Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-21 / 264. szám
tCeuTiUjsiíG A pályaudvar előtt nagy helyezkedés folyik. A keserves utazás előszelétől meglegyintett mord családapák tekint- getnek arrafelé, ahonnan a Pestre igyekvő gyorsnak kell érkeznie. Összevont szemekkel figyelik a horizontot. — Jön! — kiált fel hirtelen az egyik kisgyerek és az ujjával a távolba mutat. — Ott füstöl! A perronon elhelyezkedett utastömeg hirtelen megmozdul, ugrásrakészen markolja meg' a bőröndök és kosarak :r lét. Egyben sötét pillantásokkal méregeti mindenki a szomszédját, hogy ne merjen valahogy tolakodni, mert ő akar elsőnek fölfurakodni a vonatra. Csakhamar kiderül, hogy az egész csak vaklárma volt. Egy hordár pipázott az állomásépület végében és csibukjának sűrű bodrait nézte az éles szemű fiúcska mozdonyt üstnek. Köhécselve, krákogva, fejrázogatva és előbbi tolakodása miatt mindenki egy kicsit szégyenkezve teszi le úti málháját. Újra felveszik a társalgás fonalát és az előbbi tülekedésben megszakított diplomáciai viszony újra helyreáll a gyorsvonatra váró ismerősök között. Áz előbb ugyanis mindenki hadat üzent mindenkinek. Úgy festett a dolog, hogy egymást fogják legázolni az emberek málháikkal, mint furcsa polgári tankok. Mindezt azért tették volna, hogy egy tenyérnyi ülőhelyhez jussanak. Érdekes, hogy menynyire szeretnek ülni az emberek. Különösen vasúton látszik ez. Pedig nem is egészséges. Még a harmadosztályú tapadóknak is hihetetlen varázsa van, ha arról van szó, hogy Nagyváradra, vagy. ha különösen egészen Budapestig utazik az ember. „Egy életet egyetlen ülőhelyért!‘‘ — gondolja ilyenkor az utas, de természetesen utitársa életét gondolja föláldozni és mindent elkövet, hogy sarkos, csonttörésre kiválóan alkalmas utazókosarát sikeresen boldogtalan utitársa oldalbordájába nyomja. Többen furfanggal igyekeznek helyet biztosítani maguknak. Ezek barátságos arccal köszöntik a portást: — .Jónapot, kapus ur! Lesz hely? — Rengeteg -— mondja az. Az utas arca földerül. — De foglalt — vigasztalja tovább a portások bölcse. — Nem engedne ki ? — Dehogynem! Majd, ha bejár a vonat ... akkor szívesen ... — hangzik a korrekt, megvesztegethetetlen jellem felelete. Az utas lemondóan megreked az üvegablak mögött és nézegeti irigyen a perronon lesben állókat, akik rejtett és titokzatos utakon szivárogtak ki. Velük szemben már csak handicap-versenyt futhat az ülőhelyekért és alighanem le fog maradni egy orrhosszal. .. Bár még meg lehetne r>ró]íálm a resti felé a kijutást .. . Az ám ... Frrissen fölkapja tehát a kosarát és ellohol a pályaudvari étterem felé, mintha nagyon szomjas volna. — Egy pohár sört! — mondja a pincérnek, de éppen csak azért, hogy mondjon valamit, mert egy pillantás az étterem kijárata előtt tornyosuló tas- és táskatömegre, beláttatja vele. hogy fölösleges kiadás az egész. Itt csak villanyfúróval juthatna keresztül. Többen voi tak olyan okosak, mint ő. A pincér hozza a sört. Hab Nari a tetején ... Az ujas nagyon szereti. Röpke, pillanatnyi vigasztalás ez . . . De éppen csak orra hegyét dughatja bele i habba, mert kívül sistergés, fékesikorgár és harsány ordHozással kisért tülekedés jelzi, hogy beérkezett a pesti gyors. Éppen most... Hirtelen lecsapja a poharat és vad iramban zúdítja bele magát az ajtón kibomló tömegbe. Az antikváriumban vásárolt könyvekkel teletömött bőrönd megteszi a hatást, mert néhány utast odébb nyekkent... Már majdnem szabad az ut, amikor a pincér elfogja a frakkját: — Fizetni, kérem! — Az áldóját! Meg se ittam... Most lemaradok, mint a borravaló! A pincér szigorúan és kedvetlenül ráncolja homlokát. Láthatólag nem tetszik neki, hogy a borravaló „lemaradhat“ .. . Mikor rossz sejtelme beigazolódik, a leg- lesujtóbb pincérpillantással kiván „kellemes utat“ a dühében fukarkezü utasnak. A hátrányt már lehetetlen