Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-20 / 263. szám
S&ombat 1943. november 29 i% MAt TELJES HETI MdIO-NÜSOR Ara 16 fíVét ELŐFIZETÉSI AKAR: 1 HÓBA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.80 PENGŐ. — rOSTATAKAREK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 263. S Z A M KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZT ŐSÉG. KIADÓI« V ATM. ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRANSAI-IJ. 7. TELEFON: IS-08. — POŞTAFIOR: 71. SZ KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A KIEW HARCI TÉRSÉGBEN SOK KÖZSÉGET pggWl|HlgMiMMjWii^iuiiiiiiLiii;aagza«KEass8BCTESg^^ |||Mlll|||||illlBl|lilllBMliliIITMffMMIIIgWaiff!HJM|[HlllHPiHMWi FOGLALTAK EL A NÉMET CSAPATOK Lipo rósz, Palmosz és l^iitaria égeifengeri szigeteket megszállották a németek Negyvenhat bombázót veszítettek péntekre virradóan az angolszászok Németország felett Londoni újból támadták a nehéz német bombázók flz „Exchange Telegraph“ a keleteurópai határuk kérdéséről AMI 1917-BEN OROSZORSZÁGBAN TÖRTÉNT, HOLNAP MEGTÖRTÉNHETIK ANGLIÁBAN. Ezzel „biztatja“ Harry Pol- Btt angol kommunista vezér az angolokat a „Daily Worker"-ben megjelent cikkében, amelyben az angliai kommunista pártba való belép, rre szólítja fel az angol munkásságot: önérzetesen állapítja meg, hogy amíg eddig Angliában mindenki támadta a kommunizmust és az egész brit birodalmat megtöltötték a kommunista veszedelemről szóló beszedekkel, ma az angol vezető politikuson elismerik a szovjet hatalom erejét és úgy ünnepük, mint azt a tényezőt, amely hivatva van a „modern kultúra megmentésére“. Az angolok, írja a továbbiakban, mindig dicsekedtek gyakorlati érzékükkel s most is fel kell ismerniük a helyzet adottságait. Nem tartjuk valószínűnek, hogy Anglia mai vezető körei, — akármennyire is számítanak a szovjet további segítségére, — szívesen hallanák ezeket a szavakat és jó néven vennék az angol munkásságtól, ha meg- faallgatná a „Daily Worker“ atyai intelmeit és közelebbről ugyanazt a sorsot szánná az angol királynak, Churehillnek és az angol nép többi vezetőinek, mint a bolsevisták tették 1917-ben a cárt családdal és a cári Oroszország vezetőivel. A szovjettel való oeövetség következményeit azonban kétségtelenül viselniök kell, habár egyelőre azt remélik, hogy sikerül ezeket lényegesen enyhíteniük. Az angolszász vezető körök a bolsevista— angol—amerikai „együttműködésben“ reménykednek és úgy képzelik ed, hogy győzelmük esetén minden a közös megbeszélések értelmében fog lezajlani és bizonyára azt remélik, hogy egyesült erővel sikeresen ellensúlyozhatják a szovjet túlzott igényeit. Ezt a gondolatmenetet tükrözte vissza Hull amerikai külügyminiszternek az amerikai országgyűlés két háza előtt mondott beszéde. Urai akarunk lenni — mondotta többek között — és lehetünk is sorsunknak, hogyha együttműködünk a biztonságra törekvő nemzetekkel. A jövőben aszerint fognak megítélni, hogy milyen mértékben vállaltuk a felelősséget a háború megnyeréséért és azért, hogy semmit sem mulasztottunk el a jövő békéjének megteremtése érdekében. A moszkvai értekezletet jelentős lépésuek mondotta a háború megrövidítése és a jövőért való gondoskodás felé. „Nagyfontosságu önniegtagadás"-nak jellemezte a moszkvai nyilatkozatnak azt a pontját, hogy az ellenségeskedés befejezése után más államok területén csak közös megegyezéssel veszik igénybe seregüket. Ismertette az értekezlet határozatait, az olaszországi tanácsadó bizottság szerepét, az Ausztriára vonatkozó nyilatkozatot, kijelentette, hogy gyümölcsöző eszmecsere folyt több más kérdésről, mint például a Németországgal és szövetségeseivel való elbánásról, a gazdasági kapcsolatok különféle szakaszairól, a társadalmi jólét előmozdításáról. EÜsmerte, hogy nem oldottak meg minden kérdést, igy például függőben hagyták a üjatórofers vonatkozókat. Beszéde végén újból a szövetségesek együttműködésének reményét hangoztatta. Azokkal a londoni sajtóhangokkal szemben, amelyek nagyjából ugyanolyan tételeket állapítanak meg, mint Hull, élesen szembefordul a moszkvai „ízvesztija“ című lap az „együttműködés" jobb kídomborltá- sára s azt Írja, hogy az angol kiülik a moszkvai tanácskozás eredményeit ,3 maguk módja szerint értelmezik“. Idézi az „Economist“ cimü angol lapot. Az „Economist“ azt irta, hogy a szovjet egyetértett a krs európai államok szövetségbe tömörülésének gondolatával és szívesen látja egy Du- naíőderáció létesítését. Az angoloknál, Írja az „Izvesztija“, nyilvánvalóan a kívánság a gondolat atyja. Az Ausztriára vonatkozó kijelentésnek semmi köze az európai államszövetségek létesítéséhez. A háború befejezése után bizonytalan viszonyok lesznek s a kisállamokra bizonyára nyomást fognak gyakorolni, hogy őket egyik, vagy másik állam- csoportosulásba való belépésre ösztönözzék. A moszkvai értekezlet végén azonban a szovjet küldöttség egyértelműen ellene nyilatkozott az ilyen szövetségek alakításának. Befejezésül azt irja a szovjet lap. hogy Londonban kevés jóakaratot mutatnak a moszkvai értekezlet határozatainak pontos követésére és még mindig az az angolok véleménye, hogy a szovjettel szemben úgynevezett „egészségügyi övezetet“ kell létesíteni. Az európai határmegvonások kérdésével foglalkozik a Budapesti Tudósító berni jelentése szerint a-z „Exchange Telegraph“. Az angol lap washingtoni tudósítója azt irja, hogy a határmegvonás kérdésének rendezését, különösen Lengyelországot, Romániát és a balti államokat illetően a legutóbbi hivatalos értesülések szerint a tulajdonképpeni háboríts tárgyalások befejezési utáni időre halasztják. Mindazonáltal minden jel arra mutat, hogy ebben a kérdésben a vita mind élénkebb lesz. A legnagyobb nehézséget a lengyel kérdés okozza — hangsúlyozzák Amerikában. — További súlyos problémát jelent Rosszarábia és a volt monarchia egyik része, amelyet később Romániához csatoltak, és amelyet a keleti EIszász-Lotharingiaként emlegetnek. Azt hiszik, hogy diplomáciai utón ezekben a kérdésekben máris megoldást dolgoztak ki. A balti államok kérdése azonban nyílt. Amerikában változatlanul a balti államok háború előtti kormányait ismerik el. A lengyel-kérdés Is forrponton van. Az amerikai nagyvárosokban jelentős lélekszámú lengyel csoportok élnek, túlnyomórészt katolikusok. Körükben élénk propaganda folyik a háború e'ötti volt lengyel határok visszaállítása érdekében. Az Amerikában élő lengyel katolikusok aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy az Atlantié Charta tekintetében bizonyos megalkuvás jött volna lébe a moszkvai értekezleten, mert azóta az oroszok különös nyomatékkai követelik vissza azt az ukrán területet, amely a háború elöttt Lengyelország határai mögött volt. * TÖRÖKORSZÁG TOVÁBBI MAGATARTÁSA kétségtelenül rendkívüli jelentőségű a Földközi-tengeri helyzet szempontjából. Ankar. i jelentés szerint a török köztársasági n ppárt keddi üléséről kiadott hivatalos kö lemény végeredményben nem nyújt különöí ibb felvilágosítást a kairói tárgyalásokra V Magyar Távirati Iroda Ankarából ke hogy a török fővárosban elterjedt általán*» I tltíAébí szerint a nyfla Siiuza. t nem cáfolta mert a török magatartás megváltozásáról terjesztett híreket, csak azt hangsúlyozta, hogy a néppárt hosszú tárgyalás után jóváhagyta Menemencsoglu politikáját. A közleményből annyi kiderül, hogy Törökország az Angliával kötött szerződésből folyó kötelezettségeinek eleget tesz. de a kötelezettségek teljesítésének ideje és sorrendje kérdéses. Török politikai körökben hangoztatják, hogy az ország viselkedésében egyelőre nem várható változás és ha csak a hadi helyzetben különösebb fordulatok nem lesznek valószínű, hogy Törökország eddigi nem hadviselő politikája a következő néhány hónap alatt változatlan marad. Berlini jelentés Papén ankarai német nagykövet hazautazásával kapcsolatosan megállapítja, hogy az egyáltalában nem szenzációs jellegű. Papén már régebben elhatározta. hogy kormányával közvetlen kapcsolatot teremt. A német fővárosban továbbra is azt a meggyőződésüket fejezik ki, bogy <x német—török kapcsolatok változatlanul maradnak és egyáltalában nem tartják helyénvalónak az angol sajtónak a török .