Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-04 / 249. szám

' KtllTlUdSKG 1943. NOVEMBER 4. — Remek dolog ez. kérem tisztelettel . . . nappal rökamié, éjjel ágy. Szenzá­ciós találmány. Sokkal olcsóbb, mint a hálószoba . . . — Remek — mondta az anyós a keres­kedő utolsó szavaira. És már nyúlt is a váltó után. hogy aláírja. Készpénz he­lyett váltópénzzel fizetett, ami a mai vi­lágban végeredményben nem csoda. így lön, hogy az ifjú pár e „szenzációs találmány“-nyal bútorozott kombinált szobában élte le házasságának mézes he­teit, majd kevésbé mézes hónapjait. A rökamie kezdetben szolidan viselkedett. Békebeli, megbízható bútordarabnak mu­tatkozott. Este kitárult, nappal pedig ta­pintatosan meghúzódott a szobasarok­ban. Alig lehetett észrevenni. — Dehát hol alusztok? — kérdezte egy alkalommal az asszonyka barátnője, aki gazdagon ment férjhez és két XVI. Lajos korabeli baldachinos ággyal ren­delkezett fényűző otthonában. Úgy mutattak mind a ketten a prakti­kus bútordarabra, mintha ők találták volna föl Kolumbusz tojását. — Ott! A barátnő ijedezett és hüledezett. — Elfértek? A férj dicsekvő arcot vágott. — Kihúzva akkora, mint egy tenisz­pálya . . . Megmutassam? Otthonosan leguggolt a remek bútor­darab elé és megnyomott egy gombot, amely furfangosan rejtőzött a láb mö­gött, úgy, hogy be kellett másznia a rö­kamié alá, ha meg akarta nyomni. Igye­kezett mindezt könnyedén csinálni, hogy ezzel is kifejezésre juttassa a bútor prak­tikus voltát. vetve a látogatónak, miközben meg­nyomta a gombot. Rögtön utána pedig fölugrott, mintha parázsra lépett volna, mert a gombnyomás révén a rökamié rugója mozgásba jött és ilyenkor futni kellett előle a szoba túlsó végébe, mert a kivágódó belsőrész egy nehéz harckocsi elsöprő lendületével ugrott ki remek ru­gózata révén. A start túlságosan jól sikerült. Rohan- tában feldöntötte a virágállványt és a részletre vásárolt váza nyakaszegetten terült el a parketten. Olyan sok részre törött, hogy az mindegyikük számára meglepetés volt. Mintha atomrombolást végeztek volna rajta. — Nem baj — mondta a férj meg- nyugtatólag sajátmagának, holott éppen elég baj volt, mert még ki sem fizették A legnagyobb megi’őkönyödést azon­ban az váltotta ki, hogy a rökamié egy­általán nem volt hajlandó produkálni magát. Egyszerűen nem nyílt ki. A férj húzogatta, taszigálta, mikor a látogató nem figyelt oda. titokban biztatóan ol­dalba is rúgta, de akkor sem nyilt ki. Erőteljes közbelépésre volt szükség . . . Kalapácsot hozott tehát és kevés szak­értelemmel, de annál több erővel ütöget- te a hűtlen jószágot. — Jaj a politúr . . .! — nyöszörgőit az asszonyka. A barátnő nem szólt semmit, de meg­volt a véleménye a bútorok gyöngyéről. — Valami akasztja — szólt a férj bosszúsan és lehasalt újra a parkettre. Először bekukucskált a láb mellett. Po­ros lett az orra, de ez most nem \ olt fontos. Benyúlt jó mélyen a íötétbe. Lába a nagy nyújtózkodás közoen a höl­gyek orra közelében kalimpált. — Megvan! — kiáltotta diadalmasan és fölmutatta a kihorgászott papucsot. Csakhamar a másikat is sikerült kipisz­kálnia és ugyanekkor fájdalmasan föl- üvöltött: . — Ühhh ... Semmi más nem történt, minthogy a gátjaitól megszabaditött remek rugók szolgálatkészen kivágták az ágynemü- ‘ tartó alsórészt és a láda sarka kupán te­remtette a titkaiba leselkedő férfiút. — Szoríts rá hideg kést, /agy a levél­nyomót — tanácsolta az asszonyka és már hozta is az utóbbit, melyet uracs- kája a rohamosan dagadó daganatra szo­rított és olyan volt vele, mintha tinta- foltot akarna leitatni a homlokáról. Most már sokkal kevesebb lelkesedés­sel mutogatták a kiváncsi látogatónak büszkeségüket. A hölgy azonban már eleget látott és amikor elbúcsúzott, lát­szott rajta, hogy