nem kiméivé valóban melléjük állott s nagy hozzáértéssel megszervezte a városban a falut — a mintafalut. Az »j és szabod magyar fiyörgyfalvát — a magyar Kolozsváron. Soha el nem felejtjük azt az esős őszi esti összejövetelt, amelyen a szervezés körültekintő munkája megindult.. Mint meghívott, magunk is ott szorongtunk*néhányszáz györgyfalvi menekült magyarral egy már korábban idete'epedett györgyfalvi háznál s a petróleumlámpa gyér világánál arról tárgyaltunk, hogyan is lehetne úgy megszervezni ezeket a menekült magyarokat, hogy ne érezzék masukat pi'lanatra se árváknak Bírót választanak a menekültek A gyűlésen végül felszólalt egy fiatalember. Györgyfalvi születésű, de már régebben Kolozsváron élt. Az egyik gyárban munkás volt. Ez a fiatalember a következőket javasolta : — Mindenek előtt válasszunk magunk közül bizalmi férfiakat... — Mi a csudákat? — kérdezte egy már Idősebb, kajlabajszu magyar. — Bizalmiakat: - szólt most már hangosabban a fiatalember - úgy, mint ahogyan s gyárban is van . . . — Hohó, öcsém, csakhogy mi nem vagyunk ám gyári munkások — mondta az öreg menekült magyar. — Gondoljuk meg a dolgot jól s valahogy úgy szervezkedjünk, mintha otthon volnánk. — Válasszanak bírót! — vetettük közbe. — Ezt az indítványt nagy éljenzéssel elfogadták. Még' azon >w estén megválasztották a györgyfalvi menekült magyarok itt, Kolozsváron a „falus bírót", a kisblrót, sőt még esküdteket 1« választottak, akik majd eljárják az egymástól elég nagy tnvolsAgm éW menekülteket, ha a helyzet ngy kívánja. Mit végzett a közműveKídési egyesület ? A falu tehát „készen“ volt újból. Bs most' nézzük meg, mit csinált azóta ez a városira szakadt fahl, Györgyfalva közel 2.000 magyarja? Ki adhatna erre szakszerűbb és lelkiismeretesebb felvilágosítást, mint csekefalvi Tamás Béláné, aki azóta 1« velük van jóban, rosszban, egyaránt. Hallgassuk meg őt tehát: t 1941 augusztus 20-án megalakult a „Györgyfalvi Meon'fcöltek Közmüve* őrlési Egyesülete" — kezdi csekefalvi Tamás Béláné, - Az egyesület célja a Kolozsvárra menekült györgyfalvi magyar menekültek egységbe tömörítése és hazafias magyar érzésben való nevelése. Kgyeoöfettmk diszei- nöke Keledy Tibor dr. Kolozsvár polgár- mestere, aki nagy megértésael viseltetik a györgyfalvi menekültek iránt s évi 500 pengő segélyt is utal ki, amit aztán mi magunk „megpótolunk“ s így bérelünk egy termet és egy kisebb szobát a Zápolya-utca 45. szám alatt az egyesület székhelyéül. Egyesületünk alapszabályait a minisztérium is jóváhagyta. Az egyesület helyiségében gyűlünk össze* minden vasárnap délután. Sokszor volt már úgy, hogy a helyiség szűknek bizonyult. Az egybegyűltek különböző oktató előadásokat hallgatnak meg. Elgondolásunk, hogy ezeknek a munkában lekötött életet éWÍ embereknek nem szabad egyetlen vasárnapjukat sem elvenni. Azért igyekszünk ngy szórakoztatni őket. hogy közben tanuljanak is. Különösen a nemzet- politikai előadásokat, a történelmi és veti- tettképe« előadásokat élvezik. Téh estéken szavaló-estéket is rendezünk. Az elmúlt télen például 45 szavalat hangzott ei s a legjobbakat minden esetben díjaztuk. Az elmúlt év márciusában Budapesten hatalmas sikerrel mutattuk be a „Györgyfalvi lakodalmat". Ezt a szereplést soha el nem fogják felejteni a derék györgyfalviak — mondja Tamás Béláné. Érdeklődésünkre elmondja, hogy a györgyfalviak vasárnap délutáni összejöveVitéz Nagy István dr. és ©a»kó Dezső ér. „Finn-magyar kapcsolatok" című nemrég megjelent kétkötetes munkájáról a napokban közöltünk ismertetést. Most ismét visz- saatérünk erre az értékes és érdekes ösz- szefoglalásra s kiemelünk belőle egy részt, amely politikai, gazdasági és hivatalos kulturális kapcsolatokon túl a legmeghatóbb bizonyítékát adják a magyar és az északi testvérnépek kölcsönös, szívből fakadó mély érdeklődésének. A mű második kötetében történik utalás arra, hogy E'ias Kiianmies, a finnországi Tampere város