Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-10 / 229. szám
KiietiUjsxg 9 Metamorfózis Nagyon kopott, mindig éhes és sovány, de szemfüles és szívós volt. Keményen küzdött, vergődött abban a nagy kavargásban, kapkodásban és marakodásban, amit általánosan életküzdelemnek neveznek. Élni akart, a mindennapi kenyeret akarta és még a többit is, az úgynevezett szükségleteket. Már gyermekkorában megtanulta, hogy ingyen nem adnak semmit. Mindenért fizetni kell. Neki nem volt pénze. Csak nagycsontu öklén s kemény marka. Munkával fizetett. Ha dolgozni engedték. Zord idők jártak abban az időben erre-felé, magyar embernek még a munkája sem kellett. Emiatt állandóan résen kellett legyen. Résen is volt s megragadott minden kínálkozó alkalmat. Dolgozott. Mindent és mindenfelé, szerteszét. Keveset keresett, ellenben nagyon sok krumplipaprikást vacsorázott, megszerette a sárgarépa főzeléket és megtanulta megbecsülni a pénzt. Ritkán volt kedve fütyörészni és fickándozni, de szívből tudott nevetni és megértette, hogy a szegénység még nem a legrosszabb és legszörnyüségesebíb ezen a világon. Nyugodtan aludt. Pihenten s édes szájaizzel ébredt. Nyújtózkodott s megreszketett lelkében az épség és egészségérzésének boldogító tudata. Megivott egy pohár friss vizet és nekivágott a világnak. Éltette s tüzelte a reménység, hogy lesz még jobb sorsa is. Hitt és bízott önmagában, lelki és testi erejében. — Amíg dolgozni tudok, nem félek az élettől — mondotta akkor. — Nem tartozom senkinek. Amim van, az az enyém, szegény vagyok, de nincsenek gondjaim, van azonban néhány jó emSberem, akiket szeretek, megbecsülök, mert ők is megbecsülnek engem. így beszélt akkor s ha találkoztunk, melegen megráztuk egymás kezét. Zord idők voltak akkor. Az idő telt, mert az idő mindig múlik és benne minden megváltozik,-* Most jövök a Talpraállitási Bizottságtól ■— lihegte kipirulton a barátom. Már beadtam hetvenkét aktát. Még be kell nyújtanom egy bizonyítványt is arról, hogy milyen magatartást tanúsítottam a zimankóé időkben és akkor talpraállítanak — mondotta s az arca ragyogott a boldogságtól. — Állást kaptáit — kérdeztem. — A, legyintett, kell is nekem állás, — mondotta szinte sértődötten. Közgazdasági tevékenységet fejtek majd ki, ha megkapom a pénzt. — Sok szerencsét — mondottam, s elbúcsúztunk. ■)(■ Pénzt kapott. Talpraállott. Megkezdte közgazdasági tevékenységét. Mindezt csak úgy futtában mesélte nekem. Sietett. Csak annyit láttam, hogy uj zöld kalapja van és sárgacipöje.-* — Maguknál már nem lehet kosztolni — lökte vissza az étlapot a pincérnek. Ez az örökös bécsiszélet és fatányéros. Nyakig vagyok velük. Odadobott egy pengő borravalót és elment olyan vendéglőbe, ahol szárnyast és halat tálalnak. Nagyszerűen tevékenykedik a közgazdaság területén — gondoltam és megcsodáltam az elegáns ruháját. •* — Több gondot fordíthatnál a külsődre. Látod, itt mindenki estélyi ruhában van s te gyűrötten, s kopottan ténferegsz köztünk — szól s faképnél hagyott. Máskülönben vidám, gondtalan volt és a kövéredés kezdetén. ■* Fokozatosan hízott. Gömbölyded lett. Mindig sietett és mind idegesebbé vált. Már olyan ideges lett, hogy köszönés nélkül ment el mellettem s ha a szemeközé néztem, elkezdett pislogni. Az idő múlott. * A méregdrága étkezökocsiban találkoztunk. Nem evett csak ivott. Drága és erős italokat.