Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-09 / 228. szám

^ ^ VCá. i l w W V ÁŰÜDJLPfiSÍ V _ »*P lRLlMSSXv^tSR11 Sgom MAr»TELJES HETI 2943 október 9 -------=-----—------------------------------­^5Vf. , -RÁDIÓ-MŰSOR Ara 16 filléi ELŐFIZETÉSI AKAR: 1 HÓKA 4.30, NE- I I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ j HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 228. SZÍJ! I NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. ÉVRE 49.60 PENGŐ. - POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG I TELEFON: 15-08. - POSTAFIÓK: 71 SZ. PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72U8. £ § KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA» Megkeztíöáöíí a német megtorlás t LONDONT KÉT EGYMÁSUTÁN! ÉJSZAKA bbbbm—m—mHinwnrwiwiBTiH'mirwnr"'- ■»»»■— BORZALMAS ERŐVEL BOMBÁZTÁK A NÉMET REPÜLŐK Pénteken reggel még ötven helyen égtek a bombák okozta tüzek az angol fővárosban Hitler vezér az arcvonal és az otthon egységének fontosságát hangoztatta a vezér! főhadiszálláson tartott tanácskozáson \ keleti arcvonáson ai bolsevisták u§ támadás! indít olI«8t Fermolinál veszélyes helyzetbe került Montgomery főhadiszállása AZ ANGOL FŐVÁROS két egymásután következő éjszakán át érezte már a német légi haderő csapásait. Csütörtökre és pén­tekre virradó éjjel a német repülőgépek be­hatoltak London légiterébe és nehéz űrmé­retű bombákat dobtak az angol főváros ka­tonai célpontjaira. Péntekre virradó éjjel bombázták Norvichot is. A német hivata­los jelentés mindössze annyit mond, hogy a német gépek támadása mindkét városban nagy tüzeket okozott. A brit hírszolgálat megállapítja, hogy Londonnak két év óta nem volt része ilyen hatalmas légitámadásban. A német repülők a város Igen sok területére dobtak le bom­bát, nagy károkat okoztak és sok a halott is. A robbanások megrázkódtatták az egész várost és a sok helyen felcsapó tüzek mesz­­sze hirdették, hogy a német légi haderő megkezdte megtorló támadásait. Az angol rádió közlése szerint a tüzek ötvennél több helyen még pénteken reggel is égtek. Az angolszász hírverés hosszú hónapokon keresztül hirdette, hogy a brit légi haderő könyörtelenül sújt le a német városokra és valóban nagyon sok német városban a mű­emlékek, kórházak és Iskolák romjainak so­rozata hirdeti ennek a szándéknak megvaló­sítását. Német részről mindannyiszor han­goztatták, hogy nem fogják tétlenül nézni az angol és amerikai repülők tevékenységét és a megtorlás adott Időben elkövetkezik. A most London ellen intézett két támadást a' megtorlások bevezetőjéül tekinthetjük. A német légi haderő ütőképességéről be­szélt Milch német vezértábomagy egyik leg­­legutóbbi beszédében. Közölte többek között, hogy az elmúlt háborús esztendőkben a né­met légi haderő 35 millió bombát dobott le, több mint 61 ezer ellenséges repü’őgépet lőtt le, 6 millió hruitoregiszter tonna hajó­­teret süllyesztett el s 12.9 millió tonna el­lenséges hajóteret rongált meg. A német haderő másik hatalmas fegyve­réről, a tengeralattjárókról Dönitz tenger­nagy nyilatkozott. Hangoztatta, hogy az el­lenség erőfeszítései előidézték ugyan a bu­­várhajók által elsüllyesztett hajótér nagy­ságának ingadozását, ennek ellenére Német­ország ellenségeinek mégis a buvárhajóbarc okozza az egyik legnagyobb gondot. Ez a küzdelem — mondotta — a távolabbi jövő­ben döntő jelentőségű lehet a háború szem­pontjából és az ellenséget majd olyan ten­geri csaták elé állítja, amelyek hatalmasab­bak lesznek az eddigieknél. A német tudo­mány nem adta és nem adja fel a harcot s ha az ellenség uj módszereket talál ki, a német tengeralattjárók is egyre tökéleteseb­ben indulnak a küzdelembe. EURÓPA NYUGATI PARTJAINAK