zeneiskolájának vezetője dalbokrétát gyűjtött egybe „a finn-ugor népek iskolás fiatalságának és a finn-ugor rokonsági eszme híveinek használatára." A dalbokrétában 20 magyar, 19 19 finn é* észt, 3 livdatt gyűjtött össze a lelkes finn zenetanár és mellékelte ax inkeri és zűrjén nép nemzett himnuszait is. Ezt a munkát , a magyar kultuszminisztérium is eljuttatta a magyar középiskolás ifjúsághoz és megvalósította a finn szerzőnek azt a kívánságát, hogy „legalább lélekben és azokban a dalokban, ame'yek a fiaink-leányaink ajkán felcsendülnek, újra feltalálhassuk egymást". Most, a finn-ugor népek néprokonsági napjának táján, amikor a népcsalád minden tagja szeretettel és ragaszkodással gondol egymásra, vitéz Nagy és Gaskó dr. könyve alapján kedves kötelességünknek érezzük, hogy északi testvéreink nemzeti imádságait, himnuszait megismertessük az erdélyi magyarsággal is. Megható olvasni Kiiarwmes „Daibokrátájában" a kicsiny liv nép ma radvány nemzeti dalát: telén pontosan 45 előadás hangzott ei s az előadók sorában szerepeltek többek között: báró Ateél Ede, Almay Béla alezredes, Onghváry Sándor tanár, Finta . Zoltán a „Keleti Újság" helyettes szerkesztője. Pogány Sándor ezredes, vitéz Irányi Sándor exrede«, Borcslcwky Imre őrnagy, Rejőd Tiborc dr. pápai kamarás, I,ászló Dezső képviselő, Kovát* László tanár és számos derék egyetemi hallgató, teológus, orvos tanhallgató, akik mindannyian szívesen vállalkoztak előadások megtartására. „Györgyfalviak egymásért“ A továbbiak során, a „györgytaMak egymásért" nemes mozgalmával ismertet meg a fáradhatatlan és lelkes uriasBzony. Kiderül, ha valamelyik közülük bajba Jrrt, a többi odriig nem nyugszik, anrig bajbajutott társát ki nein segíti. — Olyan közösségi szeHem (ejtődMt ki közöttük, — mondja Tamás Béláné, — hogy arról oldatokat lehetne trai. Ez ad nekem is erőt minden esetben, hogy pillanatig ae hagyjam magukra őket. Lótök-fütok, kilincselek az érdekükben, de meg is érdemlik Ha rajtuk segítünk, a ml egyetemes magyar életünket tesszük erősebbé. Csodálatos, hogy mennyire meg is értik, meg is érzik ezt az igazságot, bárhova fordulok érdekükben.! Ezért nem féltem én ezt a népet. Azért, mert ez a város úgy befogadta ezt a sokszáz magyar menekültet, hogy közben rwm is nagyon érzik meg a drága magyar szabadságért vállalt önkéntes száműzetésüket. Csak úgy vasárnap délutánként fáj kicsit, ha rájuk nézek. Énekelik fiai dalaikat, imádkozzak ősi, apáiktól tannl Imáikat és hnfl a könnyük ... De amig Így van. addig tudom nem lehet velük semmi baj. Addig ép a leikük ’ "" JkAl v.*Jd • Milyen boldogság lesz majd nekik visszagondolni arra, hogy . » > - - * , «Még tárót is választottak. Bírót, Idsbtrót és esküdteket, akár moot újból, idehaza. Addig figyeljünk rájuk s vigyázzunk rájuk, mert. rajtuk keresztül a né lelkünket is vigyázzuk. Bffió 4 AMOS hívnek yeiilettem, íto is maradok. Míg csak a sirhalom rám nem borul. Partunkban gyökeret vertünk mélyen. Anyanyelvűnk, fajunk győzhetetlen, ősök ránk haggtak tengerpartokat. Magva fajunknak sohsem szakadhat. Szép parti nyelvünk fiainkra száll * Zengzetesebb, vagy szebb nincsen annál. A kis inkeri nép himnuszának szövegét igy adta vissza magyarban az északi testvérnépek nemzeti dalainak művészi fordítója: Miklós József, a Finnországban élő magyar festőművész: Talpra, rab inkeri, munkára fel! Vj világnak vagy a hajnalán. Éjszakádnak vége, itt a reggel Rád virradt a nap, szülőhazám. Úgy dereng az ég alján,az uj fény, Mint honfiak keblében a remény. Talpra, rab inkeri, itt a nap, Megjött a régvárt pillanata A szovjet uralma alatt vergődik a zűrjén (komi) nép. Ennek himnusza, — ál'apitja meg vitéz Nagy-Gaské dr. könyve, éppúgy a szabadságért eseng, mint a magyar imádság: örvendezzél, komi népe, Győzd le a gondokat s bajt. ' Rajtd nem fog a halál sem, Nemzeted uj rügyet hajt. Múltja szegény komi népnek Volt teli bánatos ut. Testvér, mit hullatod