Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-01 / 222. szám
KEimUjSXG S 1943. OKTÓBER 1. IMosfcltva és CsungLing A „Das Reich“ eimti nagy német hetilap legújabb számában érdekes cikk jelent meg, a lap távolkeleti, Pekingben dolgozó munkatársának tollából. A cikk igyekszik világos képet rajzolni a rendkívül bonyolult és zavaros orosz-kinai viszonyról. Az érdekes cikk gondolatmenetét az alábbiakban közöljük. A távolkeleti politikai kapcsolatokat mindig bizonyos homályosság jellemezte. Szövetségesek és ellenfelek egymáshoz való viszonyát itt nem lehet olyan tisztán és világosan lemérni, mint Európában. A nagy háromszög, J apán-Kina- Szovjetunió mindegyike háborúban van a távolkeleti nagyhatalmak egyikével, s legalább is látszólag, barátságos magátartást tanusit a másik iránt. Japán harcban áll Kinával, ugyanakkor azonban a Szovjet irányában eléggé barátságos álláspontot foglal el. A két szövetséges, a Szovjetunió és Kína között a kapcsolat nem nevezhető éppen barátinak, a barátsági szerződés ellenére sem- S bár ma Kinában van a legnagyobb kommunista párt és az egyetlen vörös hadsereg, mégis Csungking és Moszkva között inkább csak a világpolitikai események kényszeritették ki a szövetséget. A két hatalom viszonyát csak akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk a közöttük két évtizede fennálló kapcsolatokat. Ezeknek kiinduló pontja az a közös nyilatkozat volt, amit a köztársasági Kina nagy szervezője, Szunjatszen dr. (Csangkájsek apósa) és Joffe népbiztos, az akkori szovjet nagykövet tettek. Eszerint „Kinában nem állanak fenn a kommunista szovjetizmus sikerének lehetőségei“ és az egyetlen cél „a nemzeti egység és Kina teljes függetlensége lehet“. Ennek a nyilatkozatnak alapján aztán szoros kinai-szovjet együttműködés korszaka következett, ami Szűnj atszen szervezete, a Kuomintang és a kinai kommunista párt közös politikai frontjában nyilvánult meg. Bolsevista tanácsadó, Borodin és Galen faki később Blücher marsallnak nevezte magát), szervezték meg a Kuomintangot. Csangkájsek, akinek a csillaga akkoriban volt felkelőben, nem tanúsított különösebb megértést a bolsevizmus iránt, amikor nyiltan kijelentette, hogy Szunjatszen politikai végrendeletének végrehajtása a kommunizmus megvalósítását jelentené. Bár a következő években rohamosan növekedett a kommunisták befolyása s a párttagok száma is gyorsan emelkedett, még mindig kisebbségben voltak. Ennek ellenére nyiltan hangoztatták, hogy Kina ügyeit egyedül Moszkvából lehet megoldani- Ez ellen a felfogás ellen szállt harcba 1927-ben Csangkájsek, amikor a Kuomintang jobbszárnyára támaszkodva a kommunisták ellen fordult és eltávolította a bolsevista tanácsadókat. Hat éven keresztül nem volt diplomáciai kapcsolat Kina és a Szovjetunió között, Csangkájsek pedig rendkívül szigorú rendszabályokat hozott a kinai kommunista szervezetek és hadseregek ellen. Az Oroszországból irányított földalatti kommunista szervezkedést azonban meggátolni nem tudta. S talán előbb-utóbb élethalál-harcra került volna a sor a Kuomintang és a kommunisták között, ha nem következett volna be jelentékeny változás a Kreml politikájában. Ezekben az években vivták ugyanis harcukat a hatalomért Trockij és Sztálin. Eleinte, amig Trockij látszott diadalmaskodni, az ő kebelbarátja, Zinovjev irányította a bolsevizmus kinai politikáját- S ez minden esetben éles szembenállást jelentett a Kuomintanggal. Később azonban Sztálin javára dőlt el a harc és ő adta a tanácsokat a kinai kommunistáknak. Kina kommunizálásának csődje Sztálin uralma idején következett el és ezt Trockij mindig kiemelte a sztálini rendszer ellen felhozott vádjai között. Mao Csetung, a kinai kommunisták vezére is Sztálint tette felelőssé a kinai forradalmi kisérlet bukásáért, panaszkodva, hogy Sztálin megbízottja, Borodin szinte egyik napról a másikra megváltoztatta radikális nézeteit, nyilvánvalóan Sztálin egyenes parancsára. Trockijék minden törekvése arra irányult, hogy