Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-12 / 230. szám
4 / KmriÜJSKG 1948. OKTOBER VL ■w A MAGYAR VÖRÖSKERESZT HANGVERSENYE a Mátyás Király Diákházbavt % 1943 október 13-án, este fél 7 órakor. - Fővárosi és kolozsvári művészek fellépésével. ' Jegyek elfívé<elben aa Ibuszn&l kaphatók. _________________________________ Német tengeralattjáró parancsnokának, az angol király, a brazil államelnök és Franco barátjának mondotta magát egy veszedelmes szélhámos i/örös-őr voíf valamikor Berem/i-B.rim/i Béla Szabadka, október 11. Névtelen levelet kapott a szabadkai rendőrkapitányság arról, hogy Serényi Béla alias Serényi de Birinyi Adalbert, a nemzetközi kalandor ismét felbukkant Szabadkán. Hogy mi okból, azt nem tudni, de Berényi Béla ma is körözés alatt áll Magyarországon, ezért a névtelen levél nyomban megdobogtatta a detektivi sziveket és keresésére Indultak a /zabósegédböl brazillal ültetvényessé vedlett Szélhámosnak, keresték egykop lakásán, a Biró-utca 26. szám alatt, ott azonban nem találták. Megtudták viszont, hogy Berényi csak rövid időt töltött Szabadkán, tovább utazott Szent Fülöp községbe rokoni látogatóba, ott bizonyára megtalálható, Meg is találták. A csendőrség vette pártfogásába a rendőrség megkeresésére, behozták Szabadkára, hogy számot adhasson legutóbbi viselt dolgairól és hogy számon kérjék tőle azt, amiért ma is körözés alatt áll. Berényi de Blrinylt jól Ismerik Szabadkán, Azután, hogy a kommun alatti szerepléséért kapott börtönbüntetését kitöltötte, itt is lebukott holmi apróbb csalásokért, kapott érte vagy másfél évet, ezt ts kitöltötte becsülettel, azután ismét eltűnt, hogy csak hosszú évek után tisztelje meg a várost látogatásával, íjppen ezért általános feltűnést Keltett, amikor 1936-ban felbukkant a szabadkai utcákon egy elegáns luxusautó, vadonatúj, a volánnál soffőr és a hátsó Ülésén tip-top úriember vastag bőrszivarral. Ez az elegáns ur nem volt más,, mint Berényi de Birinyi Adalbert. Meglátogatta a szerkesztőséget, hanyag eleganciával osztogatta a fémtokba zárt valódi Havannákat és az érdeklődésre nagy bőbeszédűséggel tálalta fel legújabb meséjét, amely abban csúcsosodott ki. hogy bizony Brazíliában kávéültetvénye van, százezreket keres nemes délamerikai valutában és szabadkai látogatását csupán annak köszönhetjük, hogy megbízást kapott az angol udvartól, — Van ugyanis egy bélyeggyüjternényerh —- mondotta — erre esett ra Őfelsége , mindenáron meg akarja vásárolni és már harmincmillió dinárt Ígért érte. ■ Nem hittünk egy szót sem a Haséból, de elvitt elegáns kocsiján a lakására és megmutatta a gyűjteményt. Valóban impozáns kollekció volt, a jó ég tudja, hogyan jutott hozzá. Aztán el viharzott Szabadkáról és egészen mostanáig senki sem hallott felőle. Hol járt. merre járt ez a nagystílű világcsavargó, aki határozott fellénésével annyira nieg tudta szédíteni az , mbeseket. mindmáig ismeretlen volt »lőttünk már pedig •— mint a rendőrségen tett vallomásából kiderül — igen kalandos az az ut, amelyet 1936 óla Szabadkától Szabadkáig megtett. Német útlevél a mellényzsebbeii Elsőosztályu jeggyel utazott !e Szén Fülöpre és csuklóján karpereccel döcögött be barmadosz.tályon Szabadkára. Rettenetes dühös volt, amikor átlépte a rendőrségi, épület küszöbét. — Kikérem, magamnak eit az eljárást toporzékolt — majd megmutatom én, elvégre a német ha.drereg egyik tisztjével nem lehet igy elbánni , . . Mi tagadás, erre a kijelentésére kissé meghökkentek a detek'ivosztálvon, talán csak nem fogtak mellé? Bizonytalanul