MEGROHANÁS A a támadó hatalomra egyet jelentene az öngyilkossággal — jelentette ki Changier amerikai szenátor most befejezett európai utjának tapasztalatai alapján. Milne brit tábornagy is azon a véleményen van, hogy Európa nyugati arcvonalának megtá­madása nagyon kétséges értékű lenne és hogy Olaszországban is hosszú és fáradsá­gos hadjárattal kell számolni, amelynek eredményei csak korlátolt jelentőségűek le­hetnek. Ezekben az ellenséges oldalról származó kijelentésekben egyrészt ott van a beisme­rése annak, hogy a hadi helyzet Németor­szág és szövetségesei számára egyáltalában nem alakult kedvezőtlenül az utóbbi esemé­nyek során, másrészt azonban elő akarják készíteni a moszkvai hármas külügyminisz­teri értekezletet is s igyekeznek minél job­ban indokolni azt, hogy a Szovjet sürgető kívánságainak nem tehettek eleget s nem állították fel a második arcvonalat, amely­nek kérdése nyilvánvalóan erősen foglalkoz­tatni fogja a Moszkvában összeülő szövet­séges diplomatákat. Azt, hogy a szovjet fővárosban katonai kérdések is részletes megvitatásra kerülnek, mutatja, hogy Churchill miniszterelnök sze­mélyes katonai tanácsadóját, Ismay tábor­nokot, az angol hadügyminisztérium első vezérkari tisztjét is elküldi Moszkvába, hogy tanácsaival Edennek segítségére siessen. Edén egy másik kísérője lesz Olivér Harwey, a külügyminiszter magántitkára, Godefroy Wilson, a brit külügyminisztérium északi osztályának vezetője, aki annakidején Sir Stafford Cripps-et kisérte Moszkvába. Ott lesz Eden kíséretében William Strong, aki 1939-ben tagja volt a brit.—francia—orosz lárgyaló bizottságnak. Az amerikai bizottságot Hull külügymi­niszter vezeti s személyes jelenlétének ame­rikai körök nagy jelentőséget tulajdoníta­nak. A Stockholms Tidningen tudni véli. hogy Hull főképpen azt akarja megakadá­lyozni, hogy Eden területi engedményeket tegyen Sztálinnak s rá fog mutatni arra, — mondja a svéd lap — hogy a kisebb nem­zetek rovására történő területnövelés ellent­mond az amerikai külpolitika alapelveinek. Az egyik amerikai híriroda közlése szerint — amint a Nemzetközi Tájékoztató Iroda Stockholmból jelenti — Hull három pont­ból álló béketervet terjesztene elő. Az első pont megegyezést akar létrehozni a három nagyhatalom között arra nézve, hogy az összes politikai vitákat közös bizottsággal egyetértésben intézzék el. Ebbe a bizott­ságba később más államok is csatlakozhat­nának. Hull ezenkívül nemzetközi törvény­széket akar létesíteni az államok jogi vitái­• i ... nak elintézésére s végül védelmi szövetséget akar létrehozni az Egyesült Államok, An­glia és a Szovjet között, amely a jövőben meggátolná az összes nemzeteket, hogy akaratukat kisebb államokra erőszakkal kényszerítsék reá. A moszkvai megbeszélések előkészítésével függ össze amerikai források szerint Dawies volt amerikai moszkvai nagykövet mexikói útja is, ugyanis ezalatt alkalma volt tár­gyalni Umanszky ottani szovjet nagykövet­tel, Sztálin egyik benső bizalmi emberével. Dawies Roosevelt beleegyezésével tárgyalt Urnanszkyval s kérte, lépjen közbe Sztá­linnál, hogy Oy.háromhatalmi értekezlet út­jába ne gördítsen legyőzhetetlen akadályo­kat. Ugyancsak az értekezlet előkészítéséhez tartozik az a megbeszélés Is, amelyet Eden angol külügyminiszter a londoni menekült kormányok külügyminisztereivel tartott. A Budapesti Tudósító londoni jelentése szerint ennek a tanácskozásnak, tekintettel Eden közeli moszkvai útjára, fokozott fontosságot tulajdonítanak.