a Kuomintang aránylag jobbmódu, polgáriasabb tömegeit elválasszák a kommunistáktól- Sztálin ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy Kinában egyedül nemzeti forradalom lehetséges, s éppen ezért utasította a kommunistákat a „középosztállyal való együttműködésre“. Sztálin talán azt remélhette, hogy mialatt minden belső erőt arra központosít, hogy saját államában végrehajtsa a teljes bolsevizálást, a nemzeti forradalomban élő Kina fedezheti a hátát. Jellemző erre a magatartásra, hogy amikor Csangkájsek csapatai a délkinai harcok során bekerítették a kinai kommunista hadsereget, a Szovjet nem nyújtott nekik segélyt, hanem közömbösen nézte sorsukat. Ennek valószínű magyarázatát abban találhatjuk, hogy közben Japán elfoglalta Mandzsukuót és Sztálin Csangkájseket akarta kijátszani a mind jobban erősödő japán nyomás ellen. S bárha a Szovjet számtalanszor kimutatta, hogy. barátságos érzelmekkel óhajt viseltetni Kina irányában, ez Csangkájseket csöppet sem zavarta abban, hogy hajtóvadászatot ne folytasson a kommunisták ellen. Ez az állapot körülbelül 1937-ig tartott. A japán nyomás azonban mind erősebbé vált s Csangkájsek sem szüntette be a harcokat. A kinai vörösök tehát észak felé húzódtak és Yenan tartományban rendezkedtek be. Amint Japán kiterjesztette befolyását Északkinára, a Szovjet egy hónappal a Budapest, szeptember 30. (MTI.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter réndeletet adott ki az állami közép- és középfokú iskolák ( internátusainál, illetőleg a tanuló otthonoknál az évi tartásdij összegének szeptemberben és októberben esedékes részleteit elengedte, minthogy a tanév csak november 3-án kezdődik. Az évi tartásdij 8— 10 részének, részletekben való befizetése csak november 1-vel kezdődően kötelező. Ezt a rendeletet a miniszter megküldötte az A romániai magyarság egyetlen napilapjában, a Temesváron megjelenő „Déli Hírlap“-ban figyelemreméltó cikk jelent meg, amely a délkeleteurópai térségben élő németség romániai csoportjának, az utóbbi időben rendkívül élénkké váló tudományos színezetű tevékenységével foglalkozik. A cikket, tekintettel érdekességére, az alábbiakban közöljük. Két évvel ezelőtt bízta meg Schmidt András népcsoportvezető Kaspar Hügelt, hogy Nagyszebenben a romániai németség számára kutatóintézetet állítson fel: ,,Forschungsinstitut der Deutschen Volksgruppe in Rumänien“ elnevezéssel. Az intézet azóta már megkezdte működését. Egyidejűleg „Deutsche Forschung in Südosten“ címmel folyóiratot is ad ki. A kutatóintézetnek az a célja, hogy a romániai német népcsoport kérdéseivel foglalkozó valamennyi tudományág részére keretet létesítsen. Kutatásuk elsősorban. arra terjed ki, hogy a nordikus ember milyen hatással volt e területre a nordikus letelepedés kezdetétől és hogy a nordikus népeknek a vére milyen mértékben él és működik a terület más népeinek a vérében. Ez a történelemkutatás feladata. A fajtudományi kutatásoknak pedig az a célja, hogy a történetalkotó erőket és annak hordozóit .fajtudományi szempontból vizsgálják és megismerjék- A fajtudomány kiegészitéseképen szerepel a néprajz.. Vizsgálatának a célja az, hogy a németségnek az e területen élő többi népekkel való összehasonlítása könynyebbé váljék. Különös területet jelent a német kutatás számára ezen a területen a jogtörténet és a jogtudomány. A nyelvtudomány feladatát egyrészt a szótárkészítésben, család- és helynévkutatásban látják, másrészt a német szellemnek a délkeleti térségben kifejtett hatásának a vizsgálatában. Minden egyes szakkutatásukra vonatkozik azonban az a felfogásuk, hogy a tudományos szolgálat egyenlő a népért való szolgálattal. A fentebb ismertetett alapvonalak alapján működő intézet szervezeti bejapán-kinai háború kitörése előtt szövetségi szerződést ajánlott fel Csangkájseknek, aki azonban ezt az ajánlatot visszautasította. Aztán a Felkelő Nap országának apró fiai megkezdték diadalmas előnyomulásukat Kina hatalmas testébe. Ez