remekül mulatott. — Nagyon jól éreztem magam, mond­ta elmenőben és ők megsejtették, hogy a szórakoztatásban a rökamié vitte a leg­nagyobb szerepel. Ettől kezdve mindinkább kritikus szemmel vizsgálgatták kombinált szobá­juk gyöngyét és a férj rövidesen igy nyilatkozott róla: — Vacak. Aludni se lehet rajta . . . Domb van a közepén. Neje vigasztalni próbálta: — Legalább kiegyenesedik a hátad, úgyis görbe vagy . . . Mindez nem gátolhatta meg a bosszút lihegő férjet abban, hogy a következő éjtszakát ne az összetolt fotelekben tölt­se. Maga eszkábálta ágyában azonban rettenetesen megnyomta reggelre a va­salódeszka, amellyel összekötötte a két fotelt. Napokig csak bicegve tudott járni utána. — Ágyat kell venni! — szögezte le véleményét. — Miből? — adta föl a fogas kérdést felesége. — Részletre ... — sóhajtotta a szen­vedő családfő. Felesége kétségbeesve sóhajtott. De aztán mentő ötlete támadt. — El se fér az ágy a szobában. Hová teszed? A férj tehetetlenül nézett szét a mó­kusokra méretezett szobában. Legfeljebb egy nyugágyat lehetett volna beállítani a sarokba a szekrény mellé. — Hopp! — mondta a férj és a fogas­hoz rohant. Valami eszébe jutott. Ötösé­vel száguldott le a lépcsőn. Ha rendőrrel találkozik, felírja gyorshajtásért . . . Az asszonyka a legnagyobb mértékben csodálkozva nézett utána. Férje csak ak­kor került haza, mikor a leves már fagypont alatt állott az asztalon. — Megvettem! — kiáltotta diadalma­san és a kezében tartott csomagra mu- tatotf. — Mit? — Az ágyat! Függöágyat vettem, szi­vecském. Diadallal csomagolta ki a praktikus, halászhálónak is használható ágyat. — Még békebeli, nem mürostos. Nagy szerencsém volt. — Hová kötöd azt az ágyat? — Hová ...?■ — mosolygott fölénye­sen a férj — . . .a lámpavasra, meg az ablakkilincsre . . . És hozzátette: — Remélem- ez nem rugdalózik . . . Irta és rajzolta DOBRY LAJOS Hetvenéves az Erdélyi Római Katolikus Státus igazgatótanácsa Kolozsvár, november 3. A bíboros her­cegprímás látogatása után, november 18-án ismét nagy ünnepe lesz Erdély katolikussá- gának. Ekkor tartja Kolozsváron évi rendes közgyűlését az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegyei Tanács a piarista gimnázium dísztermében. A közgyűlésen letárgyalják az igazgatótanács jelentését, amely felöleli az egyházmegye multévi tevékenységét, f.z egyházi főhatóság alatt álló iskolák és in­tézmények helyzetét és döntenek a fonto­sabb egyházi vonatkozású kérdésekben. A közgyűléssel kapcsolatban az Igazgató­tanács közel nyolcvanoldalas jelentést adott ki. amelyben beszámol az egyházmegye minden megnyilatkozásáról, az iskolák hely­zetéről, a tanulók tanulmányi előmenetelé­ről. Külön fejezetet szentel a jelentés az igazgatótanácsnak, amely ebben az tvben ünnepli megalakulásának hetvenedik évfor­dulóját. A jelentés mindenekelőtt a most folyó háborúról em'ékezik meg, amely az egyház belső életében annyi jószándéku épi- tömunkának és elgondolásnak vált keiéktö- röjévé. „ftünüenekeSoít való a nemzet! éiet megvédése.. Az elmúlt év is — mondja bevezetőben a jelentés — a háború jegyében és vihará­ban telt el. Ez a tény határozta meg és részben korlátok közé is szorította működé­sünket. A háborúval járó korlátozások ugyanis minden téren éreztették hatásukat. Dacára ennek, intézeteink a szorgalmi idő­ben zavartalanul folytatták az oktatói és nevelői munkát, anyagi téren azonban nem mindenben tudtuk megvalósítani terveinket, nem hajthattuk végre egyes intézeteink ter­vezett kibővítését és nem emelhettük fel a szükségessé vált uj épületeket sem. Dehát be kell látni, hogy ez a háború a legnagyobb tétre megy: nemzetünk életéről és jövőjéről van szó. Már pedig csakugyan mindenekelőtt való a nemzeti élet megvédése és biztosítá­sa, mert