-r~ Ismersz te egy jó ügyvédet — kérdezte és úgy nézett rám, mint akinek a torkát fogják. — Én igen, — válaszoltam — ismerek kettőt is. Az egyik gyomorsavas, a másik szeplős. Nagyszerű emberek. — Nekem olyan kell — mondotta sürgetően, aki az „ügybe teljes erővel belefekszik“ — tudod — olyan, aki rámenős. A közgazdasági élet nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt ti laikusok gondoljátok — tette hozzá magyarázólag, még rendes idő ben sem. Hát még a mai világban. — Igen — válaszoltam. — Úgy félfüllel hallottam valamit arról, hogy a közgazdasági élet ma nagyon síkos, csúszós, dehát ctz ember vigyáz magára és ilyen területen nem csinál merészebb és bonyolultabb mozgásokat. —• Nem értesz te ehhez — válaszolta és amint összeroskadva üveges szemmel, magaelémeredve ült előttem, egyáltalán nem látszott rajta, hogy nem is olyan régen talpraállitották, ä g TÚRÁN LAJOS 1943. OKTÓBER 10. Kétezeréves római leletekre bukkantak Kidé és Csomafája kézségek határában Már eddig feliáriák Julius Elius római földbirtokos kastélyát, házi berendezéseit és sok más értékes leletet Kidé, október 9. Még a* első világháború elönti esztendőben történt, hogy Iírisán Mihály a kidéi völgy torkolatában, a Kide-patak partján szántás közben hat darab díszes faragásu köre bukkant, amelyeket az eke vasa vetett ki a barázdából- De került elő a szántás nyomán, a tclevényes földből, egyéb lelet is. Téglák, tető-cserepek, sőt egy gyönyörű müvü bronz-kulcs Is. A leletnek hamar hire ment, sőt a tudományos körök is érdeklődni kezdtek iránta- így történt aztán, hogy Buday Árpád, a nagyhírű régész és munkatársai kiszállottak a helyszínre s ott tanulmányokat végeztek- A felszínre került faragásos kövekről megállapították, hogy azok római korból származó fogadalmi oltárkövek. Alapos vizsgálat után még a fogadalmi oltárkövek felírását is megfejlették s minden kétséget kizáróan megállapítottak, hogy azokat egy Iulius Elius nevű romai földesur emelte, akinek a mai Domborhegy alatt, Kidé és Csornára j a között, a Kide-patak balpartján állott a kastélya, Krisztus után a második század végén vagy a harmadik század elején. A fogadalmi olBárköveket aztán beszállították a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeumba s azok ma is ott láthatók. Már abban az időben elhatározták, hogy a római település helyén ásatásokba kezdenek, de jött a világháború s az ásatások elmaradtak- Knsán Mihály pedig tovább szántotta földjét és minden évben, minden uj barázda felhasításakor újabb leletek kerültek napvilágra . . • Az elmúlt esztendőben Méry István, az Erdélyi Tudományos Intézet tanára a kidéi református templom közvetlen közelében ásatásokat folytatott, amelyek során értékes magyar települési leletekre bukkant- A fiatal tudós azután újabb nyomok után kutatott a kidéi, csomafájai és a borsai határban- BejiárBa az egész vidéket s a Kidé és Csomafája közötti határrészben, amelynek a neve „Határköz‘, a Domborhegy alatt felszínre került újabb cserép-darabokból megállapította, hogy azon a helyen valóban római településnek kellett lennie. A helyszíni pontos felvétolezések után aztán ezév szeptember elején Rt Domborhegy alatt az Erdélyi Tudományos In (tízet megbizásából Székely Zoltán dr. a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Muzeum őre irányításával, megkezdődtek a komoly feltárási munkálatok. Azóta aztán az ásatási és fclllirási munkálatok szakadatlanul folynak s már eddig olyan gazdag eredménynyd jártak, amilyenre az ásatások megkezdése előtt még gondolni sem mertek , . . Már az ásatások első napján hatalmas, majdnem egy méter széles kőkerítésre bukkantak, amelyen alig arasznyi földréteg vollt- A kerítést, amely körülbelül egy félhóldnyi területet övezett körül, kemény malter kötőanyaggal emelték, szabályosan alakítót«, a sarkokon pedig szépen faragott kőkockákból. Az építési eljárás nyomán azt is megállapították, hogy az épület nem katonai erődítmény, nem castrum, hanem polgári település volt- A keménykötésü falakat már fel is tárták- A