behozni. A lépcsőkön dús fürtökben lógnak az utasok, mint megkergült darazsak. Két kabátgomb, néhány becsületsértés és erőteljes fojtogatás árán sikerül csak fel- kapasztania. Benn még legázol néhány gyanútlan ácsorgót, bokánrug egy hölgyet, majd nyájas arccal benyit az első fülkébe: ■— Lenne még egy szabad hely? — Lenne, ha nem ülnénk rajta — hangzik a helytulajdonosok válasza. Elkomorult képpel megy a másik szakaszhoz : — Van itt még ülőhely, kérem szépen? — Ha bolha uraságod, akkor még elfér! Így megy végig. Nincs hátra nás, lehelyezi a folyosó végére a bőröndöt és rátelepszik. Elborult lélekkel üldögél alkalmi -ülőhelyén, mikor egy hasonlóképpen elcsigázott rokonlélek megszólal mögötte: — Volna még itt egy kis hely? Maros- vásárhely óta állok. Az illető negyven év körüli pohos kereskedő féle ember. Hatalmas lúdtalpa van, fárasztó lehet állnia. Reménykedve néz a bőrönd kilátszó sarkára, amely még megmenthetné a merevgörcstől. A bőrönd tulajdonosa megérzi a sorstársat. Odébb húzódik a bőröndön. A ludtalu pedig úgy foglal helyet azon, mintha a legkényelmesebb zsöllyébe teNedics tábornok, szerb miniszterelnök, mielőtt eleget tett volna Hitler meghívásának s elutazott volna a vezéri főhadiszállásra, szeptember 4-én Kragujevácon beszédet mondott. A beszéd szövege nem áll teljes egészében rendelkezésünkre, de egy érdekes passzusát idézhetjük. Nedics tábornok a kő* vetkezőket mondotta: — Ennek a földnek fia vagyok, mint ti. Nézzetek meg jól és látni fogjátok, hogy amit akartok, azt akarom én is és amire vágyódtok, arra vágyódom én is. De a megszálló itt van és ezzel a valósággal számolni kell. Arra kérlek, hogy ne ítéljetek el még, mert egy napon igazolni fogom magamat. Igazolni fogom magamat a nemzet törvényszéke előtt és az Ítélni fog az ügy minden részletének ismeretében. Ezután utazott el NecUcs tábornok Hifiéi kancellárhoz és mint a különböző semleges hírforrások tudni vélik, a főhadiszálláson lefolyt megbeszélésen lehetőséget nyújtottak számára Szerbia integritásának visszaállítására. A Journal de Geneve“ azt is tudni véli, hogy ennek fejében azt várják Nfittestől, hogy az esetleges angolszász partraszállás esetén tevékenyen is résztvegyen tíz ország minden erejével, annak elhárításában. Nedics szeptemberi utazása csak egyik pontja volt annak a nagyszabású balkáni átrendezésnek, amelyet az olasz szövetségestárs kiesése után a németek óhajtanak végrehajtani. Mindeddig Itália imperialista szándékai megkötötték a Balkánon a németek kezét. Most azonban lehetősége áll fenn annak, hogy a balkáni népeknek és néptöredékeknek nagyobb önállóságot adhassanak. A német birodalom ezt a lehetőségét most igyekszik is alaposan kihasználni és hírközlő szerveik nyomatékosan hangoztatják: Németország a balkáni népek szabadságáért is küzd és elhatározott szándéka biztosítani valamennyi ittélő nép felemelkedésének útját. Ez az uj német Balkán-politika természetesen gyökeresen uj helyzetet teremt és minden valószínűség szerint erősen megkönnyíti azoknak a tényezőknek helyzetét, akik a német birodalommal összhangban akarják felépíteni a balkáni népek jövőjét. Mindenesetre ez az uj politikai vonalvezetés ■meg fogja nehezíteni a Balkánon harcoló partizán vezérek helyzetét. A propaganda legjobb hajtóanyaga mindig a gyűlölet volt. S a külöbözö bandavezérek és csetnikfőnö6 lepedne... Cigarettát kotor elő és sóhajt: — Még a nők is állnak ... Hogy jutna nekünk hely ... Az előbb félóráig ku- nyorált egy hölgy az egyik szakaszban helyet és kidobták ... nincs ma udvariasság, kérem ... Hát azért akad még... Az a fiatal hölgy, aki moaf közeledik még csak a mamája kíséretében a vonathoz, váratlanul udvarias emberekre talál. Megszólít egy ablakból kihájló sárga nyakkendős. sima hajú urat: —- Lenne még egy ülőhely, kérem ? Az ur szeme felcsillan. A fiatal hölgy ennivalóan bájos . .. Persze, hogy van hely a számára . . .