tették fel az első kérdést: — Nemde Hegyeshalomnál lépte át a határt és ott azt mondotta, hogy Szabadkára utazik, s mégis Szent Fülöpön- kötött ki. — Ez kérem nem lényeges, lényegei az, hogy engem idehoztak anélkül, hogy tudnák, ki vagyok. Ezzel elővette útlevelét. Szabályos német útlevél, Berényi Adalbert névre, a foglalkozás rovatbari pedig az áll: Mu rtner Hauptmann. A detektív nem hitt a szemének s csak morzsolta a szavakat: — Tengerészkapitány .., — Igen kérem — vágott közbe Berényi — tangerészkapitány, még pedig a német haditengerészetnél, Illetve már nem is kapitány, mért legutóbbi hőstettemért őrnaggyá léptettek elő. Fellépése határőzott volt, annyira, hogy már a rendőrségen is kezdtek hinni tévedésükben. Udvarias szavak kíséretében szabadjára is engedték volna már. de óvatosságból megkérdezték telefonon Budapestet és Budapestről azt az utasítást adták, hogy az első vonattal továbbítsák a fővárosba. Most már Berényi de Birinyi hökkent meg, de azért igyekezett ura naradní a helyzetnek. Fantasztikus mesébe kezdett, hogy jobb véleményre birja a rendőrséget. „Kérdezzék inege Vnrgast...“ — Önök azt hiszik, hogy én szélhámos vagyok. Hogy ki vagyok, azt könnyen megtudhatják, kérdezzék meg Vargast, a brazil köztársaság elnökét. Nagyon jó barátom. Az majd elmondja ■.. — Úgy kezdődött ez a barátság. — adta mindiárt a magyarázatot is, — hogy amikor kikerültem Brazíliába, pénzemet kávéültetvénybe fektettem és birtokom szomszédos volt Vargas elnök birtokával. Gyakran összejöttünk és megbarátkoztunk. Nem egvszer nála ebédeltem, igen kitüntető módon bánt velem, már arról is szó volt, hogy mandátumot vállalok, amikor közbejött egy kellemetlen incidens Beleszaladt ugyanis egy volt honvédszázadosba, aki felismerte és mint veszedelmes kommunistát leleplezte. Ezek után nem maradhatott Brazíliában, csapot, papot, ültetvényt és Vargast hátrahogyva visszavitorlázott Európába-1936-ban történt, amikor bőrszivarosan meg Sem állt Szabadkáig. „Meg aztán Francot is barátaim közé sorozhatom“ Aztán, hogy Szabadkáról megint eltűnt, nézzük, mit csinált, mert erre vonatkozóan kimerítő felvilágosítással szolgák a rendőrségen, s annyira meggyőzően, hogy niár-már a felügyelőket is levete a lábukról— Braziliából csupán bélyeggyüjteményemet hoztam haza s útközben vásároltam még egy luxuskocsit. Ügy terveztem, hogy a rokonok meglátogatása után kimegyek Londonba, mert a király m&r régóta alkudott bélyeggyűjteményzmre. Minthogy a kávéültetvényből még zacc sem maradt, a bélyegeken túl akartam adni. Hárommillió pengő is pénz- Nem igaz? De sajnos mielőtt a csatorna felé vettem utamat, lerobogtam kissé Dalmáciába, ott azután komoly baleset ért, az autóm tönkrement és elpusztult a bélyeggyíijteményem.. Mint mondja. London helyett Spanyolország felé vette útját. Épp javában dúlt a polgárháború s ő bizony gondolva egy merészet, beállt Franco katonájának. Végigküzdötte a polgárháborút s eztdő alatt, alkalma volt Franco tábornokot is megismerni. — Nogyon megszeretett az öregur — patakzott belőle tovább a szó — barátjává fogadott és kitüntetett bizalmával. Amikor pedig győztünk, ajánlólevelet adott a svájci szövetségi tanács elnökéhez, mert a svájci hegyek között akartam kipihenni fáradalmaimat... Svájcban ért a háború kitörése. Nyughatatlan vérem nem hagyott békében, önként jelentkeztem katonának a német hadseregbe. ' Ez Az U 27 parancsnoki \vd\án A továbbiakban igy beszélt: — A német haadseregben örömmel fogadtak, miután igazoltam magam, hogy már