Domborhegy felé a hossza kereken száz méter. Ez volt az egykori külső kerítés Az ásatások színhelyét Székely Zoltán dr. muzemnőrrel és Méry István tanárral járjuk be és hallgatjuk szakszerű magyayrázataikat- Ahogyan a feltárt hatalmas védőfrl mentén végighaladunk, lópten-nyomon a közel kétezer éves kultúra törmelékein járunk. Elérünk egy magában álló 13 méter hosszú és 7 méter széles helyiség kiásott falaihoz, majd tovább haladunk keleti irányba, hogy a lezáró kőkerítés déli oldalánál egy újabb nagy épülettömböt szemléljünk meg, amelynek a feltárása éppen most folyik. Szobák és egyéb lakóhelyiségek sorakoznak egymás mellé, majd tovább valószínűleg a gazdasági épületek áll-Terazző padozat alatt ugyanis egészen körbefutó, nagyszerűen megépített fűtőberendezésre találtak! . * . A faiak mentén pedig vizvezetékcsövek futoak végig- A déli félkörös apsis feltárása most van folyamatban. Ez sokkal épebb állapotban maradt fenn, mint például az északi, amelyet boltivszerüleg raktak csodálatosan szépen faragott terméskövekből és keményre ég ellett téglákból. “ A több, mint kétezer éves falak feltárása napról-napra, lépésrőHépésre uj meglepetéseket rejtegetett — mondja Székely Zoltán dr. Itt például — mutallja — öt cserép urnát találtunk meg az elhamvasztott halottak hamvaival. Az urnák mellett találtunk egy kovácsol« vasból készült mécsest és egy ugyancsak kovácsolt vasból készült horgot. — A Keleti Újság kiküldött munkatársától, — zárófala s ennek a belsejéhez építették a lakást és a gazdasági épületeken Az épületek cseréppel vollak befedve s a felszínre került úgynevezett „kupás“ fedőcserepekből azt is megállapították, hogy az épületeknek nem félszeres, de egész fedelük volt. A magánjellegű épületben, amely méreteinél fogva egész kastiílyszerü lehetett, lakott IULIUS ELIUS a provinciális római földesur és családjaövé volt az egész környék földje, erdeje, körülbelül három mai falu határa, mert a harmadik faluban már újabb korabeli római település nyomai sejthetők. haltak- Az egykori lakószobák falát festett falréteg borította. Ennek is látszik még a pontos nyoma. Kék, vörös és Iilaszinü falrétegek mállottak le a falakról, de van olyan ép réteg még most is, amelyekből pontosan lehet következtetni a festett fut színére. A szobák padozata terazzóból van, amelynek anyaga vörös téglaporból és mészhabarcsból állott- A terazzó padozat — ahol most állunk — körülbelül egy négyzeltméternyi területen teljesen épen megmaradt- Amikor óvatosan felfejtették a cement keménységű padozatot, csak akkor jött ám a valódi meglepetés: Ez a helyiség sokkal kisebb' a többinél, de a jelek szerint díszesebb is lehetett- Bolthajtásos mennyezete volB s bizonyára semmi egyéb célt nem szolgált, mint az urnában őrzött családtagok elhamvasztott földi maradványait, mellettük az örökmécsessel. Az ö« urna közül csak az egyik maradt meg majdnem teljesen épen, de a többieket Is össze leheteti Illeszteni-Tovább lépdelünk a feltárt falak mentén s nem győzünk elege« csodálko»ni azon, hogy annyi viharos század után mé; ma is teljiesen ép az a részük, amely vagy a földbe süiyedt, vagy pedig idő múltán telt fel televénnyel. A falak kötőanyaga egyébként olyan kemény, hogy szikrázik rajtuk a csákány, amikor kemény ütésekkel belevágnak-Konyha és evőeszközök Székely Zoltán dr- ezután elveze# egy másik helységhez, amely minden valószínűség szerint az egykori római földesur konyhája lehetett. Ebben a helyiségben ugyanis evőeszközökre bukkantak. Kacorszerü kés, tányérok darabjai, sőt üvegedények törmelékei kerültek elő. De minden szoba helyén találtak vastárgyaka«, ajtó sarkokat, zárakat- Megtudjuk, hogy a terület tulajdonosa még 30 évvel ezelőtt