Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-23 / 265. szám
1943. NOVEMBER 23 3 KfUTiUjtm Szinyei-Merse Jenő miniszter: Csak a magasabb cél érdekében végzetf munka hoz eredményt és megbecsülést számunkra \ magyar egybefogás szép ünnepe Toll a KiMIDSx vasárnapi °eslé!ye Kolozsvár, nov. 22. Szinyei-Merse Jenő Vallás- és közoktatásügyi miniszter a KMDSz meghívására vasárnap délután a menetrendszerű gyorsvonattal érkezett Kolozsvárra. Társaságában voltak: Lörinczy Szabolcs, Mártomffy Károly, miniszteri tanácsosok, vitéz Nagy Iván miniszteri osztálytanácsos és Meskó Tamás titkár. A miniszter fogadására megjelent a pályaudvaron Inczédy-Joks- man Ödön dr. főispán, Buza László dr. Rector Magnificus, a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége részéről Martonyi János dr. tanárelnök és Major László diákelnök. A miniszter a pályaudvarról az Uj Klinika épületében levő szállására hajtatott, majd délután 5 órakor résztvett a KMDSz rendezésében a katolikus diákotthon akció javára rendezett műsoros délutánon, ahol beszédet is mondott. A műsor első számaként Pintér Péter Pál üdvözölte a minisztert és a megjelent közönséget, rámutatva, hogy a KMDSz programja nem ellentétek szitása, hanem örök kereszténység és örök magyarság. Kimondotta, hogy ez az oka annak, hogy a kolozsvári magyar diákszervezet támogatta a protestáns Darányi-diákház akciót és éppen úgy támogatja most a katolikus diákotthon akciót. Ezután a kolozsvári egyetemi énekkar Halmos-Sík „Minden földnek. ..“ című zsoltárát adta elő Benedek Kálmán vezényletével, majd Hegyi Endre az ismert fiatal költö adott elő nagy sikerrel verseiből. Ezután Szinyei-Merse Jenő vallás- és köz- oktatásügyi miniszter mondotta el nagy érdeklődéssel várt beszédét. munka dandárját Erdélyben mindig a magyarság végezte“ — Kedves Barátaim! — Ha népünk és nemzetünk műveltségét tanulmányozzuk, megállapíthatjuk, hogy az egyetemes magyar műveltség és népünk műveltsége között eltérés van. Ez az eltérés nem csupán azzal jelentkezik, hogy mások a falusi és mások a városi élet feladatai és feltételei, hanem a nemzeti műveltség e két rétege között szerkezeti különbségi is van. Kettős műveltségűnk egybeötvözése, a munkának széles alapon való végrehajtása s a két műveltség közötti különbségnek áthidalása a ml feladatunk. Ebbe a munkába fiatalságunkat is be akarjuk kapcsolni. — A városi értelmiség állandóan lépést tart az európai műveltséggel. E műveltségűnk három nagy műveltségnek: a klasszikus kultúrának, az északi germán kultúrkörnek s a steppel művelődésnek a keresztény világszemlélettel való összeolvadásából keletkezett. Felső műveltségünk tehát a szó nemes értelmében vett nemzetek feletti műveltség, ezt magyarrá színezi az, hogy a talaj, amelyen kisarjazott s amelyből alkotói kinőttek: magyar. — Ahhoz azonban, hogy olyan termőtalajjá tegyük a magyarságot, amelyből még dusabban sarjazhatnak lényegünket európai szinten kifejező nagyságaink, saját magunk fokozottabb nevelése szükséges. Népnevelésünknek tehát kettős feladata van: népünk méltó felemelésével egységes magyar kultúra megteremtése s ezzel egyidőben felső műveltségűnk utánpótlásának a megerősítése. — Nézzük meg most megerősödésünk alapját: a magyar népet. A klasszikus kultúrák csak felszínesen éreztetik benne hatásukat s az északi, germán kultúra sem hagyott jelentős nyomot összetételében. Falusi népünk műveltségének összetevői: ősi steppel műveltségünkkel színezett középeurópai népkultura, a kereszténység mélyreható és átformáló hatása s végül az uriosztályon keresztül kapott nyugateurópai kulturjavak. — Ha a felső műveltségünket népünk műveltségével összehasonlítjuk, nyilvánvalóvá lesz, hogy népünk művelődése nem abból áll, hogy a nép között egyszerűen a felsőbb műveltséget terjesszük. A cél mindenesetre az, hogy művelés által fokozzuk népünk teremtő öntudatát és saját értékelését. A cél tehát világos, de a hozzávezető eszközök megtalálása semmiképpen sem egyszerű. Kidolgozásuk sok alázatot s munkát követel. Erre az alázatos munkára hivom a magyar fiatalságot. — Ez a munka két részre oszlik: 1. Megismerni a valóságot. 2. Kidolgozni népünk felemelésének módszereit. — A valóság megismerése nem történhetik úgy, hogy csupán a jelen állapotot vesszük vizsgálat alá. A jelen hosszú fejlődés eredménye s lényegét csak akkor ismerhetjük meg, ha kialakulásának folyamatát s az azt irányitó belső és külső erőket felmérjük. Amikor a honfoglaló mar gyarság megszállotta Erdélynek akkor lakható területeit, jóformán csak a mai terület töredékére telepedhetett. Valósággal heroikus munka volt az, amivel az akkori, még nemrég földműveléshez szokott magyarság nem egészen háromszáz év alatt az erdőborltotta földet ismét termőfölddé tette, úgyhogy a XII. század végére már majdnem a régi települések határáig töltötte ki az erdélyi medencét. Az ekkor betelepített szászság a további előnyomulás irányában kapott területeket, a nemsokára megjelenő románság pedig olyan területeket tudott a maga sajátos hegyipásztor életmódjával beilleszteni Erdély képébe, amelyet soha senki addig nem lakott, mert sem földművelő, sem a nagy állattenyésztő és lovaspásztor életformának nem felejt meg. Nemzetiségeink első szállásterületeikkel tehát hozzájárultak a közös munkához, de később már a magyar munka által meghódított területek felé terjeszkedtek. Ennek egyik lehetőségét az adta meg, hogy a terület jelentőségeit felismerő magyarság védte meg Erdélyt a századokon keresztül állandóan betörő ellenségtől s igy óriási vér- veszteséget szenvedett. Erdély mai képének kialakításában tehát résztvett ugyan mindhárom ittlakó nép, de a munka dandárját és igy mennyiségileg és minőségileg Is értékesebb részét, a sorrendben is első magyarság végezte. Erdély földje tehát igen nagy százalékban még ott is magyar munka eredménye, ahol ma már a honfoglaló magyarság kipusztult. Egy-egy ilyen felismerés nemcsak munkánk jogos öntudatát emeli bennünk, de tárgyilagos mérőeszközt is ad a kezünkbe s talán alapul szolgálhat arra, hogy egymásrautaltságunkat s egymással való viszonyunkat azok Is tisztábban lássák, akik nem mindig találják meg a zavartalan együttműködés útját. — Hasonló kutatások más területen is azzal biztatnak, hogy nem tüztürk ki lehetetlen célt magunk elé, amikor -épünk és földünk minden szempontú és könyörtelen öszinteségü megismerését tűztük ki feladatunknak. — E vizsgálat egyetlen célkitűzése az legyen, hogy az egykori és mai valóságot kendőzetlenül megismerjük. — A tudománynak tehát van eszköze arra, hogy népünk élete folyását és belső áramlását felfedje. Második lépésként ki kell dolgoznunk népünk felemelésének módszereit s a kidolgozott módszerek szerint a munkát el kell végeznünk. Tehát mindenkinek, aki hivatnának érzi, hogy népünket műveltebbé tegye s életét magasabb nívóra emelje, kötelessége megismerni a maga területén azt, hogy milyen népünk felfogása, magatartása és igénye. — Az általános elvi kérdések tisztázása után fogalmazzuk most meg pontosabban a tennivalókat. Szükséges, hogy felnövő értelmiségünk ne csupán felsőbb műveltségünk szerkezetét és feladatait ismerje meg. A valóság felkutatása a tudósok dolga, eredményeik tudomásulvétele és a népművelés azonban minden értelmiségi embernek egyformán kötelessége. Meggyőződésem, hogy komoly eredményeket csak ekkor érhetünk el, ha az európai szintű és hasznú magyarságtudománynak minden oktatási és nevelési fokon nagyobb teret biztosítunk. Más tárgyakhoz hasonlóan az elemi foktól a legfelsőbb oktatásig állandóan szélesedő s gazdagodó menetben tárjuk fel a munka elvégzéséhez szükséges tudásanyagot. Tankönyvek, nagyobb óraszám, uj tanitóhelyek, kutatóintézetek kellenek. Ezeken a kormányzat is segíthet és segített is már jelentős mértékben.-— A kutatók és a kormányzat munkája azonban terméketlen maradna, ha fiatal értelmiségünk nem érezné azt, hogy a munka tekintélyes része reá vár. — Magyarországon az erdélyi tájak bőven adtak kiváló egyéniségeket a városi magasabb kultúrának. S külön megállapíthatjuk, hogy az erdélyi falvakhói a nagyobb kulturközpontokba áramló székelyek sohasem szakadtak el az ősi rögtől, sőt ellenkezően, a városban szerzett magasabb kultúrájukkal mindenkor az ősi falut, a faluban maradt népüket szolgálták. — Az erdélyi fiatalság őseikhez méltóan ma is lelkesen érdeklődik a falu sorsa tránt, TABLETTÁK Fejfájás, fájdalmak és rossz közérzet ellen összegyűjti népszokásaikat, sót jogszokásaikat, dalait, táncait, hagyományait. Ugyanez a fiatalság nem felejtkezik meg szétszórtan élő testvéreink gondozásáról sem. Ez a munka elismerést érdemel, örömmel látom, hogy Ti egymás mellett, egyetértőén dolgoztok. — Most pedig Erdély fiatalságán keresztül szólok az egész magyar fiatalsághoz. Tudom, hogy ti is látjátok, s érzitek, hogy nemzetünkért élni, dolgozni és áldozni kell. Ebben a nemes küzdelemben,- amelyet magyar földön, a magyar nép megerősítéséért és felemeléséért folytatunk, nektek is méltó szerep jut. Tűnjék el örökre az az értelmiségi fiatal magyar, amelyik vidéki munkahelyében és munkájában nem hivatást lát, hanem büntetést. Magyarok vagyunk s igy sok szó nélkül is meg kell értenünk egymást. Én tőletek tehát egyet kérek: nem lankadó lelkesedéssel és szeretettel fokozzátok a tényleges komoly munkát mind a tudomány műhelyében, mind pedig odakint a falun. Jól jegyezzétek meg: csak a magasabb óéi érdekében végzett munka az, amely idebent és a külföldön egyaránt eredményt és megbecsülést hoz számunkra. — Ezekkel az egyetemes magyar gondolatokkal melegen köszöntőm azokat, akik a diákotthonmozgalom felkarolásával újabb otthór kívánnak adni a dolgozó fiatal magyarodnak, tőletek pedig jó munkát, becsületes magyar munkát várok és ehhez a munkához kérem az Isten segítségét és áldását. Szünet után az egyetemi énekkar Kodály: Huszt cimü müvét énekelte el művészi fel- készültséggel, majd Tamási Áron olvasta fel nagy sikerrel egy'novelláját. Lőrinc z Zsuzsa Kodály müveket énekelt Endre Béla zon- gorakiséretével s a nagyközönség zugó tapssal köszönte meg a kiváló produkciót, több ráadást követelve a művésznőtől. Protestáns tudós — Pázmányról Karácsony Sándor debreceni egyetemi tanár „Pázmány a nemzetne velő“ címmel tartott rendkívül érdekes előadást. Vázolta a XVII. századot, majd kimutatta, hogy Pázmány olyan igazságokat mondott, amelyek ma is igazságok s amelyeket ma sem oldottak meg. A vallási kérdések formája a XVII. században a hitvita volt, a XX. században azonban nem hitvitázni, hanem cselekedni kell, hitet téve magyarságunk mellett. Pázmány bizonyságtételé az ö dinamikus formája volt s ez a dinamikus forma magyar forma volt. Karácsony Sándor igy fejezte be előadását: — Én, a protestáns, kérem a társadalmat, hogy hozza meg áldozatait a katolikus diák- házért. Karácsony Sándor, a kiváló magyar tudós és nemzetnevelö szavait perceken át zugó tapssal fogadta a közönség, ezzel is hitet téve a felekezeti béke és együttműködés mellett. Befejezésül az egyetemi énekkar két Bárdos- népdalt énekelt el igen nagy sikerrel. A műsoros est után az egyetemi tanács vacsorán látta vendégül a minisztert a Mátyás király Diákház Corvin-termében, majd ezt követően a diákház zenetermében feketét adtak Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter tiszteletére. Méíueierszáglian átmesetiteg rapysÄk a gyors*, ssl®2" és szsmélyvoaatek forgalma Berlin, november 22. (Búd. Tud.) Hivatalos közlemény szerint a birodalmi vasutakon átmenetileg a gyors, sebes és személy- vonatok forgalma megszűnik, mert a vasúti hálózat az őszi forgalom következtében túlságosan megterhelt. Továbbra is családi vállalkozás marat! a világhírű Hrupp-cég Berlin, november 22. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: A birodalmi rendeleti közlöny közli a Führer rendeletét, amely újra szabályozza a Fildrich Krupp-cég családi vállalkozásának jogi helyzetét. A rendelet bevezetésében a Führer hangoztatja azt a kívánságát, hogy a Krupp-gyár továbbra is családi vállalkozás maradjon, minthogy a cég, mint családi vállalkozás, 132 éven keresztül a niaga tie- tilében egyedülálló, kimagasló érdemeket szerzett a német nép véderejének fejlesztése körül.