csak ennek birtokában váiik lehe­tővé a további fejlődés és a. kulturális alko­tásoknak népünk szükségleiteit kielégítő lehetősége. Csak a biztosított nemzeti élet kereteiben tud és fog érvényesülni az a munkásság és alkotásvágy, amely az uj magyar élet felé visz és mindnyájunk lelkét hatalmas erővel betölti és feszíti. A most dúló harc, ameiy a földkerekség minden né­pére kiterjed! emberek vérével s a népék te­mérdek áldozataival és szenvedéseivel készí­ti elő a talajt egy uj és merjük remélni, jobb és bodogabli életre. Hetvenéves az igazgatótanács A jelentés bevezetőjében ezután megemlé­kezik az erdélyi katolikus önkormán; zat végrehajtó szervének, az igazgatótanácsnak jubileumáról. Az igazgatótanács a* 1873 május 18-án tartott státusgyülés által meg­állapított szabályzat alapján alakult íreg. A közgyűlés még korábban feliratban kérte a királyt, hogy a királyi fökornrányszék mellett 1767 óta fennál'ó Commisslo Cotho- lica-t szüntesse meg és engedje meg, hogy az annak hatáskörébe tartozó ügyek inté­zését az erdélyi katolikus státus gyűlése által választandó 24 tagú választmány vé­gezze. A feliratra br. Eötvös József, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter leirat­ban közö'te Fogarasy Mihály erdélyi püs­pökkel, hogy a király a státusgyüíés kérésé­nek helyet adott. A miniszteri leirat után összeült a státus közgyűlése, amely megválasztotta tíz e!ső igazgatótanácsot. Tagjai a következők vol­tak: Előadó: Keserű Mózes, tb. előadó: Far­kas Lajos dr, titkár: Filker Elek, Vb. titkár: Fritsch A’bert. Igazgatótanácsosok az egy­házi rendből: I.önhardt Ferenc, Veszély Ká­roly, Várady Móric, Beke Antal, Barts Fe­renc, Bakó János, íiithes Károly dr. Keserű Mózes. A világi rendből: Csiky Viktor dr., Mlkó Mihály, Ugrón Lázár, Pótsa József, Simon Elek, Pál Sándor, br. Bornemisza János, gr. Eszterházy János, Macskásy Fe­renc, id. Grols Gusztáv, Mikó Antal, Réldi Gergely, Gál Lajos, gr. Kálnoky Dimes, Szereday Ignác és Ziilllch István. Az elmúlt hetven év alatt a következők viselték a világi elnöki tisztet: báró Jósika Lajos 1868—1889, br. Jósika Sámuel 1889— 1907. gr. Béldi Ákos 1907—1923, br. Jósika Gábor 1923 1930, Gyárfás Elemér dr. 1930­tól s 1940 óta az észpkerdé'yi részesen In- (zédy-Joksman Ödön dr. alelnök. Személyi változások az igazgatótanácsban Az igazgatótanács tagjainak megbízatása három évre szól. A mült évben két egyházi és 6 világi igazgatótanácsoai hely ürült meg. A közgyűlés a megürült helyekre az egyhá­zi rendből Sass Antalt és P. Boros Fortunát dr-t, a világi rendből György Lajos dr-t, Hinléder-Fels Ákos dr-t, gr. Béldi Kálmánt, br. Szentkereszthy Bélát, Urmánczy Jero­most és Kovrig Béla dr-t választotta meg az igazgatótanács tagjaiul. Ebben az évben a kapott mandátum megszűnése folytán az igazgatótanácsból kiválnak az egyházi rend­ből Kászonyi Alajos dr. és Csipáit Lajos dr. Betöltésre keiül ezenkívül Sándor Iftire dr. püspöki általános helytartó igazgatót.inácsosi helye is, aki helytartói minőségében a köz­gyűlés és az igazgatótanács elnöke, a püs­pök megbízása alapján. A világi rendből ki­válnak: Betegh Miklós dr., br. Jósika Gá­bor, Szoboszlay László, Kolosy Márton dr. és Bartha Ignác dr. Tehát a november 18- ikl közgyűlés három egyházi és öt világi helyre választ tagot az igazgatótanácsba. A személyi ügyek ismertetése során igen meleg szavakkal emlékezik meg a jelentés Sándor Imre püspöki helytartó apostoli pro- tonotáriussá történt előléptetéséről és ma­gas kormányzói kitüntetéséről, továbbá In- czédy-Joksman Ödön dr. főispán, alelnök, Jelen Gyula dr. igazgatótanácsos, tb. előadó kitüntetéseiről, valamint Boga Alajos dr. pá­pai prelátus, kanonok, kebli előadó és Nagy László dr. jogtanácsos vitézzé