annyiban változtatta meg Csangkájsek/ politikáját, hogy végül mégis csak megnemtámadási szerződést kötött az oroszokkal•. Amióta a német-orosz háború folyik, Moszkva bizonyos „óvatos segítséget“ nyújt Csungkingnak. Kina mindenekelőtt ennek köszönheti, hogy mind a mai napig nem omlott össze katonai ereje. Az óvatosság oka nyilvánvalóan az, hogy nem akarják sehol és semmiben sem provokálni a japánokat, akik a maguk részéről is kénytelenek szemet hunyni Csungking támogatása miatt. Legújabban az hírlik, hogy Csungking élelmiszereket küldött p. Szovjetnek s ezért cserébe szerszámgépeket kapott. Ha Csungking és Moszkva mai viszonyát elemezzük, bonyolult, homályos és gyorsan változó tényezőket találunk. A Csunkin(j és Yenan közötti súrlódások, Moszkva és Tokió aránylag barátságos viszonya, Moszkva, London és Washington közötti kapcsolatok mind tisztázat-, lanok. Pillanatnyilag Moszkva főleg stratégiai szempontból értékeli Csungking kinát, mint ahogy az angolszászok is elsősorban ezért támogatják a tábornagyot, aki azzal, hogy jelentékeny japáni erőket köt le, komoly szolgálatokat tesz a szövetségeseknek. egyházi főhatóságoknak is az2al a kéréssel, hogy a főhatóság alá tartozó internátusokkal és diákotthonokkal kapcsolatban méltányosságból az egyes iskolák viszonyainak megfelelően intézkedjenek. A többi internátuSok és diákotthonok fenntartásához a miniszter az illetékes tankerületi királyi főigazgatóhoz fordult hasonló felhívással. Ez a rendelet csakis azokat az iskolákat érinti, amelyekben november 3-án kezdődik a tanítás. osztása a következő: 1. germanisztika 2. néprajz, 3. történelemelőtti korszak, 4. történelem, 5. fajkutatás, ■ 6. természettudomány, 7. jogtudomány, 8. tudományos kiadványok osztálya. Az intézet munkáját jobban megvilágítják az egyes osztályok részéről adott beszámolók. A germanisztika körébe tartozó és a névkutatással foglalkozó osztály eredetileg a dűlőnevek gyűjtését tervezte, de később a gyűjtést kiterjesztették a településnevek és a személynevek gyűjtésére is. A további munkájuk hármas irányú: 1. az eddigi anyag kirostálása, 2. kiegészítése és 3. kiértékelése. A germanisztikához tartozik a szótárkészítés kérdése is. Erre úgynevezett szótárkészitő bizottságot állítottak fel. A néprajzi osztály jelenleg két munkaterületen dolgozik: 1. gyerek- és ifjúsági játékok, 2. szokások. A néprajzi osztály keretébe tartozik a népdalkutató Osztály is. A történelemelőtti időkkel foglalkozó osztály meglehetősen nagy ' munkakört tűzött maga elé. Célja Délkeleteurópa történetének kutatása az emberi élet kezdetétől a mai időkig. Szervezetileg munkájukat három részterületre osztották fel: 1- a múzeumokban levő meglehetősen nagy anyagról felvételeket készítenek, 2. a meglevő anyagot az uj szempontok szerint egységesen feldolgozzák és 3. a főfeladat tudományos ásatások végzése, amit már meg is indítottak. A történelmi osztály feladatának végzésére a következő munkacsoportokat létesítette: 1. Délkeleteurópának általános német története, 2. oklevéltan, 3. segédtudományok, 4. településtörténet, 5. várkutatás, 6. müvészettörténelem. A fajkutatással foglalkozó osztály dolgozik a legújabb munkaterületen. Céljai a következők: a) a tények megismerése, b) .nevelő hatás, c) tényleges beavatkozás. A fajkutatásnál a következő irányelvek szerint járnak el: 1. a népcsoport faji minőségének a vizsgálatánál nemcsak az egyest tartják szem előtt, hanem a rokonságot és a faluközösséget is, 2. puhatolódznak a környezetben lakók iránt. 