-» A MÁSODIK ARCVONALRÓL német részről az a vélemény, hogy a szövetsége­sek már elmulasztották ennek létesítésére azt az időpontot, amelyben befolyásolhatták volna a keleti hadszíntérre vonatkozó német tervek megvalósítását. Megállapítják, hogy a német főparancsnokságot az olaszországi harcok nem kényszeritették jelentősebb had­erőnek a bolsevista frontról való elvonására. Keleten a német csapatoknak mindenütt si­került sértetlen harci erővel megszállaniok a számukra kijelölt vonalakat s az arcvonal­­rövidités nagy csapatrészeket szabadított fel. Arra a hírre, hogy a hetedik amerikai hadsereg állítólag az olasz Adria-parton Bari és Loggia között azzal a szándékkal vonult fel, hogy megkísérelje az átugrást a Balkánra, Berlinben ugyancsak azzal vála­szolnak, hogy a kedvező időpontot már itt is elvesztegették az ellenséges oldalon és a hadászati helyzet .mérlege ma a német csa­patok javára billent. A Balkán eleni táma­dását most az ellenséges oldalon különböző tervekkel igyekeznek indokolni az őszi és téli rossz közlekedési lehetőségekkel s végül még azzal is, hogy Moszkva hivatalos bele­egyezésére várnak. Úgy látszik, hogy Itt is a moszkvai értekezlet várható döntéseivel szeretnék indokolni a 'merész váüa'kozás elmaradását. * , GöBBELS DR., német birodalmi minisz­ter a Das Reich-ban irt legutóbbi cikkében a világhelyzet mérlegét vonja meg. Megál­lapítja, hogy különösen ellenséges oldalon a négy háborús év eltelte után bizonyos fá­radság mutatkozik. Ezt Churchill is be­ismerte legutóbbi beszédeiben. Néhány száz hivatásszerű háborús heccelőn és nyerész­kedőn kivül senki sincs, aki ne kivánná a gigászi világküzdelem végét. Azok a súlyos érdekellentétek azonban, amelyek a harcok elején fennállottak, egyáltalában nem ol­dódtak meg. Az ellenség most is meg akar­ja semmisíteni a német népet, a németek­nek azonban, ha nem akarnak elpusztulni, követelniük kell a szükséges létezési és fej­lődési lehetőségeket. Az egyetlen, amit a német nép önmagának bünül tudhatna be, csak az, hogy állandóan növekszik, gyara­podik és ezért élettérre van szüksége. Két­ségtelen azonban, hogy nem lehet minden német öngyilkos csak azért, hogy az ango­loknak ne kelljen többet tőlük félniök. A harc tehát keményen és nagy elhatározott­sággal folyik tovább és súlyos véráldozatot ró mindkét küzdő félre. A továbbiakban Göbbels rámutat arra, hogy a bolsevtzmus, a vele való szövetség nagyon veszedelmes játék Anglia szempontjából is. Ezzel a ve­szedelemmel Németország száll szembe és tartja fel azt az ellenséget, amely végered­ményben az egész földrészt fenyegeti. Fel­hozza Svédország példáját. Azt hiszik-e vájjon a svédek, Írja, hogy a Kreml tiszte­letben tartaná-e semlegességüket, vagy pe­dig, hogy a svéd haderő meg tudná tenni azt, amire a német haderő nem volt képes ? Németország védelmezi Erarópát, ezt a földrészt, amely ezt a védelmet nem is na­gyon érdemli meg. . NÉHÁNY NAPOS VISZONYLAGOS CSEND után a szovjet csapatok északon Veliki je Lukinál és Nyelevjnél, majd a kö­zépső és a déli szakaszon is újabb nagy tá­madásba kezdtek. A német hivatalos jelen­tés megállapítja, hogy az általános élénk harci tevékenység egy-egy szakaszon na­­gyobberejüvé fejlődött. A Velikije Lukinál felért szovjet betörés kibővítésére irányuló terveket a német ellenintézkedések meghiú­sítják. A német hadvezetőség a téli harcokra megtett már minden intézkedést. Jól érte­sült német helyen kijelentették, hogy már az egész német téli felszerelés, az utolsó kesztyű is ott van rendeltetési helyén, min­den intézkedés megtörtént a hadierő élel­mezésének teljes biztosítására és a fegyver­­gyártás terén is minden tekintetben alkal­mazkodtak a téli hadjárat követelményeihez. * DÉL-OLÁSZORSZAGBAN ELKESERE­DETT HARCOK FOLYNAK. Az angol fő­hadiszállás jelentése szerint a Termoli körüli küzdelmekben a 3-ik hadsereg egy Ideig \ \

Next

/
Thumbnails
Contents