hosszabb időt töltöttem a oelga kereskedelmi tengerészeinél. A németeknél persze a haditengerészethez oszlottak be kapitányi rangban és egy buvárnaszádra kerültem. A francia partok mentén tornedózgattunk, amikor ismét pech ért. a franciák elfogtak és hadifogságba kerültem. Hónapokon keresztül ettem a hadifoglyok szánalmas kenyerét, de egy napon sikerült megszöknöm, elértem a német vonalat és ismét szolgálatba léptem. Mint mondja, őrnaggyá léptettek elő és rábízták az U 27-et. Ennek a ouvárhajónak lett a parancsnoka. ■— Számtalan csatában vettem részt — mondja büszkén — egyszer meg is torpedóztak. Akkor megsebesültem, egy szilánk levitte a fél oldalamat, ha kívánják, meg is mutatom, mert amit én mondok, az szentigaz, nem csalás es nem ámítás. Már készült levetkőzni, hogy bizonyítékkal szolgáljon, de a detektívek intettek, hogy folytassa. — Nincs több mondanivalóm. Azért jöttem, hogy pihenjek s ime, ez lett a pihenés véve. Berényi de Birinyi Adalbert jelenle* Budanesten „tartózkodik“. Hogy mi lesz a további sorsa, az ismeretlen. De lény az, hogy még hallani fogunk róla. Nem olyan fickó ő, aki nem kívánkozik a nagy nyilvánosság elé. (M. L.) Em eket állítottak Re Rsdnaborbereken Radnahorberék, október 11. Kegy elites ünnepség zajlott le vasárnap délelőtt az ttnökő lábánál fekvő festőién szép Radnaborbereken, ahol annakidején Rnnényih Sándor, Erdély néhai nagy költője a megszállás évei alatt annyiszor keresett és tatáit megnyugtató menedéket testi és lelki zaklatásaira és ahol annyi gyönyörű versét irta. Reményik Sándor baráti köre eznlltalommal avatta fel a földművelésügyi minisztérium üdülőtelepén azt a hűsítő forrásv kutat, amely mától fogva Reményik Sándm nevét viseü és emlékét örökíti még Itt e1 töltött napjainak. A diSzeR kivitelű kút ke niénv gránitkővel van kirakva s föld felett: részén fekete márványtáblán aranybetü’-'•*' egy RentényOc-versszftk olvasható: . Most elsüllyedt a nagyvilág Csak a völgy van s a vadvizek ’1'6lülc tanulok énekelni, Rajok nézek, bennük hiszek. Hadd zúgjanak a vadvizek." A „Reményik-kut“ felavatására Kolozsvárról több, mint száztagú csoport kelt útra gépkocsikon és vonaton, hogy résztvegyenek a vasárnap lezajlott kegyeletes ünnepségen. Á megjelentek között ott láttuk Balogh Vilmos dr. miniszteri osztályfőnököt, a földművelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltsége vezetőjét, Vékás Lajos dr. ítélőtáblái elnököt, Sztnolenszicy László dr. Szolnok-Doboka-vármegye alispánját, Tavaszy Sándor dr. református püspökhelyet':est, Imre Kálmán dr. vezérigazgatót és fe'eségét, aki Reményik Sándornak egyetlen életbenlévö testvére, NyWedy Géza dr. miniszteri tanácsost, a földhirtókpoiitika erdélyi kirendeltsége, vezetőjét, Kós Károlyt, Gyulay Zoltán dr. egyetemi tanárt és még sok másokat Re mányik Sándor barátai és tisztelői közül. A „Reményik-kut“ felavató ünnepsége előtt a megjelentek istentiszteleten vettek részt, amelyen László Dezső esperes, teológiai magántanár hirdette az igét. László Dezső prédikációjában megemlékezett a nagy költőről, mint Isten kiválasztottjáról, akit Isteif arra hivatott el, hogy amig számára egy percnyi nyugodalmat nem adott, általa másokat lelki nyugalomra és bizakodásra Intsen. Az istentisztelet után az egybegyűltek a felavatandó kút köré sereglettek a környéki maroknyi magyarságával együtt s aztán megkezdődött az ünnepség. Elsőnek Balogh Vilmos dr. lépett a kút mellé, elmondotta, hogy Reményik Sándor baráti körének néhány tagja vetette fel azt a gondolatot, hogy ezen az üdülőtelepen, ahol Reményik Sándor huzamosabb ideig tartózkodott évervaént s amely ma a földművelésügyi minisztériumé, a földművelésügyi minisztérium tegye ismertté a közönség szélesebb réteget előtt is az ö emlékét. Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter örömmel adta hozzájárulását ahhoz, hogy az épülőfélben lévő kút, ha egyszer készen lesz, ennek az örökké zugó havasi pataknak a partján, a „Vadvizek zügásán« költőjének, Reményik Sándornak a nevét viselje. Balogh Vilmos dr, ugyanakkor bejelentette, hogy emléktáblával jelöli meg a földművelésügyi minisztérium azt a szobát, ahol Reményik Sándor huzamosabb ideig lakott S Rcményik-vzrtsorokat helyeznek el a völgy különböző pontjain, hogy Radnaborberek vendégel a nagy költő ihletett irányítása mellett Szemlélhessék a vidék szépségeit. Balogh Vilmos dr. ezután diszes babérkoszorút helyezett el a kút márványtáblájára a földművelésügyi minisztérium tisztviselői kara nevében s utána pedig Török Erzsébet elöadómüvésznő szavalt Rcménj/lk Sándor „Vadvizek zúgására“ című köteté csodálatosan szép verseiből. Török Erzsébet után Távószy Sándor dr, lépett a kút melletti emelvényre és magáS- szárnyalásu emlékbeszédet moiidőtt a költőről, aki gránitnál maradandóbb emlékét állított verseiben Radnaborberéknék. Bevezető szaraiban elmondotta, hogy 120 éSZtendőVél ezelőtt Debrecseni Márton itt irta mág Radnaborbereken a „Kievi cßata“ cimü hősi magyar époszát s ezelőtt 20 évvel Reményik • Sándor itt irta a „Vadvizek zúgásán« clmli verseskötet V) — Éppen ezért, ez a föld nemcsak politikailag magyar, de magyar a magyár szellem alkotásának a jogán is — folytatta. — Ez a kút mától fogva Reményik Sándor nevét viseli. De egyben azokat az Időket Is megörökíti, amikor 1918 után Végvári Itt találkozott Reményikkel. Akkor, amikor körülöttünk -minden összeomlott, Végvárt* Reménylk, a nagy magyar katafalk főpapja ide vonult vissza először 1921-ben, hogy itt jusson el hivatásának megértéséig és hivatástudatának hősi formábaöntésélg. Itt születtek a Vég vári-versek, amelyek a nemzet* leöziség zavarában bátran sikraszállottak a» örök és osztatlan magyarság mellett. Ezek* ben a versekben hirdette a földi Brdélyeru túl a lelki Erdélyt, a földi Magyarországon* túl a lelki Magyarországot, amely mindenütt> ott van, ahol magyar él. . . Amit a hegyektől, szikláktól és vadvizektől kapott a-költő, versekké, lélekké formálva adta oda az elnyomatások alatt görnyedő nemzetének kenyér helyett és ország helyett és a reménytelenségben Is feltámadásról énekelt. Számára ez a hely nem a szórakozást, nem ág üdülést jelentette, hanem annál sokkal többet. Ezért a „többért“ kellett megörökítenünk méltó módon és éppen itt, az ő emlékét — fejezte be emlpkbeszédét Tavaszy Sándor. Ezután újból Török Erzsébet szavalta Reményik leghatásosabb verseit, majd /dróSi Andor esperes, teológiai magántanár emlékezett meg kegyeletes szavakkal Remétii,ik Sándorról s azután az emléktáblára .».helyezte a költő baráti körének a nagyközönség nevében a diszes babérkoszorút. Az ünnepség végén az egybegyültjk a Szózatot énekelték él. —- A Szolnoki Müvésztelep kiállítás** Nagyváradon. Nagyváradról jelenti a Man I gyár Távlistí Iroda: Vasárnap délelőtt nyltották meg Nagyváradon a Szolnoki MO- vésztelep kiállítását. Ez a kiállítás az első nagyóbbszabásu képzőművészeti kiállítás Nagyváradon a visszatérés óta. A kiállításon a Szo'noki Müvészteílep negyven művésze vesz részt. ;-V ! •• w' FERENCJ0ZS£c /-• ' r ■ - . ? ’ KESERUVIZ