avatá­sáról. Az egyházmegyééi f algimnáziumok helyzete A jelentés külön fejezetet szentel az egy­házmegyei fennhatóság alatt álló tanintéze­teknek. Részletes kimutatást nyújt az öt f'ugimnázlum növendékeinek tanulmányt előmeneteléről. A Csíkszeredái, kézdivásár- helyi, kolozsvári, maros vásárhelyi és szé­kelyudvarhelyi főgimnáziumban az elmúlt iskolai évben 94 tanár végezte a tanulók ne­velését. A tanév elején beiratkozott összesen 2409 tanuló, ezek közül 202 növendék ma­gánúton végezte tanulmányait. Az év végén vizsgát tett 2356 növendék, 199 tanulóval több, mint az előző évben. A tanulók közül 190 kitűnő és jeles, 548 jó, 1180 elégséges minősítéssel vizsgázott. Egy tárgyból elégte­len osztályzatot kapott 285, több tárgyból 153 növendék. Érdekes képet nyújt a tanulók szüleinek foglalkozás szerinti megoszlása. Az öt tan­intézetben tanuló növendékek közül 270 ta­nulónak mezőgazda, 372-nek iparos, 197-nek kereskedő, 690-nek tisztviselő, 377 tanuló­nak peil lg egyéb foglalkozást űznek a szülei. A tanév végén a Csíkszeredái, kolozsvári, marosvásárhelyi és székelyudvarhelyi gim­náziumban érettségire állott összesen 123 tanuló, akik közül sikeresen vizsgázott 103, mégpedig jelesen 22, jól 31, egyszerűen 50, javítóra bukott 5, ismétlésre 1 növendék. A kézdivásárhelyi gimnázium a most kezdődő tanévben tért vissza a nyolc osztályra s ez­ért ott a mult évben érettségi vizsga nem volt. Örvendetes, hogy a most kezdődő tanévre az egyházmegye fennhatósága alatt álló 9 fiutanintézetbe 138 növendékkel több iratko­zott be, mint a mult évben. A közép- és középfokú iskolák Az egyházmegyei hatóság közvetlen irá­nyítása alatt a fenti tanintézeteken kívül még 18 közép- és középfokú iskola működik. Ezek a csiksomlyói „Majláth" líceum és ta- nitóképzőintézet, a gyergyószentmiklósi „Szent Erzsébet" leányliceum és tanitónö- képzö intézet, a szászrégeni vegyes gimná­zium, a kolozsvári „.Marianum“ leánygim­názium, kereskedelmi leányiskola és polgári leányiskola, a dési polgári leányiskola, a gyergyószentmiklósi polgári leányiskola, a marosvásárhelyi polgári leányiskola, a sep­siszentgyörgyi polgári leányiskola, a szé­kelyudvarhelyi polgári leányiskola, a ditrői polgári vegyesiskola és a karcfalvi polgári vegyesiskola. A tizenhárom tanintézetben 138 tanár vé­gezte a mult évben a tanulók nevelését. A mult iskolai év elején beiratkozott összesen 3370 növendék, akik közül 814 magánúton végezte tanulmányait. Osztályvizsgát tett 3260 tanuló, akik közül 277 kitűnő és jeles, 939 jó, 1286 elégséges minősítéssel végzett. Egy tárgyból 212, két, vagy több tárgyból 233 növendék kapott elégtelen osztályzatot. A vizsgát tett növendékek felekezeti meg­oszlása a következő: római katolikus 2297, református 360, unitárius 74, lutheránus 14, görög katolikus 97, görög keleti 14, izraeli­ta 24. óvodák és elemi iskolák A kilenc esperesi kerületben müködö 146 elemi Iskolában a múlt évben 19.256 növen­dék tanult, az állami Iskolákban pedig 32.833 növendék. Tehát a kilenc esperesi ke­rületben Összesen 57.054 katolikus tanköteles van. A növendékeket összesen 364 tanerő ta­nítja, akik közül 159 férfi, 205 nő, 285 vi­lági és 79 szerzetes. Az esperes! kerületekben 10 óvoda végzi az egyházmegye fennhatósága alatt nevelő munkáját. A tanintézetek helyzetének ismertetése után a jelentés az egyházi birtokokról és különböző alapokról számol be, amelynek során örvendetes tényként állapítja meg, hogy több egyházi eredetű ingatlan, amelyet annakidején a román földreform során kisa­játítottak, a kormány intézkedése folytán rövidesen ismét visszakerül az egyház bir­tokába. VARGA LÁSZLÓ Ja Ara és tó blrdetéSf-ii-í alapja a JA «izietmeiiAtneJfc I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents