Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-17 / 260. szám

IMS. NOVEMBER IT E3 9 KuitiUjsug Szent Erzsébet példájára... Amikor hírét vettük annak a nagyszabá" annak Ígérkező, nemes mozgalomnak, amit Kolozsvár főispánja és polgármestere indí­tott el, hogy télire meleg ruhát juttasson a nélkülözőknek, egy régi festmény ködlöti fel emlékezetünkben. Mult században élt, nagynevű magyar festőművész alkotta s azt a jelenetet örökítette meg, amint Ma­gyarországi Szent Erzsébet lekanyaritja válláról pompás palástját, hogy a földön ülő, didergő koldusasszony vállára borítsa. Véres és komor századok nehéz függönyén Is keresztülsüt a földöntúli jóság szivetsimo- gató példája, mintha a most szárnyat bon­tott mozgalom jelképe lenne... Szent Er­zsébet áldozathozatalának kell minden ko­lozsvári polgár szeme előtt lebegnie, hogy megfeleljenek annak a várakozásnak, amit a mozgalom vezetői a gyűjtéshez fűznek... Az ötödik háborús tél küszöbén senkisem mehet el közömbösen a felhívás mellett... Máskor is voltak már gyűjtések, ez azon­ban más, mint a többi... Ezt mindenkinek éreznie kell... Nem hasznavehetetlen ron­gyokat kérnek, hanem nélkülözhetetlen me­leg ruhát, fehérneműt és cipőt __Ezegyszer minden háziasszonynak él kell tekintenie attól, hogy a megunt, kissé már kopott ruhanemüeket ócskás utján értékesítse. Ko­lozsvár szegényei tartanak rá igényt. Ne adjunk olyan holmit, amit — reménytelen állapota miatt — magunk nem tudunk hasz­nálni, mert az a szegényeknek sem jó! Annál is kevésbbé, mart a szegényebb sorsú emberek többnyire fütetlen szobában vésze­lik át ezt a történelmi telet. Kolozsváron senkinek sem szabad fáznia ezen a télen. Néhány nap múlva minden kolozsvári la­kásba bekopogtatnak a 'gyűjtök. Fogadjuk őket olyan összetartás jegyében, mint ami­lyenre a mai idők köteleznek... Es gondol­janak a jóságos inagyar szentre, a királyi udvarban kivirult gyönge virágszálra, aki talán legkedvesebb ruhadarabjától vált meg, hogy egy szűkölködő asszonytestvérén se­gíteni tudjon... (—) — A vidéki utasoknak jelentkezniük kell a szófiai rendőrségen. Zágrábból jelentik: A bolgár főváros rendőrfőnöke közli, hogy a Szófiába utazóknak engedélyt kell sze­rezniük. Szófiába való megérkezésük után a rendőrségen azonnal jelentkezni kötele­sek. — Oliveerona tanár raegoperálta a Fon- ciere cégvezetőjét, Budapestről jelenti a Budapesti Értesítő: Olivecrone tanár, a vi­lághírű svéd agysebész stockholmi szana­tóriumában megoperálta Hegyi Dénest, a Fonciere biztosítóintézet cégvezetőjét, aki­nek agydaganata volt. A műtét sikerült. Hegyi állapota már javul. * Az Unitárius Irodalmi Társaság évi közgyűlését 1943. november 20-án, délután 3 órakor tartja az unitárius kollégium VI. 0. tantermében a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. 2. Főtitkári jelentés. 3. Pénztárnok jelentése. 4. Indítványok. — Az Erdélyi Muzeum Egyesület Orvos- tudományi Szakosztálya 1943 november hó 18-án, csütörtökön délután 6 órakor az Uj Klinika (Mikó-u. 4.) előadótermében tudo­mányos szakülést tart. üléselnök: dr. Ha- ranghy László. Előadások: ifj. dr. Veress Ferenc (Bőrgyógyászati kiin.): Tapasztala­taink a bőrtuberculosisnak Neuber-féle kombinált, belső kezelése felöl (bemutatá­sokkal) és dr. Pálóczy József (Alt. kórtani int.): Paratyphus C bacillus, által előidézett fertőzések. Az érdek'ődő orvosokat és or­vostanhallgatókat az elnökség tisztelettel meghívja. — Közgyűlést tartott a szamosujváii ró­mai katolikus egyházközség. P. Modeszt plé­bános elnökletével most tartotta rendkívüli közgyűlését a szamosujvári római katolikus egyházközség. A közgyűlés az 1943—44. évi egyházi adók kivetésének kérdésében hozott határozatot. P. Modeszt plébános és Gáboi József egyházközségi gondnok tudomására hozták a közgyűlésnek, hogy erre az újítás­ra — eddig ugyanis nem volt f dókivetés — azért van szükség, mert máskülönbén nem lehetne az iskolát és az egyházi épü eteket a követelményeknek megfelelően fenntarta­ni. A közgyűlés megértéssel fogadta a be­jelentést és nagyon csekély és méltányos adókulcsot állapított meg, igy az 1600 főnyi római katolikus hivő sereg az 1943—-44. év folyamán összesen mindössze 4500 pengőt fog befizetni adó formájában az egyházköz­ség pénztárába. A hívek közül néhányan fe­jenként 80 pengő évi összeget ajánlottak fel, hogy ezzel is csökkentsék a szegényebb sorsuak adóját, AGYAR. ÓNÁL PEYER „ELVTAES“ VÁDOL Az Országos Társadalombiztosító Intézet vasárnapi közgyűlésén Peyer Károly „elv­társ“ is felszólalt s beszédében éles táma­dást intézett Pálfi Tibor kolozsvári kiküldött ellen. Azt állította róla, hogy 1938 tavaszán Kolozsváron magyar és revizióellenes beszé­det mondott. A rendelkezésünkre álló szűk­szavú tudósítás csak annyit közöl, hogy Peyer „elvtárs“ bejelentésére nagy felzúdu­lás támadt s az elnök kénytelen volt a ke­délyek lecsillapodásáig a közgyűlést meg­szakítani. Álljunk meg ennél a mindenképpen kínos intermezzónáj| és bontsuk részleteire annak elemeit. , Mindenekelőtt azonban jelentsük ki, nem tartjuk hivatottalmak magunkat arra, hogy Pálfi Tibort, a Hivatásszervezet kolozsvári tagozatának titkárát megvédjük Peyer „eli­täre“ vádja ellen. Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy a vádhoz Pálfi Tibornak Is lesz hozzászólása. Az ö nevében tehát felesleges­nek tartunk védőbeszédet mondani s ezért Inkább Peyer „elvtárs“ kiállására fordítjuk figyelmünket. Itt Erdélyben kissé különös csengése van annak, hogy a nemzetközi-marxista ideoló­gia elvi alapjain álló Peyer „elvtárs“ a ma­gyar nemzeti gondo'at legsarkalatosabb té­telének, a revíziónak védelmében támadja az egykori elvtársat. Különösen cseng azért, mert éppen nemrég, ezen a helyen mutat­tunk rá arra, hogjr 1938 őszén, amikor a Benes hazugság-tengeréből világra emelt Csehszlovákia léte fölött megkondult a ha­lálharang, épp a ko’ozsvári baloldal „elv­társai“ indítottak széleskörű akciót annak érdekében, hogy a demokratikus Csehszlová­kia épségben megmaradjon, azaz: a magyar nemzeti igazság ne juthasson vértelen jóvá­tételhez. Megírtuk abból az alkalomból, hogy Nagy István „elvtáre“ és „népi“ irö egy uj Miarosvásárhelyl Találkozó lehetőségéről gondolkozott hangosan s megirtuk, hogy a baloldal ne nagyon remélgessen egy ilyen­fajta uj találkozót, hiszen a Vásárhelyi Ta­lálkozó szellemi és gyakorlati hitvallása többek között azért is merült el a feledés ködében, mert épp á Találkozó baloldali ve­zérszónokainak egyike-másika házalt erdély­szerte a Csehszlovákiára várakozó végzet elodázása érdekében. Erre sem Nagy Istvánnak, sem a szociál­demokrácia hivatalos lapjának, sem Peyer elvtársnak nem volt megjegyzése. Nem Is lehetett, mert ők tudják a legjobban, hogy Nagy István „elvtárs“ meditálásai nagyon kínos és nagyon kellemetlen igazság tisztá­zására adtak alkalmat. A marxista dialektikához azonban hozzá­tartoznak a legraffináltabb fogások. Peyer „elvtárs“ megfeledkezik arról, hogy politi­kai, sőt külpolitikai vonatkozású kérdések­ben a párttagok nem tehetnek egyéni meg­nyilatkozásokat. A marxista fegyelem csak annyi szabadságot engedélyez tagjai számá­ra, hogy a felülről diktált hivatalos á’lás- pontot mentői hangosabban hirdethessék. S ha a megnevezett 1938-as esztendőben a ko­lozsvári baloldal berkeiben valóban születtek meg revizióellenes á'lásfoglalások, vájjon miért éppen csak a Pálfi Tibor számláján könyveli el az ilyen magatartást Peyer „elv­társ“? Mert ami azt illeti a magyar és re- viziőellenes megnyilatkozásokkal kapcso’at­ban más „elvtáraak“ neveit széliében, hosz- szában beszélték, még pedig olyan elvtár­sakét, akik Északerdély és a Székelyföld hazatérése után Is megmaradtak a baloldal vizein, mert a nemzetközi és nem magyar érdekek támogatásától megundorodott ma­gyar munkássággal együtt nem léphettek be a nemzeti közösség életébe. Miért éppen Pálfi Tibor nevét állította pellengérre Peyer „elvtárs“? S miután a kérdésre Peyer „elv­társ“ sohasem adhat nyilt és egyenes vá­laszt, rámutatunk egy fontos körülményre, amely sok mindent érthetővé tesz. Amikor Északerdély és a Székelyföld ha­zatért, az itteni magyar munkások örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy annyi csa­lódás és eszmei kizsákmányolás után végre hitet tehessenek magyarságukról és ezt a hitvallást csak egy uton-módon tehették meg: tömegestől hagyták ott a román ural­mat o'y lojálisán kiszolgáló szociáldemokrata pártot és a rengeteg üldöztetés kutforrásává vált szélsőbaloldali. A nemzetközi-marxista munkásszervezetek életére ez az uj honfoglalás nem volt épp a legkellemesebb. S különösen szá’ka lett a szemükben a keresztény, nemzeti alapon álló Télire marad a kolozsvári Nemzeti Színház marosvásáihe'yi vendégjátéka Az előadások sznhelye mégis a Kulturoalota *esz Kolozsvár, november 16. A Székelyföldi Művészeti Évvel kapcsolatban a kolozsvári Nemzeti Színház is vendégszereplésre ké­szült a Székelyföld nagyobb városaiba, igy elsősorban Marosvásárhelyt • akarta felke­resni. Báró Kemény János főigazgató és Szabó Lajos titkár nemrégiben Marosvá­sárhelyre utaztak, hogy tárgyalásokat foly­tassanak az illetékes tényezőkkel a kolozs­vári Nemzeti Szinház marosvásárhelyi ven­dégszereplésével kapcsolatban. A székely fővárosban egyetlen terem van, amelyben nagyobbszabásu vendégjátékot le lehet bo­nyolítani: a Ku'turpaäota nagyterme, ez azonban mozielőadások céljára van állan­dóan lekötve. Kemény báró mindenekelőtt a Kultúrpalota mozibérlöjével kezdett tár­gyalásokat arravonatkozólag, hogy a bérlő milyen feltételek mellett volna hajlandó a vendégjáték idejére a kolozsvári Nemzeti Színház rendelkezésére bocsájtanl a termet. Hosszas huzavona után a bérlő hajlandó volt 12.000 pengő kártérítés megfizetése el­lenében a szinház rendelkezésére bocsájtanl a mozi, illetőleg a Kultúrpalota nagytermét, később azonban a mozi bérlője, bejelentette, hogy sem ilyen körülmények között nem áll módjában a mozihelyiséget a kolozsvári Nemzeti Szinház vendégjátékának céljára bocsájtani ... A mozibérlö meglepő döntése következ­tében a kolozsvári Nemzeti S'inház vezető­sége kénytelen volt lemondani marosvásár­helyi vendégjátékáról s Marosvásárhely he­lyett egyelőre Kezdi vásárhelyre látogat el vendégszereplésre. Amint Kemény János báró főigazgató ki­jelentette, ez a sajnálatos változás magá­val vonja nemcsak a kiválasztott, Illetőleg előadásra szánt darabok megváltoztatását, cseréjét, haneiruarra is kényszeríti a Nem­zeti Színház vezetőségét, hogy a már előre bejelentett játszási időpontokon is változta­tást eszközöljön. — A kolozsvári Nemzeti Szinház vezető­sége már-már arra gondolt, hogy Marás- vásárhelyen nem is tudja helyiség hiányá­ban lebonyolítani vendégszereplését — foly­tatja Kemény báró, — amikor egy örven­detes bejelentés történt. Három nappal ez­előtt ugyanis, a marosvásárhelyi Iskolán- kivüli Népművelési Bizottság titkára, Bartha Lajos, távbeszélőn bejelentette a kolozsvári Nemzeti Színház vezetőségének, hogy a vendégszereplésnek nincs semmi akadálya. Tudni kell ugyanis, hogy a ma­rosvásárhelyi Iskolánkivüli Népművelési Bizottságnak az év bizonyos napjain törvé­nyes joga van előadásokat tartani a Kul­túrpalota nagytermében — tehát éppen a mozi helyiségében, — a széles néprétegek részére. Bartha Lajos népművelési titkár közölte a kolozsvári Nemzeti Színház veze­tőségével, hogy az Iskolánkivüli Népműve­lési Bizottság önként lemond a számára törvényesen biztosított 5 napról s azt a vendégszereplő kolozsvári Nemzeti Színház rendelkezésére bocsájtjo. Felesleges hang­súlyozni, hogy ^mennyire jóleső érzéssel tölti el a ko’ozsvári Nemzeti Szinház veze­tőségét ez a nemes gesztus — folytatja Kemény báró, — hiszen ezt éppen azok ajánlották fel, akikre a széles néprétegek művelését bízták. Sajnos azonban, a kolozs­vári Nemzeti Szinház székelyföldi turnéjá­nak időpontjától már csak néhány nap vá­laszt el s Ilyen rövid idő alatt — éppen az előzetes zavaré1,’: miatt — nem tudjuk mű­sorunkba beiktatni a marosvásárhelyi ven- dégszerepJést. A szinház vezetősége azon­ban gondoskodni fog arról, hogy a Népmű­velési Bizottság áldozatkész ajánlatát igénybe vegye és még a tél folyamán m-g- rendezi marosváa&rheiyi venclégjáíéfeáí^ I Hivatásszervezet térfoglalása, mert épp a Hivatásszervezet hódította el a szociálde- demokrata szakszervezetek létszámának leg­tekintélyesebb hányadát. Az i’yesmit nehéz megbocsátani ott, ahol a lelkiismereti sza­badság, az emberi jog hangoztatása igen szép frázis, de csak — frázis. És ha már a marxista baloldalnak fejére olvasták, hogy az öntudatos magyar lelkiis­meret átlát a Találkozók saisl fátyolán és leleplezi a csalóka jelszavak stanloljába bur­kolt hatalmi szándékokat s megismeri a hitvallásokat meghazudtoló kiállások ku- liszatitkait, csak természetes, hogy a mar­xizmus a maga dialektikai arzenáljából azonnal ugyanezzel a fegyverrel vág vissza. Peyer „e’vtárs" vádemelése mögött meg kell látnunk a fentiekben vázolt lényeget s nem kell csodálkoznunk, ha épp Pálfi Tibort érte támadás azon á vonalon, amelyen Peyer „elvtárs", ha a tárgyi igazsághoz ragaszkod­nék, egész névsort kellett volna elrecitálnla, amíg a Pálfi Tiborét kiejti. TJjra hangsúlyozzuk, nem Pálfi Tibor sze­mélyes védelmére hozzuk fel az elmondotta­kat, hanem a személyi szempontok fölé emelkedő egyetemesebb elvek és érdekek megvilágítására. Pálfi Tibor bizonyára meg­adja a választ Peyer „elvtársnak". S addig is, amíg a Hivatásszervezet ko­lozsvári exponense megnyilatkozik ebben az ügyben, újra csak egyet tudunk ajánlani a Conti-utca nemzetmentő bajnokainak szives figyelmébe: Amíg a szociáldemokrata párt otthont ad a legszélsőségesebb kommunistáknak, amíg nemzeti fogalmak cégére alatt a szociá’de­mokrata párt a magyar élet szempontjából nem kívánatos elemek otthonává vált, amíg épp a marxista baloldal volt az, amely ma­gyar és revizióellenes megmozdulásokat ren­dezett, i'yen nagy hévvel denunciálni az egyest, aki azóta csalódva és kiábrándultán faképUél hagyta az eszme egyedül üdvözítő táborát — nagyon balkezes, nagyon komikus dialektikai ütőkártya. mégpedig az Iskolánkivüli Népművelési Bi­zottsággal közösen megállapított műsorral, a Kulturpa’ota nagytermében — fejezte be nyilatkozatát Kemény báró főigazgató. — Gépkocsiszerencsétlonség érte a portu­gál közmunkaügyi minisztert. Lisszabonból jelenti a Magyar Távirati Iroda: Pacheco közmunkaügyi miniszter hétfőn délután, ■amikor gépkocsiján Lisszabonba igyekezett, súlyos baleset érte. Mindkét Iába súlyosan összezuzódott. Életveszélyes állapotban vit­ték kórházba. Kíséretének egy tagja életét vesztette. — Ellopták a szekere kerekeit. Szász Fe­renc Fellegvári-ut 30. szám alatti lakos be­jelentette a rendőrkapitányságon, hogy a Széchenyi-tér 31. szám alá bekvártélyozott szekerének két kerekét ismeretlen tettes el­lopta. A keréktolvaj kézrekeritésére meg­indult a nyomozás. * Államvasutak Bajtársi Szolgálata november 18-án és 19-én %7 órai kezdet­tel nagy zenekari hangversenyt rendez a Mátyás Király Diákházban. Az est meg­lepetése a 55 tagú szinfonikus jazz zene­kar, amely, mint együttes, egyedülálló az országban. A fényes ünnepség nívóját Barabás Sári, Kelly Anna, Erős Éva, Feleky Camill, Szendy Lajos, Incze Au­rél és a Némeri vokalquartett emelik. — Külföldre csatangoítak gombaszedés közben. Lingurár Anna és Nyerges Anasz­tázia, Kalános-utcai kolozsvári cigányasz- szonyok ezév jiulius 24-én gombaszedésre indultak a Románia felé eső határrészben. Gombaszedés közben mindketten Romá­niába tévedtek. A közelben tartózkodó ha­tárőrök miatt nem mertek nyomban vísz- szatérni és egész napon át elrejtözködve, csak a következő éjjel indultak ismét haza. A kettős határátlépésért fejenként egy-egy- havl fogházbüntetést szabott rájuk a ko­lozsvári törvényszék büntető hármastaná­csa. Egyhavi fogházbüntetést kapott tiltott határátlépésért Varró Istvánná gyulatelki asszony is. özvegy Varrónő még 1941 nya­rán átment Délerdélybe, akkor még élő férje nyomában. A férfi halála után, 1943 ~.2 visszatért szü-­löfajqlába.

Next

/
Thumbnails
Contents