Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-24 / 266. szám

KlllTlUjSXG 4 TMS. TTOVEMBER 54. A cím után következő jegyzetszerü sorok­ban nem a közismert, azonos című népies irányzatú irás szereplőiről lesz szó, hanem néhány pillanatfelvétel képében a dohány­zás kétes élvezetének hódolók soraiból ra­gadtunk ki néhány jellegzetes alakot és mozdulatot. A. dohányzásnak külső alaki jegyei van- nak. Ezek a jegyek nem csupán a dohányos ember cigarettát tartó ujjainak jódtinktura- szerü színezetében és arcának nikotinette hervatagságában rajzolódik ki, hanem sok­kal inkább azokban a mozdulatokban, ahogy a füstölés szertartásszerü cselekményét végzik: ahogy rágyújtanak és ahogy füstöl­nek. Színhely egy kisvendéglő... Az ember egy pohár sört rendel, mert ha limonádét kérne, kinéznék .., Kostólgatja az árpale­vet, leteszi a poharat, újságot vesz elő, majd az újságot is leteszi és inkább nézeget maga körül. Megragadja figyelmét, hogy hányán dohányoznak a helyiségben. Egy­szersmind konstatálja, hogy a levegőt nagy­mértékben a késsel is felszeletelhető füst helyettesíti már a helyiségben. Sok apró kis kémény működésének eredménye ez. A mellette lévő asztalnál éppen most gyújt rá egy soffőrsapkás, térdnadrágot, eiklámenszinü sportharísnyát és égszínkék pullóvert viselő férfi. Mind a két kezével beletúr a zsebébe. A kabátzsebben nem talál semmit. A nadrág­zsebekben sem, pedig lenyúlt bennük egé­szen a térdéig. A belső zsebeit kutatja át mord arccal: semmi... Most egy hirtelen támadt gondolattól indíttatva a kabátja haj­tókája alatt lévő szivarzsebhez kap és ott urkál. Kihalászik egy rézkampós csavar- iront, néhány fogpiszkálót, egy összerongyo- lódott bejelentőlapot, kabátgombot, rövid ceruzát, két mozijegyet és ... a kincsek kincsét: egy összenyomorgatott, satnya „Symphoniá'‘-t. Felcsillanó szemekkel teszi ki maga elé az asztalra. A többi holmit vlsszarakosgat- ja előbbi helyükre. De azért közben szeme állandóan a keshedt szivarkán csüng, mint­ha félne, hogy elszalad előle. Mikor a pako­lással elkészült, kezébe veszi a cigarettát. Mindkét kezének mutató- és hüvelykujja között hengergeti, simogatja s egy helyen, ahol némi hiányossága támadt a hüvelynek, meg is nyalogatja a papirt, majd mutató­ujjával szakszerűen beragasztja. Megheg- gesztette a cigarettát. Most a szájába veszi. Egészen az alsó széjaszéle legszélső balsarkába tolja le. A keshedt Symphonia oly hervatagon konyul, mint egy — elégia. Felső vége csaknem üresen tátong. Apró dohányszálacskák pe­regnek kifelé belőle... A soffőrsapkás ijedten észdeli ezt gyufakeresés közben . .. Kiveszi újra a szájából és a felső végét be­csomagolja, behajtogatja, mint egy staniclit. Egy fogpiszkálóval még le is nyomkodja. Aztán teszi csak vissza szájéba, az előbbi helyre. A cigaretta most úgy néz ki, mint­ha fojtás lenne benne. Sokkal kisebb is lett most már, csaknem a kétharmadára kor- csosodot és nem hajlik, mint előbb, hanem peckesen ugrik ki a széles ajkak közül. Most következik a tulajdonképpeni rá­gyújtás ... A gyufa megkeresése szintén nem könnyű feladat. Hosszas kutatás után megint csak kirakja szivarzsebének tartal­mát a soffőrsapkás és a zseb fenekén, vagy talán még annál is lejjebb csakugyan rá­akad egy plrosfejü gyufaszálra. Egyetlen példány, nagyon kell vigyázni rá!... Bakancsba bujtatott lábát fölemeli és magától értetődő mozdulattal fölteszi a leg­közelebbi székre ... Megfogja a gyufát, kö­zépső ujját rászorítja annak piros üstökére, mutató- és hüvelykujjával pedig a szárát megmarkolva, gyakorlott mozdulattal végig- serclnti a bakancs talpán . .. A kis helységben akkora világosság vil­lámuk fel, mintha az északi fény hazájában íennének, vagy legalább is felgyulladt vol­na az abrosz... A gyufa végén lobogó máglya most a Symphonia begyömöszkölt végéhez közeledik, félő, hogy elég az egész egy pillanat alatt... A soffőrsapkás pedig behúzza az arca balfelét, a jobbképe ellen­ben kidudorodik, mint egy fotballabda és szívja rá a levegőt. Ég! Akkora füst csap ki a szájából, mint­ha ködösítő gép működnék. Egy pillanatra eltűnik az egész ember a megfigyelő elöl... De aztán kirajzolódik egy mozdulata, amint az ivó legtávolabbi sarkába hajítja az el­aludt gyufát... Lábát kinyújtja hosszan előre az asztal kétoldalán, hasát kényelme­sen kitolja és hatalmasat szippant. .. Rá­gyújtott! A tőle nem messze ülő köpcös kopaszfe- jü, vidám arcú nyugdíjas féle ur csak a füstcsinálás méreteiben hasonlít hozzá, de egészen másként végzi ezt a műveletet, — Trafik! — harsan föl tömör, öblös hangja hirtelen. A pincér kis ládikával érkezik és felnyitja a fedelét: — Méltóztassék! — Szivar nincs? — Sajnos, könyörgöm ... — Pedig régebben volt, — indignálódik a köpcös ur és arca már nem vidám. — Kény­telen leszek a magaméból rágyújtani! Mellénye zsebéből kotorja elő a mutató- és középső ujjával a testes füstölnivalót... Hosszú ludtollas szopókás hosszabbitót is elökotor ugyanonnan, majd a nadrágja zse­béből egy zsebkést . .. Kabátja ujját kissé feltüri, hogy kilátszik ódivatú manzsettája, aztán a szivart maga elé helyezve az ab­roszra, sok szakértelemmel leszabja a végét, mintha nudlit metélne. Most belehelyezi a szopókába és ég felé néző szemmel néhá­nyat szipákol. A szivar nem szelei e'éggé. Kiveszi tehát gyorsan és még meg is rágja kissé a végét, mint egy mókus . .. Most már jó! ... Ábrázata fölragyg. A mellényzseb- böl öngyújtó kerül elő, akkora, mint egy eredeti lparvasut mozdonykazánja sárga­Kolozsvár, nov. 23. Rablás büntette miatt vonta felelősségre a kolozsvári törvényszék Szabó András dr. elnöklétével ülésező bün­tető hármastanácsa Szabó Miklós Délerdé'y- ből menekült 23 esztendős asztalossegédet. A vád szerint a lopás miatt már 6 hónapot ült Szabó Miklós tavaly október 6-án Borsa­it jfalu határában revolverrel kény szeritette Veres Sofron páncélcsehi gazdálkodót a nála lévő 140 pengő átadására. — Szabó, aki ismerős volt — vallotta a tanúként kihallgatott Veres Sofron — a kérdéses nap estéje felé beállított hozzám. Éppen együtt ta’ált valamennyiünket. — Szép családod van — mondotta, látva öt gyermekemet, —■ kár, hogy nem tudod őket jobban öltöztetni. — Elbeszélte, hogy neki volna a határ kö­zelében jóféle olcsó gyapjúja. Ajánlkoztam, hogy megveszem. Pénzemet magamhoz vet­tem s együtt Is mentünk Borsaujfalu hatá­rába. A Szabó Miklós által megjelölt, avar­ral fedett rőzserakásban kutatni kezdtünk a rejtett gyapjú után, de annak nyoma sem volt. Amint felegyenesedtem, Ismerősöm rámfogta revolverét. — Most aztán ide a pénzzel! — rivallta. — Menekülni próbáltam, mire utánamlőtt. A golyó csaknem fejemet súrolta. Könyör­gésre fogtam a dolgot: — Ne ölj meg, öt gyermekem marad ár­ván! . — Támadóm megenyhült és azt mondotta, hogy békén hazaenged, ha átadom a pénze­met. Oda Is adtam neki. — El ne mondd valakinek, ami közöttünk történt, különben ágyadban lőlek agyon! — fenyegetett meg. — Nem is mertem szólni egy ideig, csak másfél hét mu'va tettem jelentést a csend- őrségen, mert meghallottam, hogy Szabó közben átszökött Romániába. A vádlott ezzel szemben azt állította, hogy a panaszos Veres Sofron maga bízta meg őt gyapjucseinpés zéssel, mert tudta róla, ilyesmivel foglalkozik. A pénzt erre adta * neki. Ö át Is ment Romániában, de ott le- : fogták, majd besorozták. Amint a katona- j Ságtól sikerült megszöknie, újból visszatért. Itt viszont határátlépésért három havi fog­házbüntetést kapott. Kiszabadulása után megint elkerült Borsaujfaluba s ott Veres Sofron vádja miatt csendörkézre került. rézből, a lobogó fáklyafény mellett rá­pipál és kékes szlvarfüstbe burkolózva, elé­gedetten szemlélődik szőrös, szemölcsös ke- zefején és kövérkés nyugdíjas ujjain. A dohányzás arisztokratája azonban még csak most gyújt rá amott a túlsó meghitt sarokban egy bűbájos szőke hölgy társasá­gában. Csinos ezüst tárcából kínálja szive hölgyét. Majd ő is kihúz egy karcsú, hosz- szu cigarettát és a visszakattantott fedélhez ütögeti többször egymásután a szopókáját. Úgy teszi be a szájába, hogy a cigaretta vége följebb l&rül, mint hátra hajtott fe­jén az ondulált frizura. Szemöldökét föl­vonja és úgy nyújtja az égő gyufát a hö’- gye égöplros szájacskájából kikandikáló Da­mes felé, mint — anno dazumal — Willy Forst Wessely Paulának. — Parancsolj, Lulu! Most szemöldöke hírte’en fölszalad a hajc alá. Mutató- és középső ujjával álmatag mozdulattal kihúzza szájából a cigarettet és lágyan iveit félkört ir vele a levegőbe. A kék füst pedig sokat mondóan. sejtelme­sen Luluka orrocskája alá hodorog . .. Ki Így — ki úgy . .. Ahány ember, annyi­féleképpen gyújt rá. — Gyújts rá, megmondom ki vagy! .— gondolkozik el a figyelő ember a füstős kis ivó sarkában . .. Aztán elkiáltja magát: — Trafik! Irta és rajzolta UOBRY LAJOS A csendőrt nyomozás alkalmával történt helyszíni vallatásról Bartha János fodoi há­zai gazda számolt be tanuva lomásában. Eszerint Szabó Miklós annak idején beis­merte a rablást, ahogyan Veres Sofron elő­adta. A biróság a bűncselekmény elbírálásához szükségesnek látta a nyomozást vezető csendőrök kihallgatását is és emiatt a tár­gyalást újabb határnapra halasztotta. Kétesztendei fegyházbüntetést kapott a halálraítélt Nagy József alkalmi bűntársa Kolozsvár, november 23. Alig két héttel a légiriadó és az elsötétités idején elköve­tett betörései miatt halálraitélt Nagy József rögtÖnitélő bírósági tárgyalása után, kedden a törvényszék büntető hármastanácsa elé került Simánál Simon, a betörő alkalmi bűntársa is. Simánál Simon szabósegéd szintén déler­délyi menekült. Egyéb kereset hijján Ko­lozsváron dinnyeőrnek szegődött el az egyik Széchenyi-téri gyümölcsárushoz. Itt ismer­kedett össze az előtte csak ,,Józsi“-ként f szereplő Nagy Józseffel. „Józsi“ korholni kezdte, hogy olyan szakadozott öltözékben jár. — Azzal biztatott — vallotta Simándi a biróság előtt —, hogy felöltöztet, ha hallga­tok reá. így jutottam bajba. Vallomása további részében elmondotta, hogy a fapapucsban járó „Józsi“ szeptember 23-án éjszaka ma Távéi vitte Makó József Komjáthy-ut 40 szám alatt lévő korcsmájá­hoz. ötven lépésnyiie a ház előtt azzal bizta meg, hogy figyeljen, ne lepjék meg mun­kája közben. Amikor a betöréssel elkészült, a zsákmány elszállítására öt is segítségül hívta. A korcsmából öt kilogram májashur­kát, két és fél kilogram kenyeret, hat üveg pálinkát, két doboz Symphonia-cigarettát, egy fáin tossz ivart, a holmi elszállításánál ’ felhásznált kenyérzsákot, fonottkorsót és két pengő készpénzt vittek magukkal. A vádlott óvatosan elhallgatta, — amit a tanúként kihallgatott Makó József károsult már a rögtönbíróságl tárgyalás alkalmával Ismertetett, — hogy egy ideig rendes kasz­tosa volt a koresmárosnak. A betörést meg­előző este Is odament vacsorázni „Józsival“, akit valószínűleg „terepszemlére“ vitt eL Ez a közös vacsora terelte rájuk Makó József gyanúját. A vendéglős a betörést követő reggel maga is nyomozni indult s az állatvásártér : környékén egy korcsmában valóban*rá is akadt Simándi Simonra. Még pálinkát is fizetett neki, hogy a közben értesített rend­őrség megérkeztéig kéznél tartsa. A rend­őrkézre került Simándi Simon beismerte, hogy segédkezett a betörésnél. Az általa adott személyleirás alapján fülelték le a nyomozóközegek nem sokkal később a fa- papucsos „Józsit“ is, a Széchenyl-téren. A vádat képviselő Schlett Jenő dr. ki­rályi ügyész a vádlott beismerésével. szem­ben súlyosbító körülményként kérte annak elbírálását, hogy Simándi büntetett elő­életű. A Szabó András dr. elnöklésével ülésező biróság két esztendei fegyházbüntetést és öt évi jogvesztést szabott ki Simándi Si­monra. A jogerőssé vált ítélet indokolásában a biróság Simándi Simont Nagy József tet­testársaként birálta el. Fennállásaitok 20. évfordulóból ünneo&lte a stólioi P Kultúrkör Szófia, november 23. (MTI). Vasárnap ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját a szófiai Petőfi Kultúrkör, a legrégibb bulgá­riai magyar egyesület. Petőfi és Botev ün­nepség volt a szófiai mémökegyesület nagy­termében. Az előadáson részt vett Jungerth- Amóthy Mihály követ és a bolgár művésze­ti és kulturális élet több kiválósága. Színházi napló Szinyel-Merne Jenő kultuszminiszter hét­főn este megjelent a kolozsvári Nemzeti Színházban, Wagner „Bolygó hollandi“ című operájának előadásán. A kultuszminiszter láthatóan nagy élvezettel nézte és hallgatta végig a kitűnő előállást, majd elismerését fejezte ki a színház vezetőségének. Egyúttal felkérte a színház vezetőségét arra is, hogy elismerését tudassa a darab szereplőivel Is. Sztnyel-Merse Jenő egyébként első Ízben lá­togatott el a kolozsvári Nemzeti Színházba s ezalkalommal tüzetesen bejárta a szinház minden zegét-zugát. A látottak fölött leg­nagyobb megelégedését fejezte ki báró Ke­mény János főigazgató előtt. Az utóbbi időben egyébként alig zajlik lé olyan előadás a kolozsvári Nemzeti Szín­házban, hogy a nézőtéren ne fedezne fel az ember fővárosi vendégeket. írók, filmszak­emberek és magas miniszteriális tisztviselők látogatják a kolozsvári Nemzeti Színház előadásait. Ez a.z „idegenforgalom“ termé­szetesen elsősorban a kitűnő előadásoknak szól. * Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter Poór Lilit, a kiváló drámai színésznőt a kolozs­vári Nemzeti Szinház örökös tagjává ne­vezte ki. Ja növi estié Poór Lilit az örvende­tes alkalomból számosán keresték fel tisz­telői közül szerencseklvánataikkal. Úgy hírlik, hogy karácsony körül a Nem­zeti Szinház vezetőségének meghívására Kolozsváron vendég szerepel Somlay Arthur. A kiváló művész Q-erhardt Hauptmann „Naplemente“ c. örökbecsű alkotásában mu­tatkozik 1be a kolozsvári köeibnségnek. A kolozsvári N.. azé ti Szinház prózai együtteséből a'akitott társulat kedden éjjel székelyföldi vendégszereplésre indult. A MÁV küiönkoosit bocsátott a Csíkszeredába utazó együttes rendelkezésére és műszaki személyzet rendelkezésére. Az első székely- földi vendégszereplés december 3-ig tart. Külön érdekessége a Csíkszeredái vendégsze­replésnek, hogy ezt a csak nagy nehézségek árán megközelith“+ő székely várost nem is kapcsolták he a Művészeti Év programjába s liít nem történik meg az a sajnálatos eset, hogy megfelelő" terem hijján a Nemzeti Szín­ház nem játszhatik Marosvásárhelyen, akkor a kolozsvári Nemzeti Szinház együttese sem ment volna oda vendégszerepelni. így leg- a'ább végre tiszta művészethez juthat ez a jobb sorsra érdemes székely város is. A társulatot egyébként e'klsérl vendég­szereplésére báró Kem'nv János, a kolozs­vári Nemzeti Szinház főigazgatója is. Szerdán este újítja fel a kolozsvári Nem­zeti Szinház operaegyüttese a „Bohém­élet“-et. Eredetileg úgy volt, hogy Musette szerepét Páka Jolán alakit ja, közben azon­ban megbetegedett. A gyengélkedő Páka Jolán helyett Végh Kató, az operatársulat másik erőssége „ugrik“ be, előreláthatólag sikerrel. Dráma a határon Revolveres táblássá fajult a „gvapjuvásár"két csempész között

Next

/
Thumbnails
Contents