egy gyönyörű müvü bronzból készült kulcsot is talált az eke nyomán, amit most aztán megvásároltak «öle a muzeum részére. Ezzel egyidőben talált Krisán Mihály saját vallomása szerint „valami“ rozsdás gyöngyöket, de ezeket még a megszállás alatt eladta — már nem is tudja kinek, Kolozsváron . • , Megtudjuk, hogy az egyik helyiségben egy teljesen ép csontvázat is talltak- Amint már említettük, a település egykori tulajdonosa Ivlius Eiius római földesur volt. Az ásatások során hamvasztásos temetkezés nyomaira bukkantak — hiszen megtalálták az elhunyt családtagok urnába zárt, elhamvasztott földi maradványait is, — annál rejtélyesebb tehát a megtalált férfi-csontváz eredete. A csontvázat egyébként az egyik kisebb méretű szobában találták meg. Melleüte egy csomó szabálytalan alakú kődarab volt s a csontváz derékszögben feküdt a szoba sarkában. Nem lehetetlen, hogy talán ennek a csontváznak a tulajdonosa lehetett az egykori római várkastély utolsó ura, aki a vidéket elözönlő uj hódítók áldozatául esett ... De ez már romantika, maradjunk csak a kézzelfogható valóságok birodalmában- Mert ezen a helyen a kézzelfogható bizonyítékok egész garmadáját találjuk még romjaiban is annak a magasfoku civilizációnak, ami m régi rómaiak életét jellemezte Erdély földjén s «örténetesen c.pen ennek a kis falunak a határában. Az egykori település teljes feltárása még nem történt meg- Egy hónap óta mindennap 14 ember dolgozik Székely Zoltán dr. irányításával a feltárási munkálatokon s közben a kidéi és csomafájai határból újabb és újabb leleteket jelentenek. A valóban értékes leleteket nem lehet mind fellárni. mert arra sem elegendő idő, sem pedig elegendő pénz nincs. — De ez nem is lehet a teljes célunk — mondja Székely Zoltán dr., — mert a mi célunk csupán a hitelesités. Hitelesen megállapítani, hogy ezen a vidéken milyen kultúrák s települések voltak Ezt csináljuk itt is. És ha alaposabban meggondoljuk, akaratlanul ezt csinálja az a földműves is, aki beállítja ekéjét a földbe és szántani kezd- Az eke nyomán újabb és újabb leletek kerülnek felszínre s mi a földmives után, a tudomány mívesei hitelesítjük a leleteket, hogy egykor majd a történész végre valóban úgy áHithassa össze ennek a földnek a történetét, hogy az minden elfogultságtól és romantikától mentes legyen , , , , *w bíró janos mozi-műsorok ÁRPÁD Filmszínház: Garconlakás kiadó. Fősz.: Turay, Rajnay, Simor, id. Latabár. Előadások kezdete 3, 5, 7 órakor. Vasárnap d. e. fél 12-kor matiné olcsó heäyár&kkal. CORVIN: Szerelmi láz. Főszerepben: Dajka Margit, Csortos Gyula, Tímár József, Romváry Gertrud, Makiári Zoltán, Újvári Lajos. Előadások uj kezdési ideje: 1Z4, ?4®’ óra. Vasárnap és ünnepnap dl e. íí és d. u. 1^2-töl is. EGYETEM-mozgó: Anyámasszony katonája. Előadások kezdete 3, 5 és 7 órakor. ERD2LY mozgó: A harmincadik. Főszerepben: Páger Antal, Pelsöczy Irén, Somlay Artur, Juhász József. Előadások kezdete: 3, 5, 7. Vasárnap d. e. II órai kezdettel matiné. MÁTYÁS KIRALY-mozgó: Jómadár. Fősa.: Pelsöczy Irén, Ajtay Andor, Szitassy, Mály, Vaszary. Előadások kezdete: 4, 9 és 8 órakor. Vasárnap d. e. 11-kor martnát RÁKÓCZI mozgó: Egy asszony visszaesés Főszerepben: Tasnády Fekete Mária, Jé* vor Pál, Somlyai, Csortos. Az előadások kezedete d. u. 3, 5, 7 órakor. Vasámag délelőtt 11 órakor matiné. JÓ ABU ÉS Jö HIRDETÉS ALAPJA A JÖ Ü2LETMPKETÍTES PAHNOM BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Ko' ye'em SZÁLLÓ Fgjjáqtjas szobád 6*—P-főI 12’ P-ig Kétágas szobák 9‘— P-től 18-— P-ig Éttermében Veres Káro'y és cigányzenekara muzsikál Elismerten ki?d!ó konyha, Polgárt árak. £gy ősi kultúra törmelékeiti Kétezeréves központi fűtés Hatalmas kőkei i és