álláspont megváltozása iránt táplált reményeit. Érdekes, hogy Lerósz szigetének elfoglalásával kapcsolatban az angolok elégedetlenségüket fejezték ki Törökország magatartása iránt. A „Transcontinent Press“ jelenti Ankarából, hogy törökországi brit körök szemére vetik a törököknek azt, hogy érdektelenséget mutatnak az angolszászok támaszpontok iránti kéréseivel szemben és ezzel elősegítették a németek Égei-tengeri sikereit. * LERÓSZ ELFOGLALÁSA UTÁN újabb siker kiseţte ezen a területen a német fegyvereket. A pénteki német hivatalos jelentés szerint a német ebök csütörtökön fegyver- letételre kényszeritették a Lerosztól északra fekvő Lipszofiz, Falmosz és Nikari szigetek helyőrségét. A szigeteken sok foglyot ejtettek és nagy hadizsákmányra tettek szert. Változatlan erővel folytatja a német légihaderö Szamosz sziget bombázását s a legnagyobb mértékben valószínű., hogy rövid időn belül itt <s partra szállanak a német csapatok. Az Égei-tenger déli szigeteinek elfoglalása rendkívüli hadászati jelentőségű, a Balkán helyzete szempontjából. Sertoríus kapitány, német. katonai szakíró azt fejtegeti ezzel kapcsolatban, hogy a Balkán megrohanása Szaloniki felöl volna az ellenség számára a legtöbb ki’átást ígérő, innen a Vardar és a Szturma eléggé széles völgyeiben előtörhetnének a német balkáni védelem középponti állásai felé. A többi balkáni partraszalia« lehetőségek jóval kedvezőtlenebbek az ellenség számára. A legutóbbi német eredmények azonban teljesen elzárták a Szaloniki felé vezető tengeri utakat és azokat véglegesen a német légi és tengeri haderő <4- lenőrzese alá helyezték. Mackcnsie. ismert amerikai hírlapíró a „Kritika" cin i argentin Tápnak kü’dött newyoiki hót amo 1ój-<''an ugyanezeket •*- meri el. A szigetek elfoglalása elzárja a Balkánt a betörési kísértetek elől » megakadályozza a szövetségesek szállításait a Szovjet részere. A győzelem ezenkívül le nem kicsinyelhctö értékű lélektani sikert Is jelent a németek javára s bizonyítéka annak, hogy Németország katonai hatalmú még távolról sem tört meg. Ugyanezt mutatják a keleti arcvonalon kibontakozó és egyre eredményesebb német ellentámadások. Illetékes német helyről most összefoglaló jelentést adtak ki a szovjet offenziva eddigi menetéről. A jelentés tárgyilagosan megállapítja, hogy az oroszok átütő ereje semmiképpen sem merül ki és sem a németek ellenállása, sent a súlyos orosz veszteségek, sem a lényegesen roeg- rosszabbodott utánpótlási vonalak nem kényszeritették az oroszokat támadásaik szüneteltetésére. A Szovjet hadvezetés a német keleti Hadseregeket nagy és súlyos feladatok elé állít ja. Annál többre értékelendő tehát az a tény. Hogy a hadműveletek most már a német csapatok szempontjából kedvezően fejlődnek. Kievtől északra is magúkhoz ragadták a kezdeményezést és Zsitomir-vidéki támadásuk további előrehaladást ért el. A német hadvezetés erős tartalékokat sorakoztatott fel. Valószínű, hogy először a zsito- miri nehéz helyzetet kívánják tif^tázni, de lehet, hogy vissza akarják hódítani az egész dnye.peri vonalat. Koroszten vidéken tovább tartanak a szovjet támadások és a helyzet. Ismét tisztázatlan, kétségtelen azonban, hogy a zsitomiri siker ezekre, a harcokra is jó hatással lesz.-r A HÁBORÚT, Írja Göbbels dr. a „Reich"- ban közölt legutóbbi cikkébeu. azok a népek fogják győzelmesen túlélni, amelyek biztos politikai világnézet alapján állanak és igy, ellentétben a többiekkel, pontosan tudják, hogy mi forog kockán. A külföld csodálkozik azon, hogy a német nép milyen szkeptikus egykedvűséggel viseli a háború terheit. Pedig a német magatartás nem szkeptikus egykedvűség, hanem a helyzet tudata, a teljes elszántság állapota. Mindez a német nemzeti szocialista mozgalom eredménye. Éppen ezért, Ívja Göbbels dr., ha végső erőfeszítésre kerül a sor ellenségeinkkel szemben, mindig fölényben leszünk. A háború mögött a mi oldalunkon olyan világnézet áll, amely elszántságát éppúgy be fogja bizonyítani, amilyen keménységűéi* azok a fegyverek, amelyekkel egy nép életét védelmezi. Elvesztettük az első vilég- háborút — mondja a cikk befejezésül — morf csak politizáltunk, de megnyerjük a második 1nlágháborut, mert politikai nép vagyunk.