-— Hogyne! . . . Van! . .. Parancsoljon! — Mama, ez az ur azt mondja, hogy még van egy hely . . . Siess csak szállj be! A mama bepréselődik a kocsiba. Hálás mosollyal foglalja el az udvarias férfi által fölajánlott ülőhelyet. — Vannak még udvarias emberek — mondja köszönetképen. A sima hajú hüledezve tekint a helyét elfoglaló idős hölgyre __Nem igy gondolta. Kihajol az ablakon és vészes pillantásokat lövel a lassan mozgásba jövő vonat után integető, ennivaló szőke hölgy felé... így lehet helyhez jutni a vonaton 1943- ban .. . Irta és rajzolta »OBRY LAJOS kök gondolatmenetének lényege mindig a megszállók elleni gyűlölet volt. Az erősen szenvedélyes délszláv lélek, amelynek különben is évszázadok hagyománya a födalatti harc és az összeesküvés, a partizánháboru igen könnyen hajlott a nemzeti függetlenség' és szabadság jelszavait hangoztató cset- nikveaérek szavára. A németek azzal, hogy több szabadságot és nagyobb lehetőségeket nyújtanak e népeknek, nyilvánvalóan a talajt akarják kihúzni a kommunista és nacionalista jelszavak alatt harcoló csoportok alól. Hogy ez mennyire fog sikerülni, azt természetesen csak a jövö mondhatja meg és esetleg olyan tényezők is lehetnek befolyással alakulására, amelyekkel e pillanatban még csak számolni sem lehet. Annyi azonban kétségtelen, hogy a Balkánon be- fészkelőáött csetnik és partizán vezéreknek pillanatnyikig katonai erőn túlmenő politikai súlya van. Az első nagyobb hírre vergődött csetnlk- vezér, Draga Mihajlovics volt. A háború előtt ezredesi rangban szolgált és ha össze nem omlik Jugoszlávia, nevét talán soha sem ismerte volna meg a világ. így azonban politikai tényező lett, ő jelképezi ma, a Kairóban székelő árnyékkormány mellett „Jugoszláviát“. Mihajlovics, amióta esetnik- vezérré lett, hatalmas fekete szakállt növesztett magának, bár ez sehogy sem illik össze vékony aranykeretes szemüvegévei. Az áttam összeomlása után a. délszerbiai hegyek közé vonult és ott kezdte meg eset- nikatakvlntaina k megszervezését. Mihajlovics Draga hivatalos programot is tett közzé. Ebben leszögezte, hogy a jugoszláv nép szabadságáért és a dinasztia hatalmának visszaállításáért küzd. Célja „visz- szaáUitani“ Nagy Jugoszláviát s benne az etnikailag tiszta szerb N agy Szerbiát, Montenegróval, Horvátországgal, Boszniával, Hercegovinával, a Szerémséggel és a -— Bácskával. Továbbá, küzdelem az idegen uralom alatt lévő szlovén területek (Trieszt, Görtz, Istria, Karinthia) felszabadításáért, Bulgária és Albánia egy részének bekebelezésével. A legtitokzatosabb és leghatalmasabb balkáni bandavezér, Tito tábornok. Rengeteget beszélnek és irnak róla. A neve szájról szájra jár a balkáni falvakban. Titokzatos kezek éjszakánként élénkvörös plakátokat ragasztanak a falakra, amelyben Tito tábornok elrendeli, hogy minden 16 és 65 év közötti férfi sorakozzék parUzáncsapatalba. 1943. NOVEMBER 31.*’ Az angolszász és a szovjet rádió nap nap után közli Tito tábornok „hadijelentéseit“. Mindezek ellenére azonban senki sem tudja megmondani, hogy tulajdonképpen kicsoda ez a Tito. Semmiféle tiszti névjegyzékben vagy katonai sematizmusban nem lehet megtalálni a nevét. A jugoszláv hadseregben nem szolgált s ilyennevü embernek politikai szerepe nem volt. Ezekszerint a Tito név valószínűleg álnév. Ki rejtőzik azonban mögötte. Kommunista agitátor? Fanatikus délszláv népvezér? Bandita? Ki tudná megmondani?! Hiszen még arról is beszélnek, hogy Tito tábornok rem is egy személy, hanem többen is használják ezt az álnevet. Annyi bizonyos, hogy nem elégszik meg a védekezéssel, hanem a támadással is megpróbálkozik. Komoly eredményeket természetesen nem érhet el a kiváló felszerelésű német alakulatokkal szemben, de az is tény, hogy mindeddig nem sikerült a megsemmisítése, bár uwanakkof Mihájlovics