3- vizsgálják a keveredés kérdését, 4. vizsgálják a vándorlás utján történt kiválasztás kérdését, 5. vizsgálják a kölcsönhatásokat beható fajkutató módszerek alapján, 6. és a rokonságot. A jogi viszonyokkal foglalkozó osztály jogtörténeti része a németség régi jogi berendezéseit vizsgálja. A jogtudományi osztály a romániai népcsoport jelenlegi jogi problémáit vizsgálja. A természettudományi osztály munkája a régen megalapított „Siebenbürgischen Verein für Naturwissenschaften“ által megvetett alapokon halad, éppen ezért a legelső céljuk e téren a munkát a • német birodalom szerveinek más országok és főleg Románia természettudományi szerveinek, intézeteinek működésével összhangba hozni. (o. i. dr.) Robbanás egy angliai lőszergyárban Lisszabon, szept. (MTI) Az angol hírszolgálat jelenti, hogy az angol haditermelésügyi minisztérium közlése szerint kedden robbanás történt egy angliai lőszergyárban. Egy munkás szerdán sérüléseibe belehalt. Több mint 2000 kilométer Magyarország hajózható viziBitjainak hossza Budapest, szeptember 30. A Magyar Tudósitó jelenti: A Mérnökpolitikai Társaság ülésén Trümmer Árpád rendkívül érdekes előadást tartott Magyarország viziutjainak fejlődéséről. A történelmi előzmények ismertetése után rámutatott arra, hogy az utolsó évek az újabb világháború következtében erősen fokozták a magyar viziutak közgazdasági jelentőségét. Bebizonyosodott, hogy a Duna Középeurópa élettere, amelynek szállítóképessége elsőrendű tényező. De rájöttünk arra is, hogy az évtizedeken lebécsült vlziközlekedés belföldi viszonylatban is nélkülözhetetlen. Ezért viziutjalnk fejlesztésénél feltétlen figyelembe kell venni a most szerzett tapasztalatokat. A belföldi szállítások zavartalan kiépítésénél nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem egyes nagyon fellendült iparágnak is fokozott szükségük lesz a viziutakra. Elsősorban említendők meg az építőanyagok, amelyek vasúti szállítását a nagy költségek rendkívüli módon drágítják. Feltétlenül szükséges tehát, hogy az ország egyes vidékei az olcsó szállítást biztositó viziutakkal legyenek összekötve. A belföldi forgalom kielégítése érdekében a Duna völgyében feltétlenül szükséges a Vág hajózhatóvá tétele, az Ipoly csatornázása Balassagyarmatig és a Sió csatornázása. A Dunavölgyében a Tisza és a Berettyó között építendő csatorna, a Sajót Miskolcig kell csatornázni, meg kell javitani a Felső Tisza hajózási viszonyait, azonkívül a Sebes-Körös es a Berettyó csatornázását kell programba venni Végül a Duna—Tisza közötti hajózócsatorna megépítésére van szükség. Külföldi viszonylatban állandóan napirenden van a Duna összeköttetése a Majna, Rajna, Morva, Elba, Odera, Száva, Po, Morava folyókkal. Ezek mindegyike alkalmas arra, hogy a magyar hajózás bármelyik tengerhez közvetlen összeköttetést kapjon. Foglalkoznunk kell a mostani Dunaág hajózhatóvá tételével, ami egy csapásra megoldja a felső Duna hajózási nehézségeit. Ez egyébként egy 20.000 lóerőnyi vizienergia hasznosításával is járna. Az előbb említett csatornázásokkal magyar viziutak nemcsak egymással jutnának kapcsolatba, hanem a Duna és Tisza révén úgy nyugat, mint kelet felé közvetlen összeköttetésbe kerülnének. Az Alduna tervezett csatornázása lehetővé tenné nagyobb merülésü hajóknak Újvidékig való közlekedését. Általában a Dunát Budapest alatt úgy ken szabályozni, hogy a mederben kis vízállásnál is 2—3000 tonnás hajók közlekedhessenek. Hajózható viziuthálózatunk ezidőszerint 2022 kilométer. Ha az előzőkben említett munkaterv végrehajtásra kerül, további 910 kilométernyi hajózható viziuttal gyarapodunk, úgy, hogy közel 3000 kilométer lesz a “hajózható magyar viziutak hossza. Az intenzív hajózáshoz azonban a jó viziutí.kon kivül megfelelő hajóállomány és kellően kiépített kikötők is kellenek. Hajóállományunk szaporítása már is igen sürgős, mert a mai létszám álig felét éri el annak a mennyiségnek, amennyinek a hajózható Duna reánk eső hosszának arányában lennie kellene. Elsősorban Budapest kikötő- és rakodóberendezéseit kell fejleszteni, ami folyamatban is van. Szükség van azonban a vidéki kikötök fejlesztésére is. A t’&iai hajózásnak szintén hiányoznak a jó kikötők, elsősorban Csongrádon, Szolnokon ős Szegeden van szükség uj, ' ~ ;,ab-'wi kikötők létesítésére. (Magy. Tud.) Az iskolai internátusokban nem kell fizetni a szeptemberi és októberi dijakat Kutatóintézetet szervezett a romániai német népcsoport