könnyed? Hordasd el széllel a búd. És ha az óra üt egykor, Bánatod, búd tovaszálL, Ellent kiűzve hazádból. Rád népem n& pövő váz. & végül & tton nemzeti himnusz szövegét közöljük, megjegyezve, hogy az észtek himnusza te szóróbszóra egyezik Buotni nemzett imájának szövegével: Szép fmn hazánk, te drága föld. Zengjen dicső neved! Mely honfi lelket igy betölt: Nincs több oly tér. se hegy, se völgy Mint szép hazánk itt északon, E kedves, drága hon. Vitéz Nagy-Gaskó dr. könyve megjegyzi: „Mégis csak úgy kell légyen, hogy valamikor a mondák mithikus korában ez a «fit kicsiny törzs ott a* Ural lábánál eftertítő végtelen erdőségekben és síkságokon csakugyan egy törzsből fakadhatott. Ahogy a legprb»M*vebb «»-wzóktoodtok axonoaság» kétségtelen, ugyanúgy megállapíthatjuk ezekből a dalokból, hogy vannak közös, M- nony&ra ősrégi melódiáink Is," Gyorsfénykép ai Operából: Szita Őszié ár § la az ember, aki sohasem jelenik meg a közönség előtt. Pedig már harmadik esztendeje dolgozik a kolozsvári operánál. Eddig korrepetitor volt, mz idén azonban, Farkas Ferencnek a Zene- konzervatórivm igazgatói székébe történt kinevezése után a karigazgatói teendők ellátásával bízták meg. Ennek a kinevezésnek alighanem mindenki örült a S5BJV- háznál, mert »Szita Oszkár azok közé a ritka emberi lények közé tartozik, akit mindenki szeret A színfalak mögött divatozó argo-t használva, amolyan „an- gyali ember“. Pedig nem könnyű a dolga. Az énekkar betanítása, előkészítése hatalmas munkát ró a váltéra. Nagynevű elődje, Farkas Ferenc összekovácsolt egy kitűnő operai énekkart, Szita Oszkár most folytatja ezt a munkát s eddigi sikerei azt bizonyítják, hogy az igazgatóság jól választott. A közönség és kritika egyhangúlag állapította meg. hogy az énekkar a „Carmen"-ben, a „Rigolei- to“-ban és bolygó hollandi"-bsy\ elsőrendű teljesítményt nyújtott. Ezeket mér az uj karigazgató készítette elő. A bolygó hollandi-bon a női kar például külön nagy tapsot kapott. Sezta Oszkár azonban elhárítja a gratulációkat: — Nem engem illet a dicséret. Vaszy Viktor elgondolásait igyekeztem érvényre juttatni, ö tolmácsolta nekem elképzeléseit s én ezt a legapróbb részletekig igyekeztem megvalósítani. Ez a magyarázata a sikernek: — De azért jól esett a síkra-. — Hát persze, hogy jó érzés. Ez természetes. Ugyan kinek ne esne jól? — Mire készül most? — A „Ea.ust“ és a „Tannhäuser“ előkészítésén dolgozunk. — S ezen kívül? — Zentörténetet honitok a konzervatóriumban. Szabadidőmben a családomnak élek. Nem szoktam sehova járni. Odavezet a könyvtárához. Szita Oszkár amúgy mellékesen szenvedélyes könyvgyüjtő. A Gyulai Pál utcai villában, ahol lakik, dolgozószobájának falát egészen a menyezetig könyvek töltik meg. Büszkén mutogat nehány nagryér- tékü régi olasz kiadványt. — Ezeket még Olaszországban vásároltam — gyakran fillérekért. Szeretettel simogat végig egy sárgult bőrkötésű könyvet. Az igen sokoldalú Szita Oszkár aenei szakiró is. Egész sereg tanulmánya jelent meg. Főleg az olasz reneszánsszal foglalkozik. Munkái egyrésze olaszul jelent meg. — Hol tanult? — A milánói Scalaban, a római Királyi Operaházban és Párisban. Mindezt most itt Kolozsváron akarom hasznosítani. ahol végtelenül jól érzem magam. Igazi otthont találtam s őszintén mondom: Soha többé nem akarok inrum elmenni. Most nehény pazar szépségű ötvösmunkát mutat Szita Oszkár. Ezeket felesége. Páterfalvi Molnár Mária készítette. aki ma egyike Magyarország legismertebb ötvösművészeinek. Alkotásainak nagyrésze a Vatikán és az esztergomi hercegprimési kincstár birtokában van. Molnár Mária, aki különben Péter- falvi Molnár Dezső altábomagynak, a j Székely Hadosztály egyik parancsnokának lánya, rövidesen Kolozsváron is kiállítást rendez. Fényképek kerülnek elő. Három édes szőke kislány . . . — Ezért nem jár rác sehova — mondja Szita Oszkár s a hangjában valami különös melegség tga®. t—é Négy testvérnép Ifit# irn^éthowAÍF :