ellen is kell védekeznie. A legérdekesebb adatokat eddig a ..Schiceitzer Illustrierte Zeitung« közölte Titoról. A svájci lap szerint ugyanis Tito tábornok nem mis, mint Hadrian Broz egykori géplakatos, aki 1898-ban született Brod-. ban. Nem tudjuk ugyan honnan, milyen forrásból származik a svájci lap értesülése, mint érdekességet azonban érdemesnek tartjuk közölni. Eszerint Hadrian Brozt a világháború alatt besorozták az osztrák-magyar monarchia hadseregébe s alakulatával az orosz frontra vezényelték. Itt Broz fogságba esett vagy átszökött. Amikor kitört a bolsevista forradalom, Hadrian Broz nyomban jelentkezett a bolsevistáknál, akik agitátor- képző isleolába küldték. Broz csak a huszas évek közepetáján érkezett vissza az uj hazába, Jugoszláviába, s ott nyomban munkába kezdett. Rybar dr. liberális-demokrata pártjába lépett be s ezt mint fedöszervet használta fel terveinek vég'rehajtására. A jugoszláv éra alatt csöndben szervezkedett s csak a nagyszerb királyi diktatúra bukása után találta alkalmasnak az időt arra, hogy maga is az események színpadára lépjen — Tito álnév alatt. Mihájlovics mozgalmának az a legfőbb gyengesége, hogy a múltat akarja visszahozni. A délszláv népek busz esztendőn ál éltek a szerbek diktatúrája alatt. Bs semmi kedvük sincs még egyszer „jugoszlávosdit“ játszani. A dinasztia sem mondható túlságosan népszerűnek s amióta Dragá Mihájlovics kíméletlen harcot hirdet Tito tábornok partizánjai ellen, népszerűsége Ismét csak csökkent. Mihájlovics programja, mint fentebb említettük, kérlelhetetlen harcot hirdet a partizánok ellen. „A kommunista partizánokkal nem lehetséges semmiféle együttműködés, mert azok küzdenek a dinasztia ellen és szociális forradalmat akarnak“. Ezzel mát' ismerjük is a legnagyobb súlyú délszláv ban- davezérnek Tito „tábornoknak“ programját. Tito mozgalmának az ad igazi érdekességet, hogy jóval nagyobb területeket óhajt megszervezni, mint Mihájlovics. Tito emberei igyekeznek befolyást gyakorolni a szer- bek, horvátok, szlovének, macedónok, albánok, montenegróiak mellett a bolgárokra és a görögökre is. Ugylátszik Tito egységes, természetesen szláv s alighanem kommunista vezetés alatt álló Balkánról álmodozik. Bennünket magyarokat különösen érdekel, hogy Titónak Magyarország irányában is vannak követelései. Mindössze Bácskát Szegeddel, Délbaranyát Pécs városával és a Muraközt akarja megkapni Magyarországtól „stratégiai határok“ cimén. Az ,,Ország ‘ cimü hetilap a Tito féle mozgalommal foglalkozva a kővetkező figyelemreméltó megállapításokat teszi, amit érdemesnek tartunk befejezésül ide iktatni: , A „szabad románok“ sajtója ilyenformán ir: „A szerb nemzet örökre hálás lesz a románoknak, amiért nem vonult be a Bánátba, amiért nem gyötri halálra a szerbeket., mint a magyarság. Nem mindennapi költői fantáziával Írja le a bácskai szerbek „szenvedéseit“ s beszél arról az emberietlen módról, melyben a szabad románok s int osztályrészük van. A román azonban lovaglás, nem kell neki az idegen föld, s nem bánik rosszul senkivel sem, különösen nem a jelenleg védtelen jugoszlávokkal. A Tito-cikkekben Románia „ártatlanságát“ bizonyítgatják az angolszászok felé. A szabad románok szerint Románia, csak k- y- szerből csatlakozott a tengelyhez: lakossága mindig az angolszászokkal rokonszenvezett, nem úgy mint-Magyarország, — jegyzik meg a sorok között —- mely 1918 óta németbarát s azért csatlakozott hozzá, mert belső meggyőződése ezt Irta elő.“ Az „Ország“ cikkének egy másik pasz- szusa is igen meggondolkoztatő: „Érdekes, hogy a „szabad román" emigráció nagy propagandatőke felett rendelkezik, sok pénze van cikkek Íratására és megjelentetésére. Annyira, hogy szinte nem látszik „szabadnak“, árvának, hanem olyannak, mely mögött valaki áll, aki fizet, s akinek érdeke ez a sajtó.“ (A. 9.) Tito